Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-24 / 46. szám

JÍYÍRYWSK 19U. február 24. nüleg háttal nekidült a fatörzsnek és egy darab fával a fegyver mindkét ravaszát egyszerre sütötte el. A 16-os vadászfegyver két serétes töltött golyója Bölönyinek homlokán ha­tolt be a fejbe és a homloknál az egész koponyát agyvelejével együtt elvitte. A ha­lál azonnal beállott. Bölönvi hozzátartozóinak sejtelme ^zerint előre készült az öngyilkosságra. Erre mutat az a körülmény, hogy bár nem volt vadászember, pár héttel ezelőtt az öngyilkossághoz használt fegjyvert vá­sárolta meg és hozzátartozói elől rejte­getve, egy munkáshoz helyezte ki. Pár nappal ezelőtt ugy látszik, megérlelődött benne az öngyilkosság gondolata,, mert a fegyvert az illető munkástól bekérte s a nála kosztban levő két gazdász szobájá­ban helyezte el. Tanártársai azt sejtik, hogy, az öngyil­kosságot Bölönyi már hétfőn végre akar­ta hajtani, meri oly ideges volt, hogy viselkedése mindenkinek feltűnt. — Pár hét óta különben is eddig sohasem ta­pasztalt szófukarsága vett rajta erőt. Ugy látszik azonban, hogy végzetes tettével nem akarta a villamos*" megindulása al­kalmával rendezett ünnepséget megza­varni és azt keddre halasztotta, amikor is végzett magával. Öngyilkosságának okául két verzió is kering. Egyik az, hogy félt az agyalágyu­lástól. De annál sokkai valószínűbb a másik feltevés, hogy Bölönyinek Magyar ország szerencsétlen sorsa adta kezébe a í halált okozó fegyvert. Erre mutat az a körülmény, hogy mint felvidéki embernek egyetlen vágya az volt, hogy szülőföldjét mint magyar földet láthassa ismét viszont. Szülőföldjét a csehek brutális viselkedése ) miatt nemis kereste fel, hanem lelkében égett a vágy messzi szülőföldje után és a bosszú a csehekkel szemben. Bölönyi halálát özvegye és két leánya gyászolják. Albrecht kir. herceg megerkezett Nyíregyházára. A Vitézi Szék mai bálja fényes sikerűnek Ígérkezik. * Nyíregyháza, február 23- Saját tudó­si lónktól. Vitéz Albrecht királyi herceg, mint azt előre jeleztük, a tegnap esti gyorsvo­nattal megérkeztek Nyíregyházára. A kir. herceg egy első osztályú fülkében utazott titkára, báró Orczy, kíséretében. A pá­lyaudvaron fogadására a Vitézi Szék bál­jának rendezősége, valamint társadalmi életünk vezető egyéniségei jelentek mejg, a bál főrendezője Vitéz revisnyei Beviczky László nyűg. áll. tábornok vezetéséve! és egyenkint üdvözölték a bálon való részvé­telre érkezett magas vendéget. A kir. her­ceg megérkezése után nyomban autóba ült gróf Wolkenstein Osvald, báró Orczy és dr. Káflay Miklós főispán társaságá­ban,, akinek lakására kocsiztak. A töb­biek kocsikba ülve követték a kir. herceg autóját. Vitéz József Ferenc kir. herceg a ma esti gyorssal érkezik. A gőzfürdőben beszakadt a mennyezet és majd­nem agyonütött egy fürdőzőt. Tarthatatlan m állapot a városi gőzfürdőben. — Uj gőzfürdőt keli épí­teni. — fleg kell szüntetni a vezetés bürokratikus szellemét. Nyíregyháza, február 23. Saját tudósí­tónktól. Ma déltájban olyan eset történt a vá­rosi gőzfürdőben, amely után joggal kije­lenthetjük, hogy a városi gőzfürdő most már véglegesen betöltötte hivatását, kiszolgált, be kell zárni, le kell rombolni és ujat kel! helyette építeni, modern városi gőzfürdőt, mert ez a rozoga intézmény szégyene a vá­rosnak. Pont 12 órakor egy öreg ur kopogtatott be szerkesztőségünkbe és a következőket mondotta: Fél 12 órakor jegyet váltottam a városi gőzfürdőben 6300 koronáért hozzávaló val együtt. Mialatt a vizet elkészítették, kö­rültekintettem az undoritóan piszkos, vizes, hideg cellában, s tekintetem megakadt a me­nyezeten, amely a maga megrepedezett mi­voltában nem volt valami biztonságot ger­jesztő. Aggodalmamat közöltem, a fürdő al­kalmazottjával, azonban ő megnyugtatott, s igy távozása után levetkőztem és beleültem a medencébe. Alig ültem pár percig, mikor észrevettem, hogy a szappanomat a dívá­nyon felejtettem. Kimásztam a vízből, hogy a szappanért menjek, s ez volt a szerencsém, mert ebben a pillanatban a menyezet kád fölötti része mintegy fél négyzetméternyi te­rületen, i: tózatos robajjal leszakadt, kiiocs­csantotta a vizet ruhámra és fehérneműimre, amelyek mocskosak, sárosak lettek. A tör­melék egy része a hátamat érte és azt meg­sértette, de ha a kádban maradtam volna, most nem lennék abban a helyzetben, hogy személyesen tegyem kritika tárgyává a vá­rosi gőzfürdőben uralkodó lehetetlen álla­potokat. Most hazamegyek, megfürdök (a 6300 koronám odaveszett), ruhát váltok, s elmegyek egy helybeli karitatív egyesülethez hogy szerencsés megmenekülésem alkalmá­ból tehetségemhez mérten felajánljak egy bizonyos összeget jótékony célra. Ez az egyik eset, amihez nem kell kommentár. A másik, az tegnap történt. E sorok irója szintén megfürdött a jéghideg cellában, amelyben valósággal istenkísértés a fürdés, mert a meleg víztől fölhevült és a vízből kintlévő testrészek (fej, nyak, váilak, mell) ugy gőzölögnek a jéghideg levegőben, mint a vágtató lovak a fagyos országúton. Egy fürdés és kész az influenza, tüdőgyulla­dás, vagy amit akarsz. De ez még semmi, mert a humor, az csak ezután jön. Hadd mo­solyogjon a nyájas olvasó ennek a szomorú riportnak a végén. Fürdés előtt sétálgatván a folyosó ron­gyos, piszkos szőnyegén, feltűnt, hogy a folyosó bejárati szögletéből eltűnt a telefon­készülék. Az a telefonkészülék, amely azóta mindig ott volt, amióta telefon van Nyíregy­házán, s amelyet azért szereltetett oda a vá­ros, hogy a fürdőző közönségnek meglegyen az a kényelme, hogy ha valami sürgős köz­leni valója volna, igénybe vehesse a gon­dölatközvetitésnek ezt a nálunk még elég modern eszközét. Elvégre a gőzfürdő nem­csak köztisztasági intézmény, hanem üzlet is, amelyből valamikor tekintélyes haszna volt a városnak. Mondom, meglepődve konstatáltam, hogy a régi, megszokott, öreg, fali telefon­készülék helyén, négy gipsszel betömött lyuk integet felém szomorúan. Kérdem tehát a fürdő érdemdús mesterétől, vaj hová leve ama távbeszélő alkalmatosság, mely hivatva vala a fürdőző hitetlen gyaurok ama világi kényelmét kielégi'endeni, hogy hasonszőrű em bertársainkkal alkalomadtán beszélgetnének a központ bájos tündérének gyors segítsé­gével? Feleié a hideg és meleg vizek Cer­berusa, hogy a mérnök ur s/erelteté le, hogy ne telefonálna ott »mindenki« s betéteté azt a pénztárnok bácsi fülkéjébe. Püff neki ! Így haladunk Nyíregyházán a korral. Anno dacumál, amikor az a régi városi tanács, amelyikre olyan kegyelettel gondolunk, s amelyiknek köszönhetünk úgy­szólván minden kulturát, ami van Nyíregy­házán, ez a réyi, maradi, ósdi gondolkodású városi tanács csak ugy pipaszó mellett, ha­tározatikig ki bökkentette, hogy bizony jó is lesz az a telefon abba a feredőbe, mert hát akármi előadhatja magát ebben a keserves életben, hát csak tegyük oda, osztán telefo­náljon rajta, akinek jólesik. Azért van. Azért fizetünk érte. Hadd lássa a fürdőző polgár­ság, hogy a város atyai gondoskodó figyelme minden apró részletre kiterjed. Elintézték két perc alatt. Szippantottak kettőt-hármat, gye­rünk a másik tárgyra. Ez volt a régi világban. De jöttek a forradalmak, az embereknek tisztult a vi­lágnézetük, bizonyos szociális irányban fej­lődik minden, jogot a népnek, aki nem dol­gozik, ne is egyék stb., modernizálódunk, a gőzfürdőt sem lehet a régi alapelvek szerint vezetni, ide gyökeres reformok kellenek, hadd 1 lássa a publikum, hogy nem ugy verik a cigányt, mint régen. Jön a mérnök ur ! Szigorú tekintete köny nyedén átsiklik a szemétdombra való »sző­nyegen«, amely annyi lyukkal van tele, hogy ha az ember nem néz a lába alá, hát orrra bukik, nem veszi észre a rengeteg piszkot, mit rákentek a századok, nem érzi a kabinok­dermesztő hidegét, a rongyos lepedők bi­zonytalan színe elkerüli mindeme kiterjedő figyelmét,, de mint á" kőszáli sas a zergére. nyílegyenesen rácsap a telefonra. Hát te itt vagy, kis hamis ? Itt kacérko­dol a fürdőző hölgyekkel és urakkal ? Na majd adok én neked ! Mars be a pénztárnok bácsi szobájába ! Itt nem fog nekem »min­denki« telefonálni ! S a szegény ütött-kopott jószág, amely annyi éven teljesítette nemes hivatását, szo­morúan vonult be a pénztárnok bácsi szobá­jába. Bé-listára került. Most már csak az beszél rajta, aki nem röstelli az öreg urat számolási munkájában megzavarni. Ha pe­dig vége van a fürdő időnek, s a pénztárnok hazarnenve, bezárja fülkéjét, hívhatja bárki a fürdőmestert, hiába csenget, mert szegény Tündér bácsi nem férhet a készülékhez, csak legfentebb a fülke rácsos ablaka előtt éne­kelheti el : — Ott tul a rácson, egy mos világ van... Bizony más világ, egy letűnt, régi, jobb világ ! Tőzsdei megbízásokat legelőnyösebben Dr. Marton Gyula és Tsa cág köivetlenül a tőzsdén bonyolítják le. Budape»t, Zoltán utca 12. Telefon; 90-20. Hyiregyh4za, Telefon: 2 30. Elilah tánca -t Ember tervez, asszony végez! az Apollóban. Bemutatásra kerül február 25-én és 26-án hétfőn és kedden 7 és 9 ó^ai kezdettel

Next

/
Oldalképek
Tartalom