Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-22 / 44. szám

1334. Mmái 11 JChmn&EL novella életbeléptetésével kapcsolatban tett. Bejelentette,, hogy. a közeljövőben a kamarai kerület ipartestületi és iparhatósági tisztviselői részére az ipartörvény/ novella és az adótörvények ismertetésére tanfolyamot fog tartáni. A Máv. di/szabási reformtervezetét alapelveiben helyesnek és jónak tartja a kamara s részletes megtárgyalás végett közlekedési szakcsoportja elé utalta. A behozatali kérelmeket elintéző bizottságokba, mivel az eddigi rend szerint a vidéki kereskedelem és ipar érdekei háttérbe szorullak a kamarák kérelmére a kereskedelemügyi miniszter ur megengedte hog}

r. a vidéki kamarák is képviseltethessék magukat. A vidéki kereskedők és iparosok helyesen teszik tehát, hogyha behozatali kérelmükkel kapcsolatban,, kérelmük támogatása végett a kamarához fordulnak. Az épitési akció eredményességét az engedélyezett hitelkeret kicsinysége miatl veszélyeztetettnek Játja a kamara és tiltakozik az ellen, hogy bár a törvény és a V. U. is országos jellegű akcióról szól, mégis a különös lakásépítés^ tevékenységből budapesti épitési akciót csinálnak, A kereskedelmi és iparjogi vélemények jóváhagyása után a rendkívül gazdag targysorozatu kamarai közgyűlés az elnök éltetésével véget ért. Az erdélyi magyar egyházak és az olah iskoiarendelet. Kényszerűségből végrehajtják a rendeletet. Az erdélyi magyarság nagy és súlyos kultúrharcában nem a berejezest, hanem a kezdetet jelenti a magyar egyházi fórumok határozata, amely a sérelmes iskolarendeletek végrehajtását mondja ki, fentartás nélkül és csorbítatlan loyalitással. A történelmet nyomon kisérő krónikásnak azonban meg kell állapítania, hogy ez a határozat nincs összhangban a magyarság gondolkozásával s a legtöbb egyházi fórumok indokoló jegyzéke is megállapítja ezt olyan formában, a mely kifejezésre juttatja a lelkészi kar felfogását s e felfogásnak a közgondolkozásba való kapcsolódását. A magyar közvélemény nem volt teljes hűséggel tájékoztatva a bukaresti tárgyalások menetéről s az erdélyi magyar sajtó pesszimizmusát a következmények teljesen fedték. Tény az, hogy amikor beavatottnak hirdetett forrásból nagy engedmények hirét jelentették, tulajdonképpen már eldőlt a magyar iskolák sorsa s a kiküldöttek már akkor tudták, hogy Anghelescu miniszter halhatatlan. Már akkor kijelentette Anghelescu, hogy Vagy végrehajtják az urak rendeleteimet, vagy bezárom a renitens iskolákat... Az utolsó érintkezés Angheiescuval dr. Qyárfás Elemér utján történt, aki jól beszéli a román nyelvet s éppen ezért arra kérték meg táviratilag az egyházak vezetői, hogy kísérelje meg még egyszer Anghelescunál a rerfdelet módosítását. Ekkor már elő volt készítve a református egyházkerület közgyűlése s tudták a protestáns egyházak azt is, hogy bár a- római pápai udvar rokonszenvvel kíséri a Romániában élő magyar katholikus híveinek sorsát, a kisebbségi követelésekben külön álláspontja van, amely bizonyos árnyalatokban eltért a magyarság felfogásától. Ezek az árnyalatok azonban igen lényegesek voltak s azzal fenyegették, hogy a passzív rezisztencia nem egyesíti majd az ö»szes magyar erőket, vagy legalább is addig, mig a nehézségek áthidalhatók, a magyarság két táborba tömörül: harcolókra és várakozókra. Gyárfás Elemér tehát visszatáviratozott, hogy ilyen megkötöttséggel nem hajlandó leutazni Bukarestbe. Erre kapta aztán a távirati értesítést, hogy utazzon le Anghelescuhoz és jelentse be az iskolarendéletek végrehajtását. * Az utóbbbi hetek politikai eseményei között a magyar iskolatárgyalások dominálták Bukarest illetékes minisztériumaiban a helyzetet. Ez volt a legsürgősebb és legfontosabb elintézni való. Anghelescu miniszter azonban kereken kijelentette, hogy a kormány e kérdést elintézettnek tekinti. Ez volt a hangulat, amikor Gyárfás Bukarestbe érkezett. A miniszter azonnal fogadta. De a régi barátságos hang helyett Gyárfás Elemér belépésekor fölállott s pattogós hangulatban beszélt. Gyárfás Elemér dr. a miniszter idegességét nyomban lecsillapította, amikor a magyar egyházi vezetők megbízásából rezignáltán tet te meg kijelentését: — Miniszter ur, nem tárgyalni jöttem, hanem azért, hogy bejelentsem, miszerint a magyar egyházak lojálisán és becsületesen végre kívánják hajtani sérelmezett rendeleteit ... — Ugy ? Az már más... — válaszolt Anghelescu és a pusztulásra itélt magyar iskolák düledező falai felett kezét nyújtotta Gyárfás Elemérnek, a magyarság szomorú kötelességét teljesítő reprezentánsának. Március 1-én nyílik meg a Városi Szinház. A városi tanács feltételekhez kötötte Heltai igazgató kérelmének teljesítését. Nyíregyháza, február 21. A Nyirvidék tudósítójától. Heltai Hugó színigazgató,, aki Sátoraljaújhelyből Kiskunhalasra költöztette a társulatot, azt a kérelmei intézte Nyír egyháza város tanácsához, hogy március 1-én kezdhesse meg a szini évadot. Az eddigi megállapodások szerint Heltaiéknak április 1-től kellene megkezdeni a félbe szakított színi szezont, de a városi tanács méltányolva a kisebb helyeken eredményesen működni nem tudó direktor helyzetét,, megengedi, hogy egy hónappal előbb kezdje meg működését, de ezt bizonyos feltételekhez köti. Igy bekéri a szintársulat névsorát, mert az a hir érkezett Nyíregyházára,, hogy Heltai társulata időközben lényegesen megfogyatkozott, — Feltételül köti ki a városi tanács azt is, hogy Heltaiék október 15-től kezdve félévig megszakítás nélkül játszanak,, mert igy szól a Heltaival kötött szerződés is és a Városi Mozgó Szinház is csak abban az esetben tud rentábilisán működni,, ha hosszabb idő áll rendelkezésére.; — Ha Heltaiék megfelelnek a város kívánalmainak, akkor március 1-től újra megelevenednek a .Városi Szinház kulisszái és megkezdődik a tavaszi szini évad. — Kincstári házIiftszonrészoseclBs be* fizetéséhez szükséges nyomtatványt a Jóba nyomdában és az Ujságboltban lehet megvásárolni. A befizetések f. hó 15-ig eszközlendők a pénzügyigazgatóság felhívás* szerint, i { Gyűjteményem egyptőmi szobrai. V, V Irta: Dr: SiAÁRY S \:

I

V- */ Elmesélte nekem az Oziris szobor, hogy őt a hullafosztogatók még a Ptolomeusok korában lopták ki a szikla sírjából: Téba városában nagy rablóbanda alakult a régi sirok feltörésere s a múmiák kifosztására. Az előkelő sirrablók közé tartoztak ÁmenHotep, Ámen főpapja. Khámus, Téba város polgármestere, Ranebma-Nacht Théba előljarója, Neszre Ámon a fáraó tanácsosa és írnoka, Nofer-kara-em-piamon királyi tanácsos és fáraó tolmácsa, Pi-notem udvari írnok és mások. Az előkelő sirrablókat a halálos bűnért szentségtörésért — halálra ítélték. Az elitéltek önmagukat végezték ki a birák szemeláttára. A sirrablókat nem engedték eltemetni; de a Nílus vizébe hányattak. Hány sirfosztogatás maradhatott örökre titok. A jól elrejtett múmiák kincseit nem is lophatta ei oly könnyen bárki, mint inkább az épités titkaival és az elrejtés módjaival teljesen ismerős papok és hivatalnokok, akik a tetemeket alapítványokért őrizték. Tehát már évezredekkel előbb is feltörték a sírokat Egyiptomban, akár csak most. Pedig a piramisok, a masztabák, szikla sírok, sőt a templomok is tele vannak rejtelmes folyosókkal, titokzatos kriptákkal. A múmiák és kincsek megőrzésére olyan leleményes rejtek utakat, vak folyosókat, veszedelmes útvesztőket, örvényes — rejtett — kutakat, útvesztő vermes folyosókat és csapó ajtókat építettek, melyek sok betörőt pusztítottak eh Sokat regél nekem Oziris szobra estétőlreggelig : a Nilus folyó áldásos áradásairól, a táraokról, Memphis városáról, a gizehi szfinxről, a három — Kufu, Kafra és Menkaura — piramisról. A király szikla sírokról (Szirén kezekről) a királyok völgyéről, a labirinthusról, Ramasszeumról, Moeris taváról, — a melyről Herodot igy ir : »Láttam a labirintot, a labirintus felül múlja a piramisokat ; de a Moeris tava még nagyobb csoda mint a labirint. — Majd Ámon városáról Théba városáról, a karnaki, luxóri csodás osz lopos templomokról, a heliopoliszi obeliszkekről, — melyek 35 méter magasak voltak e |egy darab aszszuáni gránitból készültek, a szerápeumról vagyis a szent ápis sírokról, a hixosi sfinxekről, Abidosz városáról, a karnaki nagy pilonról, a medinethábui Ámon templomról, a szent szkarabeuszról vagy Kheperáról, a zengő Memnon szobrokról, a szent Ureus kígyóról, a papirusról, a halottas könyvekről, a hieroglif és hieratikus írásról, a szentlélekről. A világ legnagyobb temetőjéről, a Memfiszi Nekropolisról — sok millió halott pihen benne s megkerülése 10 órai gyalog útba kerül. — Mindezekből kitűnt, hogy az egyiptomi piramisok, masztabák, szikla sirok, templom, palota és emlék oszlopaik mind a nagyságnak és az erőnek oly merész kifejezései voltak, hogy a fenség hatását gyakorolja reánk. A régi felső egyiptomi 22 templom közül csak a thébai templomot az emlék épületekkel, abidoszi, a denderai, az etfui, az esznei, az elefantini és a filei templomokat ismerjük. Az alsó egyiptomi 20 templom városának helyét ismerjük, de már a nevezetes templomok romjait sem találjuk meg, mind nyomtalanul eltűnt a föld felszínéről. Ünnepeik érdekesen folytak le. Szaisz egész Egyiptomban öröm tüzeket gyújtottak, az ünnepély éjjelén lámpa világánál áldoztak, Ez éjszakán az egész országban lámpákkal világították ki az utcákat. Bubastisban a leghíresebb búcsújáró helyen hétszázezren se* •.•a&K&s&tm. Csütörtök, péntek 7 és 9 órakor az Apollóban. j

ti

inwwwHw

wi

iimii

ii

miim wi

m

nriii TTTrBniTiT"MMiMTiiwiMiMi^rTOTiii<wwwM<nMWiffl^ "I "r— "*""*——"—"—"

T^***

1* mmjm w j. „ m m m mm m f nmü 6 feír és fwf A^ffft 1 #1 |y ftTf A JOF Őszirózsa szerelem MJk%*A V W wJ^ Főszer e

Pi<5Conrádv«i<n