Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-19 / 16. szám

1924. január 19. — (Egeret, patkányt) biztosan feiirt a Radíkái irtóauyaggal. Egy adag 3500 korona. Standard-laboratórium, Budapest, Kossuth Lajos-utca 14. Telefon 82-74. Szorongó szívvel, könnyesen olvastam az Aradon megjelenő »Erdélyi Hirlap« január 4-iki számának vezércikkét. »Javüulás,.enyhülés.fénycsikjai szál longanak eío jiéh^ kozéjetühk kohíór száká"'rcikkiro a dékaiból...«. Ezze kezdi a --t-t- r Maros menti lángolóan magyar lelkek tolmácsolását. Azt. hisszük, hogy válatul nagyterű csoiasai. AZL nisszi K, nogy vaiaiui nagyszerű szabadulástól, a rtíágyarság szellemi sziipremáciáját riiegillelő, az ü. n. nemzetiség kisebbségeknek még a trianoni békeszerződés ben is pontos körülírással megajánlott és bizto-iioít jogok érvjénye^iíésér^: , olvasunk a cikk további soraiban. Hogy "tatán Helyreállt a sziye az elrtyömö háhUotttnak, megjött a joBbik esfcb és 'á félelmet eláruló zsarnoki intézkedések helyett szabadit:'} ige):. friss ozónja árad magyar testvéreinkre. On nem ! Miiidössze árról vari szó, hogy kilátásba helyezték az esküdtszék intézményének visszaállitássát. És ennek a kis erigedmériyhek is hogy Örülnek Őti, a vértanuk szétitelte földön. Hogy igyekszenek szomjas lelkük egész hevületével" megértetHi a sötét liátálBínmal, hogy »akármennyire az erőszakos kizsákmányolás irátlyát keresi az állam, az egykori szabadság, mint az ehnult szerelem és lakoma visszaküldi kísérteni gyönyörű emlékeit és kikél egy-egy régi intézmény a korai lomtárból, a .Száműzetésből és feledésbők. Mlg mi, Csonkámagyarország maradék magyarjai atra Használjuk fel ddrága áron szerzett szabadságunk, hogy egymást bántjuk, egymás ellen agyarkodva a hatalomra jutásért életen és véren rátörünk, ott a határon tul a börtön sötét, nyírkos fenekére zuhant testvérek egy kis levegőért, egy kis meleg életfii ;áfeí't könyörögnek. Ideiktato'm ezt a szomorú könyörgést. Amikor olvasom, mintha töviskoszorus, korbácsütésekkel véres csikósra vert fejét látnám annak a váróinak, aitielynek neve á magyar szabadság szimbohlrtia. »Rokonszenves irja az aradi lap — ha a friss temető igy visszaadja értékes halottait. És rokonszenvesebb lesz az élet, ha e folyamat tovább szélesedik. Ha mint Csehszlovákiában már megtörtént, helyreáll a községi önkormányzat, a szabad választás (itt a cenzűhi egy sort törölt) a természetjogban gyökeredző tanszabadság, a szólás és gondolat jogának megkötetlensége. Ám legyen szigorúan abszolút az állam, kötelezzen kemény katonáskodásra, verejtékes adóízzadásra, tökéletes megalapulásra a rendelettel és törvénnyel szemben, Irja elő a nyelv ünneplés kényszerét, de hagyjon egy kis bázist a szabadság számára, engedje meg- a szűkebb társadalmi alakulatok, a tudomány, az irodalom, a művészet teljes szabadságát. Az egyéni lélek mindig egyedül van az emberi társaság minden szigorú kötelékei dacára is, magába zárja legszebb érzését és isteni gondolatát. Tisztelje az állam is azt az elvet, hogy mélységek mélységeiben szabadon kell maradnia a köziéleknek ! Nem kell erre valami túlságos lemondás a divatossá lett általános hatalmi túltengés imádatáról. Csak némi artisztikus hajlandóság, kedvelése az ellentétek összekapcsolásának. Néhány szabadság jog a komor államgépezeten, mint egy kis ibolyacsokor az inkvizítor fekete ruháján, mint egy kacér mosoly a szép puritán aszszony "szájaszögletében. Valami édes-kevés«. Mi gyűlölködünk, nálunk a testvér-testvér ellen vádaskodik s a trianoni határon tul \ a szabadság vértanúi földjén megalázott test. jj véreink egy kis bázist kérnek a szabadság j számára. »Valami ¥des-keveset«. j A gyűlölet és elvakult tobzódás magyar farsangjában gondoljatok innen, ebből a csörgősipkás bálteremből, Csonkamagyarország

:ról a szomszéd házra, amelyben testvérünk életért esdekel. Erdélyben tovább folytatódik a magyar iskolák üldöztetése. Kí cráityi HlJMttMk tiitáfcó&ási á rómifíók kisebbségi fsfeélapolitikája felien. — A rfeforirtitus'ók páfríametitjének állásfoglalása. — Káhicsonykor negyverihé^ maf^f tftnitóí bocsaíött °*>\ a róMH fcorfaánv. j .feudaipt, jáHUár ik kmgttften foglalkoztunk már Izokkif á suT<-fo CérelWM,. amelyek Ú el'di*I tyi magyarságot lépten-nyomon érik a | román kormány részérői. A békeszerzőj désiVefc h fciSebbsEg&k jogaira vonatkozó | kikötéseit kütÖHfélé'csalafintaságokkal, nai mis státisfc likai adutokkal kerülik meg és a legöiikéHjesebli intézkedéseket léptetik életbe és fokozatosan elveszik a magyar5 ság valamennyi iskoláját. Az erdélyi isÍ

kolapoliti&áröl ébdekfesferi száhiol be kötő zsv ári tudósítónk a következőkben: — Valósággal napirenden várul ák már az iskolabeszün tetősek, illetye »álla> híositásüfc« atiíi egj'értélniu, meri ázt jeÍ

! lenti,, nogy az illel ő iskola megszűnt a magyar kultúra számára. A kisebbségi törvény alapján megtűrni kényszerült felekezeti iskolákat is lépten-nyomon zaklatják* | betarthatatlan kötelezettségek elé állítják a hatóságok annyira,, hogy a felekezeti iskolák helyzete is egyre kritikusabb. A felekezeti iskolák üldöztetése állásfoglalásra késztette különben az erdélyi »reformámátus parlamentek is„ amelv tegnap ünnepélyes rendkívüli közgyűlést tartott. — Az erdélyi református egyházkerület rendkívüli közgyűlésének egyetlen tárgya a református iskolák üldöztetése voit 3 komor ünncpíesscggel lefolyt ülés szóno- | kai kizárólag azokra a sérelmekre mulat- 1 tak rá, amelyek a református egyház ál- 1 tal századok óta fenntartott iskolákat érték a legutóbbi évek alatt a románok részéről. Az iskolákat megfosztották nyilvárnosságí joguktól, magánvizsgálatok tar- j ! tását egyáltalán megtiltotta á kormány, í egy sereg iskolái pedig egyszerűen bezá- { ratott különféle ürügyek alatt. — Meg kel] j említeni még azt is, hogy a református j egyház vezetőférfiai ismételten jártak I audiencián Bukarestben, Airálv is fo- i gadta a küldöttséget, de a nyert ígéretek | beváltása helyett ujabb sérelmes ukázok | érkeztek a bizakodó iskolákhoz. — A rendkívüli közgyűlés által elfő- \ gadolt határozati javaslat bevezető szavait j! szószerint kell megismertetnem Csonka- ) magyarország népével: Egyházkerületi közgyűlésünk ebben l komolysággal hallgatja az igazgatótanács \ a súlyos történelmi pillanatban mélységes ? előterjesztését és Isten és lelkiismerete \ előtti súlyos felelősséggel állapítja meg, I hogy törvényes jogainak védelmében az j összes belföldi fórumokon mindent megtett, hogy a rendeletek megfelelően módosíttassanak. Megállapítja továbbá és mély, keserűséggel I átja, hogy egyházkerületünk vezetőségének sem Őfelségének a király által való kegyes fogadtatása, sem a kormánnyal és a szakminiszter úrral való többrendbeli szóbeli tárgyalása sem tudta meghozni az óhajtott eredményt.« A minden ojdalról tapasztalt szószegés eme finom konstatálása után a következőket mondotta ki a határozat: Itt ismételten leszögezzük, hogy a j közoktatásügyi miniszter urnák az elemi j népiskolákra vonatkozó rendeletei egyenes i ellentétben állanak nemcsak a református t egyházi törvényekkel, hanem az 1919. dec. 9-én létrejött s Románia képviselője által is aláirt és a trfnoni békeszerződés tartozéka gyanánt a törvényhozás által is elfogadott párisi egyezménnyel, valamint a gyulafehérvári határozatokkal és ami legfőbb,, az ezen területen ma is érvényben lévő közoktatási törvényekkel is. »A királyilag szentesített református ! egyházi törvények 3-ik szakasza kimondja i Férfi gumini sárcipők vastag erős talppal és dupla sarokkal, minden nagyságba

n 45.000 K smrmmamgst 8 hogy református egyház alsó- közép és !

felső iskolái, mlHl a tanítás szabad gvakorhuának jogivá! lenyes kájfcsolatb?n álló intézmények s az egyház önteimbiriáFj sának eszközei mindenestől fogva az fegv| ház testéhez, tartozónak s egyházi liatósái gok alatt állanak. , I »Az 1933- QVi Aíkotmánytörvény p. szakasza szerint Románia lakosai ' fáj, nyelv és vallási, különösségre vájó tekintet nélkül élvezik a taiisizábadságöi. Az dec. bávában aláirt párisi egyezmény 9. szakasza értelmében faji- vallási 1 vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó román állampolgárok jogilag és ténylegesen de jiire es de acte ugyanazon elbánás alá esnek, mint más román állampolgárok.« A hozott határozat még egész sereg idézettel igazolja azt, ami különben is kézenfekvő, hogy t. i. a magyarságnak és á magyar felekezeteknek még van a törvényes joguk saját iskoláik fenntartására. A hozott határozatot á király, a kbrhláiiy a közoktatásügyi és a kisebbségi minis^ter elé terjesztik. Az eredményhez kevés vára; kozást fűznek. A szoriioru krónika nem lenne teljes, I ha nem számolnék be a román gyakorlati iskolapolitika legutóbb i esetéről* .lanuár elsején ugyanis Aradon tizenhat, Aradmegyében pedig huszonnyolc magyar tanilo fizetését tagadták még azon a címen hogy nem szerepelnek az 1924-íki státuszban. Az egyre gyakrabban megismétlődő és már Párisban is megsokalt kisebbségi panaszkodásoktól tartva, ugvlátszik a korínánv nem akar ujabb magyar iskolákat bezárni, vagy tanítókat elbocsájtani. Ehelyett egyszerűen nem utalja ki á fizetésüket abban a reményben, hogy, a szerencsétlenek majd csak megunják, szétszélednek és akkor ezen a Címen lehet beszüntetni az iskolákat. A tanítók elszéledtek. A minden felmondás és forma mellőzésével a nincslelenségnek kitett tanítók értesülésein szerint folytatni akarják a tanítást remélve, hogy valahogy csak bejutnak a státuszba. Ezl a határozatot valamennyi státuszon kitüli tanító állni akar ja, egynek a kivételével, Ajtay Erzsébet aradi magyar tanítónő, amikor értesülI hogy elsején nem kap fizetést,, sírva rohant haza özvegy anyjához, (akit ő tartott el) összerogyott és meghall... Kilépett a státuszból.