Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-09 / 7. szám

tl l li) JSÍYÍMIDÉK 1924. január 9 «• ..-."•— 7" T ,|, a J • •»••• •• Hl lll MIMi MBC* Hacsak saját birtokkal nem rendelkez­nek, vagy rokoni, vagy más összeköttetéseik révén nem jutnak álláshoz, ugy igen nehezen! Nem számítva azon keveseket, akik elegendő anyagi erővel rendelkeznek, hogy azt na­gyobb bérletbe fektethessék. Különösen a mai viszonyok között ,midőn földbérietet csak igen súlyos bérleti feltételek mellett le­het kapni s mikor tudjuk, hogy annak be­instruálása mily sok pénzbe kerül, elgondol­hatjuk, hogy nem sokan lesznek az életbe kilépő oki. gazdatisztek között olyan helyzet­ben, hogy mindjárt, mint »nagybérlők« kezd­hessék meg pályájukat. Bizony ilyen, nem rózsákkal, de tövisek­kel borítottnak ismerjük meg az utat, melyen a gazdatisztek ma haladhatnak, ha a dolgot közelebbről vizsgáljuk. E sorok írója gimná­ziumi tanulmányait elvégezve három évig ka­tonai szolgálatot teljesített, honnan 33 száza­lékos rokkantsággal bocsáttatott el'; majd a gazdasági akadémiát Debrecenben elvégez­ve, a Felsőmagyarországi Cukoripar R.-T. sársopataki bérgazdaságánál volt állásban, később a bérlet megszűnése miatt a bérgaz­daság összes tisztviselőjének felmondtak, így önhibáján kivül volt kénytelen megválni ál­lásától, mit a birtokában lévő hiteles felmon­dási levéllel igazolhat. A tavalyi évben, miu­tán vagy 14 uradalomtól pályázati kérvényei­re negatív választ kapott, kisebb keretek kö­zött gazdálkodott (kisbérlet), amennyire anyagi helyzete megengedte, sokszor a fizi­kai munkától sem riadva vissza. Bizony akad^ tak fennhéjázó lelkek, kik emiatt lenézően néztek reá, azoknak emelt fővel mondhatom, hogy nem szégyeltem dölgoztfi, nem pirul­tam a fizikai munka végzésekor, sőt fölemelő és boldog érzésem volt, hogy kenyeremet magam kereshetem meg és hálát adtam a Mindenhatónak, hogy megáldott munkaszere­tettel, türelemmel és két kézzel, mert ha a diploma nem tud állást s igy kenyeret nyúj­tani a kéznek a mai siralmas viszonyok miatt, ugy nyújtson a kéz a kéznek kenyeret mun­kával. Csak csüggedni nem kell, mert amit a ma nem hozott meg ,azt meghozhatja a holnap ! Ne csüggedjenek el azok sem, akik mint állami, vagy közhatósági tisztviselők a »B« listára kerültek, vagy ezután fognak azon sorsra jutni. Ha megvan két karjuk ép­sége s másképp nem tudnak elhelyezkedni, akkor is nyitva van számukra egy egész vi­lág ! A Munka Világa! Ott nem kell »8« listáktól félni s aki igyekezik, ott a munka eredménye sem fog elmaradni. A mai reális élet már rég szétrombolta az elfogultság ósdi bagolyvárait, hogy a munka szégyen, hogy lealáz. Sok diplomá­val bíró ember talált magának kedvezőbb megélhetési lehetőségeket, midőn azt félre­téve praktikus életpályát választott. Mennyi­re helyénvaló ilyen dolgokról beszélni ma, mikor az iskoláztatás, a tankönyvek stb. oly sokba kerülnek, mennyire megszívlelhetné ezt sok szülő, akik gyermekeiket, kik közül sok nem kedveli a könyvet, úgyszólván erő­vel az amúgy is túlzsúfolt középiskolákba kül dik. Adják gyermekeiket ipari, kereskedői stb pályákra, meglátják sokkal jobban fognak boldogulni. Neveljék őket a való éleire, ta­nítsák meg jól őket arra, hogy az élet : küz­delem, nehogy fellegvárakat építsenek ma­guknak jövőjüket illetőleg, melyből ke:,e ü lesz a kiábrándulás ! Vagy ha a középiskolát is elvégzett fiaik választanák maguknak az ipari pályát amint erre az uj ipartörvény igen kedvező lehetőségeket nyújt ugy ez a jövő iparosságának csak díszére lehet ! Az értelmiségi osztály ma már nem nézi le, sőt megbecsüli, magához emeli ezen osz­tályokat. S ha akadnak még egyesek, akik még mindig er.nek ellenkezőjét állítják s az »iparos« címben valami dehonesztálót látnak, ugy jól van, legyen az ő szemükben lenézett, nem baj, legyen lesajnált, legyen bár meg­vetett is az iparos, a munkás, ez az elenyésző kisebbség nem fogja őket akadályozni, hogy tovább haladjanak kijelölt utjukon, hogy ön­művelődéssel, munkájukkal, s oi'ga'mukka 1, kitartásukkal ne igyekezzenek részt venni az összeomlott Magyarország felépítésében ! Hook Gyula, oki. gazda. Két galamb miatt. Akit a háború alatt ártatlanul vádoltak kémkedéssel és ártatlanul főitek főbe, anélkül, hogy az eset tanult kihallgatták volna. — Az ösvegy meg­menti a férj becsületét. A kém...!! Az útvonal tele volt menekülőkkel. — Más falukból is kiszorította a Amikor a németek a világháború ele- j jén megkezdték Maubeuge bombázását, a ! Város lakosai menekülni voltak kénytele- { nek. Azok között, akik felszedtek a cók- ! mókjukat és otthagyták otthonaikat, ott i volt .füles Strimelle kovácsmesternek a ; családija is. Joseph Strimelie, a kovács mester akkor már 11 dsztendeje forgatta a kalapácsol a kis városkában. A kovácsmester maga visszamaradt, csak a családiját küldötte el, mert. azt vélte, hogy a munkájára szükség lesz a katonalovak vasalásánál és a szerszámok igazításánál. A házában rajta kivül csak két szelíd házi galamb maradt. A galam­bokat nemrég kapta egyik barátjától aján diékba és azok az alacsony eresz alatt rögtönzött alacsony Idlucban laktak. Az ellenséges gránátok napokon ál állandóan csaptak a városkára. Egy napon azután szokatlanul erős bomba és shrap­nelltüz után három katona látta, amint Strimelie valami kalickaformából ga­lambokat ereszt ki. A két galamb egy idteig kóválygott a levegőben, azután el repült. A katonák gyanúba fogták és letartóz­tatták a mégrémült kovácsmestert. Azl hitték, hogy kémkedik és a galombokat az ellenség tudósítására küldi. Ezért gon­dolták, hogy annyira pontos az ellenség­tüzelése. Nem hallgattak a tiltakozásaira m agya ráz kotíása ír a. Majd el mond h a t ja azokat a várhatni (birái előtt. akosságol az ellenség nagyon pontos ágyútüze. Síri­melle és kísérői szembetalálkoztak az emberáradlattal — 'Kérdezősködésre a ka­tonák csak ennyit feleltek. — A németek "kémje. A felbőszült tömeg erre nekiesett a szerencsétlen embernek és félholtra verte. 'Nagyn ehezen bevitték a várba, ahol az egyik börtönkazamatfában három napon és három éjen keresztül feküdt elhagyat­va. — A tárgyalás,, addig tartott busz per­cig. Másnap hajnalban azután a várfalánál egy szakasz katona agyonlőtte a szeren­csétlen embert. A puskaropogást elfoj­totta a német ágyuk dörgése, amelyek ép­pen akkor lőtték romhalmazzá Maubeuge erősségeit. ' I 4 Az özvegye négy éven keresztül nem juthatott el mert az a a városkáb^, az otthonába,, német vonalakon belül fekütíjt. Kilenc év múlva. A szegény asszony csak a háború be­fejezlével térhetett vissza csak és akkor luldhatta meg a szomszédoktól azt, hogy mi történt a férjével. Mindlen követ meg­mozgatott ,hogv a férje ártatlanságát be­igazolja és hogy az ítéletet inegsemmisit­te-e. "A munkája azonban'szinte leküzdhe­tetlen ak'akÜályokba ütközött. A tárgyalás­nak iratai az ítélettel együtt elpusztultak a vár pusztulásakor és még azoknak a ka­tonáknak a nevelt se tudhatta meg, akik kitartó megálla­szepem­elfogták a férjét. A hadbíróság lisztjei kö­zül kettő már nem élt, mig a többiek már csak nagyon homályosan emlékez­tek az esetre. Néhány hónapi munka után annvit. hivatalosan pittathatott, hogy a férjét 1914 ber 7-é nlőtték agyon. Ekkor aztán nekilátott, hogy a férje nevét tisztázza. A férj két szomszédját vele együtt tartóztatták le ,azonban soha hadi­törvényszék elé nem állították, ki nem kér­dezték. Ha kikérjdlezlék volna. Ha kikérdezték volna, akkor a szeren­csétlen ember ártatlansága nyomban kiderült volna, hogy a két galamb nem is volt posta­galamb, hogy azokat ő adta a kovácsmester­nek, hogy az utóbbinak postagalambja soha­sem volt. A másik pedig azt mondotta volna el, hogy a kovácsmester nem is nyitotta ki a kalickát, sőt, hogy ott kalicka sem volt, hanem galambdúc. A duc egyik oldalát egy német bomba megrongálta. A kovácsmester ezt akarta kijavítani, azonban közben a két galambnak sikerült kimenekülnie. A vallomá ok megmentették volna a sze­rencsétlen, ártatlan embert. Így azonban csak kilenc esztendő multával tudta az öz­vegye nagynehezen visszaszerezni a férjé­nek becsületét. Hja ... háborúban olcsó az emberélet...! Kik lépnek színpadra a Leányegylet előadásán ? Nyíregyháza, január 8. A Nyirvidék tudósítójától. Vidéki városok műkedvelő társulatai­nak nem volt még olyan elismerten mű­vészi sikere, mint Nyíregyházán a Leány­egylet gárdájának, tavaly a Gyurkovics lányok« színpadira hozatalával. Hónapokig kedves témája volt a társalgásnak Nyr-i egyházán a »Gyurkovics lányok® hódító sikere s ez a Leányegylet színpadi érdek­lődését állandósította és fokozta. Dr. Mat­tavovszky István a páratlanul áldozatkész és fáradhatatlanul szervező, ezt az érdek­lődést ujabb feladatok felé terelte s"a Le­ányegylet műkedvelői egy idő óta nagy kedvvel és eredménnyel készülnek ujabb színpadi játékra. Mattavovszky dr.. ezalka­lommal a »Nagymamát« tanitatta be s a kitűnő szereposztásban színre kerülő dia­rab próbái már befejezéshez közelednek. Talán még szabad sem volna, de lehe­tetlen nyilvánosságra ne hoznunk a Nagy­mama szereplőinek névsorát. A hölgyek közül a következők játszák a főszerepe­ket: dr. Mattavovszky ístvánné, özv- Thu­róczy Benőné, Kuzaila Ruci,, Nagy Irénke Kálnay Lenke, Barzó Irénke. Az urak kö­zül szerepelni fognak: dr. Mattá vovszkiIst ván, Török Gyula,, Kálnay István, Szlá­vik Ferenc, Mikecz Gábor. Itt a főszerep­lőket sorúituk fel, (de legközelebb nyilvá­nosságra jut a pontos szereposztás is, hogy csak mégjobban növelje a máris föl­csigázott érdeklődési a Leányegylet január, 18. és 19-i színházi előadása iránt. Erre az érdeklődésre jellemző, hogy a színpadi előadás belépőjegyeit már most lekötik maguknak s ezt idr. Mattavovszky István lakásán Bethlen-u. 1(5. sz. — esz­közlik. I A testetöltött az g*£o B»as2e r. f eiraü attrakció HARRT P1EL filmnek.; Kizárólag a g)gA®ALB&N.

Next

/
Oldalképek
Tartalom