Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 1-26. szám)
1924-01-08 / 6. szám
1924 január 8. — Több ninc<! Cservenyákék azonban már ismerték az eféle „vicceket", s miután Hermáim véletlenül épen látott is a korcsmárosná! egy százezer koronást, an < ál biztosabbra „utaztak' Elővették töltött revolvereiket, s moit már fenyegető hangon követelőztek; — Add ide zsidó a százezer koronát, mert különben baj lesz! A „zsidó" most már látta, hogy a „limit' esetleg a bőrébe is kerülhet, odaadta a százezer koronát Cservenyáknak, aki erre visszadugta revolverét Hermann még c?ak 2 üveg pálinkát vitt el az „útra", s ezután eltávoztak. Hogy ki volt ez az érpataki korcsmáros, azt még nem sikerült kinyomozni. Hogy mi vitte Cservenyákot társaival együtt a rablásra, azt eddig nem sikerült megállapítani. Anyagi okok semmiasetre. A községi vagyoni bizonyítvány szerint Cservenyáknak 200 millió korona ériékü földje és háza van, s ha figyelembe vesszük a hatc sági értékbecslések szükk.blüségét, valamint azt, hogy ebbe az összegbe nincs beszámitvi a gazdasági fölszerelés, valamint a lakásban található ingó vagyon, Cservenyák vagyona jóval többre becsülhető 200 millió koron nál. De jól szituált atiyati viszonyok közölt éltek a rablók is. Oiáh Józsefnek bár nincs ingatlan vagyona, de a községi bteonylat szerint két oldalról is hatalmas örökség néz rá. Pápai Gyula ugyanilyen helyzetben van. Hermann Gusztáv kőmivesmester pe iig a községi főbíró jeleniése szerint „nagy lábon elt". Tehát jól keresett Valószínű, ho.-jy a rossz vér, a romantikus hajlam vitte ők< t ezekre a rablókalandokra. Hiszen ha pénz kellett volna Cservenyáknak, kaphaiott volna m.ss uton is. A buji rablást kiserlet eiőit a Mátészalkai Iparbanknál Cservenyák puszta aiáirására 300 000 korona hölcsönt folyósítottak, ami a mai viszonyok között biztos anyagi bázis és megbizható hitelkepesség elismerését jelenti a rablóvezérnek. A vizsgalat lováboi során derül majd feny arra, miért választotta a milliomos paraszt a pénzszerzésnek ezt a könnyű, de kockázatos módját. A vizsgálóbíró előtt történt kihallgatás alkalmával Cservenyák előadta, hogy a december 8 iki nyirmedgyesi gy Ikossag alkalmaval hosapkát vitelt, amelyből csak a szeme látszod ki. Kalapja a hósapkara volt téve. Hogy a csendőrség első tavirata miért szóit „kémenyseprő ruhába öltözött 1 , egyénekről, azt mondja Cservenyák, hogy fekete kalap, fekete kabát, fekete nadrág es fekete csizma volt rajta, azért nézhették őt kéményseprőnek. A többiek arca fekete boxkenőccset volt bekenve A Nemet ügyvedet azért iőtte le, mert megragadta a fegyver szuronyát. Cservenyák azt almja, hogy ennek a rabiási kísérletnek Hermann Gusztáv volt az értelmi szerzője, ő dolgozvit Róthéknál, s ő tudia, hogy kóth földet adott el és sok pénz van a birtokában. A nyirmedgyesi gyi kosság többi részlete már ismeretes a „Nyirvidék" olvasói előtt. Sokkal kevesbbe ismert a paposi rablás, amelyet 1922. maicius 25-én követtek el, Földváry Tamás ottani fö dbiriokosriál. Estefelé lefekvés idején kopogtattak be a Földváry lakásaba azzal, hogy beteget hoztak Az öreg Földváry ugyanis a szegenyeket néha ingyen szokta gyógyítani, Gyanutianul engedték be őket, Cservenyákot, Hermannt és Nrmet Gyulát, akik a belépéskor mindjárt pmzt követeltek. Földváry átadta nekik mintegy 16—17 ezer korona készpénzét, aranyóráját és láncát, mire a rablók eltávoztak. Távozás előtt még kedélyesen szivarra gyújtottak, sőt 2 3 da rabot még utravalóul zsebre is vágtak. A pénzen megosztoztak, az órát pedig Sándor Rezső helybeli ékszerésznek adták el 10000 koronáért. Sándor Rezső később feljelentette Cservenyákot, aki azt állf.otta, hogy JSfiaRTTIDÉK. I •vswmamevf: urna*** az órát találta. Jogtalan elsajátításért 10000 korona pénzbirságra ítélték A Iá; cot Emich Hermann mátészalkai ékszerésznek adták el 4000 koronáért Cservenyák állítása szerint ennek a rablásnak is Hermann Gusztáv volt az értelmi szerzője. En.iél a rablásnál szereplő Német Gyuia időközben kivándorolt Amerikába, valószínű, hogy diplomáciai uton fogják kiadatását kérni, hogy ő is eivegya méltó büntetését. Bujon özv. Horváth Ferencnénél tettek látogatást a mul év novrmber havában. Cser- j venyák Debrecenben járt, hogy megvizsgál- ; tassa magát egy orvossal. Hermann vele volt, s egyült tértek vissza Mátészalkár?. Egy Sarkadi nevü korcsmárosná! háltak meg, másnap Cserven\ák az Iparbanknál felvette a már említett 300 ezer koronás kölcsönt, este pedig sz ottani „Pannónia" kávéhízban ittak, s el határozták, hogy pénzt szereznek. A reggeli vonattal bejöttek Ny regyházára, a kisvasutnál jegyet váltottak Nagyhalászig, azonban Bujon meggondolták a dolgot és leszálltak. j Először is bementek egy korcsmába, ahol Cservenyák megitta a maga 2 liter borát, Hermann pedig a félliter pálinkát, azután elmentek a templom melletti nagy házba töltött revolverekkel. A „nagy" szobában egy idősebb nőt és egy 20 éves fiatalembert találtak. — Pénzt adjanak 1 Szólt Cservenyák, mire a nő a mái,ik szobába ment, Cservenyák utána. A nő megmutatta a pénzszekrényét, amely teljesen üres volt. Erre visszatértek a nagy szobába, egy darabig ittak a Herm nn pá inkájából, a fiatalembert is megkínálták, majd bocsánatot kértek és eltávoztak Később Hermann visszatért az ottfelejtett kenyerescsomagjáért. Nem bántottak senkit, nem vittek el semmit, meg a revolverüket sem mutatták. Azt sem tud'ák, kinél voltak. így mondja el Cservenyák Gyula. A mult év novemberében jártak Budapesten, Nyíregyházán, Apagyon, Nyírtéten, Kisvárdán, Ujfehérton és Kisujszállá^n. Itt egy farakt r irodájába a artak behatolni, fel is mentek a lepc-őn. de meggondolták a dolgot és visszafordu ak Egyik hcyen sem találtak alkalmas szitu ciót, míg Székely községben a Goidfarb J kab szatócs üzletében jött meg a bátorságú * Pénzt követeltek revolverre , de csak egy 5000 koronást sikerült a szatócsból kivasalni Nemi cigarettával kárpótoltak magukat, azu án innen is eltávoztak. Még a kisiétai lov^mber 23 iki rablás szerppd a Cservenyt < é3 Hermann bünlajstromán, amíxor Gsnesy Károly ottani földbirtokostól raboltak el 120 ezer koronát Ezt az esetet annak idején észletesen ismertettük. Nemcsak Cservenyák hanem a többi gyanúsítottak is teljes beismerésben vannak. A vádiratot a napokban kt ;ziti el Salzmann Ottő ktf. ügyész, ha Cser enyákék óz ellen kifogást nem emelnek, ugy rövidesen főtárgya lásra kerül a sor. Hogyan táncoltak a „Kállai kettőst' 4? A tine cíff'iju — A táncosok. Kmassak a „Kmiai k ti ős" nyomait! Réthei Prjkkel Márián általánosan érí deklődéssel fogadott könyve: A magyarság í táncai c. monográfia egyik fejezete közelebbről érdekel bennünket, szabolcsiakat, — mert a Nagy .álíó nevével összefüggő : KálLi kettős-sel foglalkozik. Előző számunkban ismertettük a könyvnek a hi.es tánc | eredetére vonatkozó megállapításait s itt most arra a kérdésre válaszolunk Réthei P-'ikkel Márián soraival, hogy miként is táncolták a nevében ma is élő pátriánkbeli táncot ? Hogyan táncolták ? A mult század 90-es éveiből való szavahihető nagykállóí tanúvallomások velejében ilyennek festik a hires »ketlős« táncolását. A táncospár egymást egy kézzel fé!i|t átkarolva (derékon fogvj kiáll a tere.// vagy szoba közepére s a muzsikusok szer. számain fölcsendül a nóta lassan, érzéssel. Az első dalsorra még nem táncolnak, hanem csak előkészülnek rája ritmikus jobbra-balra való testiengetéssel, amelyet he^ lyi szóval »höcögtetés«-nek neveznek. A második dalsorra a párt illő lejtéssel 2—3 méternyire távolodik el egymástól és szembehelyezkedvén, a férfi csípőre tett kezekkel, a nő pedig szoknyáját,, vagy kötényét fogva velük, a sorvégi hangutánzó (hm, hm„ hm...) refrainkor, melyet a ccigány hurpengetéssel — »pityeg tetőssel « érzékeltet, kél négynyolcaidi ütemnyi höcögtetést (tehát összesen 4-et) végeznek. A harmadik dalsorra kezdik tuljdonképpen a táncot: átellenesen, de ellenkező irányban párhuzamosan a 3 üíemnek megfelelő lejtést lesznek, a negyedik dalsorra vissza ugyanannyit s a refrainre hőcögtelnek vagy esetleg bokáznak. Az ellentéles irányú 6-os lejtést háromszor teszik meg a befejező höcögletéssel (vagy bokázással) együtt. Ezután helyet cserélve végzik ugyanazt. Majd ú jra kezdik az egészet az előbbi hármas számban, de bizonyos módosítással, sajátos fordulatokkal. Erre következik a »csalogatás«: tudniillik kitár/ karokkal lejtenek egymás felé s mikor a férfi a nőt átölelni készül, ez csalfán hirtelen elfordulva kisiklik az átkarolásból. Háromszor ismétlődik meg ugyanez. Negyedik szer végre összeölelkeznek s előbb »tányéron« — egyhelyben ( a ját tengelyük körül) utóbb egymást átxar »lva forognak együtt. Csalogatás alatt a féi .'itánc szÓKban szokott sziporkázni a női áll ha tatians ágról ilyféleképen: »Hogy sze"ettem, mégis megcsalt . — Ha te ugy, én meg igy ! (elforduláskor) — Nem érdemli, hogy u.ána járjak !« stb. A tánc cifázva. A tánc második »fríss« része ,vagyis cifrája ugyanabban a rendben és módon folyik le, mint a lassú, csak élénkebb, gyorsabb, indulószeiü tempóban, különféle cifrázó figurákkal, szökellésekkel s emellett vidám, sőt pajkos ha.iguiatban, jóizünél-jór izübb uj táncmondók ik belevegyitésével. Némelyek szerint a tánc virtusos befejezése az lett volna, hogy a táncos férfi egy borral telt nagyobb poharat téve a fejére, toporzékoló tácmozgással »tányé 'on« forgott-forgott de anélkül, hogy a borból csak egy csepp is kidőlt vo'na. Azonban éppen nem valószínű hogy ez eredeti tartozéka lett volna a kállai kettősnek. Alkalmasint csak valamelyik mókás természetű táncos adta hozzá ügyessége fitogtatására. Később aztán utánozták akik — tudták. A kállai kettős táncosai A kállai kettősnek meg volt a maga hagyományos esztétikája, mely nem egyedül azt kivánta a táncolóktól, hogy tökéletesen értsék a magyar táncnak minden csínja-binját, hanem hogy ezenfelül alakjuk és fellépésük is gyönyörködtető legyen. A táncosnak inkább kész férfinak, mint serdülő ifjúnak illett lenni, szép, daliás termettel és kifejező nyílt áb'ázattal, vagyis olyannak, kinek már puszta megjelenése rokonszenvet, vonzalmat ébreszt. Arcáról nemes büszkeségnek kellett sugároznia, mozdul, t tban természetességnek, könnyedségnek, változatosságnak és harmóniának lennie. A nőnél ,ki ebben épugy ,mint a lassú magyar néptáncban általában csak másodlagos szerepet kapott, a szemérmetesség és szende tartózkodás voit a fökivánalom; csupán a csalogatáskor engedhetett ebből valamit a pajkos ingerkedés kedvéért. Táncmozdulata! csak a férfiének reflexéi ,tehát Enyhébbek és kisebbek kellett ,hogy legyenek. Sz^vpl
