Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-05 / 4. szám

JxYIRTODEK. 1914. január 5. Koronánk és az árak. A háború befejeztet követett évek végein különösen pedig az utolsó évek végein, a különféle szak- és napilapok is élénken foglalkoznak, a magyar korona lezüllése és az áruárak, valamint az életstandard egymáshoz viszonyításával, amelyekből kiadódó eredmények kapcsán, különböző igazságokat szűrnek le, vagy igyekszenek leszűrni. A számitások és következtetések rendsze rint a zürichi koronajegyzés alapján történnek, ezeket nevezik el azután, az aranyparitás szerint való számitásnak. Már többször volt alkalmunk itt kimutatni, hogy a zürichi jegyzés éppen ugy, mint bármely más börze jegyzése is, spekulatív alapokat bír, azok a jegyzések tehát nem tükröztethetik vissza a helyes számokat, illetve a valószínű értékeket. Mert ha, — amint ezt sokszor hallottuk, --• az ország belső rendjében történt valamely kilengés is befolyással birt a külföldi koronajegyzésekre, akkor ezek a jegyzések nem a koronaérték valóságos, hanem csak spekulatív értékeit mutathatták. Helyesnek azt az értékelést kell tekintenünk, amely dobutcai, meg csongrádi eseményektől függetlenül az államjegy forgalmát veszi alapul. Ezen az alapon számítva, a mult év végén volt cca 920 milliárdos jegyforgalom mellett és figyelemmel a békeidei jegyforgalomra, illetve ezeknek viszonyba állítása mellett ma, a koronát Zürichben 0.0373 centime-on kellene jegyezni. A tényleges 0.0305ös jegyzés tehát alacsony. De különösen nem helyes a bécsi és zürichi paritásra átszámi-* tott 0.017-es jegyzés. Ez utóbbi, kétségtelenül a bécsi piacon mutatkozó, k°

r°na kínálatra vezethető vissza, ha egyebet nem tulajdonithatnánk is neki. A Tőzsdei Hírlap ez |vi első számában, az életfenntartásnál fontos mezőgazdasági és állattermékek, a fűszer és gyarmatáruk, fűtő és világító anyagok, különfélék és az ipari termékek átlagos indexeként, 8005-öt állapit meg, amiben a lakásbér számításba nem vétetett. Igaz ,hogy ennél az index megállapijtásnál nincsen a szükséglet sem figyelembe véve az életstandard indexe számára, így az nem fejezi ki pontosan az életszükségleti cikkek helyes indexét, csupán megközelíthető de ekként elfogadhatónak is látszik. Ha már most ugyanilyen pontosságot figyelembe vévé, a. lakásbért, a szükségletek egyharmadának vesszük fel, habár az ma az összes szükségletéknek aüg számottevő része, tígy az indexet az életstandard indexére átalakítva, kapunk : 8005x2:3... 5336-ot, mint indexet A fizetőjegy szaporodás, a békeidei 43.6 koronáról fejenként, a mai fejenkénti 122667 koronára, 2813-szorosat jelent. Ennyiszeresnek kellene lenniök az áruáraknak, ha időközi normális áremelkedés nem lenne. Ámde a békeévekben is, átlag 4—5 százalékos volt az évi áremelkedés, amit, ha az elmúlt 10 évre számítunk, 40—50 százalékos áremelkedést nyerünk. Ha kereken 50 százalékos emel kedést veszünk csak a 10 évre és nem tekintjük a súlyosabb termelési viszonyokat, akkor a jegyszaporodással jelzett áremelkedés is 50 százalékkal emelhető és lenne 4220. A buza áremelkedése, ha 24 koronás békeárat vesszünk, 4566, ha 20 koronás békeárat, akkor 5475-szörös. Fennebb, a lakbéreknek is számbavételével megállapított és ill. átszámított indexszám az 5336 és a buzaáremelkedés indexe, a4566 ill. a helyesebben vett 20 koronás árral számított 5475-ös index, azt mutatják, hogy a buzaértékü jövedelmek, a békebelit megközelítik. Akinek tehát a békeidei buzaértékü jövedelme megvan, az elérte a rendes életnívóját. Akinél e fölött van a jövedelem, az többet, akinél alul van, az kevesebbet keres. Annyi azonban kétségtelennek látszik, hogy f a buzaértékek alapján kifejezett árak, az élet- | standard kifejezésére addig helyesek marad

1- 1 nak, amig a lakásbérek is nem emelkednek a maiaknál magasabbra. Valószínű viszont az is, hogy a lakásbérek emelkedésével, a búzaárak is emelkednek és az életstandard kifejezésére, a buzaáremelkedés ismét alkalmas marad. Ez igazolhatja azt, hogy a mezőgaz'dasági állam lévén, a terményárak a mértékadók. Különböző tanulságos táblázatok és grafikonok szemlélésénél azt tapasztaljuk, hogy I a külföldi börzei jegyzések nem fejezhetik ki a helyes koronaértéket, mert ha az elmúlt évi jegyforgalomnak a zürichi jegyzéssel egybevetett u. n. »aranyértékét« számítjuk, akkor azt találjuk, hogy a juliusi 0.03-as zürichi jegyzés alapján akkor megállapított 67.9 millió aranyérték, az év végéig, ameddig a jegymennyiség megnégyszereződött, ugyancsak megnégyszereződött volna. Ebből az következnék, hogy a papírkorona szaporodásával, emelkedednék az abban rejlő aranyérték is. Ez pedig helytálló nem lehet. PISSZER JÁNOS. A tanuló ifjúság züllése. A tanítók házi fegyelmező joga. — A tanítók patronázs munkája. Addig hajliísd a szivet, mig hajlik, a jóra. A köznapi tapasztalat adta meg az impulzust a Gyermektanulmányi Társaság IX. kérdőivére, a gyermekek testi büntetése tárgyában; ez adta meg az egyik felekezeti tanítóegyesület országos szövetségének, hogy tárgysorozatába vegye s vita tárgyává tegye az ifjúság erkölcsi züllését. Határozati javaslat. Az érdejkes és értékes előadás konklúziója lett ama határozati javaslat, mely a tanulói ifjúság soraiban felburjánzott bűnözések, vétségek és a gyermekek közt tapasztalható általános romlás megakadályozása érdekében sürgős feladatnak tartja az iskolai fegyelmi eszközök szigorítását s e végből kéri az illetékes minisztereket a tanítók házi fegyelmi jogainak visszaállítására. Szükségesnek érzi továbbá, a tanuló lelki életével való hathatósabb foglalkozást; cserkészcsapatok, .gyermekszövetségek létesítését, mint eszközt szükségesnek tartja. Kívánja a társadalmi' ellenőrző akciónak a szülői értekezletek utján való megszervezését, a hatóságok támogatását, a korcsmák, kávéházak, színházak, mozik ellenőrzését. Ítéletek

t döntvények. Az a kérdés, hogy volt-e a tanítóknak házi fegyelmi joga ? Volt is, nem is. A kúria 1882. évi 15,617. sz. ítélete szerint a tanítóinak a tanítványai felett van fegyelmi joga. A pécsi kir. Ítélőtábla 1891. évi 1813. sz. Ítélete szerint e jog gyakorlása közben elkövetett könnyű sértés miatt a Btk. 313. szakasza szerint felelőségre vonni nem lehet. A budapesti kir. ítélőtábla azt mondja, hogy a fenyíték tulerős nem lehet. Az 1887. évi 8879. sz. kúriai döntvény az iskolaszéki elnöknek is fegyelmi jogot ád stb. De a Kúria 1883. évi 11,558. számú ítélet kimondja, hogy a tanítók tanítványai felett fegyelmi joga nincs. A tanító tehát a legvégső esetben, az igazgató és iskolaszéki elnök tudtával fordult az u. n. ! házi fegyelmi joghoz, magyarán : a bothoz. Kérdő pontok. A Gyermektanulmányi Társaság még a háború alatt foglalkozott a gyermek testibüntetésének kérdésével. E kérdést azonban nem akarta diktatórikusán elintézni, hanem kéréssel fordult a szülőkhöz, pedagógusokhoz. E IX-ik számú kérdőív kérdései nem vészi tették el aktuális voltukat, miért is lényegesebb részeit a következőkben mutatjuk be: 1. Gyermek, vagy ifjú korában részesülte ön testi büntetésben ? Ha igen, mik voltak ennek okai ? 2. Minő érzések töltötték el lelkét a büntetés előtt, közben és utána ? 3. A testi büntetésnek volt-e javitó hatása lelkületére ? Miért nem ? Ha igen, miben állott ez ? 4. Az ön egyéniségére vonatkozó adatok. II. csoport. 1. Gyermekét vagy más valakit részesitett-e büntetésben ? Ha igen, mik voltak annak okai ? 2. A testi büntetések minő hatása mutatkozott a gyermek lelkén a büntetés előtt, alatt és utána ? 3. Volt-e javitó hatása a büntetéseknek a gyermek lelkületére ? Miért nem ? Ha igen, miben állott ? 4. Milyen hatása volt a testi büntetéseknek a többi gyermekre ? 5. Milyen érzések töltötték éf az ön lelkét? stb. A III. csoport a testi büntetésről véleményt kér a szülők, tanítók részéről való alkalmazást illetőleg a mai viszonyok közt s végül jönnek a szülők, pedagógusok személyadatai. A néma szenvedők. Amint láttuk, hoztak határozatot, ítéletet, döntvényt, kérdezősködtek a azülőtől, tanítótól, csak a szenvedő alanytól, a gyermektől nem. Szegényeknek nincs védőügyvédjük. Róluk nélkülük határoznak, általuk meg nem fellebbezhető ítéletet hoznak, bőrükre alkudoznak, mint valami medve bőrre. A Gyermektanulmányi Társaság megtehette volna, hogy megkérdezi a szülő, tanító után a gyermekeket is, hogy mit szólnak ők a testi fenyítékhez. Meri hiszen nekik élénkebben van emlékezetűkben, jtiint kedves papájuknak, hogy rnit éreznek a verés előtt, közben és utána. És így tovább ! Hogy aztán az ő »vétemény«-nyilvánitá:suk milyen meglepetést hozott volna a »nagyok« számára, ez sejthető az egyik blamázs után. Ugyanis megszavaztatták a kicsinyeket hogy kitől, mit szeretnek olvasni. Azt hitték a nagyok, hogy az általuk nagynak ismert irók kerülnek ki győztesen ; pedig nem. A testi fenyíték alkalmazására bizonyára áz volna a véleményük, hogy : »a bácsik tartsák meg maguknak !« Tudvalevő dolog, hogy a testi fenyíték univerzális büntetés. A családban legtöbbször csak egy büntetés fajt ismernek a vétség kicsiny, vagy nagy voltára : a verést. A gyermekkel kevesen bánnak ugy, mint gyermekkel : egyik szélsőségből a másikba esnek. A hangulat játékszere épugy a gyermek, mint az indulat levezető szenvedője. Pipere cikk az egyik helyen, sutba dobott rongy a másikon. A gyermenevelés szélsőséges irányait mutatják egyfelől az apró sirfóntok, másfelől a kriminál-statisztikai adatok, a börtön lakói. A nyomor átkot lát a gyermekben, mig a jólét áldást. A vég azonban egy : a gyermekpusztulás. (L. Dr. Dohnál Jenő : A gyermekvédelemről.) Patronázs-munka. Kell valakinek lennie, ki óvó,, ellenőrző, irányi tó munkát végezzen most,, a háború kiváltotta nyomor s az azt követő züllés idlején. Még a béke Idejében szólitotta a tanítóságot a miniszter az 1909. évi 78395 vk. és a 149500. vk. 12. a k. rendleletében patronázs munkára, két részre osztván munkakörét: iskolai és iskolán kivüli teendőkre. A legfontosabb az 1912. évi 40000 sz. a. kiatílott rendelet, mely; nyomatékosan kiemeli, hogy a tanitóságPiel pénteken, szombaton és vasárnap az \