Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 273-295. szám)

1923-12-22 / 290. szám

1923. december 22. JffiMDÉS; 5 A hazaszeretet fehér asztalánál. A Tisztviselő Otthon Kansz vacso­rája. Nyíregyháza, fdJeceinber 21. A Nyirvi­dék tudósítójától. A Kansz szal>olcsvármegyei törvény hatósági választmányának a szerdai tisztújító közgyűlésen megerősített tiszti­kara csütörtökön a Tisztviselő Ottnqf kellemes helyiségében társas vacsorára gyűlt össze, melynek egy egyszerű össze­jövetel kereteit messze túlszárnyaló je­lentőséget és értéket dr. Zelenka Lajos és Rimaszombalhy Géza elnökök pohárkö­szöntője adott. Rimaszombalhy Géza elnök a sza­bolcsi Kansz küzdelmes múltját idézte emlékezetbe a háborút követő forradal­mak és oláh megszállás keserűségein vé­gig, amikor a tisztviselők mig egyrészt a betev'o falatért vívták élet-halál harcol, másrészt melengették, ápollák és fenntar­tották a tiszta hazafias érzé: f A küzdlmes múltban a tisztviselők vezérére Zelenka Lajosra ürített poharat, aki válaszában összegezve a szomorú mult tanulságait, összetartásra és további lankadatlan mim kára buzdított. Nagy Lajos vármegyei főlevéltár­nok a vármegyei csoport nevében üd 1­vözli a tisztikart és értékes munkásságá­hoz felajánlja a vármegyei csoport erköl esi és anyagi támogatását. Polinszky Ágost, az agilis és fáradhatatlan ügyvezető elnököt Ragó Józsefet, Sipos Géza Po­linszky Agostot és Müller Ferencet kö­szönti' fel. Ragó József tartalmas gondo­latokkal átszőtt, lendületes válaszában a hazaszeretetet állítja a közszolgálati al­kalmazottak elé első princípiumként és jövőt teremtő, nemzet megmentő mun­kát kíván tőlük. \ Végül dir. Zelenka Lajos a tisztviselők Tyrteusát, dr. Walter Gézát éltcf.e,, aki Yálaszul egyik irredenta költeményét sza­valta el.' A magyar köztisztviselői lélek min­den értéket kibontó és a küszöbön álló aj évre újult erővel, meg nem fogott lel­kesedéssel, hatalmas munkaprogrammal felkészülő kis tábor a jó munkát végzett öntudat boldog derűjében a késő esti órákig együtt maradt. Búcsúzásra. (Kardos Is'ván húcsúziató ünnepén elfada Hajdú Péter * t'Olp. VI. o. tanuló.) Mosolyog az egyik szemünk, A másikon könny ragyog Most, mikor, drága Mesterünk, Kis sereged elhagyod. Nézünk feléd, a magasba, Ahová szárnyad emelt: Ö röm gyújtja, — bánni sújtja A sok kis diák' kebelt. Hiszen, ha a templomokból Csatákra szállt a harang. Büszkén adták, — ám siratták, Hogy búcsúra szólt a hang. Temptom volt az iskolánk is, Ha szived harangja szólt : Magyar reményt hogyha zengett, Magyar bút, ha panaszolt. 1 Ám jött a hir: sok az árva, Csonka honban sok szegény. Van-e, aki győzni tudna A nyomor nagy seregén ? !... — Kong, zsong a szived harangja, Áldott szava messze ér... Jöttek hozzád: az új Imrcban, Hogy TE LENNÉL a vezér! És te kilépsz most kapunkon ... A kezedben egy kis ág, Fehér rózsa.. . Hol te harcolsz: A FEGYVER ott — A VIRÁG!... Szeretetnek a virága, Szívra szívjuk illatát Ügy szeretünk, amiként te: EMBERTESTVÉRT és HAZÁT!... Búcsúzunk ... De könnyeinkben Egy szent esküvés ragyog: A te zászlód alatt leszünk Emberek és magyarok! TÉGER BÉLA i ? 1 A XX ik század legnagyobb katasztrófája, a ge^iiw Mimm J penban péntek szombat és vasárnap az Apollóban. Karácsonyfa a piacon. A karácsony előiti piacnak is megvan már a rendes képe. Apró tűlevelű fenyő­fák kerültek a városháza előtti piacra" és innen kerülnek majd el a szegénység viskójába, a gazdagok palotájába pár múlva. Az első karácsonyfa látása megre­megteti a sziveket, die még jobban az áraival. Odiaadássál simulnak a zöld fák, fekve az anyaföldhöz, amidőn árusok tempósan emelgeti, hogy egyiket,, hol másikat. — Tessék, láss,ék„ valódi márma­rosi fa. — Az első karácsonyfák — mondia egy sápadt, kendős asszony — és Istenem miből vegye azt meg az ember, hogy azért mást ne kelljen nélkülözni miatta? A gyerekeknek — nem lehet már ennyi öröme sem... Pedig hatan vannak oda­haza. A büszkearcu faárus még mindig ren­dezgeti csenevész fáit. Megrázza apró kis koronájukat, hogy tetszetősebbek legye­nek és körbe-körbe felsorakoztatja őket. Végre egy kis feketeruhás öregasszony bá­torságra kap és megkérdezi: — Hogy a karácsonyfa? A válasz eg}' kissé megkéselt, még is csak jól meg kell gondolni az árát, mig végre kivágja az ember. \ — Tizlől — harmincig!! — Százban — vagy ezerben? Az ember nevelett: : — No hallja? Hát persze, hogy ezer­ben. Tízezertől — harmincezerig. — Jézusom!... A többiek tanakodva állták körül az árust és szinte csak suttogva mertek be­szélni már a zöld karácsonyfákról, amik­nek a szeretetet, 'a békét,, a megértést kellene hirdletníök. Később ezek is el­mentek és most már csak a gyermekek nézték, néma áhítattal a lassan induló vá­sárt. ( j&iV Azután ujabb emberek jöttek és ami Iyen gyorsan jöttek, ugy él is mentek. Két asszony sopánkodott a kocsi mellett: — Rettenetes drága!! Es ol van még azután a feldíszítése? Egy szaloncukor 150—20 korona, a csokoládé díszek de­kája 400 korona. Iis az alma kilója 7000 koronáig is elmegy, a dió 8(X)0 korona. És akkor még ajándékok sincsenek. lii­zony, bajos... bajos...,, A bátrabbak közben alkudoznak, de nem igen lehet valamire menni. A karácsonyfa ára valósággal megfi­!il!!!l!li!ilií!!lli!ll!li!!lililiill!wj/ Vay Ad. ín utca 5. szám jaem ul reklémr», csupán m. cso Keretében felhívja a közönség figyelmet sehol nem létező olcsó áraira, melyről meggyőződést szerezhet bárki vételkényszer nélkül. Nagy vá­lasztél : férfi, fiu és gyermekruhákban stb. Eredeti angol ra^lánkülönleges­ségek. Állandó nagy készlet: lergyei bundákban és valódi dánbőr kabáiofcban ! --WHSSWSíiKro«K5tK5WBK«K.-. • dsm • 1 Főüziet: IHMskoic , — Fióküzletek: BSQ «KrrwOTeowreísKJiaaaaasER = iregyhsss?, Győr, Losoncx, SS «SHHMWMU* -.nVft»íi.im»«w»' -^•^«» ^»• » •»»ot'mm éi mj mm mi»» • lOS-ft-í '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom