Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 248-272. szám)

1923-11-18 / 262. szám

i JhfnBfflDÉK í9J3

t november 18. Európa legnagyobb birkózói Nyíregyházán. Kedden kezdődik a birkózó Nyíregyháza, november 17. Saját tudósítónktól. fi | : |/>»Tl*(*l A jövő hét keddijétől, november 20-től kezdve olyan birkozókampány inidiul meg a Városi Színházban, amilyet még nem látott 'Nyíregyháza város és Szabolcsvármegye közönsége. A legnevesebb európai birkózók, Jaago,, Petrovics, Samverseny a Városi Színházban. son, Sirk,, Holubán, akik hetekén át tartották izgalomban Budapest közönségét, fognak megmérkőzni a nyíregyházi publikum előtt. A birkózások esténkint 1(J órakor kezdőidnek a rendes színházi előadások után. Bővebb tudnivalót a felragaszok nyújtanak. A 8 napig tartó birkozóverseny iránt óriási az érdeklődés. A tudós szabolcsi kéményseprő. Jeney Szabó Árpád, a „vaterán füstfaragó legény", — Évtizedek óta értékes relekviákat küld a Szabolcsvármegyei Jósa András muzeumnak. megírja a magyar kéményseprőipar történetét. — Históriai dokumentum a fáskosárban. — Jeney őzabó küldeménye Balassagyarmatról Nyíregyháza, november 17. A Nyirvidék tudósítójától. »Minden nemzet csodálja a magyar nép elméjének éles voltát a lelésben« mondja lelkes önérzettel az Uj Szövetség első magyar fordítója, Erdősi Sylvester János s a »lelés«-en invenciót, feltalálást ért. Igen, a magyar elme büszke csodáit ismerheti meg minden idegen, aki a barbárnak hirdetett magyarság lelke mélyére tekint. Őserőt dokumentáló cselekvések, jellemek szépségei bontanak szirmokat, teremnek gyümölcsöket ezen az áldott földön. A mi szűkebb hazánknak a Bessenyei földjének, Szabolcsnak is vannak jeleskedő nagy fiai s az őserőnek változatos megnyilatkozásai között szines-pompás virágzásban találunk romantikusokat is, akiknek lelke ott nyugtalankodik, színesedik a puszták városainak illatától kábult Krúdy Gyulának írásaiban. Az ő emberei jutnak eszünkbe, mikor Szabolcs »veterán füstfaragó legényéről«, Jeney Szabó Árpádról hallunk. Ez a ma hatvanötéves kéményseprő a Gencsy-pusztán született s innen indult országokat bejáró bolyongásaira. A kémények mestere csodálatos mély intuícióval vonzódott kezdettől fogva a muzeális tárgyak, a multak szellemét rejtő tárgyak s e rejtelmek zárját megnyitogatni tudó archeologia iránt. Muzeumokat járt, könyveket olvasott, tanult, tanult sokat és kormos kosztümje alatt a multak iránt való áhítatos szeretetben hevült a szive. És bármerre járt, becéző szeretettel gondolt Szabolcsra, a vármegye büszkeségére, a lánglelkü Jósa Andrásra és a nagy archeológus híres neves muzeumára. Bármerre járt a historikus szemével nézte a tárgyakat s nem egyszer a kéményfütésnél a fáskosárból mentett meg beszédes dokumentumokat, amelyeket aztán a Jósa Muzeumnak küldött Elmélyedt speciális studiumban is, kiderítette lassan a magyar kéményseprő ipar történetét, amelyet meg is ir és lassankint be is fejez. Most nem régen újra csomagot hozott a posta a Jósa Muzeum részére, a tudós kéményseprő küldte. Bolyongásai során Balassagyarmatra került s onnan küldi az utóbbi időkben gyűjtött archívumokat. És levelet is ir a jósa Muzeum igazgatójához, Kiss Lajoshoz. Közreadjuk levelét, mint érdekes vallomástevést a tudós kéményseprő lelkivilágáról, amelynek értékei a csodálatos magyar lelkiségnek revelálódásai. A magát veterán füstfaragónak nevező Jeneynek a küldött muzeális tárgyakat ismertető levele a következő : Igen tisztelt Igazgató ur ! Két hónapja elmúlott már annak, hogy a pestvármegyei Soltról ide jöttem dolgozni a nógrádvármegyei Balassagyarmatra s hogy itt is, a falukon és tanyákon is, minden jártomban és kéltem ben sokat gondolok a mi kedves vármegyei közművelődési intézetünkre, a »Szabolcsvármegyei Jósa Muzeum«-ra, amelynek van szerencsém muzeális dolgokat küldeni, kérem azokat szívesen fogadni. Nem szabolcsvármegyei eredetű, és még alig mult időbeli tárgyak, de mégis ritkaságok már; véleményem szerint hasznos szolgálatot fognak tenni muzeumunknak. Például a Palugyay és Fiai, pozsonyi világhírű bortermelő és borkereskedő cégnek a képes ismertetője, amely a bécsi »Neue Freie Presse« világlap egyik 1880-ik évi augusztus havi számának rnéllekleteként küldetett szét a szélrózsa minden irányában. Ez a cég sohase hirdetett semmiféle lapban, vagy folyóiratban és mégis lerakattal birt a világ minden nagy kereskedő városában, és mégis királyi, hercegi és más főúri udvartartások rendes szállítója volt. Azután a magyar sorsjegyek néhány darab ősei Losonczról. Nem pénz, hanem érték tárgy nyereményekre kibocsátva, hogy a jövedelemből fölépítve legyen a losonczi ref. templom és iskola, melyet 1849-ben a városon keresztül vonuló oroszok a várossal együtt felgyújtottak. ( A solti református egyház kiselejtezett és megsemmisítésre ítélt régebbi számadásainak két általam megmentett példánya, fényes világot vet a 100 év előtti közéleti viszonyainkra. Minek lettek volna ezek is gyújtónak Elhasználva ? És ki tudja hogy még mennyi és milyen regi hasonló iratok mehettek már ilyen vagy más módon tönkre! Kár, hogy sok müveit, iskolázott emberek járnak, élnek közöttünk, akiknek semmi, de semmi érzékük sincs a mult időknek az emlékei iránt, pedig szerintem, aki az ilyen emlékeket nem becsüli, az nem érdemli meg a jelent, meg a jövőt. Oh, hisz a teremtés boldogságát érezi az, aki a multat, a tégletüntet ismét napfényre tudja hozni! Hazánkban nagyon szép és buzdító berendezés volna az, hogy minden honfoglaláskori lelőhely oszlopra £rösitett táblával volna megjelölve, hogy y>Honfoglaló ősök temetkezési helye«, mert az ilyen táblafelirat előtt mindenki meg állna, azt mindenki elolvasná, s akaratlanul is eltűnődve a régmúlt idők eseményei feleit, és a r égis égi leleteket jobban megbecsülné megőrizné a köznép is. Az 1873-ik évi Bucsánszky Alajos féle »Nemzeti Kalendárium« tartalmazza a »Magyar Nemzeti Muzeum« akkori tisztviselőinek névsorát is. Ezt is Apostagon (Pest vm.) mentettem meg a községházán a begyújtás alól, a fatartó ládából, az egyik irodakályha mellett, ahol már, a községi szolgák mondása szerint, egy szekérre való régi iratot és nyomtatványt tüzeltek fel gyújtó gyanánt a mult század ötvenes és hatvanas éveiből, tehát a jellemzetes Bach- és Schmerling korszakból. Az érmek előttünk még közismertek, de a mai fiatal nemzedék előtt már nem. Különös, hogy ásás, szántás alkalmával vagy más egyéb módon is már alig-alig található belőlük egy-egy darab. Legszebb példány az »angyalkás« kétgarasos, meg az osztrák veretű 1/4 krajcáros, amelynek a veretési évszámát a nagyitó üvegemmel sem tudhatom kibetűzni. »A sárospataki vár«-ból már csak néhány példány van még a Műemlékek Országos Bizottsága könyvtárában, könyvárusi uton nem kapható. Én ajándékba kaptam s most az illetékes helyre, a Józsa Muzeömba juttatom be. A pataki vár kandallói meg a konyhájának az ismertetése érdekelt benne. Feldolgoz tam magamnak a hazai kéményseprő ipar tör ténetére vonatkozó jegyzetekhez. (Most az 1748-tól 1872-ig a pozsonyi kéményseprő céhnél beszegődtetve volt inasok névsorát állítom össze. Majd mind olasz, helvéciai és lombárdiai. Magyar csak elvétve akad köztük, s az is csak 1830-tól kezdődőleg.) (És mind róm. katholikus volt, jgy követelte meg Mária Terézia céhprivilégium levele.) »A visegrádi vár« csak ez idei, május havi kiadás, leginkább turisták kedvéért Íratott meg. A postával együtt 480 koronába kerüít, szintén a mi kedves muzeumunknak ajándékozom. Kedves igazgató ur, én lelki rokonságot érzek magamban Ön iránt, kegyeskedjen nekem alkalomadtán megirni, hogy Ön hova való, hol tanult, hány éves, más valami tisztséget visel-e a muzeum őrségén és igazgatásán kivül, s hogy nős ember-e ? Haladhatott-e már valamire a felejthetetlen emlékű és lángeszű néhai dr. Józsa Andrásnak életrajza megírásában, meg a nyírségi pákászsiág történetére vonatkozó adatok összegyűjtésében ? Kapott-e már a muzeumunk valami államsegélyt, vagy ujabbi leleteket ? Hatvanöt esztendős agglegény vagyok s hála Istennek még jó erőnek, jó egészségnek, jó étvágynak, emésztésnek örvendhetek, a szellemem is friss, fiatalos még. A természettől belém oltott hajlamnál fogva nagyon szeretek érdeklődni a história meg í.z archeologia iránt. Önnek, igen tisztelt és kedves igazgató ur minden jókat kivánva, maradok mindenkor igaz tisztelő hive : Jeney Szabó Árpád, veterán füstfaragó legény, aki a nagyhalászi határban levő homoki, vagy Gencsy-féle tanyán nevekedett fel, igy nyírségi embernek tartja magát. Bőrkezfyük legolcsóbban Blumbergnél Róm. kath. parcchia-épiiiet. Az araiig kígyó Helena Makowskával Szimfonikus zenekar játszik minden hétfőn az Apollóban. SZIMFONIKUS ZENEKAR szolgáltatja a kisérő zenét minden hétfőn