Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 248-272. szám)
1923-11-30 / 272. szám
íiflüt, iiovernber 30. Megkezdődött a xsagy karácsonyi vásár divatáru hálában Zrinyi Ilona-utca 3. (Csengeri híz) Telefon: 384. Telelőn: 384: a következő mélyen leszállított árak mellett. Női kötött harisnya 2.950K Női kötött barna és fekete 8.500K Női harisnya cérnázott minden szinb. 14.800 K Női harisnya, selyemfényű cérnaflór 18.500—23.500 K Női harisnya, selyemfényű mouslin 21 400-22.800- 24.000 K Női harisnya, fátyol, fekete és minden szinben 26.350 K Női harisnya, la fátyol, fekete ... 29.650 K Féjfi soknik minden szinben ... 2.400 K Férfi gyapjú soknik 5.000—6500 K Férfi magas harisnyák 19.650—36.000 K-ig Női reform nadrág minden szinben 14 800 K oi és férfi fehérnemiiek: Hímzett női ingek 18.000 K Női ing és nadrág grl schifon .. 52.000 K „ „ „ „ „ batiszt .. 56.000 K Női kötött csikós és sima divatmellények 68.000 K Női hímzett batiszt zsebkendők 2 000—3.600 K Férfi színes frencs ingek 2 gallérral 29.500 K Férfi szines sephir ingek 2 gallérral 36.000 K Férfi szines sephir ing. kemény mell, 2 gallérral 38.000 K Férfi szines gyapjú flanel ing 2 gallérral 42.000 K Férfi fehér pické mellű ing 32.000—36.000 K Férfi szines rövid alsónadrág 18 500 K Férfi szines sephir alsónadrág ... 23 500 < Férfi fehér köpper hosszú nadrág... 30.000 K Férfi nyúlszőr és velour kalapok, nyakkendő különlegességekben óriási vaiaszték! Kémek csatája tele trükkökkel és bravúrokkal »'iOíHaősassai R ! JfötSútusk2. 4PTP&W»'*» II II—III !• . Elkésett utasok. Iita: Dr. Saáry Sándor. í A kiseró tái'szekerek mellett egy-egy i pántlikás megyei hajdú lovagol. A szekere\ ken ellieiyezett női cselédség mihamar da; lolni kezd. A najduk közül a palackos boroi kat kisérő hajdú is nemsokara jókedvre | hangolódik s jó borízű hangján dalolja szivt I választottjának az akkori betyár nótát : I Fakó lovam lába nyomát Kilenc pandúr, hétcsend biztos járja, j Jöttömet a tömlöc tartó Szögedébe hej de nagyon várja Elitiam a becsületem Kilopták a föláet is alólam, Pedig-pedig valamikor Fehérhajú öregasszony Egyetlenegy reménysége i oltam. majd folytatja : Ha felkötnek, ha kivisznek Az utamra nem kis ér majd senki Nem is visznek temetőbe Árok partján fogok megpihenni. Nem lesz virág a síromon, Nem borul rám szentelt föld göröngye, Csak egy sápadt fehérhajú Ráncos képii öregasszony Lopva ejtett, hulló könnye. Oly érzéssei dalolta, hogy a beavatatlanok legalább is csendbiztosnak nézték a lova] sitott hajdút. í Nagykállón áthaladtában méltó fel tüll nést keltett a diszkiséreíes batár és sokak' ban felkeltette a kíváncsiságát, hogy ki ülhet a batárban.. . Már elhagyták a kállói ha; tárt, bent jártak már mélyen az orosi határ| ban, amikor a batár kocsisa fészkelődni kezí detc az időnkint felhangzó s az ő fülének \ szokatlan sivitó hangra. A többi észre sem j veszi a hangot, —- legfeljebb az öreg huszár ; kezdi hegyezni fülét nemsokára nyilváns való lesz, hogy a sivitó hang a batár egyik ' nagy kereke telől hangzik s már az orosi | határ végén a nyíregyházi határ mellett vannak, mikor a batár egyik kereke már nemcsak visit, hanem megtagadja a szolgálatot; ; nem forog, de füstölni kezd. A batár egy kátyúba megrekedt. Baj van. Az öreg huszár eszmél fel legelőbb s mondá : kigyuladt a l kerék, méltóságos grófnő tessék Kiszállani. j Mi lehet a baj oka ? Uj kerék sok kenőcsöt S fogyaszt, de harmad magammai magam kentem meg minden "kereket. Az áldóját ! Ugy éljek ! mondja a kocsis s már is kezdi kifogni a lovakat. Az öreg huszár intézkedik ... Grófnői a lovaggal az uttói jobb oldalt pár száz lépésnyire eső fenyő erdőbe tessékeli, amit azok örömmel fogadnak. A komorna vissza maradt a batárra felügyelni, mert abba vannak az ezüst és arany evőeszközök és sok más egyéb női toiíetthez tartozó dolgok, amiket magára hagyni nem lehet s magára ma- | radva a komorna a sok káromkodás hallatá- ? ra, ami a kocsistól ered — melyre a vén j huszár, nem tudni mely okból, csak a bajusz • alól nevet — sürün' veti magára a keresztet. Menne, rohanna, repülne — a kis fenyvesbe úrnője után — de nem hagyhatja batáxjáí. A vén huszár minden kisérő személyt — még az inast is a nagy kerék mellé rendel, mert azt, ha lassan is, de állandóan forgatni kell, mert különben a kerék egybeforr a tengellyel s akkor egy tapodtat sem tudnak tovább' menni. Fiának pedig rövid gondolkodás után kiadja a parancsot az öreg huszár : Kovács kell ide, menj hát fiam, Mihály, Nyíregyházára, úgyis közelebb van az ide, mint Oros s hozz egy kovácsot mühelyestől. A fiatal huszár vágtatva ér Nyíregyházára s az első kovácsmesterhez beállít s kiadja a parancsot, hogy fejvesztés terhe alatt jöjjön azonnal ! Kevélyen mondja erre a tirpák kovács mester : »ja szom nyiregyházki cslovek, ja nyeigyem do idegen határ« — ugylátszik, hogy a tirpák már abban az időben is önállóságra törekedett s a mindenáron való szétválás gondolatával foglalkozott a megyével szemben, mert tovább folytatja : »Mnye rt)* bugyezs parancsolovagy, ja mán armaris«. Hiába valónak bizonyult minden további kapacitálás, a tirpák kovács nem megy. Erre a hetyke huszár félretolta csákóját, megvakarva üstökét felfolyamodott a magasságos égig... kacskaringós huszár imádsággal ; de a kovács mester addig verte tovább a tüzes szikrázó vasat, hogy azt már a huszár lova sem birta tovább eltűrni s gazdájával elindult Orosra. Orosra erve kiadja a parancsot : az egész kovácsmühelyt pakoljátok fel iziben szekérre fejvesztés terhe alatt. Nem esik jól ilyet hallani a mesternek, meg a segédnek, mert hiszen mesterember abban az időben csak nemes lehetett. Össze is néznek és a csizma szárába keresik a bicskát azért orosiak — ; de meglátván a huszSr válláról lelógó nagy öblű bronz trombon puskát, amely szörnyen imponált nekik s amilyent ők még nem láttak s mondják is maguk között : »ez talán a golyószóró ágyú« s csendesen megadják magukat sorsuknak. Ha lassan is megy, de szekérre pakolják az üllőt, a fújtatót, a satut, a kis, meg a nagy kalapácsot, meg a sok hidegvágót, ráfhuzót és ráfvasat, meg a sok kocsikenőcsöt. Ki tudja mire lesz szükség. A fiatal huszár pedig ezalatt a kocsmába téved s leöblíti mérgét egy-két pohár borral s visszafelé menet már ő is nótázni kezd és szép mezzoszoprán hangján dalolja oly érzéssel, hogy még a kovács segéd is dudorászni kezd hozzá : Esik eső kinn a pusztán Cifra szűröm he] de nagyon megázott, A szélvésszel versenyt futó Pej paripám hej de nagyon megfázott, Takard be hát kis angyalom, Futott érted, fáradt érted eleget, Azután meg forró csókkal, öleléssel Gyógyítsd meg a szivemet. s tovább folytatja : Káint a pusztán nincsen bokor Nem szedhettem neked babám virágot. Pedig hidd el, ha tehetném Neked adnám ezt az egész világot. Ez a világ nem az enyém, Igy hát babám nem adhatok egyebet; * Néked adom szerelmemet szerelmedért. S ezt a fájó szivemet. Ezalatt eljár az idő. Eljött az ebéd ideje is. A grófnő a lovaggal a kis erdőben bizalmas kettesben ebédel. A vidám női nevetést a kis erdőből egész a batárig elhozza a szellő... ott ugylátszik jól mulatnak, örülnek, nem busulnak, hogy a határral megesettt a baj.. . Végre lassan, nagy idő multával meg!érkeznek a kovácsok Orosról. Alig teszik le az üllőit s a kalapácsot, a vén huszár már is o!y pokoli kalapácsolásba kezd, hogy oda át a kis erdőben azt hiszik, hogy lagalább is egy uj batárt készitenek. A fiatal huszár raej ámul és bámul, hogy őneki sohasem mondta az apja, hogy fiatal korában kovács volt. Nem is volt ő soha kovács, de egy huszárból minden kitelik. Hiába mondja a szakértő kovács aki még ilyen finom müvü utazó kocsit sohasem látott — hogy csak az a hiba, hogy az egyik kerék nincsen megkenve, mégis a vén huszár leszedette az összes Csak felnőtteknek! Szombaton este fél Csak felnőtteknek! 11 órakor a színházban:
