Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 197-221. szám)
1923-09-15 / 208. szám
JlfÍRtflDÉK, 1923, szeptember 15. A német márka végvonaglása. Nürnberg, szept. elején. Amit iUíson a német viszonyokról elképzelnek, me? sem kö.ícliti az itteni összeomlás igaz képét vagyis a szomorú valóságot. A német pénzpiacon a dobár vezérszerepe is háttérbe szorult, niü már egyáltalában nincs semmire sam s3Üí.rd bá?is és recseg ropog az álamtrtztírtás máskor mintaszerä épülete és csakis az u8yne?a?.ett akasztófahumor az, a mely ezt a nemzetet lábon tartja. A legnagyobb baj azonban az, hogy a híres némát szolidságot és alaposságot is áldozatul kövotelie a márka elértéktelenedése, amit Pssseubac, a határá lo ásáson minden utas kivétel nélkül megállapítani kénytelen. A budapesti manetjegyiroda a hozzá telefonon beérkező devizajsientéaek alapjín árasitja a vasúti jegyeket a némeí rónaiakra. E sorok írója pl. PássEuból Frankfurtba váltott II o. jegyért 190.000 osztrák koronát fizatett, meri m ! ,g nem volt márkái. Ez megfatal 95 ezar magyar koronának. Egy másik Bánztárnál útitársam ugyanezen utért 150 ezer K-t fizetett. Szóval ehány utsst, annyiféle ár és s?boi semmitóla ollenCrzésra nincsen lehetőség, Oe ea még mind nam a?, ami alaposan lehangolja a régebbi nősét viszonyokat ismerő idegant. & pedáns a-eposság már régen a rauité. A franktur i íőpostán ezrével állanak sz emberek. SankMI sem kaphatuuk megbízható felvilágosítást arre nézve, vájjon mennyi béiysget kall ragasztani eg7 hazánkba küidandő levelező lapra? Mindennap vídtozn&k a tarifák. Bélyegfeiány is van, A régi bélyeget a mai értékre aaolgáló felülnyomással hozzák forgalomba Oít Sell sl'ani a postán órákik, amíg megkapjuíc, amit bérűnk. Benn voltam a megszállott területen is. Ott is, mint a szabad területen, minden pyái\ minden város saját nyomású pénzzel fizet. Mai»z, Biebrich, Schierstein, Wiesbaden, a höchsti festékgyár, a bochumi vasgyárak síb. na^ével ellátott milliós jegyek forognak mindenisié. Aztán h?s kilépück a megszállott területről, már sarki e pénzeket el nem fogfedja. A frankfurti vasutigazgatóságnafe is kü'őa pénza van, da mindig az állarojagy a legértékesebb. Az én bejemben rövid egf hét leforgása alett 6í-íé!e péoz fordult a leg. Nürnberg város ÍJ külön pénzt nyomatott, hogy a nyomasztó pénzínségen segítsen. Egy fes'őmü vésszel itt kinn ismerkedtem meg. Fenn a szállúszobában egy rajnasidéfei cifra boros vignettára tu«s»l szépen ráfestette az 5X 00.000 Márk összeget és lenn a íőpincárnek kísérletképpen ezzel a*art fisetni. Ez sző nélkül elfogadta a pénznek vélt pspirt (s amikor figyelmeztettük arra, hogy nézze me* jobban, mit vett út legkevésbö sem jött zavarba. Azt fele'te, hogy 5 millió, vagyis fél dollár olyan kis összeg hogy ennak elvasztésa nem jdlíűt semmit. Ezt a fel'ogást igazolja as árakosk elviselhetetlen drágasaga. Egy húsétel a vasúti ét keső-kocsiban 3 millió. A vendéglőkben egy szerény ebéd 4—5 millió. A szálloda s^obíji ugyanannyi. Mig azelőtt régen, sőt méj két hónap előtt is gyönyörűség volt Németországban tar tózkodni. add ,? ma már ég a talpunk alatt a föld, sietünk hezs, mert hiszen a mi otthoni viszonyaink ezokhez képest felségesek. De minél nagyobb a veszély, minél valószínűbb a teljes összeomlás, annál közolebb van a segit ség ós ma már annyira tui van feszítve a hur, hogy hamarosan el kell szakadnia. Ennek megtörténtével beáll majd a javulás, fel tog itt lendülni minden és ez közvetv9 minket, magyarokat is okvetlenül kedvező formában fog gazdaságilag befolyásolni. Adja Isten, hogy mi nél hamarabb igy legyen ! L. É Eshet eső, jég vagy hó, VERESS-féle kalap jó! Nyíregyháza. szept. 14 A Nyirvidé'í tudósítójától. Egy fővárosi estílep nagyváradi l?pok közlése aispján szenzációs hirt közöl Rexín Tivadar (Theoaor) volt nyíregyházi oláh kormácybÍ2.tosról, akinek neve a román megszállás alatti időkből élénk emlékezetében van a nyíregyháziadnak. Kiderül a közleménybő', hogy az egymás ellen acsarkodó nagyváradi oláh ügyvédek: Roxin Theodor és Simonca György (valamikor Simooka volt éa jó magyarnak vallotta megüt) Magyarországon viselt, nem éppen dicső tetteket vagdossák egymás főjéhez. Különösen érdekes, hogy Roxin ellenfele, Si monca dr. Mikecz István alispán jelentéséből idéz, abból a jelentésből, melynek súlyos kötete az oláhoktól megalázott Szabolcs sikoltása, amelynek nyoma lesz az ország történelmében is. Ennek a jelentésnek örökfcé vádoló irtózatos adatai köíül a nagyváradi oláh ügyved kiem-li azokat a sorosat, smeiyek az ö ellenfelére, Roxin Theodorra vetnek árnyat, psdig ha lélekben igazi román Simorca dr. ur, nom is ejtené ki a szabolcsi alispáni jelentés nevét, mert ennek az oláh megszállás borzalmairól szőló jelentésnek valamennyi sara szégyenbélyeget süt a román kormányzat minden tényezőjére. A nagyváradi sajtópör. A nagyváradi ssjtópörröl szőlő tudósítás a következő: A nagyváradi törvényszék, mint sajtóbi óság, a jövő héten veszi tárgyalás alá azt az érdekes sajtópört, amelynek előzményei sokáig tartották izgalomban az erdélyi magyar és tornán közvéleményt. E sajtóperben dr. Roxin Tivadar és dr. Simonca György nagyváradi ügyvédek állanak szemben egymással, akik ezidőszerint mindketten a románság vezetőkö reiben foglalnak helyet, a román impérium előtt azonban dr. R. xin nyíregyházai kormánybiztos. dr. Simonca pedig Gjula váro3 törvényhatósági életének egyik tényezője volt. A sajtópör tárgya most aztán éppen az, amit a jelenlegi lét román ügyvéd magyarországi elő életükből vetett egymás szemére egy szenvedélyes hirlspi polémia során. A polémia abból indult ki, hogy a bukaresti kormány annak ellenére, hogy a nagyváradi tiszti főügyészi állás dr. Mat-gra Demeter ügyvéddel már ba volt töltve, erre az állásra királyi dekrétummal kineveztette dr. Simonca Györgyöt, akit így akart megjutalmazni szolgálataiért, melyekkel a kormánypárt biharmegyei megerősítésén do'gozott. Mikor Simonca a kinevezési okirattal a városházin jelentkezett, dr. Mangra Demeter nem volt hajlandó hivatalát neki átadni s a nagyváradi napilapokban nyi latkozafo' tett közzé, hogy azért nem adja át hivatalát, mert Simonca kineveztetése tör vénytelen. Erre a nyilatkozatra Simocca vábszolt s kijelentette, hogy az ellene irányuló támadásban csak a kéz a Mangráé, de a hang, mely megszólal, többek közt a Roxin Tivadaré. Közölt is egy okmányt Roxin múltjának megvilágítására. Szabolcavármegyo alispánjának jelentése ez, amelyben Roxin nyíregyházi kormánybiztosi működéséről a következőket említi: Dr. Roxin Tivadar a román kormányzótanács részéről még a megszállás elején Jde küldött polgári kormánybiztosként szereplő ügyvéd milliókat szerez a burgonyaszállitáshoz szükséges engedélyek kijárása és más hasonló üzletei révén. Hogy a burgonya {elszállítását megengedje s román hatóság, tízmillió koronát keli érte neki fizetni. Az itteni román kormánybiztos, dr. R rxn Teodor veszi fel — természetesen i nyugta nélkül — minden 1000 vagon után ez | egymillió to onát. Most azulán, mintegy 4000 i vagon leszállítása utan jónak látta megszüntetni | a budapesti szállítás erg^dé yezésót. . . Az aHspáni jelenlés >zután előadja, ho^y i 125 000 koronát fizetett la Roxin kezeihez;, tki erre újra engedékenyebb lett A támadásra Roxin válaszolt s rágalomnak mini s íelte Simonca állításait Kijelentette, bogy a román megszállás alatt felette.*? hatóságának intenciói szírint gyakorolta Szsbolesmegvében kormánybiztosi munkáját. A nyíregyházi polgári hatóságok kérelmére tényleg közbenjárt, hogy Szabolcsmegyéből a terményfeleslegek Budapest éhező polgári lakossága részére szállíttassa nak fel. Az intencióért azonban se nem kért, se nem kapott semmi né/en nevezendő pénzt, igy tehát azokat a bkonyos milliókat nem vágta zsebre. Roxin ugyanekkor ellenvádakat eoial Simonca ellen Az, akit a nazarénua püspökség bői kiebrudaltak saját hivei — mondja e isyilatko^ftt — és szután felvétette magát a református hitvallás kötelékébe, hogy ast ia a faképnél Shgyja, az gyönge moréiprédikátor. Az, aki „negyvennyolcat" és , tslpramagyar"t szavaló konjunktúralovag volt és »z uj szelek fordultával egy más faj é3 más politikai hitvallás színeit vette fel, nem érdemelte ki magának eljárásával azt a tiszteletet, hogy érdemes legyen velő foglalkozói. Márkus Mihály volt gyulai prefektus megtudná mondani, hogy összetett kezekkel és térden CSUBJV& könyörgött a ro.aáu impérium átvétele utan, vegyék fel öt is a román állam szolgálatabi, fogadkozva, hogy bűneit hűséges muokával fogja megváltani. Ennek a. sajtépolémténak eredméryekep Simonca és Roxin kölcsönösön sRjtópört indítottak ngymás ellen, amelynek tárgyalását már ki is tűzték. A ROXÍQ elleni sajtópör tárgyalásán ki fogják hallgatni Mikecz István szsbolcsmegyöi alispánt, dr. Virányi Sándor tzabolcsmegyei főjegyzőt és dr Bsncs Kálmán nyiregyhá i polgármestert annak igazolására, hogy mfgfeleinek-e a valóságnak Simonca állításai. Roxin a román kormány szerve volt. Rsnnünket, nyiregyhádakst ebbői a nagyváradi hírből elsősorban «z érdekel, igaz-e az, amit S monca dr. Roxin Theodorról a burgo nyaszállitással kapcsolatban állit, illetve megfelel-e a valóságnak, hogy EZ idézett sorok Mikecz István alispán jelentésében vannakt Mindjárt a közlemény elején súlyos tívedés van s ebben a fővárosi esti lap a hibás, niíko? azt irja Roxinról, hogy ő, ski most a romínság vezető köreiben foglal helyet, a rom4n impérium előtt nyíregyházi kormánybiztos volt. Ez nem felel meg a valóságnak. Roxin Tbeodorí, amint ezt egyébként ugyancsak ebben a közleményben idézett aHspáni jelentés is közli, az oláh kormány küldte polgári szervként Nyíregyházára s így ő kezdettől fogva, mini román polgári kormánybiztos működött. Mit mond az alispáni jelentés? Mi nem vesszük védelmünkbe Roxin dr.-t, annyit azonban megállapíthatunk, hogy ha igaz Roxin Tivadar volt nyíregyházi oláh kormánybiztos sajíőpőre Nagyváradon. A pörben ki akarják hallgatni Hikecz István alispánt, Virányi Sándor főjegyzőt és Dr. Bencs Kálmán polgármestert. — Roxin ellen Szabolcsvármegye alispánjának jelentését akarja felhasználni egy nagyváradi ügyvéd. — Mi van a burgonyaszáilitásról szőlő alispáni jelentésben ? Simonca nagyváradi ügyvéd elferdifve cibálja flikecx alispán jelentésének szövegét.
