Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 197-221. szám)

1923-09-14 / 207. szám

1923. szeptember 14. kormányhatóság a korcsmák zárvatartását kimondó vármegyei szabályrendelet jóváhagyásától. Kórházi ápolási dijak. A folytonosan fokozódó drágaság következtében a népjóléti és munkaügyi miniszter ur 72000 — 1923. számú rendeletével a kórházi ápolási dijakat, julius hó elsejétől kezdve felemelte s igy az Erzsébet közkórházban a napi ápolási dij 4000, a kisvárdai közkórházban pedig 3000 korona. Hány ellátatlan van? Az ellátatlanok névjegyzékének a revízióját is befejeztem, s annak eredményéhez képest szabolcsvármegyei ellátatlanok száma 2500, nyíregyházi ellátatlanok száma pedig 877. A vármegyei ellátatlanok, a lakosságnak mintegy l°/o-át teszi. Az alispáni jelentés után a tiszti jelentéseket tárgyalta meg a közigazgatási bizottsági ülés. Válságos helyzet előtt állanak a gazdaságok. Nyíregyháza, szeptember 12. Nem régen még irigy szavak utaltak a gazdák előnyös helyzetére, most aztán a buza és az ipari cikkek árának hihetetlen eltávolodása aggasztóvá tette a gazdasági munkások és a sorsukat szivén-visető birtokosok helyzetét. Még néhány hónappal ezelőtt, ha valamelyik gazdasági cseléd bizonyos mennyiségű, buza, illetve rozs előleget vett fel, hogy ruhaneműre fordítsa a termény eladásából szerzett pénzt, egy mázsia termény árából vett magának egy pár csizmát ís. Ma az a helyzet, hogy több mint két mázsa terményér» kapja meg a csizmáját. Igy jól jártak azok, akik előleget kaptak,, d« hogyan ruházkodnak az idei termésből a gazdasági munkások? A Gazdasági Egyesület közgyűlésén felmerült, hogy a gazdaságok karácsonykor egv-egy mázsa rozsot adjanak a cselédeknek ruhasegély eirnen. — Ruházat dolgában azonban oíyan rosszul állanak a gazdasági munkások, hogy ha be áll az őszi esőzés, nem ludhak megmaradni a gazdaságokban. Szociális érzéstől áthatott gazdák aggod alommal látják ezt a helyzetet és sokheíyt a Legnagyobb áldozatkészséggel igyekeznek segíteni a ruhátlanná szegényedő munkásokon. Elszállították Nyíregyházáról a Kállay-sirbolt hamvait. Kápolnaszentelés Kállósemjénben. A Nyirvidék tudósítójától. Most négy esztendeje, hogy egy aranyos fényű őszi napon egész Szabolcs hódoló és hálás tisztelettel em lékező részvéte mellett a eyíregyházi Éizaki temetőbe, ideiglenes nyugvóhelyöre kísértük vármegyénk nagy fiit, id. Káliay András volt főispánt, országgyűlési képriselőt. aki impozáns tudassal, klasszikus életfelfogással állt a boldog békeévekben alkotó közéleti munka élén. A nyíregyházi sírboltba költözött utána a fcnkölt lelkű nagyasszony, id Káliay Andrásné, majd Ká'lay György földbirtokos is. Tegnap az őscemesi család nyíregyházi sirfcoltjánál megjelent Ksll-jy A drás volt neírzítgyűlési kfp viselő is a hamvakat Kálléssmjénbe szállíttatta, ahol dr. Káilay Miklós főispán birtoka van Itt varmegyénk föi pSnja nemes fiúi kegyelettel é3 mély vallásos lélekből fakadó elhatározással családi kápolnát építtetett, amalynak krip ájs a Káilay család temetkezési helyéül szolgál Itta honfoglaló Balogh Semjén ívedé) ok ezeréves ősi földjében tértek örök pihecőre a nagy Káilay András és családjának elhunyt tagjai. Az uj kápolnát, ame?y Pisszer János építész artisziikos alkotás», tegnap szentelték fel Énekes Jar os prépost kanonok és a Kállay-család kegyúri templomainak lelkészei. A kápolna szentelés és a hamvik végső pihenőhelyükre tételéaek szertartása kegyeletes, bensőséges ünnepe volt u Káilay csaladaak. Tánc a „papir" körül. A druidák vadtáncai — János szavaival élve — subick lehetett ahhoz a táncőrülethez aminek szemtanúi a most élő emberek, midőn a papir körüli táncot 'lejtik. Ma a papir annyit jelent mint ezer koronás. „Nagy papir" egyenlő a tizezer koronással. Ha a pétervári tőzsde számait végig futjuk, ugy azt találjuk, hogy ott már 10 számjegyből álló szovjetrubelt adnak egy angol fontért és egy millió márkáért 95 millió rubelt fizetnek. Eddig a büvészmester táncoltatta a papiros szeletkéket. most ezek táncoltatják az embereket, A békében — az orvosok állítása szerint — még a legutolsó koldus is tul volt táplálva Németországban épugy, mint hazánkban. Most meg bankóval ván túlterhelve. Az egyik koldus, egyebet se csinál mint pénzt számlál és viszi a takarékba. Igaz, hogy erre az mondják, hogy: hólyagI De hát ő még nem ért a kosztoláshoz, értékpapír vásárláshoz ugy mint a külföldi kollegái. Csak türelem, ehhez is eljut, mint ahogy lassanként a tanulók is eljutnak Van már erre is példa. Az elemi iskolásoknak is szűk már a számkör. A kis Manyi még csak ovodás és már is 100 koronással jár. Hát a Bandi gyerekhez mit szóljunk. kinek csak ezres körben volna szabad számolnia s már is tízezreseket árul a péksüteményből. Valamikor a krajcárért lehajolt még Deák Ferenc is, ma még 500 koronáért sem visz csomagot a Paszulyka triumvirátus egyike sem, koronáért pedig a gyermek sem hajol le. Mert hiszen unosuntalan hallja a nagyoktól, hogy ez nem ér semmit. De a nagy számnak örül apraja és nagyja. Hja, amint János fújja, Jancsika ugy ropja. 140 bányász halála — néhány ezer lei. A lúpényi bányakatasztrófa „elin tézése" román módra. — Az árvák pénze eltűnt. Petrozsényból jelentik: A zsilvölgyi szénbányák közül Lupény különös hírnévre tett szert. Egymást érik ott a szerencsétlenségek 1916-ben 50, a mult évben 82 és az idén 7 bányász lelte ott halálát. Egyelőre a mult évi katasztrófáért vonta felelősegre a biróság a társulatot. A főtárgyalás napján 82 özvegy szorongott gyászruhában és többnyire csecsemővel karján a tárgyaló teremben. A több napos tárgyalás eredménye az volt, hogy a biróság az egyik mérnököt néhány 1000 leire és egy alantos tisztviselőt 3 havi fogházra Ítélte. A 82 özvegy hazagyalogoit, mig a vádlott urak haza vágtattak a reájuk várt autón. A katasztrófa után az egész országban nagyarányú gyűjtést rendeztek Maga a román király is szép összeggel járult hozzá a gyűjtéshez. Annak idején bizottságot alakított; amely a gyűjtést vezette és ellenőrizte. A gyűjtés már nagyon régen befejeződött. Eredménye több millió lei, amelyet állítólag egy pénzintézetben helyeztek el. Ugy az adakozók, mint az özvegyek és különösen a bizottság érdeke azt kivánta volna, hogy a gyűjtött pénzt az árvaszékhez tegyék le, amely azt a törvények értelmében a többi árvák pénzével együtt kezelje és belátása szerint az árvák gondozásáról gondoskodjék. Ez azonban a mai napig sem történt meg, még csak haláleseti iveket sem terjesztettek az árvaszék elé, hogy az árvákat nyilván tartsa és részükre gyámot rendeljen ki. A legkülönösebb pedig az, hogy a bizottság is régen feloszlott már. Nincs kizárva, hogy a négyszáz kenyéradó nélkül maradt árva pénze eltűnt, mint annyi sok jótékony adomány Romániában. Eshet e$ö, jég vagy hó

t VERESS-fél* kalap jó! Veszettségben elpusztult tanuló Tiz nappal ezelőtt egy Szántai Mihály nevü 16 éves csizmadia tanulót küldöttek be Nyírbátorból a helybeli Erzsébetkórházba mint tüdőcsucshurutos beteget. Az orvosi vizsgálat helyben hagyta a diagnózust és vasárnapig nem is volt a beteggel semmi baj. Vasárnap azonban Szántai dühöngeni kezdett és a megfékezésére elősietettek csak nagy nehezen tudták kényszerzubbonyt ráhúzni. A nap folyamán egyre jobban kifejlődött a szerencsétlenen a veszetség jelegzetes fuladási tünetei, ugy hogy kedden bele is halt fertőzésébe A vizsgálat azóta kiderítette, hogy a fiút három héttel ezelőtt megkarmolta egy kóbormacska, de a seb olyan jelentéktelen volt, hogy arról nemcsak a kórházban, de odahaza sem tett említést senkinek, A kórház igazgatósága a Szántai szobájában ápolt 6 beteget még vasárnap felküldötte a budapesti Pasteur intézetbe, ugy hogy a bajt teljesen elfojtottnak lehet már tekinteni. Biine: „Beszélgetés a hervadt őszi kerttel". Költő a román hadbíróság előtt. A kolozsvári hadbíróság tárgyalta a napokban Szombati Szabó István lugosi reformá tus lelkész izgatási pőrét, akit a román hatóságok azzal vádoltak, hogy »egy versében, malyben az őszi kertről irt. allegorikus mondatokban irredentizmust akar elhinteni.* A főtárgyaláson Szombati Szabó István elmondotta, hogy esze ágában sem volt izgatni Egy őszi délután ssját kertjében irta meg a verset, amalynek cime: „Beszélgetés hervadt őszi kerttel". Ei a vers nem egyéb, mint hsngu'&tképes impressziót sárguló lombokból s Vfragokból merítette Az e.nök ezután felo'vasta a költemény inkriminált utolsó két strófáját, amely a a következőképen hangzik: fik már tudják, hogy nem örök a tél Az Isten ujja csak egyet legyint, Felleg eloszlik, eltűnik a hó S tavasz lesz megint. Csak álljatok, mint előőrsök itt, Didergő posztján egy uj kikeletnek, Uj ég lesz majd itt föld is, lomb is uj S más dalol: születnek. A vádirat aierint — mondja az elnök — a költő a kert alatt Erdétyt, a fák alatt a magyarokat értette, reméayt akart nyújtani arra, feogy a tavasz ismét visszaállítja a magyar uralmat. Szombati Szabó István amagy is debreceni, alföldi születésű ember és igy érthető, hogy nem tudott megbarátkozni a változott viszonyokkal. Előőrs, poszf, olyan kifejezések, amelyet még valószínűbbé teszik az irredenta tendenciákat. Szombati Siabó látván ezután ismételten kijelenti, hogy eszébe sem jutott a pobtika, amikor azt a versdt irta. Koncendalja, ho^y az utóbbi sorok alkalmasak a félreértésekre, azon ban ez nem jelenti azt, hogy izgatni akart volna Katonaviselt ember, akinek önkéntelenül kerültek tollára a katonai kifejezések és kije lenti, hogy nem érzi magát bűnösnek. A bíróság hosszas tanácskozás után kihirdette az ítéletet, mßly szerint Szombati Szabó Istráot az izgatás vádja alól felmenti. Az indokolás szériát a vád tárgyául szolgáló cselekmény sem nam támadó, sem nem izgató tendenciájú. Makulaiura lis és nagy mennyiségben kapható a Jóba-nyomdában Széchenyi-ut 9.