Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 197-221. szám)

1923-09-06 / 201. szám

2 JVnramÉK, 1923, szeptember 6. Szárazság. A napokban bejártuk a Nyíregyháza város tulajdonát képező tanyákat. A legelő ki van száradva. A kapások szárazak, termést alig ígérők. Szántani alig liehet, a föld ki van száradva. Tikkadt volt a levegő, a hőség eíviselehtetlen. És mi leltároztunk. Az utón, amerre kocsink haladt mindenütt por és por és ismét por. Sok évtized óta pocsolyának is. mert mélyedésekből minden csepp viz kiszáradva, a pocsolya helyén elszáradt gizgaz, még ugy,, ahogy csak tenyészik. — Az utszéü árkok, a mezők árkai,, mind-mind kiszáradva, csak épen,, hogy a környező fák lieveM mutatnak zöld szint, de azok is milyent? Sárgult, lehullott falevelek szegélyezik a fák környékét. fis csodák-csodája. A Nyirviz csatorna, a többi belviz levezető csatorna még mindig szállítja a vizet a szomjas Tiszába. Vájjon hol lehet az a vízben dúslakodó forrás, amely a belvizek levezető ereit így táplálni tudja? Hiszen belviz nincs is, mégis van elvezetés!! ilyenkor ,nyáron és szárazság idején a tiszamenti »tillók«-nál csend van. — Nem zakatolnak a gépek, nem szívják a csatornák vizét, fel

1 vannak húzva a zsilipek és szépen, akadálytalanul folyik,, foydogál, az életet adó,, termelő, termékenyítő viz, belé a Tiszába „hogy rövidesen elvesszen hazánkra. Csodálatos gazdasági berendezésünk van nekünk. Minden egy »Bííatt«-ra van feltéve. A májusi esőre. Ha nincs májusban eső, akkor szegénység borul ránk. Ha ezt az esőhiányt követi a száraz meleg nyár, akkor meg éppen csehül állunk. De ha a tikkadt melegben még a szél is fuj, amely az utolsó csepp nedvet is kiszikkasztja a talajból és növényzetből, akkor er

ről meg jobb nem is beszélni. Nem tudom, ugy van-e,, vagy sem, de azt hiszem, hogy a belvíz levezető csatornák vize öntözésre 'fel volna használható. Nem vág profes,siómba, ne tekintsenek kontárnak, ha csupán véleményt mondok, nem volna-e lehetséges j a .tiHókat lezárni egy bizonyos vízszint magasságon? Mert hiszen ugy képzelhető : hogy ezek a csatornák, a talajnedveket is ; eiszálfiitják, lecsapolják,, nemcsak a felső, hanem a belső,, a föld felső rétegeiben ben rejlő vizeket is? Ha pedig ez igy van, akkor hihető,, hogy a visszatartott, de már nem ártalmas csatornavíz mennyiség, nemcsak a csatorna felé,, hanem abból, vissza is áramoHiatik, és amit a nap heve elszív, némi csekély részben vissza is adhatja a földnek a hajszálcsövek stb. révén ? Erdőkben szegények vagyunk. Tavaszra fordultakor az időnek, alig győzzük a tiszamenti szivattyútelepeket szénnel ellátni, hogy minél előbb kiszippantsák a csatornákban összegyüljßmlett vizeket, a melyek pedig kellő ós talán lehető raktározás mellett, még öntőberendezések nélkül is tudnák táplálni a jó termőföldjét, azokon a belső rejtett csatornákon át, a melyeket nem látunk, de amelyek még a legnagyobb szárazság idején is vizzel táplálják a belvízcsatornákat, sőt olyannyira hogy azok állandó patakokként vezetik e! a föld nedvét. Beszélnem-erről egy neves és kiváló földbirtokossal. A gondolatot nem találta megvetendőnek, sőt helyesel le azt. Ellene csupán azt vetette, hogy a vizszabáIyozó társulíitoknak kellene ebben a tekintetben megfelelő gondoskodással lenni. Nekik kellene tudniok, hogy vájjon mi lehetne a teendő, hogy ne kelljen a gazdáknak Iélekzietet visszafojtva lesni az esőt és kétségbeesve tördelniök a kezüket, hogy két csapás is van rájuk mérve, a szárazság nyomán. A Napnak száritó heve és a vízlevezető csatornáknak állandó vízszállítása. Két ilyen csapás, mikor egy is túlságosan sok!! Igen, szárazság van. Már mondják is, hogy az eső semmit se használhat. — Ami kiszáradt, ami elaszott,, ami elhervad l, azt az eső helyre nem hozhatja,, de sőt, még inkább el is rothaszthatja. — így van-e? Nem tudom. De hát miért nem függetlenítjük magunkat, legalább részben, ettől a ml Pató (PálMszerü gazdálkodásunktól? Az esőért isopánkodás egyszerű, de nem nagy fáradságot génvlői munkájától? Kiszárad itt már minden!! Termőföldünk, amelyben minden reményünk és az államkasszánk is kitikkad. De sem egyik, sem másik irányban nem történik semmi. így majd csak hamarosan tapsolnak elleneink örömükbenk! Pisszer János. Az olasz hivatalos politika felfogása a középeurópai békeállapotról. „Csehszlovákia nem remekműve az organikus államegységnek". „Jugoszlávia államjogi helyzete kétséges". — Olaszország nem engedi meg Hagyarország állandó politikai ostromát. — A középeurópai szlávság tul. ott szimpátiája Oroszország iránt komoly veszedelmeket jelenthet. Budapest, szeptember 5. Benes csehszlovák külügyminiszternek római tárgyalásai alkalmából az olasz kormány félhivatalosa, a Oorriero Italiano vezércikkben foglalkozott a középeurópai aktuális problémákkal, különös tekintettel a magyar kölcsön ügyére. A cikk felfogása azért is igen jelentős és érdekes ránk nézve, mivel csak napokkai ezelőtt következett be Olaszország és Magyarország közt a tényleges állápol a megkötött gazdasági egyezménnyé.. A cikk legfontosabb részeit szószermt az alábbiakban adjuk: Benes tette aktuálissá a kérdési, ő kerül' élére az általános bírálatnak. Bóla meg kell mondanunk, hogy készséggel elismerjük politikai egyéniségének kiválóságait és diplomata voltát, de határozottan túlzottak azok az összehasonlítások, amiket hazájában tesznek és ami végeredményben árt is pozíciójának. — Azok a kérdések pedig, amik ügyében Benes Bómában járt, magukkal hozzák, liogv egész középeurópa békeállapotával foglalkozzunk, természetesen Olaszország szemszögébői

1 tekintve. így meg&lV lapítjuk, hogy a középeurópai politikát irányító Csehszlovák állam nem nevezhető az organikus egység remekmüvének. A területén élő nemzeti kisebbségek nagy száma, különösen a németek miLioi, akik természetszerűen a szomszéd nagy német állam felé vonzódnak, majd az állandó rejlett ellentét a tótok és a csehek között, amely előbbiek nem tudják elfelejteni a Szent István koronájához való évezredes tartozásukat, mindezek á%udó aggodalomra adnak okot a prágai kormánynak és, a belső gyengeség olyan tényezőit képezik, ami! a fia.a! közlánsiaság r.em könnyen log szanálhatni. — Csehszlovákia politikája sem szűkölködik gyengeségekben és veszélyekben, amiket ha Benes nem is akart meglátni eddig, most érezni kénytelen azonban. A köztársaság ,amely arra született,, hogy az őt alapító szövetségesekkel együtt megvédje a megszerzett hódításokat, Magyarország elleni őrségre volt kirendelve. Erre alakult maga a kisántánt is, a melynek legfőbb törekvése azonban az volt, hogy a maga összetákolt politikai egységét és tekintélyét épségben tartsa, még á nagyántánt ellen is, amelynek befolyása és ezzel Szerepe nem mindig volt kellemes Beneséknek. — A kisántánt külpolitikája legfőbb részében elhibázott. A békeszerződések szétbonlotíák a volt osztrák-magyar monarchiát és lehetetlenné teszik annak még burkolt formában való visszaállítását is. Nem engedheti meg tehát Olaszország, hog}' az általános érdekekkel szemben akár egy állam, akár államszövetség a Duna lovagjává tolja fei magát, amely a szomszédokat saját politikai direktíváinak szolgálatába szegődtetve a régi Habsburg: komplexumot keltse uj életre, Az a politika, amely Ausztria kiéheztetésévei! járt ,amely a csehszlpvák-jugoszláv folyosó ideáját akarta megvalósítani Burgenlandon keresztül — amit azonban Itália erélyesen megakadályozott — és most az a po itika, amely Magyarországot ostromolja és szintén kiéheztetéssel akarná megadásra kényszeríteni, hogy megmaradt, féltett kincsétől,, szuverénitásátó'lí fossza meg, ezek mind olyan politikai megnyilatkozások, amiket Olaszország se a jelenben, se a jövőben szó nélkül nem fog eltűrni . Ezenkívül a békeszerződések tisztelet ben tartása egyszersmind azt is jellenti, hogy respektálni keli azokat a legyőzöttek kel szemben is. Politika és igazságosság olyan elementáris dolgok .amiket a kisántánt nem mindig tett, se a németekkel) szemben, se Ausztriával,, se a magyarokkal. A kisántánt, amely nemzetközi politikájában többször adta tanújelét annak, * hogy nem lát tisztán és világosan. így eshetett bele abba a merész iulzásba hogy meleg .szimpátiát propagál — még szövetségese, Románia, ellenére is a kisántánt sz.ávság Oroszország iránt. Ez a szimpátia a legfőbb európai érdekekre bír nagy veszéllyel, amiért Olaszország kért barátságáért az oroszirányu agitációk megszüntetéséhez ragaszkodik. (KEK.) Ami a németeknek a „Hindu siremiék", ami az amerikaiknak az „Ut a boldogság felé", az nekünk magyaroknak : Fehér gaMok fekete varosban Bemutatja szerdán és csütörtökön az Apolló Jön! nótaKirály a BOCSKflY KERT müvészszinpadára!