Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 197-221. szám)

1923-09-04 / 199. szám

i JSÍYÍRYIDÉK, 1923, szeptember 4. Akció készül a magyar munkások tömeges kivándorlásának megakadályozására. A Törökországba indult ötezer ember ügyében interpellációt intéznek a kormányhoz. — A kivándorlási ügyek intézése reformra szorul. Néhány nappal ezelőtt elsőkként számoltunk be a washingtoni munkaügyi kongresszus nagyjelentőségű határozatáról, amelylyel megakadályozni kívánják az idegen államok területén folytatott munkástoborzás't. Ennek a több-kevesebb nyíltsággal folytatott toborzásnak igen súlyos esete került nyilvánosságra csaknem ennek a határozatnak a publikálásával egyidejűleg, amikor az illetékes tényezők tudomást szereztek arról, hogy mintegy ötezer magyar munkás vándorolt ki Törökországba, ahol a legsúlyosabb helyzetbe jutottak. A szomorú eset kapcsán egész sereg ötlet vetődött fel a hasonlói esetek megismétlődésének megakadályozására, illetve ennek az esetnek az orvoslására vonatkozóan. A szerencsétlenek javarésze még eisern juthatott Törökországba, mert a Balkánon balkáni módra, puskatussal fogadták őket és most sok ezren szétvert nyájként pénz élelem és hajlék nélkül bolyonganak a Balkánon. A szerencsiétlenek érdekében egyesek a Balkánon, lévő diplomáciai képviseleteink megmozditását javasolják, mások kormánybiztost kívánnak állíttatni a kivándorlásit ügyek élére, mások viszont sürgős vizsgálattal kívánják tisztáztatni azt, hogyan kaphattak a bizonytalan sorsnak nekiindulni szándékozó emberek útlevelet akkor, amikor az utlevélkiadás általában annyira megszigorittatott, hogy csak a legnagyobb utánjárásisal kaphatnak útlevelet az egyes kivándorolni szándékozók. A legérdekesebb, de talán a legértékesebb javaslat is az, amely szerint a kivándorlási alapot alkotó többmilliós összegből szervezzen a kormány expedíciót a Balkán országaiban szétszélesztett és nyomorgó emberek összeszedése re és visszahozására. Az elszomorító és szinte példa nélkül álló ügyről csaknem az Összes érdekeltek, a munkaadó és munkásérdekeltségek elmondották már kivétel nélkül elitélő véleményüket. A nagyjelentőségű ügy azonban, amely eddig is kinós feltűnést keltett, értesülésünk szerint a közeli napokban a törvényhozást is foglalkoztatni fogja, amely elé az ügy anyaga interpelláció formájában fog kerülni. A kérdésnek eme vonatkozásaira vonatkozóam kérdést intéztünk egy előkelő képviselőhöz aki a következőket mondotta munkatársunknak : — Elsősorban is arra kérem, — mondotta informátorunk — a nevemet semmieseti re-'se emlitse, mert még azt fogják hinni, hogy én akarok a kivándorlási kormánybiztos lenni. A kérdésről különben csak a lapokból értesültem s mondhatom végtelenül csodálkoztam azon, hogy az eset egyáltalán előfordulhatott, mert mondhatnám a saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen nehezen lehet egyáltalán útlevélhez jutni. A választóim által kért ügyek között a legsulyo:jabb eset az, amikor valaki útlevelet kér, mert még! engem sem engednek a minisztériumban a kivándorlási osztályba, amely előtt rendőrök állanak sorfalat. Ä kivándorlás tehát annyira — mondhatni tul, — van adminisztrálva, hogy szinte hihetetlen az ilyen eset. A kivándorlók ellenőrzésén, a kivándorlás megnehezitésén ma kétszer annyi tisztviselő dolgozik, mint a békében, amikor pedig százszor akkora volt a kivándorlás. Ezen a vonalon tehát könnyen megvalósitható lesz a régen vajúdó tisztviselő-létszámapasztás. — Értesülésem szerint a közeli napokban egy képviselőtársam interpellálni fog a törökországi kivándorlók ügyében, amikor bővebb és érdekesebb részleteket fog hallani a közvélemény. Annyi bizonyos, hogy kivándorlási politikánk alapos revízióra szorul. Minden államnak ebben a tekintetben speciálisak az érdekei és ezért nem is lehet párhuzamot vonni az egyes országok kivándorlási politikája között. Csak mint érdekességet em litem, meg, hogy pl. Olaszország általában a kivándorlási lehetőségek fokozása érdekében folytat diplomáciai tárgyalásokat, a velünk szomszédos, úgynevezett utódállamok pedig kész örömmel adnak a magyaroknak útlevelet, csakhogy szabaduljanak tőlük, ezzel szemben nálunk még

1 a zsidóknak sem adnak útlevelet, hacsak nincsen mégfelelő befolyásuk, pedig a képviselőház egy nagyrésze akkor lenne boldog, ha ezektől megszabadulna. És ugyancsak ilyen álláspont érvényesítésekor mindén nehézség nélkül juthat ki az ország

1 területéről a bizonytalanságba, had'izónába, -nélkülözésbe, jdégen puskák elé ötezer derék magyar munkás ... A 65-ösők a Komarow-íisovcei csatákban. Nyíregyházi fiuk emlékezése ezredük ünnepén, Nyáregyháza, szeptember- 1. A Nyirvidék tud ősitójától . A volt 65-ös gy. ezredben szolgálatot teljesített tisztek és katonák szombaton kegyelettel emlékeztek az ezred véres és dicsőséges küzdelmeikre, különösen a Komarow-tysovoei harcokra, amelyekben az ezred nagy diadalt aratott. A harcokban elesett bajtársak emlékére Miskolcon gyászüimepétt tartottak a volt 65-ös bajtársak s ezen az ünnepen az ezred szabolcsi fiaiból is többen vettek részt. — Egy vol t 65-ös bakák élnek, örökké nevezetes szaemfékezésben a következőket mondja et a Szabolcsban s mindenütt, ahol csak volt 65ÍÖS bakák élnek, örökké nevezetes, dicsőséges és gyászos csata történetét: A volt cs. és kir. 65-ik gyalogezred! stanagóriai Stanoiíovic István ezredes (jelenleg toy: á. altábornagy) parancsnoksága alatt 1914. augusztus 20-ig a Przemysl melletti Bucóv községben várta az Auffen l>erg-li ad sereg felvonulásának befejezését. Augusztus 20-án, Szent István napjá n indult az ezred az ellenségnek. Erőltetett menetben Krakowiec-Nahaoóv—Niemiróv —Potilic—Rawaruska irányában előnyoinutva, augusztus 20-áu lépte át az orosz határt Chodivance-nál. Már augusztus 26-án reggel ellenséges lovassággal ütközött össze, melyet rövid harc után visszavert és harci alakzatban nyomult előre a woíka pukarcóvkai m©csaras területen egészen Sobol és Cartowiecig, maga előtt űzve az ellenségei észak felé. Augusztus 27-én az egész hadosztálynehéz harcokba elegyedik Pukarców'-Wol ka, Pukarców^ka,, Hopkie vonalában. — Gs;ak késő délután sikerült a makacsul: vé dkeező ellenséget állásaiból kiverni. — Diadaltól mámorosan harsogó hurráh és éljen kiáltással hajtja végre az ezred az első rohamot, melynek győzedelmes kimenetele után a lelkesült legénység diadalittasan emelte vátára lisztjeit. Ezred és dandárparancsnokok fegyverrel kezükben személyesen vettek részt a rohamban. Stanioifovic ezredes a rajvonal 'között volt látható. Az ellenséget késő éjszakáig üldözték és az ezred éjféltájban gyülekezik esiak holtfáradtan Pukarcóvnál. Azon beérkezett jelentésre, hogy túlerőben tevő orosz csapatok vannak előnyomu'lióban, még az, éj folyamán kiadták a parancsot a nyugat felé való előnyomulásra. A hadosztály legnagyobb részének isikerült még az éj folyamán útba indulnia, de a szárnyon févő 65-ik gyalogezred!' ósi a miskolci 17-ik tábori ágyús ezredet éppen akkor, midőn a wolka pukarcóvkai mocsaras zónát igyekezett átlépni, az ellenség meglepetésszerűen megtámadta. — Elkeseredett vad harc fejlődött ki, melyben az ezred igen súlyos veszteséget szenved. 28 liszt és körülbelüli 600 közvitéz maradt holtan a csatatéren. Azonban az ellenség is olyan nagy veszteséget szenvedett, hogy nem gondolhatott további élőnyomulásra és igy a hadosztály zavartalanul jutott eí a kapóit parancs érteiSmében Tomasowba. Augusztus > 29-én az ezredet Torna.' so vb an újonnan szervezték, miután a legtöbb veszteséget szenvedett II. zászlóaLjat a többiekhez fel kellett osztani. Az ezred több mint 60 főből állott tényleges tisz tikarából csiak 18-an gyűltek össze és a később mint alezredes hősi halált halt Btosche Henrik kapitány, ki legendás hősiességével a hadsereg széles köreiben is hírnevessé vált, vette át az ezred parancsnokságát. A zenekarok víg dallamokdai 'üdítik fel a táborozó ezredek fáradt kedélyét, mig Tomasowlól északra a kassai honvéd hadosztály elkeseredett harcot vív a muszka tömegekkel s az ágyuk dörgése és a géppuskák dermesztő kattogása egybevegyülnek a víg induló hangMásnap, augusztus 30-án a testben-1 telekben megifjodott ezred derűs hangulatban tör isimét előre. A hevenyészett 'állásokban" védekező ellenséget Hután, Sielecen, Janóvkán keresztül visszaszorítja és növekv őellenállását bravúros lendülettel megtörve, augusztus 31-én egészen Iíomaróvon tut veti vissza. Az ellenség nyomában az ezred Dubowicén keresztül Persewaleíg jut, hol a kiujuló harc utolsó fázisából vehette még ki a részét. Szepterii1-én a megrendített orosz sereg az, egész vonalon visszavonul. Ezen első, súlyos áldozatokat követelő, de dicsőséges harcok nemcsak a Ludwig bakák alaposan megritkult sorait, de az egész Auffenberg-hadsereget azon büszke tudattal töltötték eí

1, hogy a Komaróv-tysovcei csatával

1 a magyar haditet.tek hervadhatatlan koszorújába uj babérokat fűztek. Sajnos az általános helyzet nem enged t erneg, hogy az ezred ezen első dicső harcok gyümölcseit is learathassa és folytathassa a visszavert oroszok kíméletlen üldözését Cholm felé. Hatalmas ellenséges túlerők törtek be időközben Galícia észak keleti és keleti határán. Már a csata utolsó fázisa azon nyomasztó érzés hatása alatt folyt le, hogy az orosz a jobbszárnyunkat már. majdnem hátulról fenyegeti. Erre való tekintettel az ezred szeptember 2-án kénytelen volt a megvert ellenség üldözését abbahagyni és felsőbb parancsra Ravaruska irányába vonul ni. — Jön! Jön l nótaKirály a BOCSKflY KERT müvészszinpadára!