Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 197-221. szám)

1923-09-22 / 214. szám

1923. szeptember 14. Rébusz. Másnak igazán alig is nevezhető az a .sok megfejthetetlen kérdés, ami jelenlegi siralmas pénzügyi és közgazdasági helyzetünkből tolakodik a gondolkozó ember elé. Ilyen megfejthetetlen rejtély például elsősorban az a fonákság, amely a pénz drágasága és ugyanakkor a szükségleti cikkek drágasága közötti viszonyban mutatkozik. Azelőtt elvitázhatatlan törvény, szinte axióma volt a közgazdasági életben,j hogy amikor drága volt a pénz, akkor olcsó volt az árucikk. Ami különben egészen természetes is, mert hiszen abban a boldog normális időben a pénz csakugyan értékmérő volt s ha annak nagyobb volt a becse, akkor azért több árut lehetett venni, mint amikor olos óvolt,, vagy amikor pénzbőség volt. Drága pénzért sok árut, olcsó pénzért kevesebb árut lehetett vásárolni. Most ez az axióma feje-tetejére esett, mert bizony most hiába drága a pénz, még pedig hiába olyan drága, milyen még 'soha sem volt(híszen olyan kamatokat kell érte fizetni, amiért valamikor szonika becsukták volna az embert uzsora miatt) a vásárló ereje mégis folyton hanyatlik és nemhogy többet kapnánk érte, mint mikor olcsó volt, hanem napról-napra kevesebbet. Hát ez az egyik kiáltó paradoxon, amit sehogy se lehet megfejteni józan ésszel a régi szabályok szerint. A másik hasonló rébusz magának a magyar közönségnek a viselkedése a saját pénzünkkel szemben. Ezelőtt még 2—3 évvel annyira túltengett bennünk az önérzet, az önbecsülés, vagy minek nevezzem, hogy hosszú ideig sokkal magasabbra becsüllük a saját pén zünk belső tartalmát, értékét,, vásárló erejét, mintahogy azt külföldön, főként Zürichben értékelték . Hiszen még élénk emlékezetünkben van, hogy hiába nyomták De Zürichben a koronát, azért itthon sokkal jobban lehat lehetett vásárolni, sokkal jobban lehetett élni, mint ahogy a jegyzés szerint lelve tett volna. Jól emlékszem, hogy hazakerülve, egy párszor megszállott területről, mindég boldogan konstatáltam, hogy idehaza a magyar pénzért négyszerötször többet lehet kapni, mint odakint ugyanazon pénznek megfelelő idegen valutáért, vagyis hogy a magyar pénz vásárló ereje jóval felette áll a zürichi jegyzésnek . Jöttek is hozzánk seregestül az idegenek s akkor Budapest .volt a glóbtrotldreknek és valuta sib ereknek az Eldorádó ja, mert sehol nem lehetett Európában oiyan olcsón élni, mint épen nálunk. Most bezzeg másképen fordult a viíág sorja ... nálunk. Közönségünk elvesztette önbizalmát,, önbecsülését, vagy ml: de annyi bizonyos hogy már annyira se becsüljük a saját pénzünket, mint külföldön becsülik s ebből

1 folyótag olyan rettenetes drágasággal küzdünk, a mi pénzünk nemzetközi paritáisára vailó tekintettel teljesen érthetetlen. Hát itt van pár példa: A tojásnak darabja békeidőben 4 fillér volt. Aranyparitás szerint ennek most 3300-iszor lenne szabad drágábbnak lenni, vagyis a tojás darabjának nem szabad volna drágábbnak lenni 132 K-nil. És menynyiért kapjuk? Mondják az asszonyok, hogy már 350 K. Hát bizony ez veszedielimes dolog, inert ilyen közszükségleti ciknél ilyen horribilis;, csaknem 300 százaiékos drágítás igazán megengedhetetlen. Vagy: Békében a pesti szabóm 100 K-ért készített számomra kifogástalan angol szövetruhát. Ezt most meg" nem tudom csináltatni. 1.200,000 K-ért. Holott az aranyparitás szerint legfeljebb 350000 koronának volna szabad lennie. A legfinomabb F. L. P. cipő volt 24 Kj. Ennek most megfelel 65Ü00 K. És mit látunk a kirakatokban? 150—200,000 koronás árakat? Amint hallom egy pár cipőnek csupán a megvarrásáért 40000 koronát kér a suszter. Pedig egy nap alatt egy munkás meg tud csinálni egy pár cipőt. Nem magas az a kereset egy embernek egy napra? Hiszen ha 3300-szor vesszük a békebeli 6 koi "ona napi munkabért, akkor is csak 19800 K esik, nem pedig 40000 K. Előre engedelmet kérek a suszter iparosokról, hogy épen őket szerkesztettem ki, megvallom,, hogy épugy írhattam volna bármelyik szakmáról, mert ez a példa csak példa, amely azonban végig húzódik az egész vonalon . A helyzet tehát az, hogy panaszkodunk és napról-napra visszasírjuk a jó békebeli időket... de azért mindenki, aki csak teheti, a maga szakmájában rajta van hogy ez valahogy be ne következzék és mindenki drágit legjobb tehetsége szerint. Nem jói fejeztem ki tehát magamat fentebb; mikor azt irtam,, hogy közönségünk elvesztette önbizalmát és önbecsülését, mert — saját magát saját maga munímunkáját mindenki túlbecsüli, sőt sokra is becsüli és csak — a pénzt becsül;i le jobban a kelletténél, vagyis a saját nemzeti mivoltunk értékmérője iránt van kevesebb becsüléssel, mint ahogy kellene. Senki sem gondol arra, mikor számit, hogy mivel tartozik a magyar korona, a nemzeti pénz becsülése iránt,, hanem számit- világba meggondolás nélkül ós semmit se akar egyebet, mint gazdagodni, a soknullás bankjegyet halmozni, elfelejtve, hogy ezzel csiak ront az általános helyzeten és minden egyes te ['hajtással ' lejebb segiti az amúgy is zuhanva eső magyar .. valuta vomlását és vele együtt a saját maga boldogulásának végső lehetőségét is. Vigyázzunk, hog}' a németek sorsára ne jussunk!! A rébusz: rébusz addig, amig megfejthetetlen. De mihelyt legalább egy vonatkozásiban megfejthető és mégse fejtjük hieg, akkor vétek,, rosszindulatú bün a nemzet és ezzel együtt saját magunk öszszesége ellen!! ' i SzólóGeduly Henrik püspök és Zelenka Lajos egyházkerületi felügyelő Miskolcon. A tiszai ág. ev. egyházkerület közgyűlése. — Geduly püspök beszámolója. Az evangélikusok sérelmei. -- A püspök az ág. ev. jogakadémia intenzív támogatását megköszönte Miskolc város polgármesterének. — A jogakadémia ifjúsága lampionos menettel tisztelgett Geduly püspök és Zelenka kerületi felügvelő előtt. Nyíregyháza, szeptember 21. Saját tudósítónktól' . Miáskolc város érdeklődésének központjában ezekben a napokban a szerdán délelőtt lefolyt tiszai ág. ev. 'kerületi köz gyűlés volt, amelyet Geduly Henrik és Zölenka Lajos kerületi felügyelő vezettek. A közgyűlésen Geduly Henrik püs_ pök nagyhatású beszédet mondptt az evangélikusok sérelmeiről. A közgyűlés után a püspök és Zelenka Lajos egyházkerületi felügyelő küldöttséget vezellek Miskolc város tanácsához és megköszönték a városnak az ág. ev. jogakadémia iránt tanúsított támogatását. Az akadémia ifjúsága kedden este lámpionos menetben tisztelgett Geduly Henrik püspök és Zelenka Lajos egyházkerületi felügyelő előtt ós köszönetet mondott az akadémia fenmaradása érdekében kifejtett fáradhatatllan tevékenységükért. Az ág. evangélikus társadalmat közvetlenül érdeklő közgyűlési eseményekről az alábbi részleteket közöljük: * Hedüly püspök beszámolója A' közgyűlést Zelenka Lajos dr. egyház kerületi felügyelő lendületes szavakkal nyitotta meg. Beszédében feltárta az evangélikus egyház szomorú anyagi helyzetét, majd Geduly Henrik dr. püspök beszámolója következett. Sötét színekkel festette a jövőt, ha a kormánykörök merev elzár kózottsága tovább is igy fog tartani. Az államsegélyt megvonták az összes felekezeti iskoláktól, egyházi intézményektől és emiatt az ev. egyház olyan válságos helyzetbe került, hogy létalapjait látja megtámadva. A Miskolcra menekült ev. tanítóképző intézet a kormány szükkeblüsége miatt halálra lett ítélve. Az egyház önerejéből a tanítóképzőt képleten fenntartani, igy a foly ótanév után be fogják szüntetni, ha csak valami rendkívüli megoldási mód nem adódik. A miskolci jogakadémia sorsáról meg emlékezve, a közgyűlés lelkesedéssel szavazott köszönetet a városnak, hogy nemes áldozatkészségével három tanszék fenntartását a város elvállalta. Megemlékezett a Sopronbán felállított ev. teológiáról is, melyet csak hosszas küzdelem után sikerült megvalósítani. A dékán lemondása Mikler Károly dr. a miskolci jogakadémia dékánja, a jogakadémiának működéséről beszámolva jelentette, hogy egészségi állapotára valló hivatkozással lemondott dékáni tisztségéről és nyugalomba vonul. Geduly Henrik püspök me;eg szavakkal búcsúztatta cl a köztiszteletben és közszeretetben átló dékánt és 28 éve tartó lelkes munkálkodásának tulajdonítja, hogy Eperjesről Miskolcra menekült jogakadémia ma az orsizág legnépesebb főiskolája. Ugyancsak az ő érdeme, hogy az Eperjesről elmenekült négy tanintézet közül ez az egyetlen, mely teljes épségében fennmaradhatott. A gyűlés lelkes ünneplésben részesitette a búcsúzó népszerű, érdemes dékánt, akit a város társadalma is őszinte szívvel köszöntött. Csehek, románok A gyűlés további folyamán megboirán kozással tárgyalták, hogy a megszálló csehek és románok erőszakosan beleavatkoznak az ev. egyházi életbe ési mozgási szabadságukat korlátoza, százados jogaikat semmibe véve, a megszállott területeken maradt evangélikusok nem tudnak rendes hitéletet élni. — A Felvidéken erőszakos Nagy hurka-kolbász estély a Bocskag-vendéglőben p®T vasárnap este. Damu Béla zenekapa hangvereenyez.