Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 172-196. szám)

1923-08-19 / 187. szám

1923. augusztus 19. JfiröanDÉr Iskolai gyermekcipők és harisnyák Nyíregyháza, Zrínyi Ilona~utca 5. Telefon interurbají 195. minden színben és nagyságban óriási választékban raktárra mim Hungária Cipőáruházban Másnap délben még- az athletikai versenyek megnyitását szerettük volna megnézni. Kitűnő helyet kaptunk reá. A szakadó eső azonban megakadályozott ebben a szándékunkban s igy délután négy órakor már vonaton ültünk Finnerőaje, azaz Skagersholm felé. A vonatban olvastam a göteborgi lapok tudósításait a Prinz Carol fogadtatásáról. Lelkesedve emlékeztek meg a her5 cégről és csodálták a közönség efragadtatá,; sát. »Még egy pár hurrá is elhangzott, — ami pedig igazán szokatlan ebben a városban«... Önkéntelenül is elmosolyodtam s Béla • barátom nagy szemeket meresztett reám, mi: kor minden bevezetés nélkül megkérdeztem i tőle : — Te, vájjon milyen lehet egy képviselő , választás erre, Svédországban ?... ezt a müveletet, illetve rothadási folyamatot nevezik kenrderáztatásnak. — De hisz Nyíregyháza városának a Szarvas szigeten van rendes betonozott kenderáztatója, aho! egyszerre 30 gazda is áztathatná a kendert, csak üzembe kellene hej lyezni. Az áztatás melegebb vizben 5—6, ; hidegebben pedig 8—10 napig szokott [ tartani, mindössze és igy a tömeges áz1 tatások is minden fennakadás nélkül töri ténhetnének. A mü kenderáztalónak még | az a nagy előnye is meg van, hogy itt a > kende,

rt nem sárral takarják be és sülyesz; tik a víz alá, hanem fagercndával és azért, j mint dr. Varga Ferenc is mondja a rostok < minősége nem szenved és mennyisége se • csökken. A másik gazdasági előny pedig :

: az, hogy az áztató medencéből a vizet,, í mely a rostokat összekötő anyag rothadáí sa folytán értékes trágyanyagot tartalmaz — a közeli legelő öntözésére lehetne felhasználni. Helyezzük tehát ismét üzembe a I deráztatót s ezzel segítsük elő a kenclerí termelést és pedig nemcsak Nyiregyhái zán, hanem a közeli falvakban is, mert mint dr. Schilberszky Károly mondja: »Papiroson hiába állítják helyre az államháztartás rendjét, ha nem történnek cselekvő intézkedések a többtermelés révén való anyagi gyarapodás érdekében. Azért említettem ezt a megoldási lehetőséget, mert ha annak idején indokolt volt a kenderáztató létesítése ,akkor a felszólalás kapcsán talán ma még inkább )-indokoItabb volna azt ismét üzembe helyezni. Ujabb beruházási megtermelést ez a városra nem jelentene, az üzemköltség pedig, ha csakugyan tömeges volt a kendertermelés megtérülne. Da maguk a gazdák is szövetkezve átvehetnék a város ezen üzemét hosszabb vagy rövidebb idő; re, avagy örök áron. Rossz üzlet semmi esetre se volna. A nyíregyházi tanyák panasza. Áriaímas»e a kenderáztatás a kutak vizére? — Hi van a város beto= n ozott áztatójávai? — Sürgősen üzembe kell kelyezni. — Egy érdekes nyilatkozat Jánosbokori Kovács András felszólalásáról. Nyiregyhaza, augusztus lb. A rsyirvidék tudósítójától A város képviselőtestületének legutób- ; bi közgyűlésével kapcsolatban megírta a ! Nyirvidék, hogy Jánosbokori Kovács : András, a Gazdaszövetség elnöke napirend ! e'őtti felszólalásában előadta a kender j termesztésévei foglakozó gazdák pana- j szát, azt, hogy a kenderáztatásban a ! csendőrség megakadályozta őket. A csendőrségi beavatkozásra több kisgazda panasza adott okot, az a vád,, hogy a kendert áztató gazdák megfertőzik a közeli kutak vizét. A nyíregyházi gazdák panasza tárgyában most egy szakember véleményét kértük ki. A legilletékesebb helyről nyert információink e tárgyában a következő: Most, hogy a legutóbbi képviseleti köz gyűlésen egy állítólagos kutfertőzéssel kapcsolatban egyik tanyabokori, kenderáztató betiltása felszólalás tárgyát képezte í magam is indokoltnak tartom, hogy a ken- ; deráztató kérdéséhez hozzászólhassak. Szülőfalumban hej de sokat fürödtem ' a kenderáztatásra használt Borsospápában, amely egyben a faluvégi gyermekek ) fürdőhelye is volt, amit ma, ha ki nem ; száradt volna, bizonyára »Strandnak« hív- j nának. Mondhatom, hogy fürdés közben ' egyszer-másszor sok piszkos vizet lenyel- : tünk, de a fejfájáson kívül komolyabb ba- i junk nem történt. A halak azonban, ami- j kor sok kendert áztattak megkábultak tő- ; le s ilyenkor nem kosárral, hanem kézzel ; fogtuk. És az ilyen halak fogyasztása j sem okozott bajt. Sőt arra is jót emlék- \ szem, hogy »kendertőt« vagy jobban i mondva az áztatás folytán keletkezett bom i lásd termékektől a halak nemcsak elkábul- { tak, hanem el is pusztultak. Ezért van az, j hogy halastavakban, vagy folyóvizekben ! kendert áztatni nem szabad. Hogy a ken- jj deráztató vize fürdésre sem alkalmas, az j is bizonyos, de kitörődött az én gyer- | mekkoromban a falu kultúrájával? És ki • gondolt arra, hogy néha — napján a falusi • embernek se ártana, hogy tiszta vizben fü- ?' rödhetnék? Kíváncsi volnék, hogy ugyan Szabolcsban hány községnek van nyilt, j vagy zárt fürdőhelye. Nagyon meglepődtem, amikor az oroszok által sokáig tartott egyik galíciai faluban primitív ugyan, de tiszta fürdőket találtam, ahol az ember i a gőzt ugy nyerte, hogy a brugóra, mely- J ben tüz égett, a kezével vizet locsolt. — I No de én nem a fürdőről, hanem a kender ! áztatóról akarok beszélni. Szülőfalumban meglehetős sok ken- | dert termeltek és a viselt fehérnemű nagy • részét a házi szövésű vászon képezte. — f Akkor még elég gyakran lehetett a tartós ] vászon gatyát, vászon inget és vászon ing- f vált látni, amelyek lassan eltünedeztek,, hogy a cseh gyolcsnak adjanak helyet. A * vászon alsóruha viselete később már bi- I zonyos szégyenszámba ment, mert a szegénységnek volt a kifejezője és ezért, hogy gazdagoknak lássunk, rövid időköz ! leforgása alatt cseh gyolcs és angol szövetatatt dobogott a magyar szív. Ma-holnap pedig már nem lesz, ami "takarja, ha viszsza nem térünk a házi szőtteshez. De itt megint csak azt mondom, hogy a szónoklat nem elég, hanem tessék a vezetésre hivatott egyéneknek jó példával előljárni. Ne csak jó magyar szívókét tárják ki, hanem büszkén mutogassák, hogy nemcsak szivük, hanem az azt takaró vászon és szövet is magyar!! Szomorú állapot, mikor a termelő kisgazdák képviselője azzal áll elő, hogy ők fokozott tevékenységet fejtenek ki a kendertermesztésben is, hogy legyen elég házi szőttes, de nincs hot áztalniok a kendert, Hogy a felszólalás tárgyát képező viz közegészségügyi szempontból kenderáztatásra használható-e, ennek elbírálására egyedül a városi orvosi hivatal! az illetékes. — A kenderrostokat vegyszerekkel és a napon való szárítással is szét lehet választani, azonban erre a célra a viz a legolcsóbb. És A Sóstón táborozó cserkészek vetített képes előadása Angiiában tett útjokról. Nagyszabású, táncos cserkésznappal fognak elbúcsúzni tőlünk. Németországi cserkészek a Sóstón. — A sóstói táborozás utolsó hetét a nyíregyházi és környéki gazdák élelmiszer- és pénzadománnyal tegyék kellemessé! Nyíregyháza, augusztus 18. A Nyirvidék tudósít ójától. Amikor leszáll a sóstói erdőre az augusztusi este, hetven délceg magyar ifjúra borítja a színes álmok takaróját. Hetven magyai- ifjú, magyar cserkész pihen a nyíri erdő íombjai alalt katonás fegyelemben, tiszta jóságban, a lélek és a test nagyszerű cselekvésében eltöltött nap után. Hetven magyar család gondol ide, a mi Sóstónkra a messze fővárosból, bizalommal, mert hisz a Tiok talpig magyar cserkész és van-e biztosabb védőóvó zászló, mint a magyar cserkészlobogó,, van-e izmosabb, dacosabb sasszárny a magyar cserkésztábori éíet védő szárnyánál? És kik ezek az idegondoló fővárosi szü tők? Beszélgettem a cserkészfiukkal

1, a csodás pöttöm férfiakkal és a hamvas gyer- ; mekszivü délceg ifjakkal és megtudtam: j kevés kivétellel szegény, élettel birkózó j s az élelharcban sáppadó tisztviselőcsa- í Iádok és kemény tusakodással élő munká- I sok gyermekei ők. Tizonnyolc közülök ma ga is munkás Tiu, salgótarjáni ifjú magyar munkás, akinek lelkét a felnőttek társadalmában csak álmodott, nagyszerű testvériségbe forrasztja a lobogó tiszta cserkésztüzü Kell-e többet mondanom a sóstói táborról, hogy érezzük meg itt a városban és érezzék meg a város határában levő tanyákon, birtokos urilakokban és kastélyokban, mindnyájan,, akik szeretik és féltik a jövőt, miíy beláthatatlan nagy magyar érték az, mely itt nálunk,, a sóstói erdőben gyarapodást keres. Kell-e többet mondanom, hogy utólagosan lássuk,, milyen határozottan előttünk világosodó kötelességünk van mindannyiunknak a vendégül látott cserkészekkel szemben ? Nyíregyháza város maga a legnagyobb érdeklődést, nemes együttérzést,, a legmesszebb menő támogatást tanúsítja a vendégcserkészekkel szemben és ha kérdem őket, nem panaszkodnak arról, hogy sóstói tartózkodásukat kellemetlenné teszi ennek vagy annak a hiánya. De én tudom, hogy a cserkészlélek önmegtagadó, szerény és nélkülözésében is elégedett s kerülő aton tudomást szerzek arról, hogy máshol, más vidéken a tehetősebb polgárság ré-