Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 172-196. szám)
1923-08-17 / 185. szám
1923. augusztus 19 . Jt änaratäg, AaMitii.-'Ssi&s&naB. Toókos törzskapilány érkezik kíséretével 1. Utána a vármegye és a környék vitézei jönnek, Vitéz Barczaujfalusy Egon tüzérszázados, vitézi széktar Ló, Csatári György, Vágó József,. Bárdos Péter és Papp Miklós vitézek az emelvény előtti dobogón sorakoznak szemben a vitézi szék törzskapitányával. Mindegyikök mellén büszke fénnyel' csillognak a kitüntetések rettentő napok, véres tusák bátor viadalok beszédes tanúi. A nyirbélteki telekbe iktatandó Papp Miklós fekete polgári ruhában, Bárdos Péter'volt népfelkelő tizedes, a nyíregyházi kir. törvényszék altisztje a törvényszék egyenruhájában van. A beiktató ünnep vitéz Toókos Gyula törzskapitány, mély megindul l ságot keltő beszédével kezdődik, amelyet a szemben felsorakozott hősökhöz intéz. Különös örömmel jöttem a Kormányzó Ur őfőméltósága képviseletében Nyíregyházára — mondotta, hálásan köszönöm a polgármester ur üdvözlő szavait s azokon át a város közönségének üdvözlését. Vitéz Barczaujfalusy Egon tüzérszázados, vitéz Csatári György és 'Vágó József tiszthelyettesek, vitéz Bárdos Péte r népfölkelő tizedes és Vitéz Papp Miklós őrmester bátorság, kitartás,, hü hazafisággal tűntek ki, a háborúban és azt követő Istent, Hazát,, becsű-'etet gyalázó kommunizmus idején s á haza hálájára ér demesiek, nékik a Nyíregyháza város és Goldstein Aladár nyirbélteki birtokos által felajánlott 93 kat ._iiaUt vitézi lelket átadom és őket Nyíregyháza és Nyirbéllek gazdáinak sorába iktatom. A törzskapilány ezután megindító képet festett a nemzeti zászló s véle együtt a nemzet bukásáról, a harcban elesett hősökről, a romlásban is kitartó vitézekről, akik a sötét magyar éjszakában egy-egy sarkcsillagként ragyognak s akiknek példája, polgári és katonai erénye föl fogja tárni Nagymagyarország kapuját. Megemlékezett az ezeréves mult vitézi harcairól, a hősökről, akiknek emléke előtt hálás sziv\e; borulunk le. Méltók vagyunk-e ezekhez az ősökhöz. Sokan közülünk igennel felelhetnek. line az előttünk álló vitézek azt mutatják, hogy vannak ma is őseinkhez méltó, keménykötésű, tiszta ,>!kü magyarok. Az ő hivatásuk, hogy a nemzetei a romlástói a testét mételyező baciilusokiól megtisztítsák. Emlékezzünk — szólott a vitézekhez bajtársainkról, akik idegenben pihennek, fogjunk össze vétők egy nagy kézfogásban ós imádkozzunk: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában... A törzskapilány imás szavait katonák, polgárok meghatódottan ismétlik s a mély érzésből fakadó imádság szárnyalón keres utat a fényes augusztusi égbolL felé. Az egyik vitézi regős lép elé ezután és gyönyörűen zengő baritonján énekli Szabados Hiszekegyéi. Ugy áldjon meg a jó Isten. A beiktató beszéd után Dr. Vietórisz József mond hatalmas retorikai erővel ható mélyen szántóan gondolatos, gyújtó hatású beszédet a következőkben : Vitézek ! Polgártársaim ! Testvéreim ! Mikor a Kormányzó ur őfőméltósága, akinek mindenki részéről minden tisztelet megadassék, a Nyíregyháza által felajánlott vitézi telkeket közöttetek osztotta szét, bizonyára a legméltóbbakat választotta ki azok sorából, akik a világháborúban a magyar nemzet hálás elismerésére tették magukat érdemessé. Nem lehet feladatom ez érdemek felsorolása, nem is látom szükségesnek azok különös hangsúlyozását és pedig nem azért, mert hivatalos, tehát hiteles megállapítást nyertek, hanem azért sem, mert az olcsó magasztalás könnyen fajulhat egyfelől hiu dicsekvéssé, másfelől üres hhizelgéssé, ami ed dig sem volt, ezután se legyen jellemvonása vagy éppen — szokása a magyarnak. Kötelességem azonban ezalkalommal rámutatni arra, hogy a magyar nemzet ugy a maga egészében, mint egyes részekben sohasem volt hálátlan azok iránt, akik a haza vé delmében kifejtett hűséges, kitartó és sikeres szolgálatukkal magasan föléje emelkedtek azoknak, akik pusztán kötelességüket teljesítették. Nem rajta múlik, hogy az igénylők ezreinek és ezreinek nem adhat egyebet a puszta köszönő szónál. De ha minden érdemet, ha csak legkisebb mértékben is ; anyagi értékkel akarva megjutalmazni: nem volna elegendő föld e hazában a nemzeti hála méltó lerovására. Legyenek áldottak életükben és halálukban mindazok, akik drága hazánk dicsőségére életüket szánták, vétüket ontották, de legyenek áldottak jó és balsorsukban azok is, akik idehaza nélkülöztek és soWdtak a magyarság érdekeinek szolgálatában. Ha munkatér volt a harcmező, a vitézség gyakorlására, bizony harctér volt a munkamező is a nyomorúság leküzdésére. És én tudom, hogy az örök bíró éppen ugy meg]olvassa azokat a vércseppeket, amelyeket az ellenség fegyvere ejtett, mint azokat a könnycseppeket, amelyeket a honfiúi aggodalom keserűsége sajtolt ki mindnyájunk szivéből. Petőfi Sándor, a magyar dicsőségnek I soha le nem hunyó csillaga, egyik legszebb ' költeményébern öt versszakon át fejtegeti ezt az alapgondolatot: Isten csodája, hogy még áll hazánk ! A hatodikban azonban hazafias kötelességünkre való hivatkozással harsogja, kéri, követeli, »Necsak Istenben bízzunk, mint bizánk, emberségünkből álljon fenn hazánk«. Ezt az emberséget ;én ugy értelmezem, hogy Isten nevében becsületes munkával és izzó hazaszeretettel fáradozzunk mindannyian nemzetünk talpraállitásán és hazánk felvirágoztatásán. Gondoljatok csak vissza arra az időre, amikor elfordultunk az Istentől; nem ez volt-e az oka annak, hogy tőlünk is elfordult az Isten ? A forradalomnak romboló szelleme először hitünket támadta meg, mikor kétséget támasztott bennünk dicsőséges harcunk sikere iránt ; azután templomainkat gyalázta meg mikor azokat latrok barlangjává akarta tenni De él az Ujr s ha van ostfora a bűnösök meglfenyitésére, lesz áldása is az igazak megdicsőitésére. Kell-e bizonyítanom, hogy becsületes munka nélkül nincs igazi boldogság? — Vitézek!! Mikor ez ünnepélyes beiktatással polgártársainkká lettetek, akiket bizalommal, szeretetlel és büszkeséggel fogadunk magunk közé, jusson eszetekbe és ne felejtsétek soha, hogy e város lakosságának nemcsak önfentartó erőforrása, hanem egyúttal nemzetfenntartó biztositéka is volt és lesz mindenkor a föld szeretetével járó, józanul és becsületlel végzett munka. Az a kifogyhatatlan, hatalmas tőke, amelynek kamatait egyaránt élvezi a család, a város és az egész haza!! S ha dolgoztunk eddig, kétszeresen kell dolgoznunk ezután és kíméletlen harcot folytatnunk azok ellen ,akik akár bűnös tétlenséggel, akár kárhozatos tékozlással, akár haszonleső spekulációval akadályozzák a jó hazafiak tisztességes törekvéseit. Mert jaj nekünk, ha erőt vesz rajtunk az önzésnek mindenen keresztül gázoló féketl ínsége, s ha végképp kihalt lelkünkből az eszményi hazaszeretet: Ha eddig sejtelem volt, ezután bizonyosság legyen, ha eddig óhaj volt,, ezután imádság legyen, ha eddig szó volt, ezután tett legyen az istenfélő, munkás, izzó hazaszeretet,,,; e legnagyobb erény, amely biztat ha csüggedünk, vigasztal ha szenvedünk, fölemel,, ha elesünk. Életünkben gyönyörűségünk, halálunk ban dicsőségünk, multunk drága öröksége, jelenünk megszentelője, jövőnk legbiztosabb záloga: tiszta magyar honszeretet! Hallod-e szárnya csattogását, érzed-e lelke ihletését; ahogy megérted, ahogy megjérzfed, ahogy követed, ugy áldjon meg a jó Isten!! Kik voltak a hősök? Dr. Vietórisz klasszikus szépésgü beszéde nyomán lelkes éljennel ünneplik a hős vitézeket, akiknek bajnoki tetteit röviden a jelentős események összefoglalásával vitéz Kuthy főhadnagy a vitézi rend főszékhelytartója ismerteti a következőkben : Vitéz Barczaujfalusy Egon százados mint tüzérütegparancsnok 43 hónapon keresz tül mindig az első gyalogsági rajvonalból ontotta a gyilkos tüzet az ellenség hadállásaira. Az isonzói csaták, Doberdó, SanMichelle. Piave harcainak sok dicsősége az ő nevéhez is fűződik. A huszadik honvéd hadosztály minden embere ismerte az ő nevét. Neki köszönhető, hogy 1916. november havában az olaszok előnyomulása megakadt Mikor a következő év április 5-én az isonzói csata után a San-Michelle legveszedelmesebb pontján állott, a már-már frontot áttörő olaszokat gyilkos oldaltüz alá vette s ezzel tervüket meghiúsította. Hét kitüntetés hirdeti kiváló haditetteit. Vitéz Papp Miklós mint az 5. honvédgyalogezred őrmestere már 1915. januárjában megszerzi a nagy ezüst érmet, mint felderítő járőr, amikor az oroszok egy nagyobb csapatával találkozik s nem rettenve meg reájuk ront kis járőrcsapatával, elleneit részben lekaszabolja, részben fogságba ejti. Innen a francia hadszintérre megy s hősiesen küzd, mignem Verdunnél olyan súlyos sebet kap, hogy nem folytathatja tovább a harcot. Kitüntetései bronz, kis- és nagyezüst érmek. Vitéz Bárdos Péter népf. tizedes a 61-ik gyalogezredben szolgál az olasz harctéren 1917. május havában, amikor a Vippach völgyében az olaszok már áttörik az állást s a 61. gyalogezredet csaknem megsemmisítik. Két ember maradt meg csak állásaikban, egy zászlós és Vitéz Bárdos Péter. Ketten egy félórán át kézigránáttüzzel állítják meg az olaszok további előretörését. Később a XI. Isonzó csatában Bárdos Péter 14 emberrel rohamozza meg az olasz ál lásokat s be is veszi azt. A XII. Isonzó csatában már mint géppuskás küzd. Körülötte mindenki elesik, egyedül marad gépfegyvere mellett s ő egyedül veszi fel a harcot támadóival, küzd egész addig, migcsak súlyos sebet nem kap. 39 hónapot tölt a fronton, kisezüst és nagyezüst érmek hirdetik hősiességét. Vitéz Csatáry György tiszthelyettes egyike volt a legkiválóbb felderítő járőröknek. 1915. november 29-én az orosz harctéren egy magaslaton hirtelen szembetalálja magát egy túlnyomó erejű kozákcsapattal. Hirtelen elhatározással nekik ront s a tízszeres erejű kozák csapatból 18 embert küld kis járőrével a másvilágra, többet pedig sebesülten ejt fogságba. 1915. októberében mint huszárjárőr vezetője 15 huszárral egy orosz lovascsapatot szór szét s egyben egy fogságba esett magyar szakaszt kiszabadít viszont fogságba ejtve a kisérő orosz katonákat. Mikor 1916-ban egy nagyobb visszavonulást kellett "végrehajtani, négy órán át ő tartotta fenn az ellen támadásait. 51 hónapon
