Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 172-196. szám)

1923-08-08 / 178. szám

1923. auguzstus 5. JS[YírarmÉK Akció a magyar kereskedelem szervezetének megerősítése érdekében Budapest, augusztus 7. A magyar gazdasági eiet belső válsága a legjobban alakult külpolitikai helyzetek következtében örvendetesen csak egészen átmenetileg tekinthető válságiíak. A sziun­ja i konferencia után a szanálási külföldi segélyakció már nem odázható tovább a kisálltául által, amit a konferenciára nyo­mást gyakorló nagyálltául delegátusok ki is jelentettek a helyszínen és amit a szö­vetségesek angol csoportja, tehát Anglia;, Olaszország oly kép sürget, hogy megtagad a kísszövetségesek részére a magyar köl­csön ügy végleges rendezéséig minden ,anva gi támogatást . Nagy lépésekkel közefedünk a mai viszonyok visszaváltózása pillanatához, a mivel 1 egy időben természetesen lendületet fog kapni az ipar ,a nyerstermeiés és ke­reskedelem és megindulhat valójában az a minden téren propagált többprodukció is. Minderre a legkedvezőbb geográfiái kö­rülmények is predesztinálnak bennünket. Legelsősorban az, hogy a Dunát államközi hozzájárulással oly kép fogják szabályozni a legrövidebb időn belül, hogy partjáró tengeri hajók Budapestig feljöhetnek rajta, tehát Budapest tesz az olcsó és közvetlen vízi forgalomnak gócpontja. Ez a nemzetközi keresskede.'ein szempontjá­ból azt jelenti, hogy minden keletről és nyugatról áramló kereskedést Budapest fogja átmeneszteni, az árukat átrakni, l'e­raktároztalni és viziulon meg nem közelít­hető helyek felé vasúton lovábbittatni. — Budapest kikötő jelege és kereskede-tmé) világvárosi lesz, amire hatalmas előké­születek folynak ugy, hogy a kellő pillanat már kiépített szervezetet találjon. Érthető ilyenformán, hogy óriási megdöbbenést keltett az összes gazdasági körökben az a minap a parlamentben is felvetődött és erősen propagált terv, mely szerint ragadja magjához a kormány a ma uralkodó gazdasági állapotok szanálása ér­dekében az egész külföldi kereskedelmet, monopolizálja ugy az exportot, mint az importot, azaz áflami szervvei végez­tesse azt a kereskedelmi munkát, amit a magánkereskedelem teljcstielt kiépített és évtizedek során át naggyá fejlesztett szer­vezetével. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés vezetősége, mint a magyar ke­reskedők legnagyobb érdekközpontja er­ről a tervről a következők szerint nyilat­kozott munkatársunk előtt: — A kereskedelem monopolizálásának terve eljutott egész a magyar parlamentig, amit minden hivat alios ellenvélemény da­cára igen komoly és még veszed kel mesebb jelenségnek kelt minősítenünk különösen: most, hogy az ország gazdasági szanálásá­nak kérdése az egész világ sajtóját és po­litikáját foglalkoztatja és az általános vi­lághangulat a javunkra fordult. Meg kell nyíltan mondanunk, hogy ez a terv egysze rü bolisevizálási ajánlat, am ia parlament­ben vetődhetett fel. Ez ellen az OMKE hivatalosan is tiltakozik, egyúttal felír a kormány höz, amelyben rámutat arra, hogy a magyar kereskedelem csak a mai meglévő formájában lehet valójában ké­pes arra a feladatra, amelyet Magyaror­szágnak teljesítenie kell elsősorban a maga, de Európa boldogulása javára. A kormány természetesen ne azono­nositja magái a felvetett ötlettel, sőt a legteljesebb mértékben támogatja testü­letünket abban a törekvésében, hogy meg­lévő szervezetét megerősíthesse es ki­építhesse. Jól tudják illetékes helyen,, hogy ezt a szervet megerősíteni és nem lerombolni kell, mert abban a pillanatban — ami igen közel van már — hogy meg­indul a középeurópai nemzetközi keres­kedelem, Magyarország aktiv központja lesz az összes keletről és nyugatról bo­nyolódó forgalomnak. (KEK.) Siguranca. Debreceni egyetemi hallgatók a Városi Színházban. Nyáregyháza, augusztus 7. A Xy ír vi­dék tudósítójától Tegnap este a Városi Színházban mű kedvelő gárda állott a lámpák elé. A cél, melynek érdekében játszottak lelkesedés­sel 1, tűzzel, a legszebb: egyetemi hallga­tók nyomorának enyhítése, könyvek jutta­tása szegények részére. Városunk intelli­gens középosztálya — sőt iparostársa­dalmunk vezető része megértve és mélf tányolva azt a nemes vállalkozást, mely­lyel a debreceni Tisza István Tudomány­egyetem ifjai s az őket készséglesen tá­mogató hölgyek nemesebb érdekeket akar­nak szolgálni, kis színházunk nézőterét teljesen betöltötték, szívesen hozták meg áfdozati filléreiket, szívesen fogadták az ifjak játékát . Őszintén megvallom, hogy már jő­eleve elhatároztam, hogy az jfjak lelkesi­tésére jóindutatu kritikát fogok írni, ami­lyet egy műkedvelői előadásról illik írni amikor csupán a jó igyekezetet szokás méltányolni. Most azonban előre ki kell jelentenem, hogy semmi ilyen kcdvezés­re nincs szükség, azok a sorok, metyekkej megemlékezem a tegnapi esti előadásról, őszintén fogantak meg bennem. Legyen szabad elsősorban a szerző­nek Végh László orvostanhallgatónak drá­májáról 1 irnom néhány szót. Emlékszem arra, hogy bizony így volt az nem oly ré­gen. Oláhbarátsággal fűszerezett hazafi­ság, volt közös hadseregbeli tisztek át­veuiése az oláhot megszégyenítő magyar­falóvá ,saját véreink elánt hói soraink kö­zött és alig egy-két ember, kinek Ielkéf ben csendesen, de mélységesen égett a tiszta hazaszeretet lángja. Ezek a motí­vumok .melyeket rendkívül szerencsés kézzel 1 illesztett egybe a darab szerzője s amit el akart érni darabjával, azt elérte. Jellemeket tudott szemünk elé állítani, akik valódi vér és. bus emberek minden lelki szépségével vagy becstelenségével sú­lyosbítva, már amint ez az emberek kö­zött valóban szokott is lenni. Meseszövése zökkenés nélkül vaió, fordulatai drámai erőt rejtenek magukban. Mindenekfeljett pedig alkalmasak arra, hogy gyújtsanak, lángot lobbantsanak tisztán érző lelkek­ben. Amikor megjelent a lámpák e.őtt, őszinte lelkesedéssel üdvözölték a felzú­gó tapsviharban. Ezt a darabot kelleti sikerre vinni a szereplőknek. A női főszerepet Morvay Stefánia kreálta. Ha volt valami játékában ami műkedvelőkre emlékeztetett, ugy-az ebben az esetben csak hasznára vált fi­noman kidolgozott, értelmesen előadott já­tékának, tudniillik a termé sze.es leányos szelídség, szerénység, melyet hivatott szí­nésznő nem miniden esetben tud tökélete­sen megjeleníteni. Kedves, könnyed báj, minden mozdulatában s egy pillanatot sem hagy játékában üresen, mindig van valami tenni valója, ami kellemesen ki­tölti hangtalan jeleneleit is. Mellette három kisebb női szerepet az együttesbe beilleszkedő sikerrel olda­nak meg Kiss Gizella, Tremba Matild és Vitt Böske. A darab főbb férfi «Terepeinek jele­riítői közül kettőt különösen meleg érdek lődéssel kisért mindvégig a közönség. Az egyik Kovács Imre volt Nyegru szerepé­ben, a másik Lánczy István Dímitrescu szerepében. Férfiszereplőkkel szemben még az esetben sem szükséges elnéző kri­tikát gyakorolni, ha az a műkedvelő gár­dából kerül ki. Itt azonban ugy gondolom még a jvunkó kritika sem találhatna kivet­ni valót. Kovács Imre és Lánczy István jellemeket adtak. Valósággal forralt a já­tékuk lelkesített, vitt, lelkünk húrjait pendítették meg, olyan embereket rajzok lak elénk ,amilyeneket az élet valóban te­remt. Boda Sándor, m i nt Vályi Gusztáv alakitója méltó partnere veit Morvay Stefániának. Nyugodt komolysággal, tisz­tán érző, és józan fővel gondolkodó ked­ves magyarok képét tükröztette elénk. — Gáfffy Entire a pap szerepében jó volt, bár az ő szerepköre annyiban lehetett kis­sé nehezebb — de csak a szereplő sze­mélyére nézve — mert messze ált még attól a kortól, meljmek érzéseit kelleti megszólaltatnia. Ilyen esetben valóban csak a színészben élő invenció, a hosszabb időn át való tanulmányozás adhat csaló­dásig hü kópiát. Markovics György, Har­ezos György és Vágó János, mint a szi­guranca defcektiveí minden túlzás nélküt m'ujtották a korrupt társadalom alakjai­nak illúzióját. Soós Endre, Éltető Albert, Matura Béla és Ladányi Pál rövidebb je­leneteikben sok készséggel járultak hozzá a sikerhez. A színdarab előtt Mayer Béla egyete­mi hallgató egy irredenta költeményt sza­valt nemes pátosszal, gyújtó, . lelkesítő erővel . A debreceni egyetemi hallgatók na­gyon kellemes est emlékét hagyták hátra itt közöttünk, akik jelen voltak áz előadá­son, szívesen fognak bizonyára emlé­kezni a Siguranca szerzőjére, a darab szereplőire hosszú időn át. Myl A Szociális Missiótársulat műsoros estélye. Nyíregyháza, augusztus 7. A Nyirvi­dék tudósítójától. Sokszor látjuk déli órákban, hogy egy-egy rongyokba burkolt beteges nő, vagy gyermek fordul ki a polgári leányis­kola földszinti épületének kapuján, kezé­ben zománcos edénnyel, melyből egy, szerény ebéd kellemes illata párolog ki. Ezek a szerencsétlen emberek mindennapi ebédjüket a szociális missió társulat fárad hatatlan buzgalmu hölgyeinek köszönhe­tik ,akik szerető gondossággal igyekeznek a legkétségbeejtőbb nyomorúságon segíte­ni. Ezek a hölgyek pár nap múlva, 9-én és 10-én, amint azt már korábban is meg­írtuk s amint a plakátok is jelzik, műso­ros estéfyt rendeznek az Apolló mozgö­szinház kis színpadán, hogy az ott be­folyó tiszta jövedelmet ingyen levesoszló konyhájuk javára fordíthassák, hogy minél több szerencsétlen ember gondját minél több napon át enyhíthessék. Tartozunk mindannyian támogaLni e nemes akciót, különösen pedig azok, akik­nek a bőségből is bőven jutott. Amidőn, felhívjuk a figyelmet a műsoros estélvre egyben jelezzük azt is, hog3' jegyek már válthatók azUjságbollban és pedig reggel: 8—12-ig és délután 2—6-ig terjedő órák­ban . .! • , i olvasni, iratkozzon be az Ujságbolt modern kölcsőn­kön yYtárábal

Next

/
Oldalképek
Tartalom