Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 172-196. szám)

1923-08-30 / 195. szám

2 J^YIRglDER, 1923. augusztus 30. Építési hitel és mezőgazdaság. Irta: Vanlsó Gyula dr. A Magyar Gazda szövetség igazgatója. Az építési hitelről szóló törvényjavas­lattal kapcsolatban ismét időszerűvé vált a magyar földművelő népnek az az igénye, amit a törvényhozással és a kormánnyal' szemben a mezőgazdasági építkezések te­rén évek óta támadtak. A Magyar Gaz­daszövetségnek két évvel ezelőtt Kecske­méten tartott tanyai kongresszusa utalt talán elsősorban, de ttiincteiesetre leghatá­rozottabban arra, hogy az alföldi gazdálko­dás sikerének és egyúttal az alföldi több­termelés megvalósitásának egyik elenged hetetlen és legfőbb feltétele a tanyarend!-. szernek építkezések utján való teljes megkonstruálása. Lehet vitatkozni afölött, hogy vájjon az építkezési javaslat időszerű-e, iíem ké­sett-e el, vagy hogy szerencsés-e a rnegf­oldásnak az a módja, amely a nagy pénz­intézeteket kétségkívül jelentékeny üzleti haszonhoz juttatja^ egy azonban kétség­telen és ez az, hogy az építkezési hitelnek a városok részéről való monopolizálása a [mezőgazdasági te pmelés szempontjából csak káros 'lehetne. Épen ezért helyesem hangoztatja ma a gazdaközönség azt a kí­vánságát, hogy a készülő törvénnyel kap­csolatban az Ő építkezési igényei is kielé­gítést nyerjenek. Bizonyos, hogy az Aliföldön és általá­ban a tanyák világában nem a házépítés volna talán a legelső rendű, talán sorrend­ben megelőzi ezt az utaknak és kisvasutakí. nak építése. Tanyai iskolák, templomok,, kórházak, orvosi lakások és szövetkezeti gabonaraktár vagy egyéb tárházak épitése nélkül, azonban az utak és kisvasutak épí­tésié sem eredményezné azt, amit minden agrárius kíván. Ha tehát arról van szó, hogy a kor­mány és a törvényhozás építési hitellel kíván a papjros-korotiákbó 1 arany koronát csinálni és erre a célra a bankóprést sem restelli igénybevenni, akkor ez az áldo­zatkészség csak akkor liehet a nemzet nagy egészének szempontjából gyümölcsöket ho zc, ha építési hitelt nemcsak a városok,, hanem a falu és itt elsősorban a tanyák — is kaphat. Ebből csak egy lépést kell tenni a törvényhozásinak és az egész építési hi­tel-akció keretébe bele kell vennie az arra legilletékesebb Országos Központi Hitel­szövetkezetet. Ha egyelőre csak a tanyai központok gondolatának megvalósítása fogja vezé­relni az illetékes, köröket és nem mennek tovább az úgynevezett népházaknak meg­felelő gócpontokon való felépítésénél, ak­kor is otthont biztosilottak a tanyákon annak a kultúrának, amely nélkül a me­zőgazdasági termelést ebben a csonka or­szában soha nem lehet fokozni. (KEK.) Suhanesz Lajos bútorcsarnoka, Gör. kath. püspöki palota. Űileti telefen: 319. — Műhely telefon: »«». Ajánlja saját kéuitményü mábutoralt és kárpitosmunkáit. Hál«, ebédlő, áriizoba, •calon, leányszoba, bórbntorokban 62 egyéb bátorokban legnagyobb rálasxték. Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága elhatározta a kórház kibővítését. Egy sebészeti és egy szülészeti pavilion épül. — Küldöttség utján . kérik a népjóléti miniszter hozzájárulását. Nyíregyháza, augusztus 29. A Nyirvidék tudósítójától. Szabolcsvármegye közkórháza már hosz­szabb idő óta nélkülözi a megfelelő helyisé­geket. A most rendelkezésre álló betegszo­bák a mindjobban szaporodó betegek szá­mához képest elviselhetetlenül szűkeknek bi­zonyultak. Az utóbbi időkben állandóan úgy­szólván minden ágy le volt foglalva, sőt most már kénytelenek voltak a kórházba je­lentkezőket elutasítani, mert a betegszobák­ban egy ágyon két beteg is feküdt. A vármegyei közkórház ügyét több izben tárgyalta a kórházi bizottság s a törvényha­tósági közgyűlés is és Mikecz István alispán. Dr. Klekner Károly főorvos lankadatlan gon­dossággal érlelték meg a kórház kibővítésé­nek ügyét. Minden tényezőt áthatott az a meggyőződés, hogy a kibővítésre feltétlenül szükség van s a további elodázás mérhetet­len kárt jelentene a vármegye lakosságára. A törvényhatósági bizottság határozatá­hoz képest a vármegye alispánja egy izben már el is készítette a kibővítés költségvetését és kérelmet intézett a népjóléti miniszterhez megfelelő hozzájárulás kiutalása érdekében. A miniszter álláspontja azonban a kibővítés költségeinek fedezését illetőleg az, hogy amennyiben Szabolcsvármegye maga erejé­ből fedezi az építkezés költségeinek nagy részét, a miniszter is hajlandó megfelelő se­gélyt nyújtani az építkezésekhez. A kórház-ügyet >.em lehetett tovább ha­lasztani s az előállott uj helyzetben a tör-, vényhatóság kórházi választmánya, majd az állandó választmány is elhatározták, hogy a vármegyei kórház kibővítését halaszthatat­lanul megkezdi. Az állandó választmány ide­vonatkozó javaslatát a törvényhatósági bi<­zottság tegnapi közgyűlése tárgyalta. A ja­vaslat szerint most egy sebészeti és egy szü­lészeti pavillonnal bővíti ki a vármegye a kórházat s az épittetési költségekhez a maga részéről * 50 vaggon buza árának megfelelő költséggel járul hozzá, azzal a feltétellel, ha az állam maga is ugyanolyan összeget ad 1 a fel építtetés költsé­geire. Minthogy pedig a szomszédos csonka vármegyék Bereg és Szatmár községei is a nyíregyházi közkórházba küldik betegeiket, sőt a betegek 11 százaléka Szatmárból kerül ki, megkeresi a vármegye Szatmár törvény­hatóságát, hogy megfelelő összeggel járul­jon az építkezés költségeihez. Dr. Bartók Jenő a nagyhorderejű javas­lat elhangzása után indítványozza, hogy a kórházépítés ügyét szivén viselő és e kér­désben fáradhatatlan alispánnak mdndjon már most 'köszönetet a törvényhatósági bi­zottság. Olyan időket élünk — mondotta — amikor a legbátrabb ember is csügged' s az alispán a legsúlyosabb időkben oldotta meg a kórház kibővítésének kérdését. Mikecz Ist­ván alispán elhárítja magától a javasolt kö­szönetnyilvánítást, azzal, hogy ezalkalommai is csupán kötelességét teljesítette. A későbbi felszólalások rezümálásánál az elnöklő dr. Kállay Miklós főispán is arra kéri Bartók Je­nőt, hogy indítványától álljon el, mert ha köszönetnyilvánitásról van szó, a vármegye alispánjának az ő fáradhatatlan tevékenysé­géért naponta kellene köszönetet mondanunk A kórház kibővítése kérdésében a továb­biakban dr. Klekner Károly főorvos mond nagy figyelmet keltő beszédet. Felesleges ma — mondotta — a kór­ház kibővítésének szociális szükségességére rámutatni. A tényleges állapot tarthatatlansá­gát éreznie kell mindenkinek. Nemcsak a szegény népen segítünk most, mert a kór­házra mindenkinek személyében is szüksége lehet, ma, amikor a leromlástól, az elszegényedéstől sem vagyon, 1sem munka, sem tisz­tesség meg nem őriz senkit. Rámutat, hogy a szóban lévő pavilion fel­építése csak a momentán szükséget elégíti ki és arról lehet szó, hogy a ma fel nem' vehető betegeknek férő helyet biztosit. Ő nem tartja elégnek az ötven vaggon búzát, hanem száz vaggont kér. Az uj pavillonok legfeljebb 1925. nyarán készülnek el s igy a száz vaggon felét a jövő évben szavaz­hatná meg a törvényhatóság. Mikecz István alispán majd dr. Kállay Miklós főispán információja után dr. Klek­ner Károly eláll javaslatától s igy a törvényi­hatósági bizottság egyhangú határozattal ma­gáévá teszi az állandó választmány javas­latát, a vármegyei »Erzsébet« kórház épü­letének egy sebészeti és egy szülészeti pavil­lonnal való kibővítését, amihez 50 vaggon buza árának megfelelő költséggel járul hozzá. Romániában magyar diákoknak nem szabad magyarul énekelni. ' Kolozsvár, augusztus. Egyik erdélyi nlagyar lap írja: A kolozsvári református gimnázium növendékei néhány héttel ez előtt nagyobbszlabásu tanulmányi kirándu­lást rendeztek az ókirályság területén. — Meglátogatták a nagyobb városokat s üt­jük egyik állomása Campina voll. Itt aztán olyan eseményekben volt részük, mely; nemcsak a kiránduló tanulók, hanem fő­ként az őket kisérő tanároknak marad em­lékezetes. A diákok régi jó szokás szerint, nó­tázva vonultak be Campina városába.. — Magyar diákok voltak, magyar nótákat éne keltek s Campina uccáin végig csendült a dal: Zöldre van a rácsos kapu festve.« A magyar nóta hangja Campina rend­őrprefektusának is megütötte a fülét, tet­szett is neki mindaddig, mig meg nem értelte a szóból, hogy bíz ezek a gyerekek magyarul énekelnek. Rendőrt szalasztott utánuk, aki tapintatosan felszólította a fiukat, hogy fogják be a szájukat, az őket kisérő négy tanárt pedig — a prefektus szigorú parancsára — felkísérte a rend­őrségre. A prefektus ur itt a követkefő sza­vakkal fogadta őket: — Felháborító dolog, hogy itt Romá­nia egyik városában magyarul énekelnek. Hamarosan jegyzőkönyvet vett fel az Ma szerdán, teljesen új szóló műsor és új darabok a Művész Színpadon a Bocskay Kertben

Next

/
Oldalképek
Tartalom