Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 172-196. szám)

1923-08-29 / 194. szám

2 J^YIRglDER, 1923. augusztus 29. Mit mond Andor Endre államtitkár az általános munkahelyzetről ? A washingtoni kongresszus megtiltotta az idegen munkástoboroiást. Budapest, augusztus 28. A súlyos gazdasági viszonyok között az összes illetékes tényezőknek nagy gondot okoz az ősszel fenyegető munkahiány. A munkanélküliség csökkentése érdekében igyekszik a kormány a legsürgősebben törvényerőre emelni az építkezési javaslatot, amely körülbelül 30 iparág munkanév küíieit juttatja munkaalkalomhoz. Ilyen körülmények közt érthető, de igen súlyos és veszedelmes jelenség voft észlelhető az utóbbi hetekben. Egyes iparágak munkásai ugyanis tömegesen vándoroltak ki, csaknem minden esetben idegen ügynökök titkos toborzásának következtében. Ez a jelenség különben nemcsak nálunk mutatkozott, hanem legveszedelmesebben Csehszlovákiában, ahonnan seregestől men tek a munkások legtöbbnyire Amerikába. Ezzel a szimplomával különben nemzektözi fórum is foglalkozott nemrég. — A magyarországi munkapiac helyzetéről és a külöfldi munkaalkalmakról — ezért kérdésit intéztünk dr. Andor Endre államtithoz, az Országos Munkaközvetítő Hivatal* elnökéhez, aki a következőkben informálta munkatársunkat: — A népjóléti minisztérium épitési törvénye amellett, hogy a már tűrhetetlen íakásnyomort fogja enyliiteni, szolgálja a nagy munkanélküliség enyhítését is. Mert amely pilLanatban törvénykényszerrel meg indulnak az épittetési munkálatok, körülbelül 30 iparág munkanélkülijei találhatv nak elhelyezést az épitkezések körül, amik nemcsak Budapesten kezdődnek, de az fígész országban. A munkanélküliség aránya tehát tetemesten csökken majd ezáltal, ami aktuálissá teszi a most készülő állami védekezést a munkáskivándorílás elljen . — A népjóléti minisztérium ugyanis rendelettervezeten dolgozik, amelynek célja megakadályozni az immár katasztrofálissá vált szakmunkásvándorlást. A' rendelet a washingtoni munkakongresszus nyilvánított álláspontjára helyezkedik, a mely kimondja a mindenütt (elterjedt munkástoborzások ügyében, hogy az idegen államok területén való munkástoborzás tilos és ilyen jelenségeket az illető államok isaját törvényes eszközeikkel büntethetnek. t* — A készülő rendelet értelmében a kormány a hatósági munkaközvetitőket fogja kizárólagossággal mefgjbizni azzal, hogy külföldi munkáskereslet esetén magyarországi munkást közveti Illessen, viszont belföldi munkásszükség esetében külföldi munkást hivjon be. Ezzel gátat emel

! egyrészt a magyar munkások kivándorlásának, de megvédi a magyar munkapiacot is bármely külföldi munkásinváziótói. i — Ez a helyzet komolyan lesz aktuálissá egyrészt a nemsokára meginduló építkezésekkel, másrészt azzal,, hogy a magyarországi iaprvállalatok a hozzájuk érkező tömeges külföldi megrendelések kö vetkeztében fokozottabb üzemmel fogják a munkát felvenni, tehát a gazdasági viszonyok az intenzivebb exporttal is feljavulnak. — A kormánynak egyébként régi eU határozása, hogy — amint ez a külföld leg több országában már meg is van — a mamagyarországi iparvállalatok a hozzájuk pítse a hatósági munkaközvelitőhöz. Ez volna az egyedül üdvös megoldás, amivel a kormány teljes áttekintést fog nyerni az ország munkahelyzetéről és ez alapon intézkedhetik is magának a munkásságnak javára. De a centrális, munkaköz veti tés, a melynek adminisztrációja az egyszerű kar

1)toték-rendszeren épül, igy a leggyorsabb és legbiztosabb is volna, javára szolgálna az összmunkásságnak épugy, mint a munkáltatóknak. En bizonyosra veszem, hogy ez a helyzet is bekövetkezik nemsokára. Amiről otthon Nyíregyházán nem tudnak. Kivándorlásra csábítás, mint legjobb foglalkozási ág flagyarországon. Peru és Törökország az „eldorádó". Páris, augusztus 23. Mintha messze valahol, nagyon meszsze, egy zsilip szakadt volna el és a szakadás ontaná a rengeteg embert. Régen, vagy talán nem is olyan nagyon régen, csak a nagy, háború felejthetetlen idejében lennénk, s ellenség dúlta falvak, városjok lakói kapkodó, menekülő tömegeit látnám jönni. Ugy jönnek. A Gar de l'Est, a Gard du Nord valóf^ sággal ontja az utasokat, a bevándbrlókat. Komoly, életük derekán levő emberek, családapák, feleségek gyermekkel, vagy anélkül Nagy podgyász, szines csikolásu ágynemű kötegek. Elcsigázott, fáradt, reménytelen megdöbbent, sárga arcqk riadtan "tódulnak ki a kapukon. A szemükben, mint kis koboldok, ott lobog, ég a nagy kérdés : mi le!3tá ezután ? Párisba jönnek uj Kánaánt keresni. Pedig, Istenem, mennyire más a valóság itt, mint volt otthon a szívtelen ágensek szavai szerint. Otthon persze kiadtak mindent a kezükből az emberek. Existenciát, már már meglévő családi fészket, minden olcsó: pénzen adtak el, — csakhogy ide jussanak, az Ígéret földjére. Lelkiismeretlen lélekkufárok nak ülnek fel, akik kicsalják a pénzüket és| ide küldik a kiofsztott szerencsétlen áldozatokat. Azoknak mindegy, ők keresni akarnak és keressek is — jól. Egy nyíregyházi női szabót, aki már volt Párisban, és egy pesti detektív felügyelőnek a fiát emlegeti minden kijövő magyar. Hatalmas összegeket vesznek fel tőlük azért, hogy vízumot es útlevelet szereznek az embereknek, mert rendes uton, és ez jól is van — nem kapnak. 60 100 dollárt 3—4 százezer magyar koronát is elvesznek a vizumok megszerzéseért, amely nem érvényes, csak 2— 3 hétig. Ezt nem tudják az áldozatok. Csak itt derül ez ki. S ha netán valaki mégis még otthon megtudná, hát azzal áltatják, hogy »ezt Párisban könnyen el lehet intézni«. Pedig nem igaz. Itt nem lehet semmit s|em csinálni csalással. Csak otthon van erre még tér. Pedig egy erélyes nyomozás leránthatná a leplet az üzelmekről. A kivándorlásra csábítás büntetendő cselekmény egyébként is. És vannak, akik ebből élnek mégpedig jól. Az embereknek ez az ut annyi pénzükbe kerül, hogy ennyi pénzzel és egy kis; ambícióival és energiával otthon sokkal valószínűbb kereseti forrást tudna magának biztosjtani. De a hivők, a gyorsan gazdagodni akarók mennek a vágóhidra és viszik a pénzt... Helyzetkép. Nagyon jó nevü és tehetséges művészemberek, komoly iparosok, akik otthon már számottevő emberek voltak, akik már számítottak valamit, jönnek ide és reméltek karriert csinálni. De megriadnak és ijedten állnak meg a perspektíva előtt, amely itt a szemlélő szemei elé tárul. Sajnos, eklatáns példákkal is szolgálhatok. Ismerek -egy volt aktiv főhadnagyot, aki itt elment péknek, s egy másik magyar ember intrikálása folytán (mert ez nagyon sok van ; éhség és nyomor teszi) kiesett a műhelyéből. Hónapokig csavargott lakás és élelem nélkül, rongyosan, s ha hetenként kétszer meleget evett, meg volt elégedve. Egy gazdag pesti vendéglős, fia szobafestőnek ment és keres naponta 12 francot. Tudni kell, hogy itt ennyi még élelemre is kevés. Egy ismert fiatal, de nagyon tehetséges festőművész szobrász a »Moulen Raugé«-ban csapos legény 8 fr.-ért naponkint. Egy gyógyszerészt ismerek, aki poharakat mos 6 fr.-ért. Egy gépészmérnök mázsás bálokat cipel egy papirraktárban. És igy végtelen láncolatát tudnám adni e jelenségeknek pontos cim és lakással. A ruházkodáshoz szervesen hozzátartozó ipari munkás szabó, masamód nincs és ilyesmi az egyetlen ág, amely ugy van kifejlődve, hogy valahogy befogadja a bevándorlást. Itt sem szívesen. Igen. lerombolt területeken, ahol háború dűlt ott ezerszámra vannak a közönséges napszámos munkákon magyarok, mert ott kötéllel fogják őket; ott van rengeteg intellektuell, aki homokot hord taligán, gerendákat szögel, gyárak égre nyúló kéményeit mázolja hajmeresztő magasságokban, egy primitivül oda kötött deszkán állva napokig. Ilyen munkákra jó az etranger (idegen), mert éhes és olcsó. Városvégi Asylokban, piszkos, férges odvakban laknak összepréselve, mint a heringek és orrfacsaró bűzös eledeleken táplálkoznak. Haza Magyarországra és Nyíregyházára pedig irják szorgalmasan a leveleket^ hogy milyen jó itt lenni. Mert szégyelik az otthonmaradottak előtt a csalódásukat, a kudarcukat. Pedig ha otthon tudnák, hogy hányszor fekszenek le üres gyomorral, vacsora, sőt esetleg ebéd nélkül is aludni a szép szines, csábos levelek irói... A tovább vándoroltatás. És mert itt is vannak élelmes konjunktúra lovagok, akik bántatlanul űzik kisded játékaikat a misztikus homályban, hát innen is folyik a tovább vándoroltatás. A legfantasztikusabb képeket festik az itt vergődő és nyomorgó emberek elé. Peru : ott angol font a pénz. Törökország: ott a török /ont is jó. Ott van csak aztán igazi élet. Ott értékelik csak igazán a munkásembert. Tárt karokkal és baráti szívvel csak ott fogadják az embert. Kizárólag csakis oda érdemes menni. Páris nem jó és napirenden vannak a kiutasítások, hatósági zaklatások, az idegent lenézik, nem becsülik semmire stb. (Hát ez nagyjában igaz is.) Csak el innen is. Ki Peruba, Törökországba. Igy a hiénák propagandája. Iskolai gyermekcipők és harisnyák minden színben és nagyságban óriási választékban raktárra érkeztek Hungária Cipőáruházban Nyíregyháza, Zrinyi Ilona-utca 5, Telefon Interurbán: 195. szám.