Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 172-196. szám)
1923-08-28 / 193. szám
1923. augusztus 19. J t änaratäg, A nyíregyházi piac, a kofák és az idegen vásárlók. Nyíregyháza, augusztus 27. A Nyírvtdék tudósítójától. Életbelépett az árdrágitó visszaélés meggátíását célzó szigoru rendelet s ennek ereje Mi kell, hogy villanyozza mindazokat az intézkedéseket, amelyek a piac ellenőrzésére vonatkoznak. A nyíregyházi közönség mindenekelőtt a piac szigorúbb ellenőrzését kéri a kofák és az idegen közvetítők vásárlásait illetően. A város képviselőtestületének határozata értelmében vásári napokon a kofák és az idegen vásárlók délelőtt 11 óráig, más napokon pedig reggel 9 óráig nem vásárolhatnak. — Már most ennek a határozatnak szigoru végrehajtása szükséges. Hogy közönségünk mily nagy mértékben érzi ennek az ellenőrzésnek szükségességét, az a levél is igazolja, amelyet e tárgyban rövidesen már másodízben kap szerkesztőségünk. A levél a napokban közzétett panaszos sorokhoz a következőket fűzi : A »Nyirvidék« i^yik olvasója a napokban levelet intézett önökhöz, amelyben a kofák túlkapásairól, illetőleg azon szabálytalan eljárásukról panaszkodik »Egy piacra járó asszony«, hogy a részükre megállapított vásárlási idő előtt öszszeszedik az árukat a gazdasszonyok elől. Amidőn a fenti panasszal teljesen" qgyetértek s annak minden passzusát a magam részéről is akceptálva, ugy az egyes, mint a közérdek szempontjából a legnagyobb mértékben kárhozatosinak tartom, legyen szabad a múltban tapasztalt s rész ben ma is fennálló, de rövidesen ismét nagyobb mérvben előfordulandó káros kinövésre ezúton felhívnom az illetékesek figyelmét. Az elmúlt gadasági év elején sokan tapasztalhatták, különösen szerda és szombati napon, hogy a piacot feltűnően sok idegen lepte el. Amint az őszi termények betakarítási ideje haladt előre, ezek az Megun arcok annál nagyobb rajokban Lettek láthatókká a piacon. Természetesen nem a puszta kíváncsiság hozta id« e mesz sze megyék szülötteit, hanem a nyíregyházi piac messze földön híres gazdagsága. Még természetesebb aztán, hogy e csöppet sem kívánatos idegenek minden elszállítható élelmiszert összevásárollak, megadva, sőt tulfizetve mindennek az árát, gavallérosan,, mert hiszen az útiköltség alig egy pár fillérbe kerül nekik, ellévének látva mindannyian valamilyen címen kedvezményes utazási igazolványnyal. S amikor a rendőrség, nagyon helyidben, igyekezett őket vásárlásaikban korlátozni, egyszerűen kimentek a városba vezető utakra s ott fogták el az áruval a piacra igyekvő gyalogos és szekeres árusokat. Sőt ha már másként nem sikerült a vásárlás, ugy titkon a fülébe súgott a könnyen elcsábítható, jó vidékinek valami varázsigét, aki nini lévén lusta egy a piactói távolabb eső utcába elhajtani, hol is szépen megalkuvának és vígan szállítanak az állomásra az orrunk elől mindenféle élelmiszert. Az őszi bevásárlások ideje ismét itt van. Piacunk gazdagsága ellen nem lehet panaszunk. Az árak azonban már ma is olyan magasak, hogy borsódzik az em&er háta, amikorvaiamely élelmicikknek az árát meghallja. Ha már most még az olcsón utazó sáska raj ellepi a piacot, valósággal megfizethetetlen lesz minden. — íteméive azonban, hogy panaszunk illetékes liehen megértésre talál, bizakodva várjuk az árak mérséklődését. Szerkesztő urnák tisztelő hive: Piacról élő. ! Felépült a nyíregyházi „Virginia" gőzmalom. Bokréta-önnep Báró Holnár Viktor ipartelepén. — „Az első szavam: hála a jó Isten iránt. Köszönetet mondok mindnyájuknak, akik nagy tervemhez az izmot, az erős kart adták". — Báró Jlolnár Viktor a munkásokhoz. — Hegkezdik a monumentális malom felszerelését. Nyíregyháza, augusztus 26. A Nyirvidék tudósítójától. i Az integritását első izben elvesztő .három részre tagolt Magyarország csonka testén a végek vonalán erős várakat emeltek a meg-meg ujuló török invázió ellen. Ma Csonkamagyarországnak végein a hatalmas gazdasági erőcentrumok, várak, védőmüvek és támadási bázisok a megsemmisitér sünkre törő uj harcban, a gazdasági élet harcában. Amikor szombat este a naményi vonal mentén elterülő ipartelepen elémmagaslott Báró Molnár Viktor »Virginia« gőzmalmának hatalmas épülettömbje és magasan a nyírségi horizont fölé szökő kéménye itt, a trianoni határ mentén a sik homokra emelt monumentális épületet ilyen várnak éreztem, amelyben egy magyar főúr a Széchenyi szellemében való modern célkitűzéssel áll hazája szolgálatára. Az ipartelepre szombaton este ünnepi alkalomból érkeztünk. Az impozáns, háromemeletes magasságú, hatvan méter hosszú masszív épületóriás, amelyet a Kálmán Károly mérnök tervező zsenialitása formált és amelyet Báró Molnár Viktor a legsúlyosabb gazdasági válság idején példás áldozatkészséggel építtetett, ezen a napon hatalmas arányaiban teljesen kibontakozva, tető alá jutva, készen áll előttünk, mint a magyar alkotóerőnek, a munka utján való feltámadás hitének büszke dokumentuma. Az eszmét és a koncepciókat valóra váltani tudó, tőkét adó bárónak, az anyagba való kivitelt elgondoló és diktáló építési mérnöknek s az anyagot formába kényszerítő munkásnak közös ünnepe ez a nap, a malom mii megalkotásának utján jelentős állomás a bokréta-ünnep napja. Az ünnepen megjelenik Báró Molnár Viktor, Báró Molnár Viktorné szül. Dessewffy Virginia grófnő, Erdőhegyi Lajos nemzetgyűlési képviselő, Faragó Ödön őrnagy és neje, Csupor Miklós, a Ganz-gyár vezérigazgatóságának főtitkára Kálmán Károly az ipartelepet tervező mérnök Danes Pál titkár és neje, Kiss Mihály uradalmi intéző és az épület szakmunkásai és segédmunkásai teljes számban. Mig az élőkészületek folynak, Kálmán Károly épitő mér nőkkel bejárjuk a háromemeletes malomépületet, amely mellett az Eggenberger vállalat által emelt hatalmas kémény áll. Az uradalom bodrogkereszturi bányájából fejtett terméskőre épültek a malom hatalmas falai, amelyeknek téglaanyaga is részben a nyírségi uradalomban készült. Az épület két félre oszlik, a raktárhelyiségre amely acélszilárdságu vasbeton oszlopzaton nyugszik és az óriási malomipari csarnokra, ahol precízen egybevágó oszlopok futnak végig, pontos leméréssel készen várva a malom ipari gépek rászerelését. A falakat köröskörül vasbeton koszorú köti. A vasbetonnak, amely Kálmán Károly mérnök utmutatása szerint a helyszínen készült, igen jelentős szerepe van a nagy építészeti mü megkonstruálásában. A tetőből három emeletnyi magasságban a víztorony alapzata emelkedik ki. A 7—8 méter magas törzs vasbetoaból kerül föléje. A három emeletnyi magasból gyönyörű kilátás nyilik a vidékre s pontosan tájékozódhatunk a huszonhétezer négyszög öles ipartelepen, amely a forgalom lebonyolítása szempontjából is elsőrangú helyen, közvetlenül a vasúti vonal mentén terül el. Kálmán Károly mírnök megmutatja azt a vonalat, amelyen a telep iparvágánya be fog kapcsolódni a naményi sínpárba, ahonnan a kocsik sora egészen a malom elé fut majd le, hogy a naponként 800 vaggon őrleményt nyomban átadja a vasúti forgalomnak. Mint a modern gépeinek javarésze, a? iparvágány vasanyaga is várja a leépítést. A malom főépületéből lejőve, a kazán és a gépházakat nézzük meg. Feltűnik a tetőzet gyönyörű vasszerkezete, a melyről megtudjuk, hogy nyíregyházi készítmény s e nemben az első városunkban s a Tárczay Endre lakatos műhelyének kiválóságát dicséri. Benézünk a rókalyukba is, a kazánházból a 46 méteres kéménybe vezető ut betorkolása. A még füstöt nem nyelt, korommal föl nem avatott kéménybe hajmeresztő filmmutatványokra hajlamos ifjak több izben fölmásznak. Most is integet a sap(ka fönn a szédítő magasban, mely nemcsak vármegyénknek, dte a messze sik vidéknek legmagasabb pontja. A bokréta-ünnepre készült épület megtekintése után meleg elismeréssel adózunk a gyönyörű müvet megalkotó Kálmán Károly mérnöknek, aki a vármegye jelenleg leghatalmasabb ipari épületét olyan kiváló eredménnyel teremtette meg. Báró Molnár Viktor az épületet érdeklődve bejáró társaságnak szives közlékenységével ád felvilágosítást nagyszabású ipari koncepcióról s érezzük, hogy a malom csak kiinduló pontja annak a sorozatos műnek, amely ezen a telepen nagyszabású indusztriális életet fog teremteni, és majdan a könnyek lakosai közül százaknak ád mindennapi kenyeret. A báró szociális tendenciáira élénken rávilágít a malommal szemben ugyancsak befejezés előtt álló munkás és tisztviselő ház és a Kálmán Károly tervei alapján felépített igazgatósági épület, amelynek kitűnő belső berendezettségéről a báró ur szives kalauzolása mellett győződünk meg, mig architektúrájának hangulatos szépségét nem tudjuk eleget dicsérni. Az épületek megtekintése után a malom elé vonulunk, ahol a munkások körben állva várakoznak. Megkezdődik az ünnepély. Orosz Géza építőmester-jelölt közvetlen szavakban köszönetet mond a munkások nevében báró Molnár Viktornak, hogy ezekben a gondoktól terhes időkben, amikor annyian futkosnak munka nélkül, a gyártelep felépíttetésével tekintélyes számú munkásnak kenyeret biztositott. Most, az ipartelep fejlődésének jelentős fordulópontján hálás örömmel köszönti munkaadójukat és Isten segítségét kéri, hogy gazdaságának gyöngyét ipartelepét tervei szerint befejezhesse. Az üdvözlő szavakra báró Molnár Viktor a következőkben válaszolt: Kedves barátaim ! Négy hónapos erőteljes, vállvetett munka után íme itt áll készen előttünk egy nagy épület. Mikor ezt a monumentális gyárkéményt és téglafalakat látom, az első szavam a hála szava a jó Isten iránt, aki e mü megteremtéséhez erőt adott. Köszönetet mondok mindnyájatoknak, akik nagy tervem végrehajtásához az izmot, az erős kart adták. Mikor nagy tervem ez első lépcsőjén állok, rá kell mutatnom, hogy az eszme, a tőke, az izommunka az az egybefogó három tényező, mely müvet teremthet és száz meg száz ember kenyerét biztosítja. Ne engedjék magukat többé félrevezettetni, íme, nem a »szociális munkától fakad a Ma hétfőn, teljesen új szóló műsor és új darabok a Művész Színpadon a Bocskay Kertben
