Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-29 / 170. szám

2 1923. julius 29 Utijegyzetek. Irta : Borbély Sándor. V. Göteborg, 1923. jun. 29—jul. 1. Vékonyka, alig két ives füzet hever előt tem. Egyszerű, Ízléses fehér füzet minden kiabáló disz, feltűnő cikormya, vagy más ékesség nélkül. A fehér borítékon fekete, antikva betűk : »Thielska, Galleriet. Svensk, hoesk och Dansk koirrst. Dagens hajheters Utställningspaviljong«. A jó bornak nem kell cégér s a véka alatt is megtalálják a lányt, hogyha arra való. Az igénytelein apró füzet igazán nem cégér s az a szüli, bazárszerü utca. amelynek elején a Thiel-féle képtár talált helyet, ugyan csak hasonlatos ahhoz a bizonyos vékához, amely alá a szép lányokat szokták a féltékeny szülők elrejteni a világ szeme elől. S mégis, nem hiszem, hogy volna a kiállításnak egyetlen látogatója, aki ezt az eldugott templomot fel ne kereste volna, s mámorossá ne lett volna benne a szépség bódító italától. Mert templom ez a hely, a 6zépség felszentelt otthona s az a számszerint kilencvenhárom műtárgy, mely alig hogy elborítja a két nem is igen tágas terem, falát, többet ér, mintha a Grümvald-féle négyes tárlat képeit hatványozott becsei számítanék. »The Thiel Gallery is the finest collection of pictures representing Swedish Art at the dowu and of the present pentury« — kezdi a katalógus fél oldalas bevezetése. És igaza van, amikor azt mondja, hogy a íhiel féle képtár a század végi és eleji svéd festészet legkiválóbb gyűjteménye, melyből a közel mult, a [jelein s a jövő művészetét a legjobban és legalaposabban ismerhetjük meg. S hogy ez a képtár itt, a világkiállítás keretében, mindenki számára hozzáférhetővé vált, az egy svéd napilap, a Dagews Myheter érdeme. Nem szabad ugyanis azt gondolni, hogy az Isaac Grünewald vállakózása, egyoldalúsága és kérlelhetetlen szigora minden nagyság és igazi tehetség ellen, nyomtalanul, miniden ellenhatás nélkül diadalmaskodott a svéd sajtóban és közvéleményben. Olyan parázs botrány kerekedett egyszeriben a göteborgi tárlat körül, mint nálunk a leghevesebb parlamenti viharok idején, mihelyt köztudomásúvá vált, a Grünewald'-féle szelekció. Magán a tényen azonban már nem igen lehetett segíteni, legfeljebb egy még hatalmasabb botrány árán. Ha ugyanis a tárlaton elfogadott képeket visszaküldik, képzelhetni, hogy milyen lármát csapott volna az érzelmeiben sértett sisera had. A botrány pedig :n;m valami kívánatos beharangozó egy kiállításhoz. A svédek praktikus észjárását dicséri, hogy szívesen fogadták a Dagens Myheter ajánlatát, amely szeriinit ez a napilap külön épületet emel a Thiel-féle képtár részére s így miután a göteborgi muzeum kincseit, nyugati svéd művészet cimén szintén bemutatják, mindenki megtalálhatja a kiállításon, ami után vágyik, a művészek haragja is elül, szóval megmarad a kecske, meg a káposzta is, a direkció pedig elégedetten dörzsölheti a kezét, mert ime egy tárlata helyett három tárlata van s abból csak egy, a hivatalos csapni való, hitvány. Mert ne gondolja senki, hogy a Thielféle képtárban csak ócska lomok vannak. Acke I.-nél maga Isaac Grünewald sem festhet modernebbül. Jgaz, hogy Acke tud festeni. Tepoláns arcképe és főleg" saját képe mása csodálatos alkotások. Az én figyelmemet különösen ez az utóbbi ragadta meg. Palettával a kezében ábrázolja a művészt, s az egészen elömlő, valószínűtlenül lilás tónus, mely egybe fogja a mellette heverő ibolyakék kosztümös kabát s a tőle jobbra álló, hagyományos fehér-arany, paraszt rokokó széket, meseszerűvé, szinte álomképpé váltja az aszkéta arcot. Richard Sergnek két képe : »A lovag és a leány« és a »Feleségem« arcképe kiváló gondos alkotások s bennük, főleg az előbbiben erős dekorativ érzék jelentkezik s régi flandriai gobelinekre gondol, aki rá néz. Jenő herceg felhős képe a világos svéd éjszakák sajátságos varázsát rögzíti meg. Gustav Fjaestad a tél és a hó festője — mondja róla Moedensvan Georg, a világhírű svéd kritikus. De nem azé a hóé, amely a városban és annak környékén esik, hanem azé a másiké künn az erdőben és a pusztán, hol a levegőt nem zavarja kőszén füst és a civilizáció egyéb kigőzölgése ; hol semmi élőlényt sem láthatni, sem embert, sem állatot, ahol ezeknek még a nyomait sem vehetjük észre. A hó kiteregette puha takaróját ; el mosott minden éles körvonalat, még a föld és a viz között is. Majd meg sürü pelyhekben esik, lerakodik a fákra és bokrokra, ugy hogy azok egész fehérek lesznek. Számtalan fehér hógolyót szór a fénylő, friss jégburokra, hóigolyókat ,melyeknek még inem volt idejük arra, hogy sima takaróvá egyesüljenek. — A legérdekesebb tüneményeket dolgozza fel. Fehér vonalakba fújta össze a szél a havat a fekete jégtükrön. Esti homály nehezedett a partra ; az eget alig látjuk. Lefesti a fehér zuzmarátó/ borított és a hold fényében csillogó jeget. Majd meg az erdő mélyébe jutunk ,hol minden fehér, hol a vihar tornyokká hordta össze a havat, vastag hóréteg terhe alatt görnyedeznek a fenyőágak és a levegő j tele van finom, sürü, fehér pelyhekkel... j Bámulatos két ilyen téli tája, a »Zuzma j ra« és a »Patak partja«, melyek közül az első reprodukcióban bejárta már az egész világot s mindenfelé becsületet, hirt. dicsőséget hozott a falusi magányában élő és dolgozó művésznek, világosan tárja elénk azt a szemkápráztató, soha nem látott technikát, amelylvel a halott tájak melankoliáját feledhetetlenül örökíti meg. Azt a technikát, ami vonalakká nyúló foltok, szeszélyesnek látszó, pedig mennyire tudatos és biztos, kusza, de a maga őszinteségében mégis utolérhetetlenül egységes egyvelege. Ezekből a képekből nem lehet szeleteket készíteni, ezek csak a maguk egészében hatnak, de akkor azután ugy, hogy végtelen nagy nyugalom a felségesbe olvad s megáll láttára az ember lélekzete. Így csak egy északi ember képes festeni aki átéli, átérzi s költői ihlettel színekbe szövögeti a tél csodáit. Az Eugen Jainsson kék és pedig sajátos, hideg kék színei, erős vonalai már egészen más természetűek. Folyton kiütközik belőle a grafikus, ami 'azért nem akadályozza meg abban, hogy itt-ott, például a »Gázlángok« cimü festményében a mi Mednyánszkynk ködös, borongós lelkével ine áruljon él némi hasolatosságot. Még több a grafikai elem Krenger Milsnél, aki Segantinivel tart fenn lelki rokonságot. A képei közelről nézve valóságos mozaikok s csak a távlat kölcsönöz nekik festmény jelleget. Szereti az állatokat. Főleg lovakat ábrázol szívesen s a mozgás s a nap a fő elemei. Larsson Carl-ról egész köteteket lehetne összeírni. Az ő művészete régen túlnőtt már hazája határán. Főleg képeskönyvei. »Ett hem« és »Larssons« tették á nevét mindenhol híressé. Ákvarellista, d'e amellett kitűnően fest olajjal is, sőt a freskó festészettel is sikerrel próbálkozott meg, amint azt a stokhofmi nemzeti muzeumot díszítő falfestményei tanúsítják. A grafikus és akvarellista azonban legmotnumentálisabb alkotásából is kiütközik. A vonalak és dekorativ színhatások mindig elsőraingu fontossággal birnak a számára. Vonalvezetése ezáltal c^ak nyer biztonságban, viszont szinei eleven derűjét a vonalak mozgalmassága soha sem zavarja meg. Phiel Sique és önarcképe tanúskodnak róla, hogy a portréfestésben is teljesen otthon érzi magát. A lámpa körül s az »Anva és leánya« valami csodálatos derűt, melegséget és. családias bájt sugároznak felénk. »Nyírfa alatt« cimü képe, feledhetetlen, igazi svéd élmény. Levelező lapot iró modellje pompás női akt, báj, kedvesség, derű fény s néhol valami szelíd erotikum, bizonyára a párisi inas évek szerzeménye, ezek művészete alapvonásai. Gruno Liljefors költő, festő és lerniészelludós egy személyben. A képei legalább is egyformán vallanak mind a háromra. Kinn él a vidéken, fáradhatatlan vadász, de nemcsak lövi, hanem festi is az állatokat, amelyek természetét, legiutimusabb életéi talán senki sein ismeri ugy mint ő. Csodálatos, üde levegőjét a francia plainair nagyjaitól, az állatok mozgását a japán fametszőklő! tanulta el, de mikor fest, akkor már átszűrte átido mitotla mindazt, amit tanult és saját magát adja állandóan. Bár tárgyát kivétel nélkül az állatvilágból veszi, nyulak, foglyok, rókák, fajdkakasok sirályok és sasok, meg más ezer meg ezer, mindanynviunk által ismert állat, azok örömei, szenvedései, küzdelmei a témája folyton, azért sohasem válik unalmassá. Mindig talál valami újszerűt, amivel megkap és elragad. A „aranessárga svéd alkonyatban sötét gránitsziklákon ülő sirály csoportban nem tudjuk mii bámuljunk inkább, az éjféli nap szokatlan varázsát e, vagy a Sürü tömegben nyüzsgő madárcsóportot* amelynek hátán a bágyadt nap tompa aranysugarai nyúlnak végig. Tiz képe függ itt a falakon,' tiz mesteri alkotás, a kezdet és a delelő müvei. Legújabb festményei a városban rendezett ellenkiállitáson láthatók. Nagyon szépek a Kar] Morström szénrajzai. Felhő és tájkép tanulmányok; a fehér és fekete csodálatos árnyalatai ; egészségesek, erősek, de sohasem durvák és nem is brutálisak. Ha svéd erdőt sohasem látlam volna talán s egyedül a Herman Norman képéből kellene megismernem, mondhatom kitűnően megismerném. De a Női arckép« és az önarckép« nem keVésbbé maradandó s ugy hiszem hasonlóan hü alkotások. Szinte alig hinné az ember, hogy valaki a maga durva és brutálisan egyéni festőmodorával: annyi szépséget nyújtson a kissé távolabbról nézdegélő szemnek. Pauli Georg, Sager -Nelson és Axel Sjöberg néhány kisebb Vászonnal szerepelnek. Carl Wilhelmsonnak négy képe lóg itten, köztük a világhírű Szombat este«. Maguk a képek érdekes dokumentumok a festő fejlődéséhez. Korántsem a legjobbak azok között, amiket alkotott, s művészete Sturm und Drang korszakát sokkal jobban j>éldázza a Nyugat-svéd festők csoportja ebnen ,, kiállításba áttelepített göteborgi szépművészeti muzeum, ahol teljesen külön terme van s áliol a többek között egészen friss müvekkel szerepel. — A Thiel gallerie-ban láthaló képein még állandóan lazúrosait fest, mig ujabban nem vastagon, de annál szögletesebb és határozottabb foltokban rakja fel a szineiL hogy azok vibráló levegővé, hajókká bajosokká, éggé, tengerré olvadjanak öszsze. Hideg és nyugodt természet, mint az • ! Két kilogram búzáért kiirthatja patkányait. mert a világhírű biztos hatású patkányirtó SZOP újra kapható. Egy adag két kiló búza vagy annak napi ára Kapható minden drogéria és gyógyszertárban. — Gyártja: „Standard" vegytisztító gyár. Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca 14. szám. 3121-15-1 am