Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-28 / 169. szám

1923. julius 28. JVtiKSXDÉE Páris ünnepel. A köztársaság kikiáltásának, a Bastille ostromának és bevételének emlékünnepe. — Három napos vigalom. — Tánc és csók a párisi utcákon Páris, 1923. julius hó. (Vágó Gé

za, Lapunk párisi tudósjtója számol be hangulatos Írásában Páris ünnepéről. Legközelebbi Írásaiban a párisi magyar koló. niáról, majd pedig a páriában élő szabolcsvármegyeí és nyíregyházi magyarok dolga'ró! küld tudósítást. Szerk.) 1703. Juillet 14 évfordulóját ünneplik. Az utcán van Páris apraja és nagyja. A Champ-Elyseé büszke, hatalmas palotái zászlódiszben úsznak s az emberár, mimt egy lavina hömpölyög az utcákon. És niig a város szivében, az Opéra környékén hatalmas trikolorokat lenget meg az alig , érezhető szellő, addig a Minancourt, Barbess és más külvárosi utcák csak szerény apró papir szászlócskákkal ünnepelnek. De megnyugtató, hogy ebből aztán rengeteg van. A Bastille ostromának és elfoglalásának örömünnepe ez és ezt minden ember ünnepli. Az egész város népe, szellemi vagy fizikai munkás mind tódul fel kora délután a hires Montmartrera. Mindenki igyekszik elhelyezkedni koráin, hogy az esti kivilágításkor jó helye legyen. A Sacre Coeur (Szent Sziv templom) előtt nem lehet mozogni, ember ember hátán. Fal rengető ágyú tüzelés a Tulleriák környékén. Zsivajgó gyermekcsoportok járják be az utcákat, apró béka bombákat dobva a járókelők lábai elé. A hőség rettentő, a hőmérő higanya lehetetlen magasságokban bujkál. Kávéházak és bár lokálok előtt a terraszokon kis iivegvedrecskékben jég áll mimden gömbölyű kis asztalkán. A jég pillanatok alatt elillan, vízzé vállik. Az emberek nem találják a helyüket. Vörösre izzadt férfiak levetik a kabátjukat és az ingük orrfacsaró bűzt áraszt. Izzadtság, lőporfüst. parfümökkel keverten kóvályog a levegőben. Kipirult arcú, félmeztelenre öltözött nők, köztük sok csinos, *d'e a mi magyar szemünknek meglehetősen szemérmetlenül meztelenek és kihivóak- Igazi pSrisiak. Természetesen akad itt is ugy, mint másutt, egészen szép számmal csúnya is. Mindenki kétségbeesetten küzd a meleg ellen, s bár a nap heve oly erővel tüz le, az nem akadályozza meg az embereket az ölelgetés és hangos kurjantgató csókolódzásban. — Mindenhol egy és ugyanazt az unalmas monoton dalt hallani. Minden harmadik-negyedik ház előtt zongora. A kávéházi terraszokat kinyújtják az ut közepéig s a zenészek feldíszített, zöld ágakkal tele aggatott stráfszekeren játszanak. Már kora délután sok helyen harmonikaszó kíséri a tömeg dalait. Maga a nép a legfantasztikusabb keveréke a nemzetköziségnek. A szenegál, zulukaffer, kínai a legszebb egyetértésben tolakszik egymás mellett. Még a gyerek sem fél itt tőlük. Különösen érdekes megfigyelésem hogy itt a gyermekeket jobban becézik és kényeztetik, mint nálunk Magyarországon. — Lehet, hogy azért, mert a szaporulat aránytalanul, sőt statisztikusok szerint kétségbeejtően kicsi. Azt aztán inem lehet elvitatni a franciáktól, lustálkodni és ünnepelni igazán rutinosam tudnak. A Hotel de Ville (Városháza) egyszerűen csodálatos gyönyörű zászlóerdőjével és díszítéseivel. Vagy a ChampElysée, a Boulevard Italianó. az Opéra. a Times palota, a Maiin és egyszóval minden, ami valaminek számit Párisban. A legszebb talán a félig kész Sacre Coeur, mely mint valami géniusz, büszkén emelkedik ki a piszkos házerdőből. Nagyon szép, monumentális épület. Hatalmas ivek, kupolák, rengeteg oszlop, szobor és aranyozás. Nagyon érdekes kontrasztja ez a piszkos vidék, füstette, sötét szinü házaival. A franciáknak mintha nem éppen a fő gyengéje volina a tisztaság. A város zászlódiszben, s a lakóházak ablakaiban csüng, iáraüt lustán az egyik helyen egy sárga paplan. Szellőzik. Egy másik ablakban még sokkal diszkrétebb duhadarab kimosva szárad. — Igy minden tisztelet nélkül. Kivilágítás és tűzijáték. Este 8 9 órakor a tömeg szaporodik. Az emberek megvacsoráznak és kijönnek ünnepelni. Az ablakokban gyertya ég. Nagy áruházak az egész épületet sűrűn tele aggatott apró villamos lámpákkal világítják ki. Néhol hatalmas reflektor szórja ezüstfehér fényét a házakra. Különféle szinü bengáli fények, ameire az ember néz. A füst mindenhol fojtó. Kis lánipioinok az emeletek között egész erdő van sok helyen belőlük. Sziporkázó rakéták szöknek fel sűrűn a sötét kék égre. A Sacre Coeur kupolái és mindem ablaka vérvörös fényben ragyog Páris fölött. A Bois de Boulognéből ugy inéz ki, mint egy égő szent kép. Gyönyörű architektúrájú kép. Szépen vain megvilágítva a Place Concorde és az onnan nyíló Champ-EIysée végig, mint egy égő ínyilegyenes vonal két és fél kilométer távolságban. A másik vége belefut a Triomphe de 1' Etoilera. Az embernek káprázik a szeme a nagy fény, a nagy ragyogástól. A Place Republique, a Bastille mint ha külön-külön a főpontja lenne az ünnepélyeknek, ugy ki vain minden világítva, és mindenki ugy úszik az örömmámorban, — mintha külön személyes öröm érte volna. Ügyes vendéglősök egyszerűen elzárnak teljesen a forgalom elől, mcm is egészen keskeny utcákat és tánctermet rögtönöznek ott. A közönség megsem várja míg elkészül, már tódul be táncol,mi, inni. Isszák a legképtelenebb keverékeket, bort, sört. A sör itt ihatatlanul rossz. Azt limonádéval keverve isszák. Aztán a vásár, a Barbes Rossesoiten és a Barbessen végig. Az a lehetetlen zaj, csengetés, ezerféle mozi, bár, zenekar csalja befelé a hiszékeny francia népet. Négy sor sátor van s oly hosszú ez a sátorsor, mint a nyíregyházi pályaudvartól a Bu/atérig vagy háromszor véve. A soron végig csak mutatványos bódék, vendéglő és ékszerész, sok hamis ékszerrel. Hastáncos sátor keleti módon. Hamisítatlan néger Zulejka lejt benne egy frankért, 'ff csodabiciklista mutatvány sem olcsóbb és a birkózó olympiászra is anrnyi a belépő-díj. Itt találkozom magyarokkal is. Birkózó. Sötét arcú világos ruhás szerecsen tör utat magának a tömegen. Siki, a hires boxoló bajnok jön. Bemegy birkózni. A tömeg utána tódul. Bent Siki eltűnik s a közönség zúgolódására, kijelenti a belga sampion, hogy Siki részeg volt. a trénere haza vitte, de holnap jön. Rokkant egylábú, vagy lábatlan katonák torzszülött gyermekek hozzák ide, a nagy vásárba nyomorukat pénzért mutogatni. — Mellettük nagy csillogó tükrös és fényesre világított körhinta, körautó, körcsónak, zenéje belevész a fagylaltkészitő gépek állandó fülsiketítő zajába. Kokottok és uri nők autójának tülkölésére pillanatokig rés támad a tömegen. Éljeneznek. Hogy miért, kit?Nem tudják, de mindegy ! Ilyen a tömeg hangulata most. 1793.-ban pedig a tömeg vérben fürdött. Hajnalodik, lassan mindenki fáradtan hazavánszorog. Délig alusznak, délután megint kezdődik a bizánci cécó. Három napig tart. Fent a hegyről, nagyon nagy magasságból csendben világítja be az egész tobzódást a Sacre Coeur egyre halványodó vörös fénye... í . ... i ... - :.«? A kereseti adó és a könyvvezetés. Nyiregvháza, julius 27. Saját tudósítónktól, . A debreceni kamara a lobbi érdekképviseletekkel egyetemben az általános kereseti adó V. U.-nak megjelenése után terjedelmes 'felterjesztésben mutatott reá azokra a hibás anyagi, de különösen eljárási rendelkezésekre, amelyek a kereskedő és iparos érdekeltségre nézve "" fölötte sérelmesek voltak. Igy különösen a rendelet könyvvezetési része volt olyan rendelkezés,a melynek detail kereskedők legjobb akaratuk mellett sem tudnak eleget tenni. E felterjesztés a következő: Nagyméltóságod előtt jól ismertek azok a kifogások, amelyek a kereskedő és iparos érdekeltség körében az általános kereseti f

ldó végrehajtási utasítása ellen rögtön annak megjelenése után felmerültek, amiknek kamaránk is Nagy méltó Ságod hoz intézett 1744—923. sz./ majd 1988—!1925i. sptánni feUterjesztéseiben hangot adoll. Január havának első felében az érdekeltségen oly izgalom yett erőt, a végrehajtási rendelet alaki rendelkezéseinek megismerése után, amely messze túlhaladta azokat a határokat^ amelyek között minden uj adónem bevezetése nyomán ke. létkező izgalom járni szokott. Nagyméllóságod az érdekeltség körében uralkodó izgalomnak egy csapással véget vetélt akkor, amikor az érdekképp viseletek által hangoztatott panaszok jogosságát és alaposságát belátva, január hó közepén a Baros Szövetség központjához irott leiratában pontonkint felsorolta azon könnyítéseket, amelyeket a végrehaj lási utasitáson tenni fog s mintegy vázát adta ezáltal kiadandó rendeletének. A nemzetgyűlésen Vázsonyi yilmos képviselő interpellációjára adott válaszában ígért Na^yméltóságod könnyitéseket A jan

uár hónapban Budapesten tar_ tolt sorozatos értekezleteken az érdekképviseletek bevonásával az összes könnyítések, módosítások meglárgyaltattak. Sajnálattal kellell azonban azt lapasz talnunk. bogv a módosiló rendelet mind a mai napig nem jelent meg. Pedig a végrehajtás rövidesen eléri azt a pontot, amikor a végrehajtó közegek magukat szorosan a végrehajtási utasításhoz tartva, számon fogják kérni azon könyvek vezetését, igy pl .bejegyzett detail kereskedőknél a raktárkönyv vezetéséi, amit pedig ezek a kereskedők N'agyméltóságod Ígéretére támaszkodva vezetni meg sem kezdetlek Hogy ez milyen elkeseredést keltene az érdekeltség körében, nemcsak a pénzügyi kormányzat ellen, hanem a kamarák ellen, amelyek a végrehajtás megkönnyítése tekintetében az érdekeltség kioktatásában Nagyméltóságod elöli talán kevéssé ismert tevékenységet végeztek, elképzelnünk is nagyon nehéz. Mindig a preventív intézkedések a legjobb orvoságok. Ezért kérjük Nagyméllóságodat arra, hogy kegyeskedjék az érdekeltség meg nyugtatása végett a már ezelőtt fél esztendővel beígért módositó rendeletet mielőbb kiadni. Jó alkalmat ad erre a kihirdetendő indemnitási törvény, mély egyik szakaszában Nagyméltóságodat "a szolgálati és munkabérviszonyban állók adótételeinek módosi;ására felhatalmazza. Ezzel kapcsolatban a végrehajtási utasilás módosítását, avagy helyesbítő magya rázatát igen megnyugtató volna kiadni. Abban a reményben vagyunk ,hogy Nagyméltóságodnál kérelmünk meghallgatásra fog találni, 1