Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-27 / 143. szám

4 iMeuas sBiuxanm 1923. junius 27. felé fordult az angol és olasz hivatalos álláspont is. íme ezért van szükség a Magyar Nemzeti Szövetségre s igy leijesiti ez a szövetség az ő gyönyörű hazafias feladatát. Szesztay Zoltán beszéde további részében részletes adatokat tár fel a vármegye tanítóságának, nép és középiskoláinak, ifjúságának széleskörű, mélyreható, eredményes irredenta tevékenységéről és a szabadoktatáíi akció nagy sikereiről. A hü munkások sorából az elismerés hangján méltatja az elnöki jelenlés a népművelési bizottság fáradhatatlan vezetőjének, Piller Józsefnek, a nagyszabású kulturmunkát kifejtő Benkő András kir. tanfelügyelőnek, a szóval és tollal agitáló Bökényi Dánielnek, a Tanítók Olthonaeinökének, Vargha Ferencnek nagyhatású hazafias tevékenységéi. A buzgó működést kifej lő lelkészek és tanítók sorában rámutat Sarkadi Nagy Antal, Kiss Lajos, Bíró Ferenc, Újlaki Lajos, Szem

erszky Miro» Szakács József lelkészek, Mátis Béla, Köröskény i János, Janka János, Szabó Gerzson, "Kovács Ferenc, Soltész István Neumann Sándor, Szigeti Sándor, Estók Károly, Kemény Péter, Popovits Gyula Bereez Ottó, Nagy Károly, Ivánszky László, Makay Balázs, Kovács József Yéghseő István, Kluppeneger Boza és Szinok Dezső kiváló irredenta nevelő munkásságára. A nemzeti gondolatra nevetés munkájában sikeres agiitácí ójával résztvevő Nyirvidék« és Szabolcsi Tanító« szerkesztősége iránt is hálás elismerésének adott kifejezést. Dr. Szesztay Zoltán elnöki beszámolóját azzal a lelkes visszhangot keltő felhívással fejezte be, hogy tömörüljünk továbbra is hűséggel, erkölcs iés anyagi támogatással a Nemzeti Szövetség szent lobogója köré. A szövetségi központ nevében Majoros István igazgató lendületes szavakban mond köszönetet a nyíregyházi szövetségl'iók elnökségének és tagúinak, akiknek eredményes munkásságából erőt, bizakodást merít a központ. A népgyűlés* A közgyü|és 11 órára ért veget. Ekkorra a Kossrrth-tér megtelik a lelkes közönséggel. Ilyen impozáns spontán lelkesedő ezernyi sokaságot keveset láttunk a városháza alatt. Társadalmunk valamennyi

1 rétege tömött csoportokban képviseltette. magát. A középen a nemzeti hadsereg ze: nekara helyezkedik el Kiss János parancsnoksága alatt. Gyönyörű lobogók, az ünneplőbe öltözött nagy sokaság színesen ékesítik Kossuth Lajos terét. Ez a hatalmas sokaság félóra múlva fájdalmat, hitet, erőt zengő hangszerévé lesz a nemzeti ' léleknek. Migujui P«tőfl esküi

0

1 A főváros küldöttei s a helyi szövet-' ségi csoport vezetősége az erkélyen helyezkedik el. Szesztay Zoltán alelnök Petőli esküjének megújításával, rabságunk emésztő gondjának átéreztetésévei, gyújtó szavakban nyitja meg a népgyűlést és lelkesen üdvözlő éljennel fogadva mutatja be Perényi Zsigmond bárót és kiséretét. Ezután Perényi Zsigmond báró ne mos mondatai zendülnek a lelkekbe a következő nagyhatású beszédben : Perényi Zsigmond beszéd — Magyar Testvéreim!! Bégi rossz szokása a magyarnak, hogy mindent a kormánytól vár, mintha bizony a nagy l'eladatoka!, a nehéz problémákat törvénynyel, vagy rendeletekkel lehetne megoldani. Hiszen a legszebb alkotmány, a legjobb törvény is csdk akkor ér valamit, ha mögöltte ott áll a nemzet, a társadalom élő erőinek tömege. Számos nagy feladat van, melyeket államilag nem, csupán társadalmilag lehet megoldani azzal, hogy a közös munkára megszervezzük a tömeget. Ami mostan isulyos hélyzeiüukben a társadalom feladata megszervezni a magyarságot, erőssé, életképessé lenni az elernyedt, sok-sebből vérző nemzetet, mert ugy-e magyarnak akarjuk ezt a hazát, ugy-e magyarnak akarjuk a közéietet és ha igy akarj ÜK, akkor a nemzeti érzést, a nem zeti gondolatot be kell oltani a magyarság lelkébe. - Ezeket irtuk lobogónkra, íílikor o Magyar Nemzeti Szövetséget megalapítottuk. Szörnyű pusztulásunknak nemcsak a sors csapásai, de önmagunk is okozói vagyunk, közönyünk és tehetetlenségünk által a nemes eszméket megtépte a magyar föld fplett végig zugoít világháború vihara, megpörzsölte a forradalmak lolx)gó lángja. Kopár, sivár ugar lett a magyar telkekből, amelyekben csak a durva önzés és a gyűlölködés dudvája termett. Ezekbe a lelkekbe akarunk mi nemes mag vakat hinteni. A hrtzasz'Teíeí fehei ídcáli/imis nagy és gazdag m nnqteknéi, d? nárunk szegény, legyöngüli, ieti pori magyaroknál valóságos élit szüksége, m< ri azi a nehéz harcol, im iy ie lünkéi t, életünkért ío lyik, csak nagy <«rényekkie» tudjuk raigviviil, meiyek a hazaszi'r^lb(j

t és áldozatkészségből lak inak De mi nemcsak ezt a csonka kis országot, hanem Magyarországot szeretjük. — Nagy Magyarország gondolatát minden magvarnak a szivében kell hordozni, ezt a gondolatot kell beleoltani minden magyar lelkébe. - A sors csapásai ellenére is minden vallásos ember hisz az Istenben. Mi magyarok minden nyomorúságunk, minden rcánkszakadt súlyos csapás etilé tjére is nis/..szűk, hogy Csonkamagyarország nem ország, egész Magyarország menyország!!« Hiszen minden bajunknak, minden szenvedésünknek és nyomorúságunknak ez a mi megcsonkító t-t állapotunk az okozója. (Élénk taps és helyeslés.; Nem mondhatunk le ezeréves határainkról, de nincs is jogunk lemondani, mert nem is mi szereztük. A költő mondja: »Mi élők ill csak zsellérek vagyunk, azoké a föld, akik hajdan voltak és az eljövendő nemzedékeké. A Haza, az ő velük közös!! Magyar testvéreim, ezek a gondolatok hívtak bennünket és mi ugy, mint őseink Tették, kö rül hord ózzuk a véres kardot, nem azért, hogy háborús kalandokra izgassunk, hiszen gyengék, és erőtlenek vagyunk még ma, hanem azért, hogy figyelmeztessük minden magyar testvérünket a mindnyájunkat fenyegető veszedelmekre. Nem a kardot 1 énjük, hanem a kaszát, a munkára, mert csak a becsületes munka teremtheti meg a magyar erői. i — Mikor a bolgár fegyverletétel ide hozzánk megérkezett, sokan voltak kis-i hitű magyarok, akik azt mondták, hogy; tegyük le "a fegyvert, adjuk meg magunkat, mi is. Egykor a munkapárti klubban nagy] Tisza István igy szólt: Islen óvjon meg bennünket attól, hogy letegyük a fegyvert, hogy megadjuk magunkat, Inert akkor elpusztulunk," akkor tönkretesznek bennünket. Állítsuk helyre a belső frontot és akkor a külső front is megmarad. Erőt kell mulatnunk és akkor, megkapjuk a becsületes békél. Erőt keit teremtenünk, erőt kell! mutatnunk, mert a gyöngéi letiporják, tie erősei megbecsülik és keresik a barátságát. Ha pedig erőt akarunk, akkor egységei kell teremtenünk. Meg kelt szüntetnünk az egyének és osztályok közötti elTn tétet. Az osztályok közötti elleniét balgaság volt akkor is, amikor nagy, erős és boldog \olt a magyar. Milyen veszedelem az most, a mi mostani megcsonkított állapotunkban!! — Tűnjön lián «I végre ©z a mesterséges meglíü-önljöifetés, ez a hazugság munkás ós polgár, «r és piraszjl közöli, hisztn lehelünk mi mind urak, ha ez a kifejezés a nemes gondolkodás, a jó etköicstfifc jtíenli és legyünk parasztok, ha ez az uri henyéléssel szemben a b?esűlsA."S munkád jelenti. — Szeressük egymást mi magyarok, legyünk einézők egymás hibáival és tévedéseivel szemben, hiszen olyan kevesen vagyunk már magyarok!! A mi táborunkban csak a hazájukat szerető magvarok Jegyenek, az önzőket toljuk -félre, mert amint Kossuth mondotta: »Akinek szive a hazáért dobog, az a szerencsét más szempontból méri, mint az önzés alacsony korának embere. — Vegyük fel a küzdelmet az erkölcstelenség, a nemzetköziség ellen. Aki Magyarországon még ma is nemzetközi elveket vall, dobjuk ki a sorainkból, mint a bél poklost!! Mindenütt «s mindenkiben üldöznünk ken a nem?4ftielten %iMenul — Látom a sötétséget, a feneketlen mélységet körülöttünk. Itt táiong az a sir, melyet a lelketlen győzők ástak a magyar nemzetnek. Az útvesztő sötétségből a sir széléről csak a nemzeti érzés égő fáklyája vihet el bennünket a felszabadulás, az Síel Telé. Még nem késő. Élesszük a nemzeti érzés szent tüzét, hogy lelkesítsen, erőt adjon a munkára, a hazaszeretetre, az egymás iránti megértésre, a küzdelemre, harcra és győzelemre! Majd Perényi Zsigmond báró nagyhatású, ovációval fogadott beszéde utan az ág. ev. vegyes énekkar Krecsák László vezetésével áhítatot ébresztő erővel adják elő a Hiszekegyet. Pongrácz Aladár igazgató fejtegeti közvetlen modorban a hallgat óság tetszésnyilvánításától kisérve, hogy belső és külső betegségünknek egyaránt az integritás a gyógyszere. A csonkítás egyelőre falán a jólermés éveiben nem érezteti fojtogató hatását, de jöhet olyan súlyos gazdasági helyzet, amelyben a 'maga szörnyűségében zúdul a módosakra is a megcsonkítás átka. Mi fáj nekünk? Pongrácz meggyőző beszéde után a nemzet * ájó lelkét viharos erővel, a harcos tárogató riadásával tolmácsoló költő, Szatlmáry István mondja el Mi fáj nekünk c. költeményét. A szemek kömi^ezése a szemek tüze árulják el, hogy a szent haragban égő költői sorok a szivek mélyé re zendüllek be. Még iemelőnek is kiesi A fokozódó erővel felgyúló nagyszerű tömeg hangulalol í'ascináló erővel lobogtatta eget pirosító tűzzé a fővárosi küldőitek kiváló szónoka Szörtsey József. Mindenki mélyen átérezte a magyar igazságot: csak önmagunkban bizhatunk. Csonkamagyarország még temetőnek sem elég. A becsületes magyar érzés viharozni fog, mig vissza nem szerezzük őseink örökét. Ha végzetünk, pusztuljunk el inkább, de a hősök gesztusával, fegyverrel. IIa pedig életre vagyunk hivatottak vívjuk meg ennek az életnek a feltételét, a ' boldog, szabad Nagymagyarországot!! Egy szem sem marad szárazon. A lelkek megedződnek a bizakodás tüzében. Hatalmas éljen a visszhang a gyújtó szavakra. A fenkölt ünnepséget a katonazenekar a Szózattal zárja be. •Közekéd a Sóstón. A Nemzeti Szövetség ünnepségein résztvevők délben a Sóstón gyülekeztek, ahol a vendéglő nagytermében közebéd volt. A virágokkal ízléssel 'díszített asztalnál Perényi Zsigmond báró Kállay Miklós főispán és dr. Ufalussy Dezső volt főispán mellett foglal helyett. — Az első felköszöntőt Kállay Miklós mondotta, a melyben Perényi Zsigmond bárót, mini az eljövendő nagy Magyarországért vezéri sóiban küzdő apostolt üdvözölte. Perényi