Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-14 / 132. szám

2 J^HtemsK 1923. junius 14. Visszavonták az épitő törvénytervezetet.. Legalább is ez a hir kering felőle. Szóvá tettük már e lapokon, hogy az épités kényszerét felkelteni hivatott eme tervezet sok kívánni valót hagyott. Arra is reá mutattunk, hogy a megoldásnak mi Lenne a módja, hogy az építésre for­dítandó tőkében egyrészt szegény, más­részt kellő biztosítékot nyújtani nem tudó vállalatok felleslegesen ne zaklat­taissanak, míg ezzel szemben azok -a vállalatok, amelyek kellő bo­ni tást mutatnak, az épités" kényszerének ugy vettessenek alá, hogy üzemük ezáltal csorbát ne szenvedjen, az üzemek menete, zäva'rtalan maradjon. Azt mondottuk, hogy a szükséges hitel nélkül az építésre nem lehet kényszeríteni egy vállalatit sem, mert a folyvást romló koronáért/ék mellett az üzemi tőke még az üzem zavar­talan folytatfá|sához is kevés és mindin­kább növelendő, alaptőke emelések utján. A különféle érdekeltségek jaj szavai­nak hallatára, most ugy hírlik, hogy ezt a törvényjavaslatot levették a napirend­ről, amig a szükséges hitel biztosításá­ról intézményes gondoskodás nem tör­tént. i Igen valószínű, hogy nem csupán a hi­telnyújtás lehetőségét teszik megfontolás tárgyává, hanem azokat a panaszokat is, amelyek a tervezettel szemben elhangzot­tak. Valószínűnek látszik az is, hogy a panaszoknak minden ágára kiterjedő ala­pos tanulmányok is folyLattatnak és nem lehetetlen, hogy mérlegelés és megfonfoi tás tárgyává tétetik az érdekeltségeknek az a javaslata, hogy ők nem a kényszer hatása alatt, hanem majd — bizonyos feltételeknek figyelembe vétele esetén —• önszántukból is hajlandók lesznek épü­leteket emelni, a lakásínségen segíteni; azt, ha nem is teljesen, de bizonyos mér­tékig csökkenteni, mert a kényszer — az mégis csak kényszer és hogyan viselje el azt önálló, hogy ne •mondjuk »szuverén« vállalat, hogy őt kényszerítsék, stb. Ámde — azonban... Istennek hála, nemsokára araLásra ke­rül a sor és ez azt jelenti itt csonka ha­zánkban, hogy az épitő időnek a kellős közepéhez érkeztünk el már. Igen sebe­sen lepereg egynéhány hónap, azután vé­gigszáguld az avaron az északi szél, magá­val hozván annak a hidegnek első lehe­letét, amely nem engedi ám meg, hogy építhessünk is. Szóval nem messzi az idő, amikor me ; gint befagy minden, a téglákat összeköt­ni hivatott vakolat és ezzel befagy az épitő .törvény is, szőrös'től-bőröstől. Ha pedig újra ránk szakad a tél min­den nyomoruságávaj, a hajléktalanok martiriumával, iákkor ugyan mindegy, hogy gondol kodnak-e hát a bölcsek azo n, hogy miként is lehet ezt az épitő kény­szert ugy megcsinálni, hogy ne szorítsa az érdekeltség csizmáját siemerről séü Évről-évre folyik ennek a vétkes mu­lasztásnak játéka. Mert nem lehet ezt más­nak minősíteni, ha a lakásnyomoruság több esztendejének történetére visszapil­lantunk. Folyton csak tervezgetésekkel töltöttük az időt, holmi lakásreudelieleket fabrikáltunk, ezeknek kapcsán a lakásügyi eljárások során oly sok munkaerőt és energiát fogyasztottunk, hogy ha annak a felét is munkába állítottuk volna, akkor sok siró lakásnyomorgó nyugodtan hajt­hatná le a fejét, nem kellene a közelgő tél rémségeire gondolnia. A lakásügyi el­járások költségeiből sok-sok ház" és lakás megépülhetett volna és még ma mindig ott tartunk, hogy törvényi tervezgetünk, javaslatokat feldolgozgaitunk, költjük erre a sok pénzt, csak a kérdést nem oldjuk meg!! Felmerülhetne a kérdés, hogy: akar­juk-e hát ezt a dolgot amúgy Isten iga­zában valóságosan is megoldani? Vagy csak kertelünk? A megoldásnak megfelelő módjára reá mutattunk. Annak a megoldásnak sem­mi akadálya nem lehel, ha komolyan kí­vánjuk a lakásnyomor megszűntét. Az idő sürget!! A cselekvés halogatása sok kárt okoz. Tegyünk már az Ég szereimére vala­mit!! ' (P. J.) A László-tanyai bérletet a kisgazdák kapták meg. A város képviselőtestülete odaadja a bérpalota céljára a zöldségtéri telket Illetőségi és települési ügyek. — A városi képviselőtestület rendkívül! közgyűlése. Nyiregyháza, junius 13. A Nyirvidék tudóisitiójáftól. Nyiregyháza város képviselőtestülete leg nap délután három órakor rendkívüli köz­gyűlést tartott. A polgármester helyett, aki Sir William Good angol vendég kísé­retében a tanyákon volt, Szohor Pál fő­jegyző nyitotta meg s vezette a közgyű­lést, míg dr. Bencs Kálmán meg nem ér­kezett. A rendkívüli közgyűlésen a L^szlótanyai bérlet ügye volt a legjelen­tősebb tárgy. Miután a gazdák mégsem léptek vissza az aj^iiatjtételtőlJ s annak fel­tételeit elfogadták, a közgyűlés egy hangú határozattal magáévá tette a "tanácsnak és a szakosztályoknak azt a javasiatjátj hogy a László-tanyai bérlet az eredeti bérleti feltételek meljlett a legtöbbet igérő kisgazdacsoport kapja meg. A gazdák ér­dekében Jánosbokori Kovács András, dr. Kovách Elek, dr. Jármy Béla emeltek szót Érdemes rámutatni, hogy a bérietet el­nyerő Zajácz és társai a bérleli idő ha! esztendeje alatt a felajánlott terményt az ajánlattevés idején érvényben levő árak szerint átszámítva, összesen ötvenhét millióval adnak főbbel annál, amennyit a íegTöbbCi aján­ló ígjert. A Törekvés kérelme. Kevésbbé rokonszenves az a ha­tározat, amelyet a városi képviselőtestü­let a Törekvés Sportegyesület kérelme ügyében hozott. Az agi|is fiatal egyesület sporttelep céljára telket kért a várostól, ezt a kérelmet azonban a képviiselőjbestület nem teljesiti azzal a megokolással, hogy az eddig adott sporttelepeket sem tudják' az illetők felépíteni s igy a törekvésnek sem lenne módjában felhasználni a sport­telep céljára átengedett telket. Rá kell mutatnunk, igaz ugyan, hogy a'Nykse nem építhette fel az erdő mellett kapott teli ken a sporttelepét, mert annak sporttelep céljára alkalmatlan terepének planirozájsa ma elviselhetetlenülj nagy költségébe ke­rülne, ez azonban nem lehet ok arra, hogy a mai viszonyok között minden áron való támogatást érdemlő sportegyesületi kérelmet visszautasítson a város. Adjon olyan telket, amelyen kevés költséggel meg lehet építeni a telepet. Most a képvi­selőtestület felhívja a Törekvést, hogy ke­ressen érintkezést "más egyesületekkel (Nyetve) és használja azokkal közösen a már meglévő sportpályái. Csakhamar ki­fog tűnni, hogy a bujtosi sporttelep, a melyet csak a minap nevezett egyik deb­receni sportkritikus »gyufaska't(ulyapályá­nak« nem képes elviselni a tömeges frek­ventálást. Egy százszázalékos rokkant / Kovács Mihály százszázaiékos hadi­rokkant egy hold kaszáló díjtalan áten­gedését kérte a várostól. Mindenképpen elismerésre méltó ugy a tanács, mint a szakosztályok, valamint a képviselőtestü­let állásfoglalása az az amúgy sem eléggé f el karolt rokkantügyben, amikor Kovácsi Mihály rokkant kérelmét egyhangú ha­tározattal teljesítette. A bérpaíota lelke. A Smiják István építész kérelméből általánosan ismertté lett és nagy feltű­nést keltett bérpalota ügye is fordulópont­hoz jutott. A képviselőtestület ugyanis el­határozta, hogy a zöldségtéri telket, ame­lyet egykor vásárcsarnok céljára sze­meltek ki, átengedi a bérpalota részére. A képviselőtestület is hangsúlyozottan ki­emelte azonban, hogy a l«iek átengedést a következő főbb fellételekhez köti: 1. Az épitők igazolni ^kötelesek, hogy a szükséges tőke biztosítva van; 2. csak a város által jóváhagyandó tervek sze­rint épülhet fel a bérpalota; 3: az épü­let ötven év múlva a Város tulajdonába megy át; 4. Jármy Béla dr. indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy a bérleti összeg évi egy darab tízkoronás arany ára lesz. A Burger-féle birtok bérleti feltételeit Kardos István kuEur­tanácsnok ismertette a közgyűléssel, a mely a feltélelekhez egyhangúlag hozzá­is járult. nietöjSégi, települési ügyek A képviselőtestület több kérelmező közül Brezina Józsefnek, Paszternák Já­nolsnak kilátásba helyezte a nyíregyházi illetőség megadását, kiskorú Karsai Ilona Biró Antal, özv. Valkovszky Cirillné sz, Nyisztor Etel és Berkovits Lajos kérelme­zőknek megadta az illetőséget. Felterjesz­tették Bányai Sámuel teLpüIés iránti ké­relmét. Érdekes települési ügy volt. Staub Ferenc fakereskedő, sárospataki lakos ügye. Staubnak és sógorának egy képvi­selőtestületi határozat már megadta a települési engedélyt tízezer korona lefi­zetése ellenében, amely meg is történt s azzal a feltételijei, hogy ha ugy a maga, mint a sógora részére egy-egy kétszobás lakást építtet. Staub most ennek a határo­zat megmájsitását kéri, ázzál, hogy ő hajlandó egy négy szobás lakást magában foglaló házat felépíteni, amelyet meg­osztana a sógorával. A tanács és a szak­osztályok elfogadásra ajánlották Slaubék tervét, a közgyűlés azonban arra az ál­láspontra helyezkedett, Tiogy az egy négyszobás lakás más, mint a két kétszo­bás. Dr. Klekner Károly kifejtette, hogy a négyszobás ház nem megoldás, mert Staub kerülhet olyan helyzetbe, hogy a La­káshivatal közbejötftével ki telepítteti só­Vasárnap, junius 17-én Angol Park Sóstón kezdete 1 órakor, vége soha! 40 fővárosi artista fellépte! Primadonna árverés!

Next

/
Oldalképek
Tartalom