Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-24 / 141. szám
2 ajűwawsí 1923 junius 26. wmmé i . .. mmmmmmmmmmmm Külföldi kölcsön? A miniszterelnöknek és a magyar kincstárnoknak külföldi útjával kapcsolatos különféle vélemények miind elhangzottak már igy bevallhatom, hogy semmiféle külföldi kölcsönért, soha sem tudtam lelkesedni, sőt ha csak szó volt róla valahol, mindig elleneztem azt. Jóbaráttól, még csak elfogadhat az ember kölcsönt, ha az jószivvel nem is adja. De ellenségtől kölcsönt kénni ? No, erről ne beszéljünk. Amikor a háború elején, talán szeptemberben. vagy októberben, természetesen 1 az Urnák 1914-ik esztendejében, lord Kitchener hajóra szállott a Brit parton avégből, hogy hatalmas szövetségesét, a minden oroszok cárját, magas kormánya megbízásából meglátogassa és egységes stratégiai tervet beszéljen meg vele, a hajóra szállás előtt meginterjúvolta egy anglikus újságíró és többek között azt a kérdést tette fel, hogy mit gondol a kiváló hadvezér, meddig tarthat a hár ború ?, Kitchener lord azt felelte, hogy : három évig! Ekkor mi, Lüttich, Namur, Mobeuge és az Isten tudja, hogy miféle fajta páncélozott és legmodernebb várak elestén lelkesedve, szent hevülettől áthatott meggyőződéssel vallottuk, hogy ez a kijelentés egyenesen őrültség. Hiszen mire a falevelek lehullanak, akkorra — fiuk, — mindannyian otthon leszünk !... Már régen tudjuk, hogy ez, az akkor német torpedótól sebzett hajójával' a tengerfenékre küldött lord, alaposan tévedett. Tévedett egy kerek esztendővel. Ennyivel to- I vább tartott a háború ... Most már talán elmélkedhetünk ezen is. Ha azok az angol stratégák eléggé felkészültek voltak annak kiszámítására, hogy a világégés lángjai legalább három esztendeig fognak lobogni azok kigyultától, akkor feltehető, hogy az angol kalmárszellem, ez alatt a három, sőt négy esztendő alatt, vagy azt talán megelőzőleg is, bizonyára gondolkodott azon ís, hogy vájjon mi lesz akkor, ha a lángok elenyésznek, ha már csak a zsarátnok pusztít ?! Bizonyára számításokat tettek arra nézve is, hogy mikor fog bekövetf kezni a gazdasági összeomlás a központi hatalmaknak Szerte tagolt és ántánt támogatás nélkül hagyott területein ! ? Hiszen a "békefeltételeket, ha ők fogják diktálhatni, akkor minden statisztikai adatok számbavétele mellett, valamely hozzávetőleges határidő erre is kiszámítható ! ? ? ök valószínűleg számoltak is. Ök valószínűleg nem hagyták ezt a számítást sem el ! A zsarátnok már közel öt esztendeje pusztít. A gazdasági harc már ennyi ideje tart. Ebben a harcban elsőinek hullott el Német-Ausztria. Német-Ausztria gazdasági élete legelsőnek fulladt el és kihez sietett segítségért könyörögni, mint ellenségeihez, azokhoz, akik sírját ásták meg. Hogy Német-Ausztria lesz az első, ezt könnyű volt előre látnia azoknak, akik belé pisloghattak a nemzetek gazdasági életébe. És ez a kis maradékországocska, kényre-kedvre eladta magát és "államiságát hitvány kölcsönért, amellyel életét egy kis .ideig még tengetheti. Már ott ujabb kölcsön szükségét emlegetik, most még nem túlságos hangosan, de nem messzi az idő, amikor a kálváriajárás újra megindul náluk. Németország nem akart elkorhadni. Az ántánt már ímem nézhette azt a makacsságot, amellyel dacolni tudott a győzőkkel. Következett a Ruhr-megs'zállás, hogy az Achillessarok sértetlen ne maradjon. Ezt követte a gazdasági romlás, mert, mint ahogyan erre mifelénk mondják, okos politikával ki akarja kerülni a jóvátétel kötelezettségét. Azért rontja a saját márkáját, teszi koldussá saját. állampolgárait, hogy a jóvátételtől menekedjék. Ezt ugyan csak erre mifelénk hiszik el azok, akik ezt el is tudják hinni. Okos kereskedő ugyan nem szívesein züllik el csak azért, hogy adósságát ne kelljen fizetnie. Ausztriával, Németországgal, félig-meddig már végzett az ántánt, most mi vagyunk soron ? Hát lehetséges legyen ez ? Bulgária legyőzött állam, ugyanugy, mint mi is. A bulgár leva, a mi koronáinknak százszorosát éri. A magyar Jegyintézet értékeli ennyire. A forradalmaktól hemzsegő a bandaharcoktól zaklatott, a jugoszlávokkal összeférni alig tudó Bulgária aligha kapott kölcsönt, hogy gazdasági életét feljavítsa Hiszen nem célja a győzőnek, a legyőzöttet talpraállitani. Csak éppen, hogy Bulgária megállott idejében az inflációval. Törökország ? Hiszen mindig hadakozik ! Talán bizony ántánt kölcsönből? Mégis pénze, amikor a miénket 0.0925-el jegyezték, 3.65-ön állott. (1 Piaszter a békében : 21.4 fillér volt.) Nem tudom elhinni, hogy a mai gazdasági életünk egyedül helyes megjavitója a külföldi kölcsön lehetne. Még akkor sem, ha ántánt gyarmattá lenni is hajlandók volnánk. Pfeszer János. Az óriási fájdalomból egyszer óriási erő lesz. A prágai Magyar Hírlap vezércikke seiről. — Benes láztáblája A Prágai Magyar Hiriap, a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezeit Ellenzéki Pártok politikai napilapja junius 15én megjelent számában szenzációs ve zércikket közöl. A cikk élő és fájdalmas visszhangja a rabságba igázott magyarság csordultig telitett keserűségének és kemény tiltakozás a cseh elnyomás ellen. A' vezércikkből itt közöljük a szenzációsabb részleteket: ... Mert szenvedés és fájdalom lett a sorsa a magyarnak. Szenvedés az élet odaát, ahol a középeurópai vámpolitika szívja a magyar vért és megismerteti azzal a néppel a nélkülözést, amelynek rónáján a legfehérebb kenyér terem s amelynek borától legmesszibb fut a szomorúság árnyéka . I És szenvedés a mi sorsunk, akiket elárkoltak a régi tagból s akiket uj határba osztottak el. Szmvedjük azt, hogy Eurépában a békék pokioi teremtettek, de szenvedjük azt is, hogy ugy, bánnak velünk a saját portánkon, mintha mi tolakodtunk volna be, mintha mi lennénk az oka, hogy a nagy osztozkodásnál felénk nyúlt egy kéz, amely azóta csak paskol bennünket, csak fenyeget, de sohasem nyílott parolára, vagy testvéries simogatásra. Nagy a szenvedésünk és sokszor nagy a fájdalmunk és hiába jönnek or>Ogok zsebükben a legújabb genfi recipckjjnyyvei, hiába hozzák a népszövetség által javult szérumokat, ezek a szakszerűen képzett az elnyomott magyarság; szenvedéés a magyar türelmetlenség. orvosok nem biraak belátni a lelkünk mélységébe, nem birják megmérni a mi sajgó fájdalmainkat, csak a jajgatást és a Benes által készített láztáblát nézik és megállapítják, hogy türelmetlenek vagyunk. Türelmetlenek vagyunk? Lehet, hogy a véges türelem megszakad néha nálunk, lehet, hogy a megfeszilett hur nem birja már a feszítést, hogy a j egyötört lélek nem birja tovább a fájdalom szorításait, hogy hiába erőltetjük az ajkunkat, hiába szorítjuk össze, hiába igyekszünk mosolyogni... grimaszos keserűség lesz a mosolyból és jajszó töri fel az összeszorított ajkakat. »Az óriási fájdajombó 1 egyszer óriási ero lesz.« — irja most megjelent könyvének előszavában Nitti, a politikai orvostudomány egyik pszihiátere — »A szenvedések alatt ©sszefüzík/nek a lelkek, melyik eddig el vol lak választva egymástól.« — állapítja meg a németországi állapotokról szólva. Ami igaz ott a letepert és elvéreztetett Germániában, az igaz itt is, nálunk magyaroknál, ahol minden grammnyi magyar meggyőződést, minden gramm nyi magyar vért a lelkűnk nyugalmával! a kenyerünkkel és az utcára dobott, bitangságra kárhoztatott jövőnkkel kellene megfizetnünk, ha nem csengene fülünkaz a biztató orvos iszó: az órjasi fájdaból egyszer óriási erő £esz... A negyvenedik vizsga. A hivatásának tudatában levő tanító az istennek munkatársa. Bökényi Dániel a Nyirvidékben a nyíregyházi tanítókhoz irt üdvözlő soraiban ezeket a megszívlelésre méltó szavakat irta : »Nem szabad elfelejteni, hogy az Istennek a tanítók az igazi munkatársai, kik átveszik a testet és lelket, krisztusi szeretettel töltik meg». És valóban nem földi erőt lát az ember akkor, ha egy-egy öreg tanitó 40 év terhével, de ifjú kedéllyel vizsgáztat, ilyenkor az isten különös adományára gondol, az Isten kiválasztott emberét látja, ki fontos misszióiát végzi. Kubacska István, a nyíregyházi ág. h. ev. tantestület nesztora f. hó 23-án adta le a 40-ik vizsgáját. Az egykori tanítványai, kik most már leánygyermeküket járatták hozzá csak az öregedő őszülő hajban láttak változást, de nem a jókedélyben ,mozgékonyságiban, a vizsgáztatáskor is oly élénken oktató modorban. Valamint Tolstoj müvében emiitett alak látása ezreket vigasztal meg s e vigasz derűje szivárványként visszatükröződik a szenvedőre, ugy ily veterán tanítók látásán is kigyúl a hamvadni készülő lelkesedés tüze s a költővel együtt serkenti önmagát : »tova még, tova még, enyém a nap, enyém az élet!...« Egy ember életében is szép már a 40 év, hát még a tanítói pályán, hol babér nem terem ; minden virágot szúró tövis véd ; rögös az ut, könnyen el lehet fáradni ; ezért e pályáról a sok lemondás, idő előtt más világra távozás. Ezt a 40 évet, a tanítói munkás pályán eltöltött szép időt csak az tudhatja értékelni ki tanitógyermek, ki a tanításnak gyakorlaKellemes, ^ üdítő szórakozó hely a Színházi vacsorák ! ócska Kitűnő faj bo rok, elsőrangú konyha iszsaa Esténkint Daiffiüis Béla zenekara hangversenyez. Színházi vacsorák!
