Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-11 / 106. szám

^jinsg-yiiáís, 1S23. május 12. # Szombat Ura 50 korona XLIV. évfolyam. 106. * szám Előfizetési Arak helyben és vidéken: Sgy hóra 1000 K. Negyedévre 2800 K. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény. Alapította JOBA ELEK Főszerkesztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felélős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szám 139. Postacheque 29556. Kéziratokat nem adunk vissza. Pirkadás Bethlen István gróf párisi utja nehéz és nagy feladat megoldására irányul. Számolva a lehetőségekkel, számolva az elkerülhetetlen szükségességgel indultak ennek az útnak, hogy az ország életéhez okvetlen szükséges lélegzetet megszerezzék. A háború és az azt követő csapások en nek az or Ságnak utolsó erőforrásait kimerítették. Most haladékot kell hogy kapjon, "hogy az anyagi romlást feltartóztathassa és a felépítésre, időt, erőt nyerjen. Elvesztettük területeink 72 százalékát, anyagi javaink öt hetedét, de terheink a réginél is fenyegetőbb magasságban tornyosulnak fel. A Temps azt írja: a 32000 magyar menekült nem jelent megterhelést, mert úgyis a magyar állani alkalmazottai voltak. Ennek az állításnak tájékozatlansága nyilvánvaló, hiszen azok a tisztviselők és ; Jkalmazoltak a nagy. magyar birodalom budgetjét terhe] lék, ma pedig a kis csonkaország terhére nehezed nek Tisztában kellett első pillanattól fogva lennünk azzal, mit várhatunk, mire szá mithatunk. Vérmes reményeink nem is voltak. Az eddig tapasztaltakból ismerjük a segítség lehetőségeit és az Ígéretek értékét. Azonban eltekintve attól, hogy nem is vártuk azt, hogy az antantállamok szövetségeseik cserbenhagyásával fenntartás nélkül mellénk álljanak, számoltunk azzal, amit megadni lehet és amit megadni kell. A miniszterelnök józan logikával! csak ennyit kér. Es ez a csak talán több a soknál. A reális kérés több az irreális alkudásnál. Hallgassák meg egymást az ítélő államok vezérférfiai és azután döntsemunkára vállalkoztak. Egyes oldalakról túlfűtött várakozás hangulatát igyekeznek a közvéleményben kelteni. Es ebben a túlfűtésben lehetetlen nem politikai tendenciát látni. Felcsigázni a várakozást, hogy azután egy esetlegés csalódás azokat sujlsa, akik a jobbért, a megmentésért, a létért erre a nagy munrkára vállalkoztak. Mi nem várunk lehetetlent, sőt nem várunk sokat sem. De egyet már le kell már most is szegeznünk. Bár mi jöjjön azt az egyet el kell ismernünk, hogy Bethlen volt az első, aki a magyar kérdért a maga elszigeteltségéből a világ porondjára emelte. Akik eddig sötétben szenvedtünk, pus;ztába kiáltottunk, ugy érezzük, most mintha éles reflektorfény világitana nyomorúságos tanyánkba, mintha hangunk a pincéből napfényre törne, mint hangos jajkiáltás, hogy lássák és megismerjék a mi helyzetünket. Kezet fogunk, tapogatózunk, keresünk, végre. Nem állunk elszigetelten. — .Védekezhetünk a támadások ellen. És ba egyebet nem is — már meghallgatnak, ennyi bizonyos. Es az első nagy eredmény évek óta. \ Hogy belekapcsolódtunk a világáram vérI keringésébe, melynek része k®llett volna - eddig is, hogy legyünk. Eddig csak szavakat hallottunk, most végre pozitív, tetteket, munkát látunk. És akármit eredményezzen ez az ut, az első lépést megtettük. Lehet, hogy csak nagysokára látjuk eredményét. De el ne feledjük, ki volt az, aki a sárba fulladt magyar szekér tengelyét erős kezével felemelte és újra nagy útjára vitte, előre, a magyar szekér tengelyét erős kezével felemelte és újra nagy útjára vitte, előre a magyar jövő, a magyar feltámadás felé. A Sóstófürdőn agyonszúrtak egy embert. Véres verekedés Áldozócsütörtök délutánján. — Az áldozat a sóstói kisállornás mellett szenvedett ki. — A tetteseket elfogta a csendőrsé?. Nyíregyháza, május 11. A Nyirvidék tudósítójától. Véres esemény zavata meg Sóstón az Áldozócsütörtök ünnepi hangulatát a tegnap délutáni órákban. Magukról megfeledkezett suhanc legények, akik oly könnyen ragadtat/ák magukat puszta virtusból tetlegességre, egy fiatal, 17-ik életévében levő társuk életét oltották ki késszurással. Az eset döbbenetes j volt s valósággal megrázta a Sóstó fürdőn • üdülő és szórakozó polgárság lelkét, ahol \ az eset lejátszódott. E pillanatban még nem j áll módunkban teljes képet nyujtanunk a > gyilkosságról, mert ma délelőtt folyamán tart j a kihallgatás s annak befejezése előtt termé- j szetszerüleg tárgyilagos tudósítást nem ; nyujthatunk. Most mindössze a véres esel- i mény lefolyásáról számolunk be az előzmé- | nyek és inditó okok ismertetése nélkül. Áldozócsütörtökön délután Ralenda Miklós, Surányi altábornagy vincellérjének fia, egy társával együtt bement a Szőllőtelepről a Sóstóra, hogy szórakozzék s idejét eltöltse. Itt találkozott össze T. bvel és ennek három társával, akik palendával valószínűleg haragosak voltak. { S amint ilyenkor történni szokott, a mi heves j legényeink mem igen sokat teketóriáznak, az ólmos bot, vagy bicska könnyen kézbe kerül. Ez történt most is. Kalenda és társa a T. I. csoportjával a Sóstó fürdői kisállomástól a városba vezető kocsiúton mintegy 180 méternyi távolságra találkozott. T. I.-ék többen voltak ,erősebbek is voltak, természetesnek találták, ha egy néhány pofont mértek le előbb Kalendáéknak ..majd a kezükben lévő kis korbáccsal is elverték a két legényt s talán a védekezés hevessége, vagy a megvadult durva indulat ragadtatta el a támadókat ánynyira, hogy egyszerre csak kirepült a kés is a • zsebből s Valenciát és társát összeszurkálták. — A hosszú kés Ka lendát a balkulcscsontja alatt sebezte meg, behatolt a tüdő felsőrészébe. Kalenda még innen súlyos sebével a kisállomásig el tudott vánszorogni, ott azonban összerogyott és meghalt. Társát, egy Deák nevü fiatal szőlőmunkást súlyos sérülésével az Erzsébet kórházba szállították. A tettesek erre valamennyien nekivágtak az erdőnek s a város felé menekültek. Garabuczy József II. o. tiszthelyettes, a sóstói csendőrörs parancsnoka nyomban a gyilkosság után megindította a nyomozást. A szemtanukat kihallgatták, majd a gyilkosok kézrekeritéséhez fogtak s Kelemen tiszthelyettes még az este folyamán el is fogta őket. Az ügyészség és vizsgálóbiróság ma délelőtt ,e tudósításunk felvételekor kint a helyszínen végzi a kihallgatásokat a tényállás felderítése érdekében. A város megkezdi a tárgyalásokat Heltai színigazgatóval. A színigazgató hajlandó engedni a tiz évi koncesszióból. — A szinügyi bizottság rokonszenvvel fogadta Heltai ajánlatát. — Sürgősen dönteni kell ebben a kérdésben. Nyíregyháza, május 11. Saját tudósítónktól I , A szinügyi bizottság szerdán délután ült össze, hogy behatóan megvitassa Heltai Hugó színigazgató ismert ajánlatát. A bizottság az ajánlatot rokonszenvvel fogadta és minden egyes pontját alaposan megvitatta, általában az a nézet alakult ki, hogy akkor, amidőn a nyíregyházi szín házban egymásután mentek tönkre a direktorok és üres házak ásítoztak előadásaikon, nevetséges együgyűség volna el nem fogadni egy olyan színigazgatónak az áldozatkész ajánlatát , aki naponkint három előadást is tarthat, mindháromban zsúfolt ház melleit. Mert tényként szögezhetjük le minden nagyképű és hozzáértést fitogtató, de alapjában véve tel jesen illetéktelen és hozzá nem értő kifogás ellenére, hogy olyan sikere még nem volt színigazgatónak a nyíregyházi színházban, mint Heltai Hugónak. Már pedig ez a fontos. A hívatlan kritikusok beszélhetnek akármit, a közönség véleménye a döntő. Ma már elmondhatjuk, hogy békebeli, müveit közönség jár az előadásokra, a tisztviselők számára is lehetővé tették a színház gyakori látogatását, ennek a közönségnek a véleménye pedig az állandó telt házakban nyilvánul.