Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-29 / 119. szám

4 » JÍYiKfiTDÉK. 1923. május 29. Munkaközvetítés a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségénél. A magyar főiskolai ifjúság nyomorú ról különösen napjainkban sokat báliunk mert még soha ilyen nagymérvű nem volt, mint éppen jelen viszonyok közölt. Az egész ország lerongyolódott. Milliók nyomorognak s csak néhány ezren vannak akik anyai jgólétben élnek. A magyar társadalom igen kis része tud másokon is segíteni s a sok millió támogatásra szorul. Természetesen, akiknek az eltartója: apja, gyámja szegény, az fölkerülve a Főiskolára kénytelen önmagát fenntartani. Ezek száma nagyítás nélkül tehető az egész ifjúság 70 százalékra. Kérdés milyen uton szerezze meg a megélhetéshez szükséges mennyiségű anyagi értékel. Segély utján először nem lud szerezni, meri sem az állami költségvoljés, sem a társadalom áldozatkészsége nem birja el. Másrészl az önbizalmat, a munkára való ösztönzést veszíti el s mindig csak mások jóakaratából akar élni. Az ösztöndijak, ame]vek saját fakulásán a legjobb munkára késztették, az a néhány száz korona ina oly csekély ©sziszeg, igazán nem támogatás. Szólhatok még a pályázatokról. Nem röstellnek kinyomatni oldalakra terjedő alapítványi pályázatokat 100—200 kororia

s jutalommal, olyan témákról, amelyeken hónapokon át dolgozhatik és vehet hozzá 300 korona értékű papirost. Komoly szakmunkával nem szerezheti meg a hiátoyzé pénzt életfőnnítartásához. Egyetlen ut van a munkánál, az önsegélyezésnél, hogy minden\emü ilyen ipari, kereskedelmi, gazdasági s irodai munkát vállaljanak, másrészt olyan főiskolai ipari üzemeket indítsanak, ahol főiskolai hallgatók dolgoznak. Ilyen üzemünk egyelőre 7 van, amelyekben állandóan mintegy 35 egyetemi hallgató dolgozik. Ha valaki a múltban munkál keresett, nagyon könnyű volt neki elhelyezkedni ügyvédi, kereskedői irodákban, bankban, házitanilói minőségben stb. Ma azonban a diplomások, a családosok, menekült tisztviselők, tanárok ezen állásokat lefoglalják a hallgatók elől és csak azon lel tétel mellett talál elhelyezést, ha bármilyen munkát vállal. Jelenleg mintegy 150 drb. munkára váló jelentkezés fekszik előt/tem, amelyeknek háromnegyed része bármilyen munkát vállal. Nagyon röviden írtam eZen nagy és nehéz problémánkról, a melyekről köteteket lehelne írni s most a nyári vakáció kezdetén, különösen a vidéki földbirtokosokhoz, iparosokhoz, kereskedőkhöz fordulok, hogy a nyár folyamán üzemeikben adjanak munkál a jövőjükért és hazájukért küzdő magyar ifjúság nak. Adjanak alkalmat jobb táplálkozásra s pénzkeresésre a következő tanév megindulásához. Bármilyen munkára megbízható erőt küldünk (tanító, irodai, ellenőrző, munkavezető stb.). A magyar ifjúság mindig hálás lesz a társadalom támogatásáért. »MEFHOSz« Munkaügyi Hivatala. — Budapest, Üüői-ut 4. I. am. 3, hivatalos órák délután 6—7. AZ UJ MEGJELENT ÉS KAPHATÓ MINDENÜTT! Nagy katonai mozgolódás Romániában. — Háborútól félnek az oláhok. — Békéscsaba, május 25. A bukaresti Universui« és az »Ade-' verul« cimü lapok május 23-iki szerdai szá mában olyan híreket közölnek, melyekből kitűnik, hogy egyész Nagyromániában lá zas készülődés folyik egy bármely pillanatra várható háborúra. A sorok kózül azt} lehet kiolvasni, hogy főként Oroszországnak és a törököknek a megmozdulásától tartanak. Ma Békéscsabán átutazott idegenek mondják, hogy Aradon, Nagyváradon és Temesváron olasz megszálló csapatok bevonulását várja a lakosság. Az erdélyi lapokban, igy a Brassói Lapokban is cikkek jelentek meg a közelmúltban, hogy .Magyarország vissza kövelen Arad, Biliar és Szalniárvármegyékdt,» Arad, Nagyvárad és Szalmái* városokkal, mint ahol a magyarság túlnyomó többségben lakik . —— _ H || DIOGENES LÁMP

ÁSA. j| i

i i i .I. 1 i —i Csak tapintatosan! Tegnap, azaz vasárnap uélutm, előzetes megbeszélés alapjuii egy hölgytársabúggal nekiindultam, hogy megnézzem a »Cső bőrből—vödörbe« cimü vilá.gszenzációs fit\rnet. Aki azonban azt hiszi, hogy Nyiregyndzári-egy ilyen szerény nyárspolgári pro gramm végrehajtasa egyszerű aolog, az nagyon csalódik, amint az az alábbiéból ki fog tűnni. Ugyanis amint a fentemiitett hölgytársasággal az Iskola-utcán at haladtam, egy átlamnendör vezetése mellen két kakastollas csendőr jött velem szembe feltűzött szuronyok kai. Mindjárt gyanús volt nekem a dolog. \amtnt a kakasiollakai é

s a feltűzött szuronyok kat megláttam, kitérni, avagy visszafordulni már nem lehetett, s igy elhatározott lépéseikkel mentem tovább előre, gondolván : lesz, ahogy lesz. Sejtelmem és gyanúm alapos volt, mélyen tisztelt hölgyeim es uraim, amidőn az államrenőőr megállított é

s szalutálva jelen? tette nekem : »épen a szerkesztő urat keresi" siiki. Ezen nyilt, határozott és félreérthetetlen kijelentés igen megnyugtatólag hatott kedélyállapotomra. Egy oldal, mondhatnám sanda tekintetet vetettem a feltűzött szurortyokra, a délutáni szellőben lengeuező kakastoUakra, s az államrend őr hasára, amelyen egy nagy szám volt. Bánom, hogy nem jegyeztem meg ma? gamnak a számot, biztosan nyernék vele a tut rtn, vagy az osztály sorsjátékon. Azután bátorkodtam megkérdezni, hogy minek köszönhetem a kitűntető szerencsét, mire az egyik csendőr kijelentette, hogy a máriapócsi gyilkosság ügyében volna szüksége az éfi felvilágosításomra. Szent Isten, csak nem gondoljak ezek, hogy én követtem el a máriapócsi gyilkosságot, jaj igaz, hiszen az voltaképen mégsem történt, perszepersze itt csak egy pletykáról van szó hálistenfiek, komolyabb Ipaj nincs, csak már tat volnánk az egész ügyön, mert már nagyon nézegetnek az embé(< rek, egy ur már meg is állt a túlsó oldalon és várja a »fejleményeket«. Jaj. Mialatt a hölgyek ösztönszerűleg előre mentek (mit lehet tudni?) azalatt én alkudoú\ni kezdtem a nyomozó hatóság eme derék közegeivel. Nézzék uraim, épen most kezdődik a »Csöbörből—vödörbe« cimü szenzációs jilnikolosszus előadása, amelyet nekem nemcsak erkölcsi és hazafias kötelességem megtekint feni, hanem a hölgytársaságra való tekintettel jis ott kell lennem a moziban. A felsorakoztatott érvek meddőknek bizonyultak. Az az ur a másik oldalon már szivarra is gyújtott, ugy látszik, kezd neki «2 ügy érdekessé válni, kisebb csoportok verődnek össze, izgatottan tár gyúlnak valamit s közbe-közbe felém tekintgetnek. Látom, hogy a dolgon segíteni nem lehet. Az egyik csendőr azt indítványozza, menjünk be valahová zárt helyre (a »zárt« szóra összerezzentem), s pár perc alatt elintézzük az ügyet. Jó, mondtam én, menjünk be a Széchenyi kávéházba. Ebbe mindnyájan belementek, s igy a menet megindult a Széchenyi téren át jentnevezett kávéház felé. Elöl én, jutánam a két csendőr feltűzött szuronnyal, hú tul az államrend őr minden eshetőségre készen A vasárnap délutáni korzón sétálók megálltak és ugy nézték a szokatlan látványt. Viszik a szerkesztőt. Simonies elvtárs is épen akkor jött keresztül a másik oldalról és bizonyára elmélkedett az idők változásán. Ma nekem, holnap nekea. Ismerőseim óvatosságból nem köszöntek. Én ráadásul elvörösödtem, mert láttam rajtuk, hogy azt hiszik, hogy én azt hiszem, hogy ők azt hiszik

t hogy le vagyok tartóztatva. Képzeletemben fölálltam egy söröshordóra é

s hevenyészve a következő felvilágosító beszédet vágtam ki : Kedves polgártársak és polgártársnők! 'Az a sajnálatosan örvendetes ténykörülmény hogy hazánk konszolidációjának ezen derék oszloptartóival ilyen bizalmas együttesben haladunk a Széchenyi kávéház, mint végcél felé, ne tévesszen meg bernieteket. (Élénk helyeslés a szélsőjobb oldalon. Felkiáltás balról : csuk várjuk meg a végét!) Mi ugyanis az Iskola-utca f taszter fán tartott iménti hevenyészett megbeszélésünkön elhatároztuk hogy a sajtó és a közrendészet vállvetett munkájának mai szent pihenőnapján egy pikkolóf eketét fogunk fogyasztani előlenüííet! kávéházban. (Eelkiáltás a szélsőbaloldalon : Egy húron pendülnek) Elogy bebizonyítsam előttetek, mennyire fontosnak tulajdonítom •fzt tíz aktust, még arról is lemondtam, hogy megnézzem a »Csöbörből—vödörbe« cimü korszakalkotó film előadását. Az a kis szurá,nyocska, ami ott a pu*

l

li>icácska végén letf

r gedez hívogatólag az ég felé, csak szimbólum,, •semmi egyéb. Szímbolumocska. Vagy ha ugy akarjátok szimbolicsek. Bárha, eme szimbo lum és ama. örvendetesen sajnálatos ténykörülmény, hogy mi itt négyen, négyecskén, olyan sorrendben haladunk elölemlitett kávéház felé, ami arra enged következtetni, mintha a bűnvádi perrendtartásnak egyik puragrur fiúsa hajtatnék végre rajtam öáltaluk, ne üljétek fel a hitvány látszatnak és ne hallgassatok az izgatókra. É

n vezetem őket, mert ők nem tudják, hol a ruhatár

t ahová a szimbólumokat elhelyezik, mielőtt kapucinerünket elfogyasztanánk. Éljenek a konszolidáció harcosai! (Általános éljenzés, a tömeg vállaira vesz és bevisz a kávéházba, ahol öt perc alatt meg\mondom a kívánt felvilágosítást, amiről a já\rásőrmester jegyzeteket készít, azután elbulcsuzwik szívélyesen kezetfogva és én rohar riok a moziba, hogy megnézzem a »Csöbör? bőt—vödörben filmetJ És ha ezt végigolvasták mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, akkor kell, hogy valamennyiük ajkát a magyar megelégedésnek az a ne

mzeti szállóigéve vált mondása hagyja el: »ez már döfi /« Ilyen tapéntatosan kell elintézni. az ügyeket. Ha az ember vasárnap délután

v mosogatás után el akar menni a moziba, szuronyos csendörök kajtatják utána az egész v(\ rost, hol a szerkesztő, hol ,a szerkesztö, feltűzött szuronnyal kisérik végig az utcán, hogy az amúgy is izgatott kedélyű publikum valami rémdrámát, vagy nagyarányú bünszövetkezétet sejtsen a dolog mögött, pedig mindössze azt akarták megkérdezni tőlem, hogy kitől hallottam a máriapócsi gyilkosságról szóló pletykát. Én nem haragszom arra a két csendr örre'és a rendőrre, amiért a nyilt utcán lekapj csoltak a társaságomtól és egy félremagya^ rázható szituációba hoztak, ők a kötelességüjket teljesítették. Nem az ö hibájuk, hogy diszkréten, feltűnés nélkül nem tudnak egy ilyen jelentéktelen dolgot elintézni. 'Nem midden malicia nélkül adtam tehát ennek a kis Írásnak azt a cimet: 1 Csak tapintatosan !