Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 73-97. szám)

1923-04-22 / 91. szám

2 Nyíftsrnjíac 1913, április 22. A napilapok néhány nappal ezelőtt tárgyalták azokat a uyilatkoza'.oka', amelyeket Bud János közé; e] mező miniszter és gróf Hadik János, a közélelmezési Tanács elnöke bocsátottak ki, 's amelyekben a mai pénzügyi JK>1;Íiikáiiak, Kállay Tibor dr. pénzügyminiszter és dr. Teíeszkv János, a Pénzügyi Tanávs elnöke áltál alkalmazott módját érintették. Az a A'ita, amely Hadik és Teíeszkv közöli régebben folyt, ismeretes sokak elölt. Hadik a gazdasági életei kívánja előbb megerősíteni, a termelést fokozni, ezzel exportot teremteni, mig Teíeszkv u koronái igyekszik stabillá tenni esetleg javítani, amelynek következménye" len ne viszont a gazdasági fellendülés. Bud János miniszter legutóbb, a Hadik felfogás felé hajlott, mig Kállay miniszterről azt mondják, hogy Tc|eszky felfogását fogadja el helyesnek. Mindkét felfogásnak vannak hívei. Ezeknek két csoportját az inflációs és a deflációs csoport jelzőivel illetik. Az inflációs politika áldásthozó működéséről, aki figyelte, már tapasztalatot szerezhetett a »sógor«-nál, ill a szomszédban, Ausztriában. Erről nem keli sokai mondani. Legfeljebb az eredményről eshetnék még néhány szó. Bud-Hadik és Kállay-Teleszky. Amikor az osztrák korona, a maga ragyogó pályafutását a mélyponton elérte, akkor összedugták fejüket az inflációs oko sak és megkérték a Nemzetek Szövetségét, adjon hát. tanácsot, mit tevők legyenek. Meri ők ugy érzik, hogy itt, a Jóistenen ki vül még 1 egfellebb egy jófajta kölcsön segíthet csak. Ezt a kölcsönt meg is kapták, de csupán csak egyes aprólékos feltételek mellett. Ilyen apróságok közül való pél daul az is, hogy az osztrák kormány nem rendelkezhetett a kölcsöntőkével szabadon, hanem csak ugy, ha az antant kiküldött, dr. Zimmermaun utalványozta azt, bizonyos előirt célokra. Természetesen, lekötöttek a kölcsön érdekében sok minden leköthelől. Az amlant nem avatkozott belé Ausztria belügyeibe, csak épenhogy kikötötte, hogy minden olyan lörvényjavasJalot, amelyet szükségesnek lál dr. Zimmermaun, azt minden ellenzéki ! vita nélkül kezes bárányként kell megszavazni. Amit még ezeken az apróságokon felül kellett elég tekintélyes számban tel- , jesilenie Ausztriának, az mind ismeretes abból az írásból is, amit dr. Eöldes Béla j egyet, tanár, ny. miniszter úr már meg- ' irt: ' > redukálása . A TeJeszkv-Kállay po'ilika nem deflációs. Nevetséges ennek ellenkezőjét állítani, ha tudjuk, hogy Kállay pénzügyminiszter 25 milliárdos jegyforgalmat vett át és ma már 88 milliárd közül járunk, tovább 30 milliárd pedig, alig várják az inflációsok, készül már a gyorssajtón, Oreli és Eüssli-nél. Az ilyen inflációt nem hívják deflációnak. A fepmó lassúbb, mint Ausztriában, vagy Oroszországban volt, "tíe méltóztassanak csak türelemmel lenni az inflációs uraknak, lassan, ámde egész biztosan eljutunk mi is Ausztria sorsára, még ha nem is sürgetik azt olyan igen nagyon. Ennek a lassú inflációnak van azonban valami kis vigasztalója. Az, hogy addiy, amig eljutunk a mélypontig, még mindig történhetik valami, ami.teljes züllésünktől megmentbe!: íaián. Például meg történhetik az is, hogy az osztrák és a cseh viszonyok ismerete mellett, észre'érhetünk esetleg és sem áz előbbit, sem az utóbbit nem óhajtjuk- olyan áhítozva hanem valami olyast, amit a génuai "konferencia okosai javasullak, hogy stabilizáljuk a valutánkat. Stabilizáljuk pedig olyan képen, amint ezek az említeti okosok képzelték, az államháztartásnak és a külkereskedelemnek el lenstilyozásávat. Példának okáért arra is rájöhetnénk, hogy magyarán fejezzem ki magam, hogy egy kis iparteremtéssel kizárhatnánk a bécsi rongyot, meg a brünni posztót, noineg itthon is szőhetnénk fehérneműnek valói. A francia cipő sem életszükséglet!! Bocsánatot kérek az importőröktől e merész gondolatokért. Egyszóval, amig lassan nyesegetjük a fát, még észre is térhetünk, nem muszáj mindjárt magunk alalt kivágni az egészei!!? Ilyen a Kállay-Teleszky politika!! Pi«szer János. Nyíregyháza városi üzemei közzé nem vehető fel a tejtermelés. Az osztrák inflációs politikának az eredménye lehál nem valami rózsás, mert mi magyarok ugy szeretjük a kölcsönt megkapni, hogy azzal mi rendelkezhessünk és a kölcsöntadó ne nagyon babrá'Igasson az orrunk alalt. A deflációs politika, aminő azonban nálunk távolról sincsen, a maga áldásait bemutatta a cseheknél, ahol igén hatásosan alkalmazták azt. De egy kis kóstolói magunk is élveztünk Hegedűs pénzügyminiszter idejében. Deflációs eredmények a cseheknél: a földbirtokos osztály tönkremenetele, az ipartelepek üzemeinek beszüntetése, a kereskedelem pangása, kapcsolatban a munkanélküliség ós ezek ellátásának szaporodásával. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy eredménye a cseheknél, a cseh beamterek jövedelmének automatikus emelkedése, ezzel kapcsolatban a fizetések A Nyirvidék egyik vezércikke a városi üzemeket tárgyalta az objektív kritika célzatával. A cikk konklúziója az volt, hogy a városnak altruista alapon keli állania s ki kell fejlesztenie üzemeit a lakosság tejellátásának biztosítására is. Cikkünk szélesebb körökben talált helyeslésre, de voltak többen, ákik a cikk álláspontjával ellentétes felfogásnak adtak kifejezést. Munkatársunk e kérdésben a vároú üzemekbe beavatott illetékes tényezőhöz fordult, ahol a következő inofrmációf kapta. A tej ellátás. A/ üzemeknek a tejellátás biztosítása céljából való kiterjesztése gondolatnak szép, de a jelen viszonyok között keresztülvihetetten. Rá kell mutatnunk, hony Nyíregyháza városának 1916-ig volt tehenészete és tejüzeme. Ekkor azonban már olyan nyomasztóak voltak a gazdasági viszonyok, hogy az üzemet meg kellett szüntetni. Tejüzemet csak abban az esetben állithatna be a város, ha ínaga kezelné birtokait s azokban a tehenészet feltételeit tartaná szem elolt. — De a város birtokai hosszabb időre bérbeadattak s a tehenészet kultiválása, mint bérletfeltétel nem | köthető ki velük szemben. A város, mint nagy termelő a jelen v iszonyok között egyébként sem térhetne át máról-holnapra az óriási tőke , befektetést igénylő, drága felszerelésű tejüzemre. Arra sem gondolhatunk, hogy a városban tejcsarnokot nyitva, a tejszükségletet ; a környékbeli nagy és kistermelőktől vásál rolt tejjel lássa el a közönséget. A környéki nagytermelők által kiállított tej évek óta le van kötve, a kistermelők pedig nem produkál' nak olyan in agy mennyiséget, hogy ez elegen ! dő volna a városi tejüzem céljaira. Arról te| hát, hogy a városi üzemek közé rövidesen felvegyük a tejellátást is, egyelőre, mint kivihetetlen tervre nem is gondolhatunk. Ami a kisiparosság és a városi üzemek viszonyát illeti, e tekintetben téves az az állásfoglalás, amely szerint az üzemek érintik a kisiparosok érdekköreit. Hangsúlyozhatjuk, hogy a városi üzemek tisztán a város saját szükségletét látják el s külső megrendelőknek ®em dolgoznak. A városi üzemek munkahelyein az ott felszerelt gépeket használatra sokszor átengedi az üzem olyan kisiparosoknak, akik otthon a szükséges géppel nem rendelkeznek. Ezzel a városi üzemek az ipari munkásság helyzetén lényege sen könnyitenek s egyébként is több munkáskéznek adnak kenyeret. A váró; iparának fejlesztése szempontjából pedig figyelemre méltó az üzemek fejlesztésének az a tendenciája, hogv eddig még be nem vezetett, városunkban meg nem gyökeresedett ipart igyekszik az üzemi hivatal meghonosítani. így bevezette a város az agyagipart, amely a Tüzoltó-lakta.nyában lévő mühelybe/n már élénk tevékenységet fejt ki. Egyelőre a város kertgazdaságában sürgősen szükséges virágcserepeket késziti az agyagipari műhely. Már moSt előkészíti azonban az üzemigazgatóság az iparművészeti szempontok szerint készülő agyagipari müvek, magyar motivációjú edények, kerámiai diszmüvek gyártását. Ezt a városban uj iparágat meghonosító tevékenységet az iparművészeti főiskola irányításával vezeti be az üzemigazgatóság. Itt uj munkaalkalom megteremtése s a város lakosságában rejlő iparművészeti készségek kifejlődésének előmozdítása az üzemi tevékenység magasabb rendű célja. . A város köztisztaságának régóta elégedetlenséggel tárgyalt ügye is rendeződik a közel jövőben. A városi üzemigazgatóság a rendőrhatóság közreműködésével átvette az eddigi bérlőtől a közgazdasági üzemet s azt most modernebb eljárással fogja bizonyára megelégedésre kezeltetni. Az altruista szempontról is szó volt a városi üzemekről szóló vezércikkben. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a súlyos gazdasági helyzetet, amelybe ma a városok kerültek. A városi adminisztráció egész költségvetése most már kizárólag a károsokat 'terheli, mert az állam megvonta eddigi támogatását. Fokozottabb gazdasági tevékenységre van szükség, hogv a mindinkább fokozódó kiadásokat fedezhessük. Tisztán altruista alapon tehát a városok nem tarthatják fenn üzemeiket, az árak nivellálását pedig csak abban a szakmákban fejthetik ki, amelyek a verseny piacára lépnek. Értékpapapirok vétele és eladása budapesti tő; :sdón I

Dr. Teszelszkij és Szremácskij j I tözsdebizományi iroda | in Budapest, V. kerület, álvány-utca 21. sz. íerurbán telefon: 199-71. • I Az üzemek 'csak a város szükségleteit elégítik ki. — Az agyagüzem iparművészeti célkitűzései.