Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 48-72. szám)

1923-03-04 / 51. szám

Hetvenöt milliárd J'ÍYÍKglDÉK, 1923. máreius 4. államjegy. Körülbelül ennyi forog ma közkézen, a Jegyintézet kimutatása szerint. — Nagy summa, valóban, de nem sokat ér. Zürichben azt hiszik az emberek, azok, akik mindennapi kenyerüket valutázással keresik meg, de igazán nem nagyon keservesen, hogy a magyar államjegy egysége valami 0.0018 schveizi centime körül jár. Ezt Ök igy gondolják és ezzel ámitják a világot és ezzel keresik meg az ő mindennapi gondtalan kenyerüket. Amióta a, zürichi értékbecslők, akik nehéz gondok között ugyan nem, hanem mégis alapos megfontoltsággal vetik magukat hol az egyik, hol a másik prédának alkalmas valutára, elkezdték ki kezdeni a franciák frankját is, azóta ántántos berkekből olyasféle szellők is kezdenek fújdogálni, hogy hát, Zürich nem is hivatott megítélni, hogy minő értéke van a francia franknak, meg a többi valutának, de ugyancsak ántántos valutákat értelmezve, Mert hiszen nálunk csak az antant valuták fájnak, a többin csak nyerni lehet. Hogy ántántéknak van is valamelyes igazuk, de nemcsak a saját valutáik irányában, hanem egyéb irányokban is, azt már régen megmondtuk ezeken a hasábokon is. Nem ugyan Zürich-ék számára, hanem ugy a magunk házi használatára csupán. De, hogy most sincs igazuk, amikor 0.0018 körül jegyzik az egykoronást, vagy ahogy nékik egyszerűbb 0/jg körül a százkoronást, ezt könnyű lesz igazolnunk. A fizetőeszköznél mennyiségi alapon, a gazdasági értékeknél pedig ugy a menynyi ség, mint minőségi alapon is. A már ilt többször kifejtetlek szerint számítva és a békebeli fejenkénti 43.6 korona értéket, a mai 10000 korona fejenkénti jegymennyiséggel viszonyba állítva a mai papírkorona értéket, frankértékben tehát a békebeli 5 százalékos plus értékkel is becsülve, nyerjük a korona mai értékéül, a 0.00408-as számot, ami zürichiesen kifejezve: 0.468 franknak felel meg. Tehát nem 0.18 franknak. Vagyis tehát Zürich ék a mi koronán kat annak valóságos értéke 39—40 százalékára becsülik. Mert igy lehet ezen a valután sokat keresni. Számítsuk át az import áruk árait és könnyen kiszámíthatjuk, hogy azokat legfeljebb 8—10-es koronákkal számítják és (adják, vagyis az importőr, még annyira '

vsem értékeli a mi koronánkat, amennyire Zürich becsüli. Neki ínég erre a kis bizton sági koefficiensre is szüksége van, hogv bennünket még jobban megzsärolgathas'|»on. (Ezért kell minden importot a lehetőségig kizárnuk!!) Mármost nézzünk egy kissé körül itt, ebben az országocskáhan. A termelés megindult, minid nagyobb és nagyobb területek kerülnek megrnüV lés és termelés alá. Produkciónk szaporodik. Évről-évre minid több és több reális cftéket produkálunk ipari téren is. Mindig inkább helyreállítjuk elpuzsztult javainkat és ha není is sokat, de mégis csak alkotunk, javainkat nemcsak helyreállítjuk, hanem szaporítjuk is. Ha a jegy infláció révén, mi magunk is pusztítjuk a koronát, mégis azt a viszonyt, amely az előbb is számított valóságas érték és a zürichi értékelés differenciája már régebb idő- óta, mindig inkább javítjuk és nem rontjuk, mert hiszen javakat termelünk és e termelésünk fokozódik. Feltétlenül jogosulatlan tehát az a folytonos eltolódás, a nt el y et Zürichék, u mi rovásunkra csinálnak. Mert azelőtt, még csak becsülgették a magyar koronát értéke 80—70—60 százalékán .Ts, de ma már csak negyven százalékig' mennek el. Igazuk lehet tehát a franciáknak, a mikor a saját bőrükön kezdik érezni ennek kárát, hogyha azL mondják, hogy Zürich-ék nem hivatottak a valuták helyes értékét megáll api tani és ebből a szempontból valami harmadrangú börzének nevezgetik a zürichi! Már szinte azt lehet kiérezni a beszédjükből, hogy talán tán nem is igen szakemberek ezek n zürichi börziánerek. Amolyan börze kontárok, akik belé mernek kontárkodni még a francia frank lebecsiésébe is, nem elég nekik a legyőzött államok valutáját becsmérelgetni. Francia szemmel nézve, bizony ez mégis csak frivolitásü Node meg i lehetnek nyugodva a franciák. Azok a ba- | jok, amelyek náluk meg vannak az értékmegállapitások terén, nálunk is megvannak. Ná|Uk épen ugy segítenek Zürichnek a francia állampolgárok, mint nálunk a magyarok is, hogy alábecsüljék a frankot ott és nálunk a koronát. Mi már régen megállapítottuk, hogy Zürich nem hivatott a valuták valóságos értékeinek megállapítására, tehát nem lehet Zürich becslő. A franciák most látják ezt meg. Mi már régen tudjuk, hogy, Zürich csak börze, Zürich csak piac, de nem elfogulatlan szakértő. Az adszi-nesze undok játéka folyik csak Zürichben, de nem az igazságos értékmegál 1 apitás. "Mert a magyar korona igenis 0.468-at ér és nem 0.18-at, bármennyire is rontják ezt az értéket is, Schveizban és itthon is oly sokan de sokan. Hogy pedig mi Zürichnek bődülünk? Ebben mi vagyunk ludasok!! Pisszer János. Dr. Bencs Kálmán polgármester a Dessewffy grófi család és Nyíregyháza város közötti kapcsolatról. A város részvétiratot intéz Dessewfty Emi! grófhoz. Nyíregyháza, március 3. A Nyirvidék tudósítójától. Nyíregyháza város képviselőtestületének tegnapi rendes közgyűlésén Dr. Bencs Kálmán mély részvéttel emlékezett meg a közelmúltban elhunyt Dessewffy Béla grófról, a képviselőtestület volt tagjáról. A közgyűlés napirendje előtt tett bejelentései során foglalkozott a pogármester az ehunytfőur emlékével s ennek kapcsán érdekes visszapillantást vetett a város történetére, arra a nexusra amelyben Nyíregyháza városa a Dessewffy grófi családdal volt. Dr. Bencs Kálmán polgármester e részben a következőket mondotta : » . Tekintetes Képviselőtestület ! A megilletődés hangján kell bejelentenem a tekintetes Képviselőtestületnek, hogy Nyíregyháza város legnagyobb földbirtokosa és a XVII. században földesúri joggal biró és állandóan Nyíregyházán lakó gróf Dessewffy-család ezen ágának utolsó sarja gróf Dessewffy Béla, képviselőtestületünknek hosszú évtizedeken át tagja, folyó év február hó 4-én elhalt. Ugy gondolom n$m lesz érdektelen, hogyha az igen tisztelt képviselőtestület előtt felújítom azokat a kötelékeket, amelyek Nyíregyháza városát ezen főúri családhoz fonták. Nyíregyháza. Rákóczi fejedelem birtoka. A szatmári békekötést megelőzőleg Nyíregyháza városa az ecsedi uradalomnak egy részét képezte s mint ilyen Rákóczi Ferenc tulajdona volt. A békekötés után a kincstár lefoglalta, azonban a hat vármegyére szóló uradalomnak szerencsétlen területi megosztása következtében a gazdasági kezelése lehetetlenné vált s igy a kincstár szabadulni akart a tulajdonát képező birtok részétől s igy azt megvételre felajánlotta gróf Károlyi Sándornak, aki hosszas töprengés után elhatározta e birtok megvásárlását, amit azonban a gróf elhalálozása folytán fiának : Ferenc grófnak sikerült az 1748. április hó 6-án létrejött királyi beleegyezés alapján végirehajtani. ' „ A Dessewffy és a Sennyey-csalácft. Nyíregyháza város másik felerésze, mely még a XVI. század második felében szállott a Lónyay-család birtokába, mint szaniszlói Bátori Katalin hozománya, Bátori Zsigmond 1648-ban kelt végrendeletében Margit leányának, gróf Csáky István nejének hagyományozta, akiknek gyermekei l696"ban Tokajban megosztoztak az anyai, vagyis a. Lónyay-birtokon, amely alkalommal Nyiregy háza részjószág Csáky Borbála grófnőnek jutott, kit Palocsay István báró vezetett oltárhoz, mely házasságból született báró Palocsay Zsigmond, ki gróf Pető Borbálával lépett házasságra, s idősebb leányuk, Klára Dessewffy Sámuel báróhoz, az ifjabbik pedig Sennyey Imre báróhoz ment feleségül s igy e házasság révén Nyíregyháza másik fele része e két főúri családra sállott. Itt kapcsolódik össze Nyíregyháza városának története a Dessewffy-család történetével. 'Az úrbéri megváltód. Báró Dessewffy Sámuel fenkölt lelkévet megértette Nyíregyháza város lakosságának az önállóság és függetlenség felé való törekedését s midőn a város vezetőségének sikerült a lakosság előtt kimutatni a földuri jog alól való megváltás határtalan előnyeit, a város lakosságában csakhamar megérlelődött az örökváltás — redemptió — gondolata A város lakossága esedező levelet irt gróf Károlyi- Józsefhez és a Dessewffy-csajlád ezen időszaki fejéhez és direktorához : báró Dessewffy Sámuelhoz, s kérik őket, hogy járuljanak hozzá az úrbéri megváltáshoz. A földes urak közül elsősorban a Dessewffy-család, illetve annak feje, Dessewffy Sámuel báró megérti a város szorgalmas lakosságának eme óhaját és a kor intő szavát, amely megértésből kifolyólag a Dessewffy-család és Nyíregyháza városa között 1803 december 1-én Fintán létrejön a szerződés amely Nyíregyháza város 'és határának a gróf Dessewffy-család tagjait megillető birtokrészét köz- és magánépületeivel, belső és külső telkeivel és földesúri joggal mindennemű jövedelmeivel együtt 320,000 R. forintért, — amelynek kifizetését maga a szerAz aranyszívű Lilian D. W. Griffith rendezése. — „Ut a boldogság felé* testvérfilmje. — Főszerepben: Lilian Gisch. Bemutatja: szombaton, vasárnap, hétfőn és kedden a „Városi" és „Diadal" színházak.