Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 48-72. szám)

1923-03-16 / 61. szám

í 1923. raáreias 16 Hogyan fogadták a márciusi eszmények megvalósulását Szabolcsvármegyében ? Az ősi Szabolcs mindig szabadságszerető vármegye volt. Ez világosan kitűnik a vármegye történelméből. Valahányszor szabadságról volt szó, Szabolcs vezér unokái mindig ott voltak a szent célért küzdők seregében. Igy II. Rákóczi Ferenc fölkelésekor szabolcsiak is ott vigadnak, vagy szomorkodnak a tárogatók hangja mellett. Erről tanúskodnak a vármegyei muzeumban levő kuruc emlékek. Pl. Gróf Vay Ádám Rákóczinak egyik leghűségesebb embere volt, aki bujdosásában is követte a fejedelmet Nem törő.dött azzal, hogy birtokait elkobozták s őt magát többször letartóztatta a császári kormány... A fejedelem kibujdosása után nem lehetett a szent eszmét megvalósítani. Azoban amilyen szomorúan mondtak le a szabolcssi kurucok a szabadságról, oly nagy lelkesedéssel fogadták azt későbbi unokáik 1848-ban. Hogy mily örömmel fogadta a vármegye nemessége az egyenlőség, a testvériség eszméit, az kitűnik az utolsó rendi országgyűlés követeinek, Kállay Menyhértnek és Bónis Samunak a jelentéséből, mely eképpen hangzik: »Tisztelt közgyűlés ! Ha igaz, hogy nemzetek rövid idő alatt néha századokat élnek keresztül, ugy ezen igazságnak világosabb bizonyságát a história fel nem mutathatja,azon néhány heteknél, melyek legközelebb fejünk felett repültek el. Fél Európát villanyozták keresztül a szabadság mozgalmai. Ausztriának és Poroszországnak százados rendszerei néhány órák alatt összeroskadtanak, csak az örök jégtől dermedő észak maradt érintetlenül, féltékenyen őriztetve száz ezrei által. A szabadság testvéresitette a népeket, mert nem a mult század vérveres lobogójával rohant tul határain, hanem a béke olajágát nyújtotta igénytelen kezével. Ezen események megrázkódtatták hazánkban is az ősi alkotmány épületét, mely szük vala már befogadni az igényben és számban megszaporodott uj nemzedéket. Csak két oszlop maradt meg rendületlenül, de amelyek elég erősek befogadni a legtágasabb épületet is, a király és a szabad törvényhozás. Ellenben a szabadsajtó a népképviselet, a községi rendszer, a független magyar minisztérium iránt alkotott törvények által oly alapok rakattak le, melyeken a nemzet közszabadságának és boldogságának legbüszkébb épülete biztosan emelkedhetík, különösen a felfegyverzett honpolgároknak, a nemzeti őrseregnek oltalma alatt. Azonban hibáznék, ha valaki azt hinné, hogy a munka már befejeztetett. A törvények meghozatala csak puszta szó, vagy írott betű és a törvény életbeléptetésének nehéz munkája még hátra van. Számtalan magánérdeket áldoztunk a haza közjavára, hogy a haza közboldogságából és közszabadságábából egyaránt részesüljünk. Kétségkívül mindnyájunknak része, mely a közösből jut, nagyobb lesz annál, melyet mások kirekesztésével elkülönözve birnak az. országnak kiváltságos polgárai. Mert a szabadsság nem fogy, hanem nő, ha megosztják. Mert a jog nem gyengül, hanem erölebb lesz, ha többek tulajdona. Mert a közboldogság nem sorvad, hanem gyarapodik, azoknak száma által, kiket keblébe befogad, a közjog, közszabadság és közboldogság hatalmassá teszi a nemzetet: ámde tagadni nem lehet, hogy az előítéleteknek is megvan a hatalma, és hogy ezen hatalmat légy özni nehéz, hogy a vágyaknak van telhetetlensége, melyeket kielégiteni a lehetetlenségek sorába tartozik. Pedig mind ä vágyaknak igazságos mértékre szorítása, mind a megszokott és talán megkedvelt balitéleteknek száműzése kívántatik, hogy közéletünknek törvényünkben kimondott átalakulása az irott betűkből életre váljék. Őszinte jóakarat sokat, mindent tehet de őszinte jóakaratra minden oldalról számolni és ettől függeszteni fel az egész jövendőt, veszélyes kockajáték. Egység és összetartás kívántatik és azon egység és összetartás, mely magában foglalja a jövendőnek biztosítását, érdeke egyszersmind a honpolgárok legnagyobb többségének ; egység és összetartás arra, hogy legyen az, amit a törvény rendel, legyen meg az mind, de sem több, sem kevesebb, és ha kell több, mint amit a törvény rendel, azt törvényes uton eszközöljük. És ime a nemzetőrség nagyszerű rendeltetése, mely felfegyverkezteti a nemzetet a törvény által kimondott nemzeti akarat teljesítésére«. A jelentés ezután az országgyűlés nevezetesebb eseményeit tárgyalja s igy végződik: »Hazánk határai között sokféle nyelvű népek tanyáznak, de van egy alap, melyen ezeknek különböző nyelvérdekeit egyesíteni lehet, ez az alkotmányos szabadság, mely a különböző nyelvű népfajokat, a polgárzati közös nemzetiségben egymás között egyesitheti ; ez alapon egyek lehetünk az Adriai tengerig, a polgárzat függetlenségének alapján pedig ugyanazon egy uralkodó alatt egyesülhetünk a birodalom egységének eszméjében. Erőt egység ád — egyetlenség felbontja a legerősebb országokat. Isten világosítson fel bennünket, hogy egyesek és az egység által erősek lehessünk. Mi pedig, kik a tisztelt közgyűlés parancsából gyenge műszerek voltunk a gondviselés kezépen, hivatásunk megszűnvén azon megnyugvással léptünk vissza az engedelmes polgárok sorába, hogy semmit sem tettünk, mint azt, amit lélekismeret szerint hasznosak és szükségesnek találtunk a szeretet haza javára«. Ez volt az utolsó rendi országgyűlés szabolcsvármegyei követeinek jelentése, melynek minden sorát a szabadság győzelmének boldog öröme hatja át. A vármegye birtokos nemessége nem a kiváltságairól való köteles lemondásra gondol, hanem feledve az egyéni érdekeket, a fényes jövőbe néz, ahol a jogok a közterhek igazságos megosztása, a jobbágy ság felszabadítása és a nemzeti hadsereg felál litása által Mátyás hires hadseregének feltámadását s egy boldogabb, hatalmasabb Magyarországnak a megvalósulását látja. Nagy volt az öröm, melyet a vérontás nélkül kivívott szabadság szerzett a nemzet fiainak, de ugyanolyan nagy volt a lelkesedés is, mellyel később fegyvert fogtak a szabadság védelmére. Szabolcsvármegye saját költségén állított fel egy zászlóaljat, amelynek dicső tetteiről a muzeumban levő zászló sokat tudna beszélni. Ezt a zászlót gróf Dégenfeld Imrénétől, mint zászlóanyától kapták honvédeink s ígéretükhöz hiven megkoszorúzva hozták vissza. Szabolcsiak, büszkék lehetünk, hogy ilyen ősöknek vagyunk az utódai, de ne elégedjünk meg ezzel a büszkeséggel, hanem mutassuk meg, hogy méltók vagyunk ilyen ősökre ! Mutassuk meg, hogy őseink nyomain haladva csakugyan testvérek lettünk, akik egy szívvel, egy lélekkel dolgozunk hazánkért s egy szivvel, egy lélekkel fogunk zászló alá tömörülni, majd : »Ha megfújják a trombitát!« Tóth Illés. Március Idusán. Irta és a polgárság ünnepén előadta : Máczay Lajos. Március Idusa! Hősöket teremtő Nap! Hozz áldást a magyar nemzetre ! Gondban tova tűnő napok méhe meddő... Serkentsd te népedet dicső tettre ! Irtó sötétségben gyújts nekünk világot, Tedd acélőssé a gyönge kart, Csüggedő lélekbe önts uj bátorságot, Segítsd eszméidhez a magyart! Március Idusa ! Nézd, hogy mivé tettek Trianonban gőgös nagy urak. Krisztus palástjára mint sorsot vetettek S gyávák vitték szét a koncukat: Azt tették mivélünk ! Rútul meggyaláztak, Melytől fájó lelkünk megreszket. Trianon ! Elmúlik egyszer a gyalázat! Levetjük magunkról a keresztet! >S akkor minden asszony szivettépö búja, ! Játékos gyermeknek elnémított kedve, • Megkorbácsolt férfi homloka boruja, Könyörtelen szivvel vissza lesz fizetve ! Kék egekbe nyúló Kárpáloknak orma, Fenyvesek közt búvó csermely csobogása, Nagy múltról regélő várak néma romja, Berkekben fészkelő vadgalamb bugása, Adria kék vize, Szent Koronánk gyöngye, Föld mélyében rejlő éltet adó élet, Hősöket nyugtató sirhalom göröngye... — Mindent elraboltak, — minden a másélet Feljajdul a lelkünk a vesztesség láttán iS néma keservünkben sóhajtunk az égre : Istenünk meddig hagysz elhagyottan, árván ? ] Meddig mérsz még csapást nemzetünk fejére? fí> szól az Ur : Én látom e nemzet romlását

t 'A? hogy erős karral romlástól megvédjem, Kivánom : bűnöket fiai meglássák ! Ugy kegyembe ves\z\ení s lesz ismét én népem* 'Ne legyen dáridó, vigasság ne járja, Némuljon el minden duhajkodó kedve ! Cifra selyemrongyot ne rakjon magára, Mikor rongy sem jut sok mezítelen te^re ! 'Ne legyen álma a párnán pihenőnek, ]Amig ezereknek csupasz föld az ágya ! Ne legyen nyugalma nyugton szendergönek, íMig iß nemzet testét viha

r veri vágja ! \A turáni átok messzire kerüljön, íGyűlölködő szívbe szálljon szelíd béke! 'Minden lélek csak a nemzetért hevüljm! Hosszú szenvedésnek igy jön el a vége. jS akkor, ha az ég a földre rászakadna, Tombolna még jobban a gyülélet lángja, 'Március magyarja biztosan haladna Ezer évre szóló uj honfoglalásra. Diadal Mozgó Szombaton és vasárnap A villámközpont kalandor-film Leány- és női iläpok nagy választékban a legolcsóbb árak mellett szerezhetők be: Tóth Mária Nyíregyháza, Vay Aciám-u. 7. "« I I I I K I íseí Hindu síremlék m Diadal Kongóban