Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 48-72. szám)

1923-03-29 / 71. szám

1923. március 2» Szabolcsban a serdületlen korban levő ifjak akadály­talanul látogatják a korcsmákat és mulatóhelyeket. A vármegye alispánja szigorú rendeletben tette szóvá a mélyen elszomo­rító jeleneéget. — Nyíregyháza polgármestere intézkedett, hogy 15 éven aluliakat ne tűrjenek meg a korcsmákban. Nyíregyháza, március 28. A Nyirvi­dék tudósítójától . Mikecz István alispán értesülve arról a lesújtó valóságról, hogy a vármegye községeiben és Nyíregyháza városban a serdületlen ifjúság mindinkább korlátla­nul látogatja az egészséget és erkölcsöt romboló korcsmákat cs mulatókat, szigo ru rendeletet intézett a főszolgabirákhoz és a város polgármesteréhez a gátló in­tézkedés haladéktalan megtétele érdeké­ben. A főszolgabírók dobszó és hirdetmény utján hívták lel a lakosság figyelmét a lör vénybe ütköző jelenségre s mindent meg­tettek annak méggátlására. Ugyancsak eré­lyes lépést tett ez irányban dr. Bencs Kálmán polgármester is/aki tegnap a kö­vetkező, minden sorában megszívlelendő hirdetményt tette közzé: Ujabban többször fordult elő az a mélyen elszomorító tünet" hogy serdület­len korban levő ifjak akadálytalanul láto­gatják a korcsmákat és mulatóhelyeket. A szeszes italok mértéktelen élvezete, do­hányzással, léha mulatozásokkal és üres szórakozásokkal összekötve ebben a kor­ban a legkártékonyabb, mert nemcsak az egészséget ássa alá, hanem veszélyezteti azt is, hogy az ifjak erkölcsi tekintetben és jellemben megerősödhessenek. A kérdés nagy jelen tőségét mélyen át­érezve, szükségét látom annak, hogy a ba­jok orvoslására, aZ érvényben álló s ide vonatkozó szabályrendeletek szigorú be­tartását állandóan ellenőrizzem s az azokkal vétőkkel szemben kivétel nélkül éreztessem a törvény teljes szigorát. Elrendelem ennélfogva, hogy a 15 éven alól levő gyermekek nyilvános mu­latóhelyeken meg nem jelenhetnek s korcs mákat, sörházakat és pálinkaméréseket nem látogathatják. 1. E hirdetményemet minden koi'csmá ban, ital mérésben s általában a felnőttek látogatására szánt nyilvános helyiségben a vendégek által könnyen észrevehető he­lyen ki kell függeszteni. 2. Felhívom a lakosság figyelmét, hogy azt a szülőt vagy gyámot, aki 15. évét még be nem töltött gyermekét kávéházban korcsmában, sörmérésben vagy más, csu­pán felnőttek által látogatott nyilvános mulatóhelyen időzni, vagy nyilvános táncmulatságban felügyelet nélkül megje­lenni engedi, 1000 koronáig terjedő pénz­büntetéssel fogom sújtani. 3. A kávéházak, korcsmák, sör- és pálinkámé rések s egyéb, csupán felnőttek által látogatható mulatóhelyek tulajdono­sait, vagy bérlőit pedig figyelmeztetem, hogy aki 15 évet be nem töltött gyerme­ket az emiitett helyiségekben, illetve tánc­mulatságon felügyelet nélkül időzni enged, 1000 koronáig terjedő pénzbírságra fo­gom megbüntetni. Amennyiben pedig fenti kihágás elkö­vetése és emiatt egyizben történi elitéiLe­tés után ellenök ujabbi feljelentés tétetnék az ital mérési jogosítvány megvonása iránt a szabályszerű eljárást azonnal folyamat ba teszem és a szükséghez képest intéz­kedem az üzlethelyiség rögtöni bezára­tása iránt is. Nyíregyháza, 1923. március 20-án. — Dr. Bencs Kálmán polgármester. Reméljük, hogy sem az érdekeit szü­lők, sem pedig a korcsmárosok és mulató­hely tulajdonosok nem várják ezekután be, hogy a rakoncátlan fiafaiság miatt sú­lyos "kellemetlenséget, anyagi és erkölcsi kárt szenvedjenek el. A magyar szív jósága Amerikából is hazaszáll. Egy dollár a nyíregyházi hadiárváknak. — Üzenet a jó Emma néninek. Jávor János Amerikában a nyíregyházi ág. h. ev. egyházra, a hadiárvákra és a rokkantakra gondol. A messze Amerikába vándorolt nyíregy­házi magyarok szivében olthatatlan a sza­bolcsi föld utáni vágy, lelkükre árnyékot vet a megcsonkított haza, a rokkanttá lett ma­gyar testvérek, az árva kis leányok, fiuk sor­sa. Verejtékes munkájok közben a gondolat szárnyán itthon teremnek s pihenésük idején minden otthoni hirt megtárgyalnak. A Nyirvi­dék több példányban száll át a tengeren, la­punknak több előfizetője van. Ilyen a Nyire­házáról Amerikába került Jávor János is, ez a melegszívű magyar munkás, aki a napokban levelet irt Nyíregyházára. Ez a levél jellemző a messze idegenbe került honfitársak aggódó hazagondolására. Jávor János a Nyírvidékből értésült, hogy Nyíregyházán a Pacsirta-utcá­ban árvaház nyílt meg a háborúban apátlanná lett árvák részére és a hír lelkiismereti kér­déssé duzzad az ő gazdagon érző lelkében. Egy dollárt küld a levélben az adományra annyira rászorult intézetnek, de nem azért, hogy ebben lerója kötelezettségét. Ezt a dollárt, amint irja Emma néninek, az Erzsébet hadiárvaháe szívvel-lélekkel magasztos hiva­tásának élő igazgatónőjének, Ruszinkóné juszt Emmának bélyegköltségekre küldi s okos tanáccsal szolgál, mit lehetne tenni a hadiárvák intenziv megsegítése érdekében. Azt iria Jávor János, hogy irjon kérvényt Emma néni Amerikába egy ottani ág. h. ev. lel 1 kész urnák, hogy ő adja tudtára az Ameriká­ba került nyíregyháziaknak az otthon megala­kult árvaház hírét s szólítsa fel a jólelkű test­véreket az árvaház javára való adakozásrai Adjon mindenki — irja Jávor János honfi társunk — hála Istennek van miből. Dolgo­zunk éjjel-nappal, mint mikor háború volt. Tegye mindenki jóvá, amit elmulasztott. Ezt irja Jávor János, de ir mást is és tegyük szi­vünkre kezünket, néki igaza is van. Mintegy nekünk, nyíregyháziaknak tesz szemrehányást azért, hogy mindezideig nem fordultunk se­gítségért az Amerikába kikerült nyíregyhá­ziakhoz. A néma gyermeknek — irja Jávor — az anyja sem érti kívánságát. Eddig minden falu, minden város felhívta a népet, csak Nyíregyháza tengődik a magáéból. Vártuk lestük — irja tovább — mikor jön a hir szülő­városunkból, de a mai napig senkisem jelent­kezett. Pedig, ha Őexellenciája, Qeduly Hen­rik püspök ur felhív bennünket, hogy ada­kozzunk harangra, akkor az lett volna aztán a szép összeg, amit mi összeraktunk volna. Azután otthon, Nyíregyházán, amint a Nyír­vidékből olvassuk, Bőrgyár Részvénytársaság alakult, bankokról is halljuk, hogy részvénye­ket adnak el. Az ilyen esetben elvártuk volna, hogy tudtul adják nekünk. Többeket ismerek, akik pár száz dollárt fektettek volna bele s magam is megtettem volna. A polgármester urnák is fel kellett volna hivni az amerikaia­kat, hogy adakozzanak a rokkant katonák és az özvegyek javára. Ezeket irja Jávor János messze Ameriká­ból s egyben kéri a rokkantak névjegyzékét is hogy átolvasva állapítsa meg, nem akad-e kö­zöttük egykori ismerősei közül. Értesülésünk szerint Ruszinkóné juszt Emma, az Erzsébet hadiárvaház igazgatónője e levél utmutatása nyomán meg is irta a szive ket inditó kérvényt Amerikába. Hisszük, hogy |ez a lépés eredményes is lesz s kívánjuk is, mert hiszen a városunkban létesült hadiárva­ház valamennyiünknek szivéhez van nőve. Ami az egyház cimére szóló üzenetet illeti, azt hisszük, hogy ha a most tervezett énekeskönyv költségeire gyűjtés indulna meg a Jávor János által jelzett módon az ameri­kai hivők között, ez sikerre is vezetne. Országos kongresszusra készül­nek a magyar szőllősgazdák. A pénzügyminiszter legutóbbi be­széde pánikot keltett a szőlőmivelők között. — „A szölömivelós elhanya­golása második Trianon lenne." — Három pezsgőgyár nem képes az or­szág bortermesének leldclgozására. — A Magyar Siöllösgazdák Országos Egyesületének ügyvezetője a gazdák panaszairól. Budapest, március 28. A szőlőmüveiők egy küldöttsége előtt a pénzügyminiszter tudvalevően legutóbb élesen kifakadt és kéréseik teljesítését az­zal utasította el, hogy felesleges a túlzott bortermelés az országra, mert a feleslegek értékesítésére sem itthon, sem a környe­ző államokban nincsen megtelelő piac. Rámutatoli még a miniszter arra is, hogy a borédesités megengedésével lehel csak megkísérlem boriéiesiegeink export­ját. A miniszter kijelentése, bár azok tel ­jjesen a tényeken alapultak és csupán el­keseredett hangú regisztrálására szolgál­tak borkivitelünk meghiúsulásának, a gazdák körében nagy elkeseredést váltott lak ki. Felkerestük a Magyar Szőlőgazdák Országos Egyesületének ügyvezetőjét Ba­ross Endre dr-t, aki a következőkben vá­zolta a helyzetei munkatársunk előtt: — Borkivitelünk csődjének okát fő­leg abban látjuk, hogy a kormány az or­szág határozott agrárjellege ellenére is iparpolitikát akar csinálni. Bele kellene nyugodnunk abba, hogy ipari cikkekben tényleg importra szorulunk és amiért megnyitjuk határainkai az ipari cikkek előtt, viszonzásul szabad utat kellene biz tositani mezőgazdasági termékeink s el­sősorban bortermelésünk számára. Ma­gyarországon 360000 katasztrális hold szőlő van, évi bortermésünk kétmi.[pó Hl. — Természetes, hogy ezt a mennyi­séget a belföldön elhelyezni tehetetlenség, viszont a kivitelt az hiusítja meg, hogy a környező államok horribilis bevite.i iíleté kekkel drágítják meg annyira borainkat, hogy azok elvesztik versenyképességüket. A környező államok eme eljárásának ki­zárólagos indoka az, hogy mi viszont meg­nehezítjük saját iparmik védelme cimén az iparcikkek behozatalát. — A trianoni szerződés tudvalevően megfosztotta az országot teljesen az ipar fejlesztéshez szükséges nyersanyagoktól, széntől, viszont csaknem teljes egeszük­ben megmaradtak bortermővidékeink. — Ahelyett léhát, hogy importált nyersanya gok és drága külföldi szén segítségével a belföldi szükséglet fedezésére elégtelen, külföldön pedig nem versenyképes ipart igyekeznénk csinálni, gondoskodni kelle­ne a megmaradt értékek lehető teljes ki­használásáról. Magyarország bortermelése ugy kvalitás, mini kvantitás dolgában ve­tekedik Franciaország termelésével, még­sem tudjuk ezt a felbecsülhetetlen előnyt javunkra értékesíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom