Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 48-72. szám)

1923-03-03 / 50. szám

1923. március 3. J^YIKglDÉS, 3 viczky László, Jármv Elemér tábornokok, dr. Káliay Miklós főispán, Mikccz István alispán, dr. Illés Andor kir. főügyész, Majthénvi Kiss Sándor rendőrtanácsos és még számosan. A lady patronessek elhelyezkednek a diszes emelvényen. Lator Zoltán őrnagy, cigánybíró rázendít az eV ső csárdásra: • Besároztam a hakkancsom Ültem érte három napot fogdába A táncot Kratochwill altábornagy kezdi Jármy Elememével és Jármy Elemér tábornok Kratochwill Károlynéval. Mantu Aladár rázendít a nemrég előadott Gyurkovics lányokban olyan frappirozó hatást tett csárdásokra s a ragyogó est szépséges fiatalsága, délceg ifjai magyaros tűzzel járják a legszebb táncot. És ettől kezdve, felváltva játszik a katonazenekar, amelyet maga Kiss János parancsnok dirigál és Mantu Aladár muzsikálja. A színpompás táncos teremre merengve néznek le a tépett hadilobogók mintha áldón terjesztenék ki szárnyukat erre a daliás vigalomra. amelyet a magyar katonák gyermekeinek jövőjéért való gondosság lelkesít. A világos reggelig tartó ragyogó estén megjelent hölgyek közül a következők neveiL sikerült lejegyeznünk: Asszonyok: özv. Ballay Gyuláné, Buday Andorné, Csürö» Gyuláné, Ditrner Emiiné, Ébrey Győzőné, Fluck századosné Füzesséry Elemérné, "Kratochwill Károlyné, dr. Kállay Miklósné, dr. Korányi Endréné, Görgey Lajosné, dr. Garay Gyuláné, Jármy Eleménié, Kovách Árpádné, Kemenes Istváxuié, Kenyeres Jánosné, Kertész Sándorné, Lator Zoltánné, Lázár századosné, Miller Jánosné, Marschalek Jánosné, Mikecz Istvánné, Felsővályi Nagy Frigyesné, Nagy Jánosné, Orbán Ru dolfné, Perczel Dénesné, Reöek Istvánné, Retsky Andrásné dr. Sasi Szabó László né, Szaplonczay Pálné, Torris A. Béláné, özv. Tóth Béláné, Tóth Sándorné, Vén Zoltánné. Lányok: Barzó Irén, Ébrey Tilda, Füzesséry Edith, Hauer Irén, Jármy Sári, Jármy Marcsa, Kállay Ica, Korányi Anna, Krasznay Ili, Reöck Gabi, Reguezky Ilonka Schaffet Margó, Sasi Szabó Klári, Tóth Sári, Velenczey, Jolán és még számosan. Ujhelyen át csempésztek kétszázezer szokolt. A budapesti főkapitányság néhány hét előtt bizalmas értesítés kapott, amely felhívta a rendőrség figyelmét arra, hogy Budapest és Csehszlovákia között, Sátorai jaujhelyen át egy Király Gyula nevü ügynök utazik állandóan állandóan s nagymennyiségű magyar koronát szállít ki az országból, de viszont sok százezer koronát hoz rendszerint magával, hogy itt a fővárosban a De

vi

7aközpont megkerulosével értékesítse. Két detektív csütörtökön reggel Sátoraljaújhelyre utazott, ahol fellültek arra a vonatra, amellyel Király Budapest felé utazott. Megfigyelték, amint a pályaudvar közelében egy szállóban megszállt. Még csütörtökön meglátogatott lakásaikon, amint ezt a detektívek megfigyelték, két gyapjú kereskedőt, akikről később kiderült, hogy Király ügynökei. — Megfigyelték a detektívek, hogy tobb textilnagykereskedőt keresett fel pesti ügynökei társaságában. Látogatást tettek eciy egész sereg ismert fővárosi nagykeres-, kedőnél. Király déltájban betért egy kávéházba s amikor onnan eltávozott, a detektívek eléje léptek és előállították a főkapitányságon. Húszmillió korona magyar pénzt találtak nála. Ezalatt detekt*vek jelentek meg mindazoknál a kereskedőknél, akiknél Király a délelőtt 'folyamán járt és lefoglaltak összesen 200000 szokolt. Az eljárás az egész társaság ellen a devizarendelet kijátszása cimén megindult. I ! Berlinben. nilyen az élet a letiport Németországban? — A németek ellenállása. Magyar diákok a tiltakozó gyűlésen. Ha majd fennen lobog a régi zászló Egy Berlinben időző ifjú irja nekünk '• rikaiak s japánok százai lepik el az utcát s ezeket a sorokat: I jóformán csak idegen szó hallatszik

1. A németek gyűlölettel néznek rájuk, udvariatlanok velük szemben, sokszoros árakat fizettetnek ű külföldiekkel mindenért, de mindez hiába. Mint éhes sáskaraj lepnek el mindent, hogy kifosszák ezt a ma nekik nagyon olcsó szegény országot. Nézem az üzletek kirakatait, az árak emelkednek ugyan de nem tartanak lépést a márka katasztrofális zuhanásával. Az árak nagyon magasak — márkában, de koronára átszámítva sokkal olcsóbb minden, mint itthon. Különösen az iparcikkek olcsók, felébe sem kerülnek, mint idehaza. Hiába, a németeket leverhették, de a német ipart nem tudták nel, mi szem-szájnak ingere s egy helyen nek, mi szem-szájnak ingere s egy helyen találkoztam egy rég nem látott ismerőssel — a naranccsal. Most feltűnnek előttem az egyetem hatalmas, ódon falai. Az aulában az ifjúság tiltakozó gyűlést tart a Ruhrvidék jogtalan megszállása ellen. — Egy sarokban a ma gyar diákok kis csoportja, akik eljöttek, hogy kjfejezést adjanak a ütmetekkel való együttérzésüknek*,. Látom a német diákok szemében, hogy nagyon örülnek annak, hogy mi, volt szövetségeseik is megjelentünk. Most az ifjúság szónoka beszél. Szomorúan ecseteli az ország súlyos helyzetét s komoly szavakkal kéri őket, hogy összetartva munkálkodjanak a haza megmentésén. »Érzem és tudom — fejezte be lángoló lelkesedéssel szavait — hogyha a hazaszeretet hevétől áthatva lelkesen dolgozunk tovább, akkor eljön az idő, amikor megtorolhatjuk a "sérelmeket t amikor újra fennen fog lobogni a zászló, amikor feltámadunk régi nagyságunkban és dicsőségünkben.« Dörgő hoch volt a válasz szavaira s utána felhangzottak a német hiyminusz magasztos hangjai : Deutschland, Deutschland über alles. R. Sándor. Berlin, február hó. Vonatunk dübörögve rohan az éjszak t sötétjében Berlin felé. Izzó homlokom a hideg ablaktáblára szorítom s az éjszaka sötét fátylát iparkodom pillantásaimmal fellebbentem ... Hajnalodik... Már a külvárosok házai között halad a vonat, a világváros ébredezik. Lassanként feltünedeznek ez újkori Bábel hatalmas épületei, a vonat lassit, még egy utolsót zökken, az ajtók felcsapódnak, fülsiketítő zaj és lárma, az emberek idegesen futkosnakL Berlinben vagyok. Végre kiérek a pályaudvarról s előttem terül el a város egyik legforgalmasabb pontja, a Leipziger-platz. Csodálkozva bámulok a szédületes forgalomra, autók, villanyosok egymás hegyén-hátán s csodálom, hogy nem történik minden pillainatban valami szerencsétlenség. Kocsit nem látok, a világváros rohanó élete kiszorította ezt a régi, lassú közlekedési eszközt. Annál több azonban a biciklista s amii a legjobban meglep több nőt látok biciklizni, mint férfit. Óvatosan indulok el a háborúban a mi tiszteletünkre elnevezett forgalmas Budapester strassén. Egyszerre a szemembe ötlenek egy hatalmas újságpalota kirakatai. Előtte emberek százai tolonganak, mohón olvassák a franciák ujabb atrocitásairól szóló hireket. Figyelem őket, vájjon mit beszélnek erről a dologról, ami most egész Európát izgalomban tartja'. Az emberek nyugalmukból kivetkőzve, izgatottan tárgyalják az eseményeket. A kezük ökölbe szorul, a szemeikben harci kedv ég s innen is, onnan is hallatszik : »csak muníciónk lenne, megmutatnánk még egyszer a világnak ...« Félénken s a járdáról is lekerülve megy el a tömeg mellett két francia missiós tiszt s látom, hogy az embereknek nagy kedvük lenne rajtuk torolni meg miinidazt, amit elnyomott testvéreik tőlük szenvednek. Valaki kárörvendve újságolja, hogy a francia és belga missiók tagjait a szállodákból kitették és az éjjelt szál lás nélkül kellett eltölteniöl\. Az egész nagy német nemzet, félredobva minden pártpolitikát, mint egy egész tart össze. Az eddig egymással szemben állók most egyesülve, minden erejüket a közös cél érdekében vetik latba. A kormány naponkint milliárd számra dobja piacra az uj bankjegyeket, hogy a Ruhr vidéken sztráj| koló munkásokat fizethesse; nemzeti gyűjtést rendeznek s az emberek egymással vetélkedve adják utolsó megtakarított pénzüket, hogy az éhezőknek legyen kenyerük s feogty a szenvedők könnyeit felszárítsák. S a nagy erőfeszítésnek vttn ís eredménye. A Ruhrvidéken a forgalom csaknem teljesen szünetel, az odaküldött entente bizottságok tehetetlenek ; s Poincaré minapi beszédében maga ismerte el; hogy a megszállás öt hete alatt mindössze ezer vagon szenet tudtak Franciaoiszágba bevinni, holott eddig jóvátételi kárpótlás fejében ennek a mennyiségnek több százszorosát kapták havonként a németektől. Lassanként eljutok Berlin leghíresebb és legszebb utcájára, az Unter den Lindenre. Valaha itt vonultak végig diadalmenetben az 1870—71-es háborúból visszatérő hősök s büszkén lobogott felettük a győzedelmes birodalmi zászló... s ma az idegenek birodalma ez. Mintha csak nem ís Németország fővárosában volnék. Angolok, franciák, ameLILIAN GISCH „Ut a boldogság felé" hősnője az „Aranyszívű Lilian"-ban felülmúlja önmagát. Bemutatják a Városi és Diadal színházak szombattól. — Jegyek már kaphatók. Szebb mint a Szodoma és GomoPa Sámson és Delila Delila — — Korda Mária Sámson — — Galaor, a híres atléta A nagyherceg Lukács Pál, a Vígszínház tagja Bemutatja péntektől az Apolló. • GBiick Jenő] bútoráruházában ^ Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 8. sz. alatt j mélyen leszállított áron vásárolhat j modern háló, ebédlő stb. beren- í 2 434-38 dezést és különféle bútorokat, j ••••••••••••••Hl