Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 48-72. szám)

1923-03-18 / 63. szám

im március 18 A tavaszi német világvásár. Képek a lipcsei nemzetkőzi mintakiáilitásról. A Nyirvidék számára irta : K°váts Lajos* Leipzig

1, március 10. I. A március 1-én Lipcsében megnyitott tavaszi minta kiállításon nem igen vett részt az áhított tavaszi verőfény, sőt bizony az északi szél igen téliesen zúgott a házak között az elegánsan kiöltözött járó-kelők örömére, akik divatos téli öltözetükkel szintén egy nagyobb, egy hatásosabb világkiállítást rendeztek. A németek amerikai prémjei, az oroszok szilszkinjei, nem kevésbé a japánok ezüst rókái egymással versenyeztek, hatás tekintetében, egymást kergették a Krupp és a Demag gépóriásai között. Lipcsében. Lipcsének a forgalma ezekben a napokban a háromszorosára növekedett. Lehetett itt minden nemzetiséget találni, különösen azokból az országokból sokat, amelynek jó valutája van. No és szórják a pénzt — és drága minden, mintha igazán semmi értéke nem volna a pénznek. Egy német kereskedő, aki három napig volt csak Lipcsében, mutatta a számláját, amelyet lakásért és ki3zolgálásért fizetett. Kilencvenötezer márka. Három nap. Tehát óránként majdnem ezerötszáz márkát kellett fizessen. Az elképzelhetetlen árakkal lépten-nyomon találkozik az ember. Egy cigaretta 400 márka, egy villamosjegy 450 márka, egy pohár sör 600 márka, egy ebéd I tiz—tizenötezer márka. Ha elképzeljük, hogy ' egy ebédnek a mai árával ezelőtt egy félévvel másfél hónapig uri módon Tehetett élni, tiszta'fógalma't alkothatunk arról az óriási esésről, amelyben a márka egy félév alatt részesült, "hozzá téve azt" is, hogy ezekben a napokban mindent értéken felül kellett fizetni. Maga a kiállítás tulajdonképen az egész várost elfoglalja, illetőleg majdnem minden második épület egy-egy kiállítási »stand« azonban a főhelye egy pár kilométerre van a város középpontjától és egy egész külön városrészt foglal magában. Monumentális gépek, repülök Ahogy a kiállítási terület felé közeledünk már messziről hallatszik a különböző gépek zakatolása és zörgése. A főkapu portásainak sok dolguk van, hatalmas tömeg szorong a Kapu efőtt, akiket egyenként bocsájtanak be hogy nehogy valaki fizetés nélkül bejusson. Ä 'belépő-jegyét "egy kis plakett képviseli, amefy a a gomblyükakből csillog előre. Az én sapkámon a nemet mérnök egyesület' jefvénye volt, amelynek a segítségével, a tömeget kikerülve az oldalajtókon juthattam be, amikor akartam. Közvetlen a főkapun belül nagy társaság van, ahol az egyes nagyobb, fedél alá nem férő gépek vannak kiállítva. Mindjárt az elején vannak az iparvasutak, bányák és fatelepek részére. Kis benzinmozdonyok szaladgálnak, mutatva képességüket. Nagyságukhoz képest nagy horderővel birtnak és gyorsaságuk áttétellel nagyban fokozható. — Nem nézi senki, akik inkább figyelik, mind német bányászok vagy technikusok. Annál több közönsége van a repülőgépek standjának, ahol tiz dollár ellenében még föl is szálJfaat az érdeklődő és megnézheti Lipcsét a magasból. A dessaui Funkers-cég egy igen szép gépet állított ki. Személyszállító gépei különben messze földön ismertek. A kiállított gépe szintén személyszállító, hatvan lóerős motorral s az egész gép egy nagyobbacska ebédlőszobában kényelmesen elfér. Négy személy yészére van készítve és három ember minden megerőltetés nélkül vihető ide s tova. Megkérdem a mérnököt, eladó-e a gép ? Igen — mondja — sőt el is van adva, egy orosz vette meg. Kérdem továbbá, hogy gyártanak-e még többet ? Nem gyártunk rendszeresen — mondja — Ön is tudja ugyebár, hogy Németország nem gyárthat repülőgépeket azonban a Funkers gyár vesz fel rendeléseket s akkor az entente-től kell kérni diplomácia utján az engedélyt, aki nagy utánajárással megengedi (de csakis külföld részére szabad gyártani) és akkor megbízottat küld a gyártás ellenőrzése végett. — No és mi az ára egy ilyen repülőgépnek olyankor ? Nem sokkal több, mint egy automobilé — mondá — de ha Németországnak szabadna repülőgépet gyártani, egy harmadrész annyiba kerülne, mint egy autó és annyira el volna terjedve, hogy a bolti szolgák is repülőgépen szállítanák a csomagokat haza. Még egy pár szakkérdés és elbúcsúzom a pilóta kollegától, aki jelmezes sapkája alól kissé mosolyogva jegyzi meg : »Elég sajnos az Németországnak uram, hogy a mérnök egylet tagjainak nem le het már mind a kis ujjában az egész repülőgéptan«. Tűzgépek,. A következő csoportok stabil (beépített) tűzgépek. Nyersolaj, benzin, gáz-motorok, amelyben különösebb előrehaladottság nem mutatkozik. Magyarország már ebben a tekintetben különbeket is állit elő. (Ne csodálkozzunk ezen a kifejezésen, mert* vannak Magyarországnak oly gép-produktumai, ami bármikor felveszi a versenyt az ugyanolyan német géppel. Pl. a nagyfeszültségű villamos áramfejlesztők stb.) Nagyobb hatással csalja a közönséget maga felé a DEMAG (Deutsche Maschinen Fabrik A. ü.) udvari »standja«. Magnetikus emelőgépe a naivak között igen sok bániulóra talál. Érdekes is az. amikor egy hatalmas •vaskorong ereszkedik le a magasból s aiöldön szétszórt ócska vasdarabokat magához vonza és egy helyre összegyűjti, vagy vaggonba rakja. Sziklafuró gépei sgk bányász elismerését megszerezték. Gőzdarut és kotrógépet állított ki még. A többi csoportok nem sok fejlődést, mint inkább reklamirozó képességet mutattak be. Egy hamburgi cég csolnakokat állított ki. Kis vitorlás és motorcsolnakokat oly ízléses kivitelben, hogy az embernek szinte kedve támadt beleülni. Ugyanez a cég ugy reklamiroztatta magát, hogy fogadott embereket felöltöztetett indiánusoknak és egy indián csolnakot hurcoltatott Városszerte, amely után egy koporsót.vivő menet ment, jelképezvfe, hogy az indiánok is már temetik csolnakjaikat, mert az ő gyártmánya ott is tért hódított. Egy nitrogén gyáros nitrogénnel megtöltött léggömböket eresztett föl, egy motorkerékpárgyár kerékpárjain csinos bőrruhás hölgyek kattogtak a közönség között, akik nem inkább a kerékpárt figyelték, hanem a rajta tovarobogó reklámot. A nagy betoncsarnok, a kiállítás magva, mint egy colosszális gyár, olyannyira megvan tömve gépekkel. Valami kétezer német szerszámgépgyár állította ki szerszámgépeit, ame lyekben a legfontosabb előrehaladottságot azt lehet észrevenn

;, hogy a legújabb szerszámgépek mind automatikusan működnek. Ez nagy fontossággal bír, mert pl. a régi szerszámgépek mellé, mondjuk pl. vasesztérga, vagy vasgyalugép — szükség volt egy állandó szakéin berre, aki azt állandóan igazítja és figyeli. Az újonnan gyártott automatikus vas megmunkáló gépek önmaguk elvégeznek mindent anélkül, hogy hibát elkövetnének és 4— 6 ilyen szerszámgép mellé kell csak egy szakmunkás, aki inkább a gépnek esetleges bajait, akadályait távolitja el. Gyorsvonat az első vágányon. Nyíregyháza, márc. 17. Reggel öt óra van. Az egész váno„ alszik, csak a kakas árulja el hangos kukorikolással, hog}' már ébren van. Az utcákon sehol így lelket nem látni, csak a rendőrök állnak posztjukon, a Jajnak hidegtől kipinosult arccal, nehezen várva a reggeli felváltást. A Korona kávéház redőnyeit egy álmos szemű paraszt fiu feltolja s rá néhány percre kezdenek érkezni a reggel első hírnökei, a pincérek A taligák és kocsik standja is kezd megélénkülni, mert hisz (5 ó 10 p-kor indul a legtöbb utast vivő pesti gyorsvonat. A Koronában az elutazni készülő vendégek lázas sietséggel fogyasztják el reggelijüket. Csupa ismeretlen, idegen arc. Legnagyobb részük kereskedő vagy utazó, akik átutazóban vannak, vagy csak 1—2 napot töltötetk itt. A szálloda bejáratánál Simon, a l'ő]K>rtás hangos köszöntéssel üdvözöl egy urat, akinek megígéri, ha megtáviratozza, mikor iön vissza, egy jpbb szobát fog adni, mint most volt. Egy-egy rozoga fiákker döcög a vasút felé. A kocsis szinte el van bujtatva a bakra helyezett hatalmas bőröndök közé, ugy, hogy az embert nem is lehet látni, csak a hangot hallani, amint nem éppen szalonképesen nógatja ványadt gebéjét. A villanyos hangos csengetéssel jön. Bizonyára "a kocsi belsejében szundikáló kalauzt akarja ezzel bosszantani. Én is kimentem a liessenyéi-térre, felültem a villanyosra, hogy kimenjek a vasúthoz széjjelnézni — milyen is az állomás a gyorsvonat indulása előtt. äz áMomáson Ugy látszik a toronyóra fürgébb a ,vasut órájánál, mert mire kiértem, a va• «Ii óra kevesebbet mutatott, mint a to ronyóra, amikor elindultam. Az állomáson i már nagy az élénkség. A hordárok alázatos előzékenységgel szinte megostromolják a kocsikat. Fedor bácsi, a hordárok szeniorja be sem varja mig a kocsi megáll, oda kiálltja: — Egyes számú hordár!! Má_ sodik osztályba ugy-e nagyságos ur — kérdezi. Nem, harmadikba!! — hangzik a válasz. Olyanok, akik eddig második osztályba utaztak, a horribilis tarifa miatt harmadikba mennek. Bent az állomás épületben zsibongó khaosz. A jegypénztárak előtt egyre nő a tömeg. A harmadik osztályú jegypénztár előtt ember ember hátán tolong. Egy gyászfátyolos úrnőnek a nagy tolongásban egész lehúzzák a kalapját, amire gúnyos hahota tör ki. Szegény nő elkezdett sírni... Az első és másodosztályú jegykiadásnál sokkal kevesebben vannak. ítt főleg nőket és katonatiszteket látni. Akik megkapták a jegyüket, boldogan szaladnak, hátha helyhez jutnak. De a váróterem ajtója zárva van. Lélek az ajtón se be se ki. A nagyba juszu portás hatalmas lépésekkel, mint alabárdos sétál a peronon. A beszállási idő egyre közeledik. Az utasok száma és izgalma folyton nő. Vannak, akik az éttermen keresztül szerencsésen kijutnak és még' idejekorán UJ FIIliXE! \ • UJ FiXiXKK! UiT FILMI TÁ71TC ITfiv cwfif c élete, kínszenvedése és halála lAl a Diadal Mozgóban. /