Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 48-72. szám)

1923-03-01 / 48. szám

J^ÍYIfiSSiiDÉK. 1923. március 1, A javítani akarás. Valahol a Ili lel -ben irl gróf Szé­chenyi István olyasfélét, hogy a sok pa­naszkodás. nagyon- különbözik a »javíta­ni akaróstul.<< ! Hája Istennek, amióta gaz­dasági életünknek ege zord felhőkkel bo­rított, a sok-sok panasz között, igen sok a javítani akaró, aki mind keresi útját, keresi módját annak, hogy ezt a gazda­sági életet miképen lehetne meggyógyí­tani, újból taipraállitani. Valóban ugy van, hogy a ma életét legnagyobbrészt betöltő gondok és gondo­latok között, a |egtöbbet a materiális er­dekek kötik le, a megélhetésnek a gond­jai. A lelki élet, a lelkiek ápolása, nem olyan intenzív, mint a boldog béke ko­rában volt. Pedig talán sokkal könnyebb lenne elviselni az anyagi gondokat, ha a lélek intenzivebb életet folytatna. De mert a lelki élet ápolása hivaítottabb tollak mé­lyen szántó munkája, engedtessék meg nekem, hogy az anyagi gondok mezején szántsak, hátha az együttmunkálás meg­hozhatja a szükséges jókat. Javítani kíván mindenki, a mai gon­dok közepette. A gazidíaságí élet zülöttsé­gét sokan igyekszenek reparálni. Javaslat bukkan fel itt, majd amott. Es mondhat­juk,' hogy nía sokkal többen vannak azok akik azon törik a fejüket, hogy miként le­hetne segiteni az emberiségen, mint ak­kortájban, amikor Széchenyi István gróf a »Hitel«-t megírta. Panasz van túlontúl, sok. de mentő gondolat is terem bőven. Egyik barátommal beszélgetvén, mon­dotta, hogy a világháború el nyúlásának és hosszadalmas 'küzdelmeinek az tolt az oka főként, hogy nem volt a hadat viselő felek egyik oldalán sem olyan nagyeszű ember, aki a háború sorsát el tudta volna billenteni, már az 1914-es esztendőben. — Nem volt ilyen genie egy sem. Abban a rettenetes gazdasági háború­ban, amely a fegyverek harcát követte, sőt nyomon követtef és amelynek ádáz volta nem kiméi sem győzőt, sem legyő­ző ttet és amely a maga áldozatait mind­két oldalon bőven szedi, szintén azt talál­juk, hogy nincsen senki a harcos felek között, aki a káoszt el tudná oszlatni, a ki becsületes emberi ésszel, Telebaráti szeretettel, de mindének felett genialitás­sal ketté tudná vágni a csomót, amely­be belé gomolyódottan küzdenek a nem­zetek, fajok, foglalkozási ágak, emberek testvérek, apák, fiuk egymás ellen, mint Laokon a kigyóval. •Pedig mindjenki ég a vágytól, hogy szabaduljon a küzdelmektől. Mindenki szomjúhozza a tisztességes és becsületes munkálkodás lehetőségét- Alig lehet olyan aki ne vágynék vissza a béke nyugodt napjai közé, amikor együtt élhetett az övéivel, amikor mesterségesen felállított elhatárolások nem állítottak akadályt a gazdasági és a lelki élet zavartalan folyta­tása elé. És e vágyak elérésénél sokan ugy gondolják, hogy a gazdasági életnek ren­des mederbe tereléséhez, .az értékmérő­nek, a fizetőeszközöknek helyes alkalma­zása volna az első teendő és ennek kap­csán a helyes hitélet felállítása. Mert jó pénz és becsületes hitel nélkül nem lehet gazdasági életet élni, ezek nélkül pusztu­lás jelzi csali a haladás útját. Ezeken a hasábokon is sokat hangoz p* tattunk ilyeneket. Meg kell állítani a bankóprést, mert ez pusztít talán a legtöbbet, gazdasági ja­vakban is, de a lelkiekben még inkább. — Helyre kell állítani az államház­tartás egyensúlyát, hogy megállhasson a bankóprés. Az állami költségvetésnek a benyújtáskor busz százalékos deficitje, az államháztartás életévének első felében is ötven sőt több százalékossá nőheti ki magát, hogy újból megindulásra késztes­se a pokolgépet, a bankóprést. Mert po­koli masina az a bankóprés'! Ha stabil lesz a korona, akkor indul­hat utjának Széchenyi szelleme és csak így lehet »Hitel«. A hitel a gazdasági élet­nek iránytűje, egyensulyozója, összefog­laló kovásza, sőt páncélja. Aki ennék ron­tására törekszik, helyreállítása helyett, az bunkózni való. Vissza az aranyértékhez!! Süvit a ki­áltás. Nincs aki meghallja. — Innen is, ezekről a hasábokról is halottuk ezeket. Megoldás lenne ez is, ha volna, aki meg akarná oldani. A mód meglenne reá. Épen nemrégiben emiitettük a kúria valorizációs határozatát. Merjük állítani, hog}- senki niás, csak az igazságosan Íté­lő bíróság tudja megoldani a gazdasági züllés beteges' folyamatát. Ha a kúria ha­tározata nemcsak az ezután megkötendő szerződésekben kifejezendő módon, ha­nem minden ezután' kötendő ügyletre ki­vétel nélkül alkalmaztatnék és ezt a bí­róságok »urbi et orbi« ítéleteikben és vég­zéseikben is kimondanák és ez itéletek és végzések kíméletlenül végre is hajtat­nának, volna megtalálva a gazdasági élet be t eg s égének o rvo ss zere. Németországban is akként gondolko­dik a bíróság, mint nálunk a kúria. Az ut uj. Még járatlan. Szokatlan is. Sokaknak érthetetlen is. De a »javítani akarásnak« ez az egyetlen utjai! Gondolkodjatok rajta! Pisszer János. A nyíregyházi Madách-ünnepen a Nemzeti Színház Évája és Ádámja szólaltatják meg Madách Imrét* Paulay Erzsi és Odry Árpád Nyíregyházán. Nyíregyháza, február 28. A Nyirvidék tudósítójától, A balassagyarmati Madách-ünnepről Bu­dapestre jövet, Kardoss Istvánnal, a Besse­nyei Kör főtitkárával legsürgősebb teendőnk­nek a nyíregyházi Madách-ünwep előkelő iro­dalmi nívójának biztosítását tartottuk s fel­kerestük Paulay Erzsit és Odry Árpádot. Pau­lay Erzsi akkortájban a párisi Petőfi-ünnep élőkészületeivel volt elfoglalva ; látogatásunk napján pedig éppen a inagy centennáriumi díszelőadásnak, Az ember tragédiája uj sze­reposztásban való bemutatásának utolsó próbájára készült. A beküldött névjegyre elénk sietett s bár kijelentette, hogy csak egyetlen percet szentelhet neküink, a szabolcsi látogatókat aranyos szívességgel fogadta. Megígérte, hogy okvetlen lejön Nyíregyhá­zára a Bessenyei Kör Madách-ünnepére Nyír­egyházára, ahová kedves rokoni kötelékek is fűzik. Az ünnep dátumát márciusra kérte ki­tűzni, amikorra lezajlik a párisi sorbonne-i ünnep, Az ember tragédiájának nagy bemuta­tója. Az egy perc letelt a drága időből s mi a Nyíregyházán leendő viszontlátás reményé­vel* búcsúztunk el a Nemzeti Színház nagyne­vű igazgatójának leányától. Odry Árpádot a nagy díszelőadás utáni reggelen kerestük fel dunaparti legénylaká­sában. A siker fényében fürdő gyönyörű szín­házi est után frissen, pompás hangulatban találtuk Madách Ádámjának hatalmas erejű ábrázolóját, Odryt. Dolgozó szobájában az íróasztalán az Árnyék szerepkönyve feküdt az azóta nagy hatással bemutatott drámára ak­kor javában folytak az előkészületek. A mű­vész a legnagyobb örömmel kész arra, hogy Nyíregyházára jöjjön s itt Paulay Erzsivel párjeleneteket adjon elő Az ember tragédiájá­ból. A Madách-ünnep dátumát márciusra kí­vánta ő is s a pontos dátumot akkor azonban még nem jelölhette meg, ebbe a Nemzeti Szin ház direktorának, Hevesi Sándornak is bele­szólása van. A művésztől elbúcsúzva azzal az impresszióval jöttünk haza, hogy a nyíregy­házi Madách-ünnep egyik feledhetetlen fény­pontja lesz a Nemzeti Szinház Évájának és Ádámjának fellépése. A nagyszerű irodalmi ünnepnek azóta közismert a dátuma. ; már­cius 7-ike, szerda este, amikor újra áhítatos érzésben találkozik városunk egész közönsé­ge. Az ünnepség a Koronában: lesz s az egyes széksorokra érkezett eddigi előjegyzések szá­ma érezteti, hogy városunk és vármegyénk kö zönsége presztizs-kérdésnek tartja a Madách­es't teljes sikerét. Biztosítani fogják a Miskolcra menekült eperjesi jogakadémia fennmaradását. Geduly Henrik pfispök és Zelenka Lajos felügyelő Miskolcon. Miskolcról jelentik : A kultuszkormány­nak az a rendelete, amely az 1922—23. tanév végével megszünteti a felekezeti jogakadémiá kat, az egyházakat, mint a főiskolákat fenntar tó hatóságokat megmozdulásra késztette. A református egyház már kifejezést adott tilta­kozásának, a jogakadémiai tanárok egyesü­lete nevében pedig nemrégen intézett Mikler Károly dr. jogakadémiai dékán memorandu­1 mot a kultuszminiszterhez a felekezeti jogi I főiskolák államsegélyezése érdekében. Pén­teken pedig a tiszai evangelikus egyházke­rület vezetősége tanácskozott arról, mikép lehetne fenntartani egyetlen jogi főiskoláját, az Eperjesről Miskolcra menekült jogakadé­miát. Pénteken délelőtt Miskolcra érkeztek Geduly Henrik a tiszai egyházkerület püspöf ke és Zelenka Lajos kerületi felügyelő. Meg­érkezésük után a jogakadémiára mentek, ahol Mikler Károiy dr. dékánnal és a tanári karral tanácskozásra ültek össze. A tanácskozás félegy órakor ért véget és annak eredménye a következő : J Az aranyszívű Lilian D. W. Griffith rendezése. — „Ut a boldogság felé" testvérfilmje. Bemutatja: szombaton, vasárnap, hétfőn és kedden a „Városi" és „Diadal" színházak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom