Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-02 / 26. szám

1923. február 2. Megfagynak és éhenhalnak a nagyváradi oláh elmegyógyintézet betegei. Háromszáz élőhalott didereg meleg példátlan em Valamikor mintáintézjményes volt a nagyváradi elmekórház, melyet husz év előtt emeltek a város legszebb fekvésű részén, a Kórház-utcai szögleten. Az elmer betegekel nyáron könnyebb gyümölcstermelési munkával foglalkoztatták s ez a szabad elfoglaltság igen sok esetben gyógyitólag is hatott a szerencsétlen betegekre. Az ápolói személyzet valamikor az ország legjobb ápolóibóí állott és ha idegen érkezett a városba, okvetlenül meglátogatta Nagyvárad büszkeségét, a modern e I m egy ógy i ntézetet. Az oláhok uralma alatt. az állatni kezelés ezt az intézményt is züllésnek indította. Az oláh kormányok csak őrült haditervek és rendeletek készítéséhez értenek, az őrültek házával azonban nem törődnek. A kórház tűrhetetlen állapotát alig lehet leirni szavakkal. Az oláh embertelenség illusztrálására azonban érdekes feljegyezni egynéhány adatot. Nincs fa és nincs élelmiszer. Tavaly télen még elég tűrhető volt a kórházi betegek helyzete, rendszeresen fűtöttek a kórtermekben s a betegek ellátása normális volt. Mióta a liberális kormány minden gondját elfoglalja a saját embereinek megfelelő állásokba való elhelyezése, azóta a nagyvárad.) elmekórházban is megváltoztak a viszonyok. Az oláh kormány elfelejti kiutalni a kórház fenntartására szükséges költségeket és így a kórház igazgatósága nem tudja kifizetni a szállítók számláit s á"kórházzal szerződésben levő szállítók, tekintettel az egyre növekvő drágaságra, mivel pénzt nem látnak, egyszerűen beszüntetik a szállítást a kórház részére és az ehnekórház hetek óta élelmiszer és tűzifa nélkül áíl. A magyar közönség minden alkalmat felhasznált arra; hogy az elmekórház részére szükséges költségeket előteremtse, de hiába. Feltüzel lék » kert iáitA tel beálltával az elmekórházban felháborítóan borzalmas viszonyok következtek A kórház háromszáz betege dideregve, meleg ruha nélkül, éhezve küzd betegségével és nyomorult életével. A kórtermekben nem fűtenek, mert nincs mivel, az igazgatóság feltüzelte a Az oláh kormány ruha nélkül, bertclensége. kiszáradt szőlőkarókat és a fölösleges iákat kivágták a kertben, de ez nem segített a tűrhetetlen állapoton. A keresztény nőegyletek juttatnak élelmiszert. A hideg mellett valósággal éheznek a szerencsétlen betegek, ugy, hogy Kenéz főorvos a nagyváradi jótékony egyesületekhez fordult segítségért. Papp Dezsőné a református nőegylet, Demek Győzőné a katholikus növédő elnöknői nyomban intézkedtek is és az egyes egyesületek küldtek is a kórházba 300- 300 ember részére élelmiszert, 'de ez a segítség csak morzsa volt. az irtózatos inség enyhítésére azt pedig lehetetlenség a jótékony egyletektől kívánni, hogy amikor városszerte olyan nagy a nyomorgók száma, egy állami intézmény éhezőiről állandóan gondoskodni tudjanak. Lelketlenek az ápolók. Az elmekórház betegei között csak azoknak van jobb sorsuk, akiket hazulról látnak el, ezek száma pedig igen kevés. A betegek közölt van D. 1. volt oláh szenátor, akit félévvel ezelőtt csak furfanggal lehetett a kórházba vinni, aki elborult elméjével a miniszterelnöknek tartja magát: ő is éhezik és a megfagyásnak van kitéve, mert az oláh kormánynak mindenre van pénze, csak elmekórházra nincs. A tűrhetetlen állapotokat fokozza az is, hogy az ápolók száma csekély, azok is durván és embertelenül bánnak a szegény betegekkel. Nem lehet ápolót kapni, mert fizetésük rossz, ellátást pedig nem kapnak A nagyváradi hires elmegyógyintézet botrányos lezüllése ékes példája annak a tarthatatlan állapotnak, mikor egy civilizált állam területe fölött barbár nép bitorolja az uralmat. L«g«iekb báli Mjdenségok Úri diváf kMcnleQesséqek. /&W0AÍU. InrffiVaM izAw V A magyar iparművészeti törekvések egységesítése Hegszervezik az iparművészeti oktatást* Budapest, február 1. A háború utáni állapotok egyetlen örven detes ténye az, hogy az általános gazdasági leromlás intenzív háziipart fejlesztett ki Magyárországon ugy, hogy ilyenből jelentős exportunk is van már. Különböző altruista és kereskedelmi egyesületek alakultak arra, ho^y a háziipari munkákat a jóvalutáju országokban értékesítsék. A külföld az export megindulásakor nagyon szivesen vette fel a magyar háziipari produktumokat, mert azt hitte, hogy abban speciális magyar népművészetet fog kapni. A házüpari termelést ez • külföldi felvevőképesség az egész országban kiterjesztette. Az értékesítő érdekeltségek ép, hogy nagyobb arányú munkát és ezzel nagyobb mennyiségű export anyagot kaphassanak, nem válogatták meg már többé a feldolgozó munkásokat, mivel elsilányult a produktum és természetes, hogy ezt a külföldi piac is észrevette. A kultuszkormány, hogy a magyar iparművészet prestizsét megmenthesse, elhatározta, hogy erős kontrol alá veszi a bárhonnan is külföldre szánt export anyagot, azt a hivatott zsűri által felülbírálja 'és csak a megítélt kollekciók kivitelét fogja engedélyezni. Ezzel egyidőben a legkiválóbb képző és iparművészek bevonásával Háziipari Tanácsot állit fel, melynek feladata az lesz, hogy az ipariművészeti házimunkások művészeti továbbképzését befejeztesse és mindazokat, akik eddig a háziipar munkálatai körül alkalmazást nyertek, illetve akik mint megmunkálók felsőbb oktatás nélkül fejtettek ki iparművészeti ténykedést, alapos iparművészeti kiképzésben részesittessenek. Érdekesnek tartottuk megkérdezni erről a Magyar Iparművészeti Főiskola igazgatóját, Groó Istvánt és az Iparművészeti Muzeum nagytudásu igazgatóját, Végh Gyula őméltóságát, akik egybevágóan a következőket mondták munkatársunknak : — Az iparművészeti oktatás azt a nagyon fontos célt tűzte maga elé, hogy most, amikor a magyar háziipar reneissanceát kezdi élni, igazi magyar speciális iparmüvészetet tanitson és azokat a generációkat, amelyeket ez az iparművészeti oktatás küld a magyar háziipar élére, modernizálják és sűrítsék azt össze. Sajnos, gazdasági viszonyaink olyanok ma, amelyben a kivánt iramot csinálni nem tudjuk. Vannak magyar nagyvárosok, amelyek aránylag csekély állami subvencióval már akartak létesíteni iparművészeti főiskolát, olyant tehát, amelylyel egyrészt a Magyarországon egyetlen budapesti intézetet tehermentesítették volna, másrészt közel vittek volna ahhoz az ideális állapothoz, amely egyetlen biztositéka az iparművészeti oktatás sikerének, hogy decentralizált iparművészeti tanítás legyen az országban. így Debrecen kért ötvösi, könyvdíszítési, grafikai és textilmüvességi (csipke függöny, szőnyeg stb.) szakokra osztott iskolát, amelynek fenntartására jelentékeny részben vállalkozott volna. Szombathely egyházművészeti főiskolát kért, hiszen környéke és maga a város a magyar középkori egyházrnüvészetek valóságos gyűjteménye. Produktumaival feleslegessé tette volna a mostani Tirolból importált u. n. grődeni kegytárgyfaragványokat. Győr pedig, amely városnak igen jelentős képző és iparművész társadalma van, összes szakos főiskolát kért. Minden azon akadt meg, hogy a pénzügyminiszter nem iktathatta az állami költségvetésbe egyelőre ezt a három tehertételt, de megígérte, hogy amint gazdasági viszonyaink azt lehetővé fogják tenni, nemzeti érdekből is hozzájárul az iparművészeti oktatás decentralizálásának megvalósításához. LOTH ILA legszebb külföldi filmje itz ellopott dicsőség. Az idény legnagyobb sikerű műsora. Bemutatja péntektől Apolló Mozgó. Építkezik a falu. Tatán a legsürgősebb teendők egyikének mondható a nagy mérveket öltött lakásínség megszüntetése, vagy legalább enyhítése. A tapasztalat igazolta, hogy rendeletekkel és lakáshivatalokkal nem intézhető el ez a súlyos kérdés, ellenben építkezésekkel rendeletek és lakáshivatalok létezése nélkül is lakáshoz juthat a közönség. Városokban évek óta inkább csak beszélnek az építkezések szükségességéről, de annál kevesebbet tesznek a tervek megvalósítása érdekében. Diadal Mozgóban Szodoma é

s Gom Február hó 1-, 2-, 3- és 4-én, osiitörtőkön, pénteken, szombaton Is vasárnap 3, 5, 7 és 9 árai kezdettel. ifl-ik befejező része