Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-15 / 36. szám

ím február 15. ni. Az íróasztal mellett, amelyről virágok mosolyognak ránk, munkába mélyedve talál­juk a fáradságot nem ismerő, igazán önfelál­dozóan tevékenykedő Kardos Istvánt, aki egy-két hét alatt áttekintette a szociális és kulturális kérdések labirintusát és ezeknek szálait biztosan tartja kezében. Kérdezőskö" cíésűnkre megtudjuk, hogy most főként a Horthy-akció 1 ebonyolitása foglalkoztatja. Az Énekes János kanonok által javasolt megol­dás nagyszerűen bevált. A szegény munkás és tisztviselőtársadalom köréből számos je­lentkező akadt a Horthy-akció pénzén vásá­rolt vászon és karton feldolgozására. A ruhafélék ugy. a megmunkálók, mint a sze­gény munkanélküliek örömére elkészültek és a kiadott utalványod beváltása még egyre tart. Ennek befejezése után a misszió konyha a tüdőbetegek Szanatórium Egyesülete s más jótékony intézmény részesül támogatásban, majd, amennyire a rendelkezésre álló összeg megengedi, újra vásárolnak nyersanyagokat és tovább folyik a dolgozni akarók munká­val való ellátása. E kérdéssel egyidejűleg a Szegényház ügyének rendezése, a 63 elha­gyott szegényházi lakó ruhával való ellátása foglalkoztatja a kulturtanácsost, aki amellett a felmerülő aktákat is elintézi. Miután az uj városi hivatali szoba meg­látogatásának befejezésekor, a bucsu pillana­tában olyant Ígértünk meg, amit inem szok­tunk betartani, tudniillik, hogy nem irunk a látogatásról semmit, azzal az érzéssel vál­tunk el a kulturtanácsosi szobától, hogy vá­rosunk nagy lendülettel halad előre a szociális és kulturális cselekvés mezején akkor, amikor megszervezte a kulturtanács­noki állást és annak élére a polgári fiúiskola volt kiváló direktorát és a város kulturális mozgalmainak egyik legtevékenyebb tényező jét állította. j r, | Üt a boldogság felé. Magyarország ipari termelésének keleten kell piacot teremteni. öudaptst, február 14 Ismeretes, hogy a Budapesti Keres­kedelmi és Iparkamara kebelében áru­minta vásár bizottság alakult, amely egy­részt közvetítő szerve volt a magyar ipar­iparnak a külföldi piacok felé, másrészt Budapesten az Iparosamokban rendezett évenként legalább egy árukiáilitást. — Folyton fejlődő iparunk részére piacot biztosítandó szükségessé vált, hogy, en­nek a meglevő mintavásárt rendező bi­zottságnak szervét teljesen kiépíti, külö­nös súllyal arra, hogy a magyar ipari ter­melés számái'a keleten létesítsen piaoot. A kereskedelmi kormány egy delegá­tusa utján, gyakorol ellenőrzést a bizott­ság működése fölött, különösen az irány­ban, hogy iparunk a meglevő piacaikkal való nekszust fenntarthassák. Ez az ellen­őrzés kiterjed a rendezendő áruminta vá» sárok előkészületeire is, amelyeken fon­tos érdeke az országnak, hogy az egész magyar ipar reprezentálva legyen. A kor­mány egyébként elhatározta, hogy Buda­pesten egyelőre nem rendeztet többé nemzetközi kiállítást. Szüksége van a magunk iparának arra, hogy egész terje­delemben nyilvánosság elé kerüljön. A nemzetközi ipari csoportosulás pedig ab ovo lehetetlenné tetle azt, hogy iparunk minden rétege szóhoz jusson és ezeken a kiállításokon csupán a nagy vállalatok produklusai kerülhettek bemutatásra. Szükségesnek tartottuk, hogy fertői a nagyjelentőségű újításról véleményt kér­jünk a budapesti Kereskedelmi és Ipar­kamara igazgatóságától, ahol a következő Felvilágosítást adtáJk: — Kétségtelen, hogy az eddigi nem­zetközi kiállításoknak nagy jelentősége volt a magyarországi tranzitó 'megterem­feésében Ma azonban elértük már azt az állomást, ahol a magunk ipari termelésé­nek teljes portálásában is megpróbálkoz­hatunk. Meg keli áll api tanunk, hogy a mi *^>roduktumaink qualitás és quantitás tekintetében egészen versenyképesek a külföldi ipari terméssel, amelyek fölött gazdasági szerencsétlenségünkben azt az előnyt is nyertük, hogy árkalkulációnk sokkal kedvezőbbek az összes környező államokéinál. — Az első magyar ipari kiállítást má­jus 19-én nyitjuk meg a budapesti Keres­kedelmi és iparcsarnok összes meglévő és hozzáépítendő pavillonjaiban. Ezen ki fogjuk hozni az egész csonkaország ipa­rát. Az előkészítési tnunkálatoknak leg­főbb célja az, hogy az országban működő Valamennyi kis és nagy iparág részére kedvező kiállítási fórumokat építsünk. A kiállításra meghívjuk tehát az egész ma­gyar ipart. Gondoskodunk arról, hogy megfelelő propaganda által iparunk felső ilyen tömeges megjelenésére a külföld figyelmét is felhívjuk. Mert ezután a ki­állítás titán nagy iramban kezdjük meg a magyar iparnak a keleti államok főváro­saiban való bemutatását, amivel a régóta szükséges keleti piacot akarjuk megterem­teni . — A kereskedelmi kormány kezde­ményezéséből amennyiben a külpolitikai viszonyok erre alkalmat adnak, még eb­ben az évben áruminta vásárokat rende­zünk Bukarestben, Belgrádban, Szófiá­ban és Konstantinápolyban. Ezeken a ki­állításokon azonban csak a zsűrik által ajánlott ipari produktumokat, árumintá­kat fogjuk bemutatni. Ut a boldogság felé. 5 • •II1W MM IMIIIII m—H——» goru korifeusaihoz, mondják meg ott, van-e arany a verssorok, a gondolatok kötetébeit­Elküldte kéziratos kötetét a Petőfi Társaság­nak, amelynek titkára, Szávay Gyula szere­tettel olvasta át a sok szép verset, elolvasta elejétől végig, mert az első sorokból a tehet­ség mélyről zengő szava szólt feléje. Szávay Gyula olvasás közben margóra vetette az egyes müvekre vonatkozó észrevételeit, majd azokat levélbe foglalva visszaküldte a tekin­télyes kötetet Gregorinak. A válasz elismerő, bátorító volt, s most már az illetékes helyről érkezett értékelés arra késztette Gregori Jó­zsefet, hogy a verses kötetet bemutassa a Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör főtitkári­nak, Kardos Istvánnak. Gregori a Petőfi fel­lépése nyomán támadt iskola nemes népies­ségének utján jár. Tiszta ritmikáju, friss, belső energiát tükröző népdalokat irt, ame­lyekből a magyar falu üde levegője csap szi­vünkbe. Van egy komikus eposza, vannak ér­dekes genreversei, szellemes épigrammszerü versei, örömmel és az uj szabolcsi poéta sze­retettel való köszöntésével lapoztuk át a kötetet, amelynek több egészséges darabja valóban nevelőhatást gyakorolna, ha nyom­tatásban sokszorosítva a nép könyvpiacára kerülne. A Bessenyei Kör legközelebbi matí* néján be fogja mutatni Oregorit a nagy­közönségnek is. A nagy erkölcs-film: A nagyváros hiénái péntakan, szombaton és vasárnap ac Apollóban. A József kir. Herceg Szana­tórium Egylet hangversenye. A József Kir. Herceg Szanatórium Egy­let nyíregyházi fiókja február hó 19-én, hét­főn este 8 órakor a Korona szálló dísztermé­ben jótékonycélu hangversenyt rendez a tüdőbeteg-rendelő intézet javára. Ennek a hangversenynek támogatására városunk pol­gársága demonstratív eréjü egységben fog; felsorakozni a legfájdalmasabban sújtott embertársak felsegitése céljából. A' verseny műsora a következő lesz: 1. Grieg : Eros. Énekli Takácsy V. énekes nő. 2. Saint-Saens: H-moll hegedűverseny. Előadja Rákosi Arnold hegedűművész. 3. Schumann : Novelette (fis moll.) Előadja Molnár Antal Jenő zongoraművész. 4. Schu­bert ' a) Frühlingstraum, b) Der Tod und das Maedchen ; Mendelsohn : a) Auf Flügeln des Qesanges, b) Winterlied. Előadja Taká­csy Vilma. — Szünet. 5. Massenet. Nagy ária Herodias operából• Előadja Takácsy Vilma. 6. Chopin : Polonaise (fis moll.) Zon­gorán előadja Molnár Antal Jenő. 7. Csaj­kovszky : Serenade melancolique, Saint­Saens : Havanriaise. Hegedűn előadja Rákos Arnold. 8. Tarnay : a) Óh bár mehetnék... b) Bucsu; Lányi : a) Boldog éjjel... b) A szeretőm nyalka gyerek. Előadja Taká­csy Vilma. — A' zongora kiséretet MolnáV Antal Jenő látja el. JÖn! A Diaijai Mozűába «Wn! Zola Emil regénye filmen: Az igazság (LA VERITE) — A Saabol»s» Naptár (Nyire*yhJfcH » SaabolGsTárrtfegye leijtt címtára) ható a Jéba-nyoittdábaii, Fweneriö*), W biiffuwtf — t*&!i#«*l. Ara §49 harwM Napfényre került költemények. Egy uj flzabolcsi poéta. Nyíregyháza, február 14. A Nyirvidék tudósítójától. A poéta emberek nem mindegyike siet a nyilvánosság elé. Mig a legtöbben első má­sodik költeményükkel a nyilvánosság elé sietnek, mig a lantot pengető kezdők türel­metlenül ostromolják a szerkesztőségi ajtó­kat, sokan, vivódó, önmagukkal szemben szi­gorú mértéket alkalmazó poéták éveken át rejtegetik a költeményeket, mig aztán a vélet­len, vagy egy-egy merészebb lendület, elha­tározás a megismerés felszínére veti őket. Az igazi tehetség, igazán nemes ta<talmu £s formai értékek embere szegény, elvonuló és nem egy példára tudnánk hivatkozni itt Sza­baictbm fc, ttafear patti­ját csak véletlen fedezte fel a nyilvánosság számára. Van Nyíregyházán egy szerény el­vonultságban élő, finoman kulturált ízlésű, talentumos íróember, aki évek hosszú során át dalolgatott önmagának s kincseit fiókjá­ban tartotta. A költeményekkel, dalokkal, né­pies elbeszélésekkel, szatirikus rajzokkal szemben szigorú kritikát gyakorolt. Annyit megtett, hogy szép sorjában, kaligrafikus írással lemásolta őket, de sohasem gondolt arra, hogy a helyi lapok hasábjain a nagy nyilvánosság napfényére hozza alkotásait. Ez a poéta Gregori József pénzügyi tisztviselő Mikor irásai tekintélyes kötetet töltöttek be, ezek sora után elhatározta, hogy elküldi a lqplletékartfcli htfoTi, az iroíalnu ií*is

Next

/
Oldalképek
Tartalom