Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-14 / 35. szám

! >Kyíryidék 1923. február 14. Uj irányok, törekvések. »Megfogyva bár, de törve nem« — dol gozik a magyar tanítóság a romok eltakarításán, az uj Magyarország építésén. Nem a csodás véletlen, hanem a szomorú helyzet szülte azt, hogy a megcsonkított ország perifériájává tett Szabolcs vezet. Jól tudjuk, a múltból, hogy a végek, az ország széleire küldött apostolok vitték a lelkesedés tüzoszlopait, felhődarabjait. Szabolcs táhitói végzet szabta szomorú szerepüket felismerték s mint őrállók szítják az őrtüzet a hozzájjuk menekültekkel, az élő tilalmakkal : nem, nem, soha ! A szabolcsi tanítóság a legnagyobb magyar nyomdokaira lépett, midőn a hazafisá got lelkiismeretbeli üggyé téve egyfelől kíméletlenül felébreszti a nemzeti önérzetet, másfelől áldozatkészségével megmutatja a boldogulás utait. Egyedül a szabolcsi tanítóság volt az, mely példaadó szeretettel járult a tanitó özvegyek, árvák karácsonyi, mint az Ur asztalához. Itt érzeték meg legelőbb, hogy mozdulni kell, akár akarunk, akár nem s nehogy hátra, felé nyomattassunk — mint mondja Széchenyi — lépjünk inkább előre ! És e szavakra, mint a nagyszellem érintésére a tanítóság egy sziv, egy lélek állt a Tanitók Otthona gazdasági megalapozásához, elnökének egykori ideájához. A legendás időket hozta viszsza az egybegyűlt tanítóság, midőn az anyagi tehetségét meghaladó összeget önmaga- és családjától elvontan e szívbe markoló szóval ajánlotta föl : megadjuk ! És e szóban mint a szivet átölelő kebelben csak az a hit élhet, ha nem volt, hát lesz magyar tanítóság, mely a legnagyobb magyarnak a kiválóságra mutatott eszközeiből rnerit : a munkából, műveltségből, hazafiasságból. A megrázkódtatások felébresztették a tanítóságot, melynek jelét adta a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetsége legujabbi igazgatósági gyűlésén, hol, mint a Tanitók Szövetsége c. lap irja, a »legéberebb felszólaló« volt a Szabolcsvárm. Ált. Tanítóegyesület elnöke, ki egyúttal előadta a választmány által elfogadott Szoboszlay—Miskolczy-féíe indítványokat is, mint a szabolcsiak sérelmeit. Ha megvalósulnak a gazdasági, ugy jönnek sorba a társadalmi és politikai ideálok. Nagy fordulópont előtt áll a tanítóság, ezért van szükség az egyetemes tanitógyülésre, mely julius 4. és 5.-én lesz. E napok kell, hogy fordulópontot jelentsenek a tanítóság életében, a tanügy terén. Mert, ha Magyarországot Jókai szerint — mégegyszer meg kell hódítani s e munka a tanítóságra vár, ugy : »itt az idő, most vagy soha !« Azt az anyagi áldozatot, mit eddig a nemzetek tőlünk idegenre áldoztak, azt a magyar népnek kell adni. A (néplélekbe pedig egy uj képzet- és értelemtartalmat kell önteni hogy egy erős, hatalmas akaratfolyamíat ömöljön végig a nemzet testén, hogy necsak énekelni tudja : »merre zugnak habjai, Dunának, Tíszának«, hanem mutassa meg a nagy világnak, mutassa meg azt is, hogy : nincsen számára a nagy 'világon e kívül más hely. Mi nem fölfelé, hanem a szalmakunyhók felé nézünk, nekünk ott születnek a megváltók. Kettőzött erővel műveljük tehát a magyar nép lelkét, hogy lelkünk szóhoz jusson s bennük és általuk nyerjen géniuszunk fénykoszorut. A nép gyermeke vitte el Olymp tüzét, a nép szive adta a legszeretőbb költőt, a haza Tyrtheusát... Egy átraziázott éjszaka. Mintha csak a kutyák ösztönszerűleg is éreznék az életükre leselkedő veszélyt, a folytonos ebzárlatot, csendesen meghunyászkodnak, ugy, hogy a máskor ijesztő ugatásukat most alig lehet hallani. Az éjszakának ezeken a rendbontóin kívül legfeljebb csak az illuminált emberek, jókedvszülte kurjantása veri fel az alvó város nyugalmas csendjét. Rend, nyugalom, békesség van. A város polgárai nyugodtan hajthatják le fejüket, az éjszakai pihenőre, mert Nyíregyházán mintaszerű a közbiztonság, ami legfőbbképen az államrendőrség érdeme. A rend éber őrszeme éjt-nappallá téve, hóban, fagyban egyaránt ott áll a posztján, hogy Janus arcával körültekintve, ügyeljen a város nyugalmára. A közbiztonság fokozott védelmére, a rendőrség időszakos razziákat szokott tartani, hogy a város nyugalmát veszélyeztető kétes elemeket, számon tarthassa és azok rejtekhelyeinek titkos labirintusában tisztító munkát végezzen. A hét valamelyik estéjén tartott a rendőrség egy ilyen nagyobb szabású razziát az egész városban. Munkatársunk a rendőrség engedelmével résztvett ezen a razzián. A razzia előkészületei. Kilenc órakor szokatlan élénkség vain a rendőrség udvarán. Rendőrtisztek, rendőrök, polgári biztosok, detektívek jönnek-menfnek Már az impresszió is azt sejteti velünk, hogy valami készül. Pontban féltízkor a rendőrlegénység felsorakozik s megjelenik Ozory rendőrtanácsos, a razzia irányitója, vezetője. Kiadja a kemény katonás parancsot, néhány jelentés és elindul a razzia öt turnusban. A razzia éber figyelme nemcsak a város belterületére, de kiterjed a külső perifériákra is, oda, — amit már csak maliciózusan ugy szoktunk nevezni — a jó Isten háta mögé. A korcsmákban. Az egyik csoportot Ozory tanácsos saját maga vezeti. A belterület korcsmáit, mulatóit keressük fel legelőször. Egyszerű munkásemberekkel találkozunk itt, akijk egy kis ivászattal egybekötött esti pihenésre tértek be ide. Mindegyik igazolni tudja magát, csak egv bozontos képű csavargó ti pus jön zavarba, mikor igazolásra szólítják fel. Semmiféle igazolványa nincs. A kérdésekre zavartan felel, mint akinek nincs rendben a szénája. Ozory tanácsos nagyszerű krimonologiai érzéke mindjárt megsejti, hogy közveszélyes munkakerülő. Arra a kérdésre, liogy miből él, kijelenti, hogy ahogy jön, pénze ugyan jelenleg egy vas sincs, amit ő jassz nyelven égy szóba tömörít snimolé . Előállítják. Az egyik kávéházba éppen akkor állit be a rendőrség, amikor egy kártya partié differenciáit tettleg akarják kiegyenlíteni. A karok már majdnem összecsapnak, mikor az egyik detektív lehűti harci kedvüket. A szállodákban minden rendben van. A vendégek mái* majd mind lefeküdtek. Mindössze egy előállítás történt, egy önkényes névmagyarosítás miatt. Ugyanis egyik vendégről kiiderül, hogy nem éppen magyaros hangzású nevéL Kovácsra változtatta és ezt a nevét évek óta bitorolja. — Előállítják annak a megállapítása végett, hogy mégtudják, miért szégyeli a nevét. Karikásnénál• A Zöldség-tér egyik lebuja a híres Karikásné. Közismert helye a rendőrségnek. A kétes egzisztenciák éjjeli találkozóhelye. Az ajtót erős kopogtatásra Karikásné maga nyitja ki. Csupa alázatosság! csupa ártatlanság, nincs itt senki, csak a családom — mondja — de azért mégis beljebb mennek. Amerre csak körültekintünk a szennyes kis szobába, a pislákoló lámpa világossága rongyokba burkolt sápadt alakokat világit meg. A csupasz földön alusznak, a párnát a fejük alá fektetett kar pótolja. Igazoltatják őket. Dolgos munkásemberek, akik a lakáshiány miatt kénytelenek drága pénzükért Karikásné bűntanyáját látogató. Az egyik fiatal ember, aki egv asztal tetején alszik, hangosan nyöszörög s álmában beszél. Nem is költik fel, mert az egyik detektív ismeri. Valamelyik téglagyár munkása. Az utca tündéreAmint elhaladunk az egyik kapu előtt, hatalmas zörej hívja fel a figyelmünket. Egy, a rendőrségen jót ismert csavargólány menekült be a kapu alá. Benyitunk a kapun. A sarokban összehúzódva guggol. A fogai hangosan vacognak az ijedtségtől. Mikor megkérdezik/ mit keres itt, ijedten feleli: a moziból vártam a barátnőmet. Ugy látszik nem volt elegendő ideje a hazugság kigondolására, mert már 2 óra felé járt az ifdjo s a rendőrség nem méltányolta a várakozásnak eme idejét múlt indokolását — előállították. Három óra leheteti, mikor a razzia eme csoportja bevonult. A többi csoport is előállított 5 férfit és 1 nőt. Az ügyeletes rendőrtiszt dr. Thurzó fogalmazó hallgatja ki őket. Egynéhányat szabadon bocsájtottak kihallgatásuk után — míg egy párnak éjszakai szállást adtak a fogdába. Ozorv rendőrtanácsos ezzel a razziával ismételten bebizonyította, hogy Nyíregyházán a közbiztonság tényleg mintaszerű — ami kizárólag az államrendőrség érdeme. Férje után a halálba. Meghalt a temetés napján. Nyíregyháza, február 13. A Nyirvidék tudósítójától . Az elmúlt hét szerdáján temették el Nyíregyházán a nyolcvanesztendős Reiz Mihályt, a nyíregyházi iparos társadalom egy régi törzsökös tagját, aki több kiváló fiút adott a hazának s a város munkás társadalmának. A temetés napján megindító esemény játszódott le Reizék családjában, a hitvesi szeretet megható példája. Reiz Mihályt felnőtt fiai, kiterjedt rokon sága között elsősorban hü hitvese gyászol ta siratta mélységes fájdalommal. A koporsó mellett szivettépően sirt felesége a hetven éves Reiz Mihály né és azt ismételte állandóan, hogy nem tud tovább élni férje nélkül. Reiz Mihályt eltemették, az összetört gyenge özvegyasszony otthon maradt mély .bánatával. A ránehezedett csapást azonban valóban nem tudta elviselni, ugy történt, ahogy mondotta, követte urát a balálba. Mire a gyászolók visszatértek, Reiz Mihálynét halva találták, megölte a bánat, elment hűséggel szeretett párja után. Másnap újra temettek Reizéknál, a gyászolók újra összegyűllek, most még' nagyobb sokasága a meghatott ismerősöknek, mert nem egyszerű temetés volt, hanem megindító és felemelő mozzanata a mindennapi "etetnek, amelynek szürkeségéből egyszeregyszer kivillan az események liszta magasságába n élő szivek lénye, a szeretetnek . egy-egy hősi megnyilatkozása. Reiznét Bernstein Béla főrabbi és Friedmann Vilmos rabbi temették. Szerdán 4, 6, 8 ód 10 órakor a V&rosi Színház iozgóban: Ut a boldogság felé