Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-18 / 13. szám

JMyíryidék 6 1923. január 18... A szivek megdobbanása a végeken. A ligetaljai járás községei is felemelték tiltakozó szavukat a trianoni békeszerződés ellen, a területi integritás mellett. Az eset­nek jelentőséget ad a járásnak határszéli fek­vése és azon körülmény, hogy román rész­ről még ma sem szűnt mejg a külföldi agitátió ezen járás községeinek megszerzése iránt, de jelentőséget ad legfőbbként azon' tény, hogy a románok által megszerezni óhajtott és vérző szívvel itt hagyott két legnagyobb részben román ajkú község az, amelyik do­kumentálja ezzel is feltétlen magyar érzel­mét és a békeszerződés lehetetlenségét. Ragaszkodnak a románok Nyirábrány és különösen Nyiradony megszerzéséhez, mert ez a község volt hosszú- időn át a magyarság szivében a végvára a román aspirátióknak. Mert az volt, de nem a lakossága, hanem a vezetősége által. A mai román politikának szálai már évtizedekre vissza nyúlnak. Na­gyon jól tudták azt, hogy miként kell egy telepítésből ide került s nyelvét és szokásait megőrzött kis szigetet megtartani a maguk számára. Jól tudták azt, hogy az egyház az, amely a vallásos érzelmű nép lelkével a leg­jobban össze van forrva s hogy aninak vezetői lehetnek legfőbb biztosítékai politikájuknak. Már a személyek megválogatásánál súlyt he­lyeztek arra, hogy a legértelmesebb és leg­kiválóbb egyének kerüljenek ide, akiknek küldetés volt az itt létük s akik derekasan meg is oldották a feladatukat, mert amig a mi részünkről a magyarosítás kimerült azon ténnyel, hogy a népszámlálás s egyéb sta­tisztikai adatok kitöltésénél minden egyéin magyar ajkúnak íratott, addig az ő részük­ről a legfanatikusabb és legügyesebb mód­szerrel igyekeztek ápolni és fenntartani a román fajiságot. Hogy ez itt a magyar tengerben is le­hetséges volt, azt legfőként előmozdította az a morális bátorság, amit az egyház vezetői Szabolcsvármegye volt m. kir. tanfelügyelő­jétől nyertek, aki a románok kivonulásakor a legelsőnek ment Nagyszebenbe, .munkája megérdemelt gyümölcseként a külügyminisz­teri államtitkárságot átvenni s munkatársaiul magához venni a nyíradonyi misszionáriuso­kat is. Sajnos, nagy áron tanultunk, de sokat. Mindezeknek hasznát fogjuk veinni a jövőr ben s hasznát kell venni nekünk, akik köte­lességünk tudatában élünk tovább e nép kö­zött, hogy kitöröljük még az emlékét is a múltnak a lelkűkből. — Az alkalmas szemé­lyek ma erre meg vannak, a régi módszert megfordítjuk s az eredmény nem marad el. Nyiradony, 1923. január 14. Riczkó, főjegyző. Egy nyíregyházi heníessegéd szerelmi bánatában agyonlőtte magát. Nyíregyháza, január 17. Saját tudósí­tó nk tói. Tegnapelőtt este 9 óra tájban fegyver­dörrenés riasztotta meg az ' öszőlő-utca falusi csöndjét. Egy fiatal 20 éves hen­tessegéd dobta el magától meggondol al­ianni az életet azért, mert szülei nem akartak beleegyezni a házasságába. Kelemen István Öszőlő-utca 193. sz. alatt lakó hentessegéd régóta szerelmes volt H. Zs. öszőlő-utca 161. szám alatt lakó leányba, aki viszonozta a fiu szerei­méi. A fiatalok gyakran voltak együtt s Kelemen István már a házasságot kezdte sürgetni, mert minél előbb szerette volna oltár elé vinni szive választottját. A há­zasságnak nem lett volna semmi akadálya, csak a fiu édesatyja tartotta még korai­nak a dolgot, különösen a katonai szol­gálat szempontjából. Az óvatos apát ugyanis az aggasztotta, hogy mi lesz az asszonnyal, ha a fiút beveszik katoná­nak és ezalatt távol kell lennie. A fiu nagyon szivére vette a dolgot, búskomor lett és az utóbbi napokban ívás­nak adta magát. Már nem volt rendes állásban, hanem csak házakhoz járt ser­tést ölni s amit keresett, azt aznap el is itta. Tegnapelőtt este fél 7 órakor elment az ideálja lakására és ott beszélgetett a lánnyal egészen fél 9-ig. Ekkor hazafelé készülődött és búcsúzásnál megfogta a leány két kezét, megszorította és igy szólt: . — Isten vele Zsuzsika!! Ez már a pitvarban történt. Kelemen István pár fépést tett a sötétben az ud­var közepe felé s a következő pillanatban eldördült kezében a revolver. A leány si­koltozva szálaidt be szüleihez, akik a szerencsétlen fiatalembert bevitték a szo­bába, bekötötték sebét és orvosért küld­tek. Dr. Flegmáim Sándor orvos csakha­mar megérkezett, de a fiu akkor már eszméletlen állapotban volt és dacára a rögtön alkalmazott orvosi segélynek, csak hamar kinszenvedett. A szerencsétlen fia­talembert ma temették el nagy részvét mellett. e2EűEB22ES Az állami tanitóképzőintézet tanári testülete üdvözli a jubiláló kir. tanfelügyelőt. A Sóstó és a Korona bériéte. j • i N* r pa -mr* További tárgyalás az ajánlattevőkkel Nyíregyháza, január 17. A Nyirvidék tudósilójától. A hétfő délutáni szakosztályi ülés foglalkozott a Sóstóvendéglőre és a Ko­rona szállóra beérkezett ajánlatokkal. Az előbbire négy, az utóbbira mindössze egy ajámat érkezett be. A szakosztályok azt határozták, hogy a városi tanács ujabb tárgyalásokat kezdjen az ajánlattevőkkel. Végleges döntés tehát csak a jövő közgyű­lésen. várható az bérletek ügyében. Az általános kereseti adó könyveléséhez :-: üzleti könyvek hitelesítve az UJSÁGBOLTBAN kaphatók. A leánygimnázium és az ipartestület házat vásárolnak a várostól. A Vadász-féle házat iskolának, a A Nyirvidék megemlékezett a nyíregy­házi Ipartestületnek arról az alaposan megin­dokolt kérelméről, amelyet a napokban adott át egy küldöttség a polgármesternek s amely(­ben azt kérik, hogy a város a Zöldség-téren lévő Bodnár-féle házat adja el az Ipartestület nek Székház céljára. Kérvényt adott be a városi képviselőtestü­lethez az ág. ev. leánygimnázium is, amely­ben a Vadász-féle házat kéri az iskola cél­jaira. A két kérelemmel a hétfő délutáni szakosztályi ülés foglalkozott és elhatározta, hogy a kérelmek részletes elbírálására bi­zottságot küld ki. A város ugyanis mindenek­előtt az uj adóhivatalok elhelyezését akarja Bodnár-félét székháznak kérik. biztosítani. A városháza szűk s az uj adóhi­vatalok részére nem tud helyet biztosítani. Most meg kell állapítani, hogy a város külső épületei közül melyiklesz a legalkalmasabb az adóhivatalok elhelyezésére. Amikor ezt a kiküldött bizottság eldöntötte, végleges vá­lasz adható a beérkezett kérelmekre, amelyek nek sorsa igy csak a jövő havi közgyűlésen dőlhet el. Jön. Diadal Mozgó ELGA Jön. A „Kék róka" főszereplőjével Tora Teje-vei. A tanfelügyelő válasza. — „A reményeknek élni kell". Nyiregyhaza, januar 16. A Nyirviuek ,, tudósítójától. Megírta a Nyirvidék, hogy Benkő An­drás kir. tanfelügyelőt működésének har­mincéves évfordulója alkalmából ragaszko­dó szeretettel üdvözölte a vármegye tanitó­sága. Az üdvözlők sorában a helyibeír állami tanitóképző-intézet is részt vett, amelynek tanártestülete egyik utóbbi ülésén Kuzaila j Péter méltató szavaira jegyzőkönyvbe fog- j lalta a jubiláló kir. tanfelügyelő érdemeit s f üdvözletét jegyzőkönyvi kivonatban juttatta 1 hozzá. 1 Benkő András kir. tanfelügyelő aki dévai I tanfelügyel^sége idején együtt működött a 1 népnevelés terén Kuzaila Péter igazgatóval, f a dévai kir. állami tanitóképző-intézet akkor j volt tanárával, a jegyzőkönyvi üdvözlésre a j következőkben válaszolt : jj — A tanártestület határozatát örömmel vettem. — Az Igazgató ur Önagyságának er­délyi működésűnkre vonatkozó visszaemléke­4 zése különösen 'értékes nekem. Egy boldo­gabb idő emlékeit ujitja fel, mikor sok re­ménnyel dolgozhattunk együttesen az egész boldog Magyarország nemzeti népnevelé­séért, és sok reménye csillogott fel annak, hogy összhangzásra tudjuk hozni a nemzetiségek érzelmeit a magyar nemzeti érzéssel. Reményeinkben erősen csalódtunk, de a reményeknek élni kell, hiszen (i csalódás valószínűleg mintegy közbeeső időre vonatkozhatik. Az elvetett magra az időjárás kedvezőtlen, de a talaj, mely a magot befogadta, nem pusz­tulhat el. Sok függ attól, hogy a történelmi nehéz időkben lesz-e bennünk kitartás, lelkes biza­lom, tudunk-e a jövőért dolgozni. A tanártestületnek feladata igen nagyje­lentőségű, mert a mostani is, de inkább a jövő tanítói fogják felnevelni azt a nemzedé­ket, amely Magyarországot ujjá fogja te­remteni. Ha e nemes munkához segitő társ lehe­tek, igen nagy örömmel ragadom meg az alkalmat az együttes munkánál. Fogadja nagyságos Igazgató ur és a tanári testület mindenik tagja kiváló tiszteletem nyil­vánítását. A kir. tanfelügyelő nemes idealizmustól áthatott válasza élénken jellemzi azt a fele­melő bizakodást, mellyel ma a magyar neve­lés munkásai a boldogabb jövendő alapveté­sét végzik. nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom