Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-26 / 20. szám
Júim VBÉX. 1913. január 26. Az egész kulturvilág ünnepe lesz a párisi Petőfi centennárium. Pékár Gyula ma utazott p&risba. — Paulay Erzsi a Nemzeti színház Madách-ünnepsége után indul el. — Beszélgetés a művésznővel az ünnepség jelentőségéről. Budapest, január 25. Petőfi Sándor születésének századik évfordulóján hódolattal adózik a halhatatlan költőnek az egész világ, eldugott kis falvak, nagy metropolisok — sőt mint azt egy táviratunk jelenti, egy visszavándorlókat hozó óceánjáró utasai is a világtól. elzártan — részt követelnek maguknak a halhatatlan költő ünneplésében és az egész világ a magyar költő géniuszának hódol. A hódolók sorába január 25-éu be áll a nyugati kultura középpontja, Páris amelyről Petőfi is nosztalgiás vággyal emlékezik meg verseiben és ahová most diadalmenetben vonul be, hogy az egész világ kultúrájának elismerését és csodálatát leróhassa a szegény magvar poéta emléke előtt. A párisi Petőfi ünnepséget tudvalevően a Sorbonne rendezi Bennofon a fran cia akadémia tagja késziettt eelő és arra meghívót kapott Pékár Gyula és Paulay Erzsi. Bonnefon Petőfinek egész sereg verséi fordította francia nyelvre, igy azokat is, amelyeket Paulay Erzsi a párisi ün népségén elő fog adni. Az ünnep ég egyik résztvevője, Pékár Gyufa a Petőfi Társaság elnöke, volt kultuszállamtitkár, aki az ünnepség megnyitó beszédét francia nyelven tartani fogja, ma reggel máiéi is utazott. Paulay Erzsi a Nemzeti Színház Madách ünnepségén, illetve az Ember tragédiája« előadásán Éva szerepét játsza, csak holnap indul útra. • A párisi ünnepségekre vonatkozóan a ma esti előadás közben kereste fel munkatársunk a művésznőt, aki a következőkben nyilatkozott utazásáról és az ahhoz fűzött várakozásairól : Nagyon nagy jelentőségűnek tartom azl, hogy a rettenetes világháború után amikor még egész sereg politikai és gazdasági, kérdés világokkal választja el egy- \ mástól az egyes országokat, Petőfi neve újra felvehetővé teszi számunkra a nyugati kultura középpontjával Párissa! a kulturális kapcsolatot. A Sorbonne-ban rendezendő ünnep nagyszabású lesz. Az estélyen de Monzio szenátor és Strowkv a Sorbone híres lamára tartanak beszédekét Petőfi éíetéről és költészetéről. A »Sasfiók« költőjének, Edmond Bostanidtnak fia, Maurice Rostand aki igen jelentős iró és Jean Sarment a hires szinész-iró saját költeményeiket olvassák fel Petőfiről. Leié Pelauro-Madrus asszonynak »Oda az Alljöld dalnokához« című gyönyörű petőfi versét, a »szeptember végén...« és az »egy gondolat bánt engemet... címűeket, majd Bonnefon olvassa fel Petőfiről irott tanulmányát. — A Párisi ünnepség jelentőségéről azt hiszem felesleges beszélnem. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy a magyarságot annyira reprezentáló költő emlékének hódol a francia főváros és nagyon boldog vagyok, hogy erre a súlyos feladatra engem szemeltek ki. Fáradt Is vagyok, úgyszólván az utolsó pillanatban indulok a hosszú útra, hiszen amint látja még ma elutazásom előestéjén is dolgozom, egy másik halhatatlannak, Madáchiink hatalmas eszméit igyekezve kifejezni. Kissé fáradtan, de nagyon boldogan és sok•sok reménnyel vágok mégis neki az útnak, amelytől azt remélem, hogy kissé közelebb "hoz bennünket azokhoz, akik egyelőre sajnos annyira messze vannak tőlünk amennyire az csak lehetséges, egy szinte végtelen háború után. ' — Sok vita folyl — talán inkább csak a lapokban, mint valóban -, mondotta mosolyogva a művésznő, hogy milyen ruhában' lépjek fel. En az első pillanatban már határoztam, hogy egyszerű fekete estélyi ruhában lépek fel. Én az első pillanatban már határoztam, hogy pgyszerü fekete estélyi ruhában lépek fel, ezt művészibbnek is és magyarabbnak, de ma azt hiszem sajnos, sókkai közelebb áll hozzánk, sokkal stílszerűbb reánk a fekete ruha, mint a pompás díszmagyar. A PetÖfi-fiBnepSégek k' m aS a sl ó eseménye a nagy Petőfi-film. Petőfi emlékével a magyar művészetet is megünnepli aki megnézi. — Bemutatja csütörtöktől az Apolló. Slovenskőban már sem éiet, sem kenyér nincs. — Ezzei a címmel cikket irt Hlinka a Szlovák jan. 14-iki számában. A cik 1-, ket a felvidéki magyar lapok, mint a ruszinszkói helyzet mai hü tükrét közlik. — ; Kiragadjuk belőle a következő sorokat. Még érezzük a •nyolcesztendős háború sebeit, sőt ma még jobban érezzük, mint 1918-ban, mert akkor szabadságról álmodoztunk s azl hittük, szabadok va- j gyünk. Szakolcára beköszöntött az u.j kormány Srobárral az élén s azl gondoltuk, hogy nemzeti szabadságunk attribútumának á birtokában vagyunk. Srobár . kormányának csak addig volt érvénye, | míg Szlovenszkót meg nem szállották és gyarmattá nem lelték. Ma Srobáréknak hire-pora sincsen. A szlovákok naponként mennek ki Amerikába és sajnálják, hogy, valamennyiünket nem eresztenek ki Szlo- ; ' venszkóból. Srobárl 1918-ban mint győztest t'oft gádtuk.. Ma már csak akkor üdvözölné igy a nemzet, ha elhozná neki jogait s ha ad neki 'kenyeret, munkál, foglalkozást és életet. Az elnök ur szomorú beismerése, hogy Szlovenszkón az ipar 60 százalékát le kell szerelni, nem nyugtatja meg 1 Szlovenszkót. Szlovenszkó Már meghalt. Szlovenszkóban már sem élet, sem kenyér nincs!! — A továbbiakban a munkásság siralmas helyzetével foglalkozik Hlinka. — Maholnap nem győzik az útleveleket kiállítani — a nép kivándorol. Németország a világ Ítéletére apellál, mikor irja, hogy idegenek önkényesen, katonai erejükre támaszkodva, meg' akarják semmisíteni a német nemzet önrendelkezési jogát - mintha csak rólunk beszélnének . Négy év alatt eltemették nemzetünket. Lehetséges, hogy egy hét múlva a nemzet segítségét, életét, vérét fogják kívánni. Mit gondolnak, vájjon odaadíjá-e nekik? — Nem' hisszük!! — fejezi be Hlinka — Szlovenszkó számára olyan mindegy, hogy a Ruhr-vidék bányáit francia veszi el, vagy az angol, vagy akár a cseh!!« A magyar filmgyártás mesteri alkotása Az árendás zsidó Lenkeffy lia. Ma a Városi Színház Mozgóban. Gyűjteményem bronzkora. Irta: Dr. Saáry Sándor. i X. Midőn már hazánk területén az idegen vándor iparosok—kolompárok, utján a bronz készítésének titkát is megismerték már nemcsak utánozták a bronz "tárgyakat, de a bronz műves egyéni ízlése is érvényesült. Keskeny és lapos vésőink, legegyszerűbb lándzsáink, a sarlók legegyszerűbb idomai egyformák ; de már a köpüs baltát, a köpüs lándzsát és sarlót mikor disziteni kezdi a bronzmüves már eltér a sablontól és sajátos ízlése szerint módosítja. Ez az ízlés uj idomú fibulákat, diadémákat (fejéket) gombos és koron-gos tűket, díszes karpereceket alkotott. Ízlését átvitte a különféle fegyverekre is. Hazánk területén szerették a köpüs balták öblein a csúcsba hajló formát, a köpünek domborulatokkal való díszítését ; kedvelték a merész hajlású sarló formát, jellegzetes volt a korongos és csészés kardok készítése, melyeknél pazarul díszítették vonalas ékitésekkel á markolatot és a pengét, jellegzetes volt a csiga vonal alkalmazása, mely némelykor egy sikerültebb csákányon vagy kardon igazi remekmű magaslatára emelkedett bronzöntőink ízlése. A legrégibb kardpenge az volt, melynek nem volt markolat nyúlványa, szögecsek még nem voltak használatban, ezek csak reá voltak kötve a markolatra. Ezután következtek oly kardok, melyeknél a penge töve vagy csúcsban, vagy kerekded kiszélesedéssel végződött s a markolatra való erősítés szögecseléssel történt. Ezután jöttek a markolatnyúlvánnyal bíró kardok, amelyeket szögecseléssel erősítettek meg. Végül voltak kardok, ahol a markolat bronzból van, sőt néha egy darabból lett öntve a penge és a markolat. A bronzkardokat babonás tiszteletben tartották. Több helyen olyan különös módon voltak elhelyezve a földben a kardok, hogy azokat valamely szertartásos dolognak nézhetjük. Így Sajó-Gömörben egy helyen 3 bronz kard feküdt egymáson keresztben. Buzitőn 3 bronz kard volt függélyesen a földbe szúrva. Daróczon földbe szúrt bronz kard körül 30 szabályosan elhelyezett köpüs baltát találtak. A bronz diadém át — fejéket is valamiféle babonás hit vette- körül. Vácz-Szent-Lászlón bronz diadéma körül függélyesen földbe szúrt gombostűket találtak.' Voltak, akik azt hitték, hogy a bronzhalmaz leletet mint áldozati ajándékot kell tekintenünk, melyeket az istenek számára a földbe rejtettek. Pedig ezek néha egész nemzedék összegyűjtött kincsét képezték, melyét az ellenség elől a földbe rejtettek. Máskor bronzkori bronzöntő hagyatéka az, kivált ha összetört szerszámok s fegyverek mellett öntő rögöket s öntő mintákat találunk. A bronzkorban hazánk területén az arany bőség oly nagy volt, hogy nemcsak ékszereket, karpereceket, nyakláncokat, de A Diadal Mozgóba* Szodoma Go mórra Jaa. 25, 26, 27, 28, csütörtök, péntek, szembaí, rasárraj 3, 5, 7 és 9 órai kezdettel kerül bemutatásra.
