Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-19 / 264. szám

Jfylregyház<n MtromllM* 19. • Yasárnap XLD3. óvftlyam. * 264 szám. EWfSa«»éeí dn* M

iybwi é* : 809 K. E«yM WM ára » U EerMram fö 9. SZÁM. Petőfit ünnepeljük Szabolcs földjén, amelynek rejtett mélyéből az itt dus virágokat hajtó kultura évezredes tanus,ágtevőiként csak az imént kerültek a huszadik század kutató emberének szeme elé bronzkori szépségek aranyékszerei, Szabolcs földjén, amelynek Jósa-muzeumában kuruckfucsmás koponyák a szabadságért itt omlott piros yér virágainak tüzes emlékét idézik, Szabolcs földjén, ahonnan Bessenyei indult, hogy a magyar pusztákra a hajnali szózat ébresztésével szórja a nyugati civilizáció hímporát, Szabolcs földjén, ahol 1848-ban a régi rendi követek utóisójának üzenete a demokráciára épitett uj magyar állam ideája előtt áldozatos érzéssel hajtja meg lobogóját, Szabolcs földjén, ahol meg nem roppanó férfiak < évtizedeken fogták kemény szorítással a magyar függetlenségi eszme lobogóját, Szabolcs földjén, ahol Mboruk, forradalmak, oláh megalázni akarás után egy ország idegrángásai idején az arany középút tiszta eszmé jének ereje vág mesgyét az eltorlaszolt ma gyar uton Szabolcs földjén holnap a magyar nacionalizmus és demokrácia világszerte ismert kiváló apostolát, Petőfi Sándort ünnepli a Bessenyei Kör irányításával a lelkes közönség. Szabolcs földje tiszta lelkiismerettel hajtja meg Bessenyei zászlóját Petőfi Sándor Hallhatatlan neve előtt. Bessenyei zászlóját, amelynek lobogása a maga idejében azt az »előre» kiáltást jelentette, mint Petőfi csillagutja. A két jelenség Ugyanabból a lélekmélyséjgből .váLtódott ki, a lét-nemlét harcát vivó magyarság tudatvilágiának ösztönös mélyéből. A fejlődést parancsoló s a nyugat civilizációjában megfogalmazott gondolat a baladás eszméje mindkettőjükben felüdítette, megtermékenyítette a haza fogalmát, amely mindkettőnek lelkében izzó lánggal égő, aktivitást, életrehatást parancsoló erővé duzzadt. Tied vagyok, tied hazám, e sziv, e lélek vallja az ő dalainak tisztán fcengő harangszaván, de vészes kongássá szilajodik szava, mikor az ő korának népéről, a jobbágyságról dalol. Büszkén vallja: .Magyar vagyok, legszebb ország, hazám az öt világrész nagy területén, egy kis világ maga! !De ugyanabban a forrón magyar dalban sir fel:: Arcom szégyenben ég, szégyenlenem kell, hegy magyar vagyok, nálunk alig hajnallik még, holott máshol a nap már ugy ragyog. S gyász és gyalázat fekete mezének nevezi a még ránk terülő setétet, a kor szavát meg nem értők előre lendülni nem tudását. Ám mámoros szerelemmel igy is hirdeti: hőn szeretem, imádom, gyalázatában is nemzetemet. Petőfi a ma tétovázó magyarság számára isten küldötte tanulság. A Petőfi centennáriumot olyannak látom, mint a magyar próféta költő újra felettünk tündöklő jós meteor fényét. A magyar sorsot intéző hatalom erre a visszatérő titkos meteorfényre mutat: In hoc signo vinoes ! ; És ez a jel ott ragyog a Kárpátoktól— I

Kárpátokig terülő Nagymagyarországra boruló csillagos bolton. Nacionalizmusra, forró hazaszeretetre int, de ugyanakkor arra, ami ezt az érzést életet termővé teszi : a demokráciára. Az ő magyar ember fogalmában a korabeli nemes és jobbágy egyesül. A ma magyar emberének újra nemesedett gondolatában a polgár és munkás harmonikus találkozása van. A javák birtokosaihoz az ő apostolkodó emléke azzal a dalával szól, amelyben inti a korának nemességét : az élet rózsái a tietek, töviseit a nép közé vetitek, adjátok oda rózsátok felét, s vegyétek a tövisek felét önként magatokra Az önzőkhöz a vészharang kongatásával verő, a szenvedőkhöz tüzes bátoritással szóló a haza fogalmát cinikusan tagadokhoz hazaszeretetre gyújtással intő, a családi szentélyt az érzelmek tisztaságát gúnnyal illetőkhöz szerelmi költészetének fehérrózsa-illatával ható, az enni-inni jól tudó, tudományt, munkát gőggel lenézőkhöz szatírájának ostorával suhintó, a kubista utakra tévelygett homo aesteticushoz a természet örök szépségeivel figyelmeztető, mindegyikünknek üditő tanúságot, megifjitó, gyógyító kristályos forrás vizet adó s ezt a rabláncot csörgető magyar nemzetet a felszabadulás szilaj, akaratára edző, a Petőfi Sándorra való tudatos gondolás, az ő méltó ünneplése dalainak virágos (kertjébe, lelkének templomába való odaborulás. 'Á holnapi ünnep mindnyájunk ünnepe, mindnyájunk számára kincset rejtő nap. Legyünk ott a Bessenyei Kör Petőfi ünnepélyén, ha lelkünkben a jónak, szépnek, igaznak csak egy kis szikrája is ég. Budapest ünnepli Romanelli ezredest. Diszkardot nyújtottak át az ezredesnek, nevére alapítványt létesítenek. Budapest, november 18. Saját tudósítónktól . Ma délelőtt folyt te a parlament kupolacsarnokában az a bensőséges ünnepély melynek keretében a székesfőváros polgári társadalma hódolatát fejezte ki Bomanelli ezredes előtt azon szolgálataiért, melyet a kommün idejében a [város polgárságának érdekében férfias bátorsággal tett. Az ünnepélyre egymásután érkeznek a kiválóságok. iWJassits Gyula báró, Balogh Jenő, Heinrich Ferenc, Hevessi Simon főrabbi, Bárczy István, Csiszárik püspök, ifj. WJassits Gyula br. a kormány nevében Vass József s a Ludovika Akadémia ifjúsága magasranjgju tisztek vezetése mellett. A kupolacsarnok asztala bordó posz tóval van bevonva^ Középen ül Bomanelli ezredes, mellette Csernoch hercegprímás, Vass József, József főherceg, Castagnetto herceg és felesége. A hercegprímás előtt fekszik az a XIX. századbeli gyémántokkal kirakott diszkard, melyet Bomanellinek ajándékoznak. Az asztalon feküsznek a Bomanelliről készített emlékplakettek s egy állványon Bomanelli szobra. Tőzsde. Budapest, nov. 18. Saját tudósítónktól. Zürichi nyitás: Budapest 0.22 és fél, Berlin 0.08 és"fél, Newyork 541, Prága 1725 Bukarest 350, Varsó 3 és fél, Bécs 0.0073, osztrák bélyegzett 0.0075. Devizák: Páris 165—72, Berlin 40—45, Itália 113—18, Bukarest 15 és fél—16 és fél, Varsó 16—17, Brüsszel 154—9, a többi változatlan. Termény piac: Irányzat változatlan. Csöves tengeri iránt jobb érdeklődés mutatkozott. Későbbi szállításra 3900-4000 koronás kötés történt. Buza üzlettelen, decemberre tiszavidéki búzáért 10900 koronát ígértek. A' többiben nem volt üzlet. A bejáratnál Berzeviczy Albert üdvözli az ezredest aki a- közönség tomboló éljenzése között foglalja el helyét. A kupolacsarnokban a hercegprímás adja át a kardot e szavak kíséretében,} Üdvözlöm e nemzet nevében, mert ön volt az a hős, aki puszta szavával állta útját a vérengő csapatnak, amidőn a polgárok életük megmentéséért önhöz menekültek. Az olasz misszió hajlékában lobogott fel a régi Vesta láng, az volt a jus asilí. Ki tagadhatja, hogy hány élet megmentése fűződik az ön étet és halál felett rendelkező bátorságának, amidőn elkiáltotta, hogy élettel fog fizettetni minden ma gyar életért. Joggal nyujtjuk hát át az élet és halál felett rendelkező hatalomnak a jelvényét, a kardot. Bomanelli ezredes válaszol az üdüdvözlő szavakra, majd Szterényi Zsigmond a juniusi szövetség díszoklevelét adja át. Egyben elhatározták, hogv Bomanelli ezredes nevére egy alapítványt létesítenek, mely alapnak a kamataiból minden évben egy fiatal történettudós Olaszországba megy ki a történelem kútfőinek tanulmányozása céljából. Elragadt tanyasi fogat. Nyíregyháza, november 18. Saját tudósítónktól. Palicz János füzes-bokori gazda szekerébe fogott három ló ma délben háromnegyed 1 órakor megvadult s a Lutherutcán végig rohanva a Kossuth-téri r. kath. templom előtt nekifutottak Garai András II. Manda bokori gazda kétlovas fogatának. A Palic lógós lovának szügyét átszúrta a Garai szekerének rúdja s (a szerencsétlen ló nyomban kinszenvedett. A vizsgálat megindult. Ára-10 korona,