Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 249-273. szám)
1922-11-05 / 252. szám
19Sí, nnvemb"' 5 Infláció és stabilitás. Bizonyára feltűnhetett sokak előtt, hogy a magyar Jegyinlézet jelentései, min dig ujabb és ujabb jegyek kibocsátásáról adnak számot, mindamellett, a magyar korona zürichi jegyzése már hónapok óta stabil, illetve 0.22 körüli jegyzést mutat. Pedig, ha gondolkodtunk a dolgon, akkor azt kellene megállapítanunk, hogy a jegyek szaporodásával csökkenie kellene a zürichi értékelésnek. Miért nincsen ez mégsem igy? Egy alkalommal azt kérdezték tőlem, hogy lehet az, hogy a mi pénzünk értéke folyton csökken? Azt feleltem, hogy erre a legegyszerűbb magyarázat a következő: Ha van 1 liter tiszta szeszünk és ahhoz 1 liter tiszta vizet töltünk, akkor van ugyan két iiter folyadékunk, de ennek egy literjére csak 0.5 liter szesz jut. — Az értékes anyag tehát csak 0.5. Ha ebbe az 1 liter szeszbe 100 liter vizet töltünk, akkor van ugyan 101 liter folyadékunk, azonban a tiszta szeszérték már csak 0.01 lesz. Ha tehát a mi jó pénzünket papirossal annyira felhígítottuk, hogy az 0.0022-t ér, vagy ahogyan most jegyzik, 100-as értékelésnél: 0.22, akkor éz kell, hogy kifejezője legyen a hígítás mértékének. Már most először azt kell igazolnunk, hogy az a bizonyos zürichi 0.22 nem igaz, hogy ez közönséges falsum. Ha ezt igazoltuk, akkor tudunk magyarázatot nyerni, miért változatlan a zürichi jegyzés és mégis növekszik a forgalomban levő jegymennyiség. • i Ha a békeidei fejenkénti jegymennyiiség' számát elosztom a mai fejenkénti jegymennyiség számával, vagyis ha a 43.6-et osztom cca 8700-al, akkor eredményül cca 0.005-öt kapok, amit, ha a békeidei 5 százalékos magasabb értékeléssel fejezek ki, hogy schveizi frankban nyerjen az érték kifejezést, akkor a korona mai értékeként 100-as számban beszélve, 0.525-öL kapok. Vagyis tehát ha liszta értékelést kívánnának Zürichben jegyezni, akkor 0.525-t kellene a zürichi fokmérőnek mutatnia most 65.3 milliárd magyar államjegy forgalom mellett. Zürich azonban csak 0.22-őt mutat. Mutat pedig spekulációs alapon és nem az egyedül helyes mennyiségi elmélet alapján. A 0.525 és 0.22 között, 30.5 pont van, amely még ma is fennáll, holott pedig ez az értékelés már hónapok óta ilyen, ami kor még jóval kevesebbb volt a forgalomban levő magyar államjegy. Ha mármost azt kívánjuk számítani, hogy vájjon mennyi lehet hát az a forga lomba hozható jegymennyiség, amely mellett zürich joggal jegyezhetne 0.22-őt, akkor a számítást visszafelé kellene végrehajtanunk, az egyszerű hármasszabályu feladatok végrehajtásának módjára, a következőleg: Ha 0.525 centime-ot ér a ma gyar korona 65.3 milliárdos je^yforgalom mellett, akkor hány milliárd koroná nak kell forgalomban lennie, hogy 0.22 centime legyen az értéke? A feladat megfejtése után, kereken 156 milliárdot kapunk eredményül. Ebből következik, hogy ha a zürichi tőzsde tiszta értékelést kíván na mutatni, akkor nekünk forgalomba lehetne hoznunk még cca 90 milliárd koronát és akkor sem szabadna változnia a 0.22-ős zürichi jegyzésiek. Ezeknek beigazolása után térhetünk reá annak meggondolására, hogy valóságos és állandó jegy szaporodás mellett is, miért változatlan tehát a zürichi jegyzés. Azért, mert már Zürichben jó előre igyekeztek leszorítani a korona értékét, hogy rajtmik annál többet nyerhessenek. Láthatjuk, hogy pénzünket cca 60 százalékkal becsülték értéken alul és tehát az a valóságban cca 139 százalékkal ér többet, mint amennyit érte idegen pénzen adtak. A további infláció mellett tehát, ha a zürichi jegyzés stabil marad is, mert hiszen semmi oli sincs annak még alább becslésére — nem változik más, mint a valóságos és a spekulációs érték közötti különbség. Más nem történik, mint a spekuláció nyeresége csökken, csökken az a vagyonveszteség, amely állandóan ér bennünket, minden kiviteli és behozatali aktusnál, amelyet dőrén, folytatunk tovább análkél, hogy valóságos és a mi testünkbe vágó sebek tudatára ébrednénk. Mert minden árun, amit tőlünk kivisznek, minden árun, amit ide behoznak ott van az a veszteslég, amely a mi koronánk alábecsléséből ér bennünket. Ez az alábecslés a mi koronánknak az a szivárgó sebe, melyen át vérünk fogy, holott pedig ugy látjuk, mint a vizibetegségben szenvedő, hogy íme testsúlyban, terjedelemben növekszünk, mintha híznánk!! Pedig az infláció az a folyamat, amely, vízzel telíti és szaporítja a híguló folyadékot, vizzel telíti a testet, de értékében, erejében rontja, sújtja, pusztítja mindkettőt. És ott a baj, hogy kényére-kedvére kitetten a zürichi spekulációnak, még mindig nem állunk elő azzal az önbecsléssel, amellyel, pedig minden józan és hitelt kereső kereskedőnek elő kell állania: «Ime igy állok vagyonilag, ez az én értékem!! Nem 0.22, hanem 0.525!« Node, talán egykor, valamikor meg lesz erre is a bátorságunk... Csak el ne késsünk vele!!... Pisszer János. Erdélyben nagy gondot okoznak a gyakori vasúti katasztrófák. Mit mond Kinin Jenő, a C. F, R. főmérnöke? Kolozsvár. Alkalmi tudósitónktól. — Mark Twainnak van egy jellemző humoreszkje a vasúti szerencsétienségekrőől. — Bebizonyítja, hogy nem érdemes balesetbiztosítást kötni a vasúttal, mert sokkal többen halnak meg az ágyban, mint a vonaton. — Szerencséje Mark Twainnak. hogy a háború előtt irta ezt a tréfát, mert ma ezért a viccért bojkott alá helyeznék az utasok. A vasúti szerencsétlenségek ugyanis járvány szerül eg dühöngenek. — Alig múlik el nap, hogy valahonnan ne jelentenének legalább egy esetet. A prahovai híd ma már fogalom Romániában és közös jelenség az utasok között, hogy a vasúti hidakon való átjutás pillanataiban imádkoznak. A kormány, illetve a CFR. hivatalos kommünikéi már nem nyugtatják meg a közönséget. Ezért munkatársunk 'felkereste a CFR. bukaresti hidigaz gatóság kolozsvári kirendeltségének igazgató-főmérnökét; Klein Jenőt, kinek ha táskörébe tartoznak összes erdélyi vasúti hidak és felvilágosítást kért ezek állapotáról. Felemlítettük, hogy ezek a hidak már oly sokszor vezettek az égbe, hogy mindenképpen indokolt a közönség félelme. — Erdélyben nem kell ettől tartani, — nyugtatott meg Klein főmérnök — azok a vasutvonalak, melyek a volt Máv. kezeléséből kerültek Románia tulajdoná ba, a legnagyobb rendben vannak. — Ezeken a katasztrófa majdnem kizárt. — Kisebb nagyobb hibák természetesen mindig akadnak, die ezeket azonnal kijavítjuk. Rendszeres hídvizsgálatokat tártunk, ami lehetetlenné teszi, hogy bármilyen hiány, ami katasztrófára vezethetne; kikerülje a figyelmünket. Fölhívtuk a főmérnök ur figyelmét, hogy itt Erdélyben is van néhány híd, a mely közismerten készen áll a leszakadásra és a kedvezőtlen esős időjárás következ tében bármikor várható, hogy ujabb szerencsétlenséget idéznek elő, akad ilyen többek között a szeben—fogarasi vonalon is. — Ez nem tartozik a mi kezelésünk alá — vetette közbe Klein főmérnök — mert amint emiitettem, csak a volt Máv. vonalakról nyilatkozhatom, amelyek kevés kivétellel a kezelésem alá tartoznak. A felelősség és a munka nagyon terhes már ezzel is, hiszen minlegy négyezerhétszázkilométeres vonalról van szó, melynek túlnyomó része helyi jellegű. A személyzet pedig oly kevés, hogy a legnagyobb mértékben tul vagyunk terhelve. Ennek ellenére is már több hidat megerősítettünk az uj tipusu nehéz mozdonyokra va ló tekintettel. — Az Arad—tövisi vonalon a munkalatok most varjinsk folvamatban. A legnagyobb változások a Nagyvár«d-érm-hályf«lv i vonalon vannak. Ez edd'g vicinális volt. da most egy-t len összekötő vonalunk Csohszlovákiáv*!, azért a torgaloai ós összekő ö footoss»gára v»lo tekintettel elsőrangú fővonallá alakítjuk at, f-mi az összes vasúti hidak kicserélését teszi szükségessé. A munkálatok (lőreláthatóitg cs*k a jöíő év folyamán fejlődnek ba. — Ilyen najyobbarányu atalaiitások óriá»i feöltségskkel járnak A munkakra esetenhftot biteleket kapunk az igazgetósáató 1, amw'y k-t a bitel nagysága szerint az illetékes miniszter u o illetve a minisztertanács állapit mea: Munkatársunk megkérdezte Klein fŐTiér nököt, hogy mi'st szakembernek, mi a vei m$ nyő a regátbeli hidak állapotára voatkozóUg. — Nem az én hatáskör-önbe tar o*'.ik. Ezekről nem nyilatkozhatom — zárkózott el a főmérnök. — Szóval csak Erdélyre gar*ntáihatj«» a főmérnök ur a vasúton az óietamet? — k*r dezte munkatársunk — da a íőmé nök ur vá laszul csak mosolygott Erre félig megnyugtatva távoztunk. T .w B '* H e* ft uiaobajt köhögés 1 mind ncmii hülést biatosan gyógyít a hires Dr. Jármay Csod^meHtea kapható minden gyógytárban és drogériában. Rheuma, ellen csakis az egyedül bietos általánosan ismert és Kapcin kenőcs segit Ezt kérje minden gyógytárban és drogériában. Utánvét mellett küldi OfOSZlád GJÓgySZer ár Budapest, IV., Papnövelde u. 2. 8215 12 Nehéz téli lópokrócokat, tengeri-morzsoló és daráiókat, réparágókat, petróleumot, carbitot iegjutányosabban Magyar Mezőgazdák smbolesYármeáyei kirendeltsége s* uperf0S7fá ts zállit a Nyíregyháza, Széchenyi-tér 1. szám. ket tavaszi sz *i..t s-a m<r Telefonszám 49. SQrgöaycim: Mezőgazdák. most elfogadunk.
