Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-25 / 269. szám

2 1922. mvemb -t 25. A világ gazdasági krízisét csak a békeszerződések revíziója szüntetheti meg. A győztes államok fizessenek jóvátételt a legyőzötteknek. — Hagyar­ország megmentése Európa érdeke. — Bársony Elemér v. miniszter magyarorszíg gazdasági válságáról. Budapest, november 24. A kritikussá váló gazdasági helyzet szanálási módjára vonatkozóan hasáb­jainkon megkezdett ankét során kérdést intéztünk Bársony Elemér v. miniszterhez aki a jelenlegi válság enyhítésének és meg' oldásának előfeltételeire vonatkozóan a következőket mondotta munkatársunknak; — Közgazdasági életünk leromlásá­nak és annak, hogy az állam és társada­lom teherbíró képessége szinte napról­napra csökken, első és legfontosabb oka a trianoni békeszerződés, amihez az egész világon tapasztalható gazdasági krí­zis és belpolitikai életünk sivársága csak mint ujabb veszedelem járul. Hazánk régi határai között gazdasági­lag is ideális szerves egészet alkotott. Ezt inegbontani nem lehet anélkül, hogy íi katasztrófa be ne következzék. Egy ország amelyet megfosztanak azoktól a természeti kincsektől, amelyektől függ gazdasági éle­tének vérkeringése és ereje, egy ország, iuhetyet megfosztanak azoktól a természe­ti kincsektől, amelyektől függ gazdasági életének vérkeringése és ereje, egy ország amelytől elveszik szenét, fáját, ércét, ter­mészetes kereskedelmi utvonalait és a ter­melés helyett idegen államok kénye-ked­yére kiszolgáltatott behozatalra utalják, Dlyan mint a nyomorék, akinél a mankó nem pótolhatja a végtagokat. — Gazdasági helyzetünk teljes talp­raállását nem remélhetjük mindaddig, mig el nem jön a trianoni békje reviziója. Az énnek alapján történt zsákmányolás nemcsak megtiprása a törétnelmi igazság­Íjak, a nemzeti önérzetnek és- a népek (önrendelkezési jogának, hanem bűnös el­sorvasztása annak a gazdasági erőnek is, amelytől nemzetünk jövője függ. Ezzel kelj tisztában lenni mindenkinek s ezért kell a hazafiúi erők és erények teljessé­gével küzdeni az integer Magyarországért. — Bizonyos, hogy előbb vagy .utóbb ráeszmélnek tévedéseikre a békét diktáló nemzetek is. Nem a magas kérdések. ÍNeín a magas kérdés igazsága, hanem a megalkuvás! nem tűrő gazda­sági törvények fogják őket arra kényszerí­teni, hogy "eddigi álláspontjukat revideál­jják. Lassankint rájönnek majd, hogy nem lehet élő nemzetek produktív mim ka­jái kikapcsolni a világ termelésébői s hogy nem lehet büntetlenül elsorvasztani n szervesen egymásba kapcso'ódó gazdasá­gi tényezők egyikét sem. — A gazdasági vi'ágkrízis jelzi, hogy á józan megfontolásoknak ez az ideje már nem 1 lehet messze. Angliában Koynes és Sir Charles Hobhousé erősen döngetik az elvakultság kapuit s egy-egy józan tiang megcsendült már Franciaországban is. A francia frank erős leromlása a cseh ipari élet katasztrófája, az amerikai mun­kanélküliség ijesztő növekedése, a már­ka haldoklása, az olasz gazdasági csőd riasztó hírei mind azt bizonyítják, hogy, Európa közös érdeke a gazdasági együtt­működést biztosító és a lelkek harmóniá­ján nyugvó békéje a nemzetnék. Ez azon­ban nem jöhet létre ama jóvátétel nélkül, amit a legyőzött nemzetek követelnek a győzőktől és amelynek a békeszerződések reviziójával kell kezdődnie. Addig is azonban, mig ennek az ideje elérkezik, a magunk erejére támaszkodva el kell követnünk mindent, hogy "legalább gátat vessünk a bajok növekedésének. Es ehhez elsősorban egyenes vonalú, a tör­vények tiszteletén, a jogegyenlőségen és a szabad érvényesülés elismerésén alapuló belpolitika keli. A munka legyen az ural­kodó jelszó és ne a jelszavak, amelyek megakadályozzák a munkát. Ne egyesek­nek a hatalomhoz való ragaszkodása le­gyen a vezérlő gondolat, hanem a nemzet régi hatalmának visszaállítása. Nem kel­lenek uj törvények, hanem mindenki tart­sa be a hazafiság, becsplet, emberszeretet törvényét és legyen hü szolgája a nemzet érdekeinek. Jirtse meg mindenki, hogy minden kapavágás, minden kalapácsütés, minden nemes eszmét hirdető betű, min­den csép verejték, minden kézszorítás, a mit sziwet ad magyar a magyarnak, kö­zelebb rísz a Kárpátok és az Adria felé. Minden tehát attól függ, mennyire tudjuk igazán szeretni a hazát, mennyire tudunk dolgozni az integer Magyarországért. Mr, Kersten hosszúja izgalmas kalandordráma 7 felv. — Bemutatja szombat, vasárnap a Diadal Mozgó. VIOLA, AZ ALFÖLDI HARAMIA Báró Eötvös József „A falu jegyzőja" c. regénye filmen 2 részben. I. rész „Repülj lovam repülj" Főszereplő Virányi Sándor. Bemutatja péntektől vasárnapig az Apolló. k Sóstót-uton lakók panasza a világítás hiánya miatt. Levél a szerkesztőhöz a téli nya­ralók nevében Nyíregyháza, nov. 24. » A következő levelet kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő Ur!! Nagyon kérem, legyen szives alábbi soraimnak becses lapjában helyt adni, ta­lán lesz valami látható eredménye felszó­lalásomnak. A »Nyirvidék« egyik szeptemberi példányában »Kinek a hibája?« cim alatt egy rövidke cikk jelent meg, melynek Író­ja "elmondj a, hogy a színházból hazatérni akaró közönséget a Dessewffy-téren és a Bethlen-utcán pokoli sötétség fogadja s hogy véletlen szerencse, hogy még sem rabiás vagy zsebmetszés, sem elgázolás nem történt stb. Azóta bizonyára javult az ottani világítás. Becses lapja egy pár nap előtti példányában pedig azt olvas­tam, hogy a város igen tisztelt tanácsa, ha jól emlékszem, a vasúti átjárók na­gyobb mértékbeni kivilágítását határozta et, bizonyára azért, hogy az esetleges sze­rencsétlenséget megakadályozza. Ez az in­tézkedés nagyon helyes és szükséges is, ilyen kiadásokra a költséget sajnálni nem szabad és nem lehet. Csodálatos, hogy a »kulturvárosban« (az első cikkből idézem) lakók közül eddig senkinek sem tűnt fel, vagy eszébe nem jutott a sóstói uti világí­tásnak teljes hiánya, ezt csak mi, kik az itteni nyaralókban lakni kénytelenek va­gyunk, vesszük észre és tapasztatjuk, hogy minden nap már naplemente után, külö­nösen akkor, ha a hold nem világit. Az úttesten középen ha sár van, menni nem lehet különben is arra való a két oldalt levő gyalogjáró. Igen ám, de ép a nagy sár miatt a talyigások is a gyalogjárókon közlekednek s bizony az ember sokszor csak a legutolsó pillanat­ban veszi észre, hogy egy jármú (talyiga) közvetlen előtte van, még pedig világí­tás nélkül s ugyancsak serényen keli félre ugrania ,ha e'-gázoltatni nem akarja magát De ha talyigás nem is jár, akkor is igen kellemetlen a járás, mivei az elég sürün álló fák, vagy a szembe jövő »boldog téli nyaralónak« megy neki az ember a korom sötétben (többekkel megtörtént). Erre egyesek azt mondhatnák, hogy a villában lakók naplemente után ne menjenek se­hová, akkor semmi "baj sem történhetik. Mit tegyen azonban az a »téii nyaraló«, a kinek családjában, Isten őrizz!! valaki hirtelen beteg lesz s orvost kell hívnia, másnap reggeíig várjon? Hátha valaki mozgókép színházba vagy más célból szeretne a városba menni, mert talán eny­nyi »mulatság« mi reánk is fér ugy-e? Ne menjünk Sehová? Várjon a beteg, ha tud, ha nem, vagy maradjon mindenki otthon még akkor is, ha kénytelen bemen ni a városba? Pedig ilyen dolog nap-nap mellett előfordulhat s a nagy sötétség­ben igazán nemcsak az orrbetörésnek te­szi ki magát az ember, hiszen a talyiga kerekek igen szép árkot és gödröket vág­nak ki a gyalogjárón, hanem az esetle­ges inegLamadtatásnak is. Rendőr erre mifelénk sohasem jár, csak a városmajo­rig, itt aztán szabadon történhetik akármi. Vájjon áz esetleges szerencsétlenségért ki vállai felelősséget? Mint jellemzőt meg keli említenem azt, hogy a nyári évszakban addig, mig a legutolsó villamoskocsi a Sóstóról be nem futott, az úgynevezett erdei első és második megállónál és az erdei kitérőben egy-egy több körtés ívlámpa égett, akár világított á hold, akár nem, azóta azon­ban nem ég soha. Vájjon akkor, amikor esti 9 óráig ugy is elég világosság volt, szükséges volt az a világítás, most pedig, mivel, csak mi »téli nyaralók« lakunk itt, egyáltalán nem szükséges? A mult év decemberében az itt la­kók által aláirt kérvényt adtam be az igen tisztelt városi tanácshoz, melyben kértük, hogy a sóstói uton a vámházon tuti részep legalább 5 lámpát szereljenek fel. A kérvényre választ máig sem adtak, de lámpát sem. Kérem tud-e erről a? igen tisztelt városi tanács? Azt hiszem nem. Vagy talán olyan nagy tulkiadást jelentene az a néhány éjfélig égő sóstói uti lámpa a városnak, hogy külön pótadót kellene kivetnie? Nem gondolom. Benn a városban magánlakásokban és nyilvános helyeken láttam csillárokat, amelyeken sok Jeles,leges villanykörte volt és mind égett. Igazán fényűzés ez akkor, amikor az áram a szénhiány miatt nem e[ég erős, de hogy ott benn pazarolják az áramot, itt pedig, ahol minden egyes villában családok laknak, az utcán egyet­len lámpa sem világítson, legalább * is nem helyes, mi is a város lakói vagyunk, a közért dolgozunk, annyi jóakaratot vagy figyelmet megérdemelnénk, hogy a Sóstói ut ki legyen világítva, annál is, in­kább, mert technikailag igen könnyen keresztülvihető és számbavehető anyagi áldozatba nem kerül. Kérem Szerkesztő urat, hasson oda, hogy ez az állapot orvósoltasjsék. Szerkesz­tő urnák tisztelő hive. Egy sés&ói uU lakos. Pénteken csak egy nap Boccacio és mézesheteK 5, 7 és 9 órakor a Városi Szín­ház Mozgóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom