Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-19 / 264. szám

tf 1922 november 19 19 nászt emeljenek, mondván nekik, hogy abban az államban, melynek részesei még arra sincs joguk, hojgy siránkozzanak? A kormánynak legfőbb kötelessége vigyázni arra, hogv ne kelljen a panaszoknak a világ közvéleménye elé lépniök, hogy elsirják helyzetüket, melybe társnemzetük, vagyis a háború eredménye juttatta az erdélyi magyarságot . Nyíregyháza, november 18. A Nyirvidék tudósítójától. A magyar népoktatás lelkes hittel és aka(rattal, reális eredményekkel való szolgálatában immár három évtizedet tölt vármegyénk kir. tanfelügyelője, Benkő András. A lelkes munkásságban mult három évtized serkentő példája előtt meghajtotta lobogóját vármegyénk tanítósága, amikor az Általános Tanitó Egyesület a 30 éves évforduló alkalmával Benkő Andrást örökös tiszteletbeli 'elnökévé választotta meg, miután a Felsőszabolcsi Ref. Tanitóegesülety előzőleg diszelnöké emelte a közszeretetben álló kir. tanfelügyelőt. A »Szabolcsi Tanitó« vezetőhelyen méltatja az ünnepeltet és ezalkalommal összefoglalja harminc évi működésének főbb vonásait. A méltatás a kir. tanfelügyelőnek hunyadmegyei és szabolcsi működéséről a következőkben emlékezik meg : »Hunyadban számos állami és magyar magyar tannyelvű községi iskolát, Brádon áll. polgári fiu és polgári leányiskolát szervezett a magyar tannyelvű felekezeti iskolák ügyét mindenütt lázas tevékenységgel javítja, erősiti, hogy ezek nemcsak versenyképesek legyenek minden más fajú (rác és oláh) iskolákkal szemben, hanem versenyen felül emelkedjenek. Az elmaradott gazdasági állapotok javítása érdekében nagyobb tanulmányokat tett, kísérleteivel nagy feltűnést keltett. Minta konyhakertészetet létesít oktató irányzattal, hol minden lehető okszerűség szemlélhető volt. Uj fajokat, nemesített magvakat hoz létre, hibridációval meglepő eredményre jut. Dolgozik lázas munkával, mert a háború alatt az entente Magyarországot is ki akarja éheztetni, ezt meg kell akadályozni. A nagy kiterjedésű Hunyadmegyét, hol közlekedési utvonalak csak folyók mentén vannak, lóháton, szinte emberi erőt meghaladó strapával utazta be minden évben; szervez javít, oktat fáradhatatlan kimerülésig. Az összeomlás után menekülnie kell. Sídbolcsba jut, hol megdöbbenve állapítja meg, hogy a tanyák rendszere miatt mily nagy a kultura terén az elmaradottság. Számba veszi az iskolába járó és nem járó tanköteleseiket s a lehető legpontosabb összeállítás után az ügy javítása érdekében állandóan hangoztatja az oktatásügy nagy jelentőségét. Jelentései a közig, bizottságban is feltűnést keltenek és a megdöbbenés érzetét váltják ki. Az egész megye területén napirenden van az ügy feletti eszmecsere, amit nem késve megragad, a helyzet javítására vonatkozó, a birtokosoknál az általa felidézett hajlandóságot igyekszik kiaknázni. Több uj iskola létesítése jár ennek nyomában, a meglévő iskoláknál a fejlesztések, uj tervezeteknek egész sora jön létre ebből kifolyólag. A szabolcsmegyei iskolákat iskolalátogató tisztviselőivel együtt minden évben többször — kivétel nélkül — meglátogatja, javít, buzdít, orvosol fáradhatatlan folytonossággal. Szabolcsban csak pár év óta működik de ebből a működésből már is maradandó, értékes nyomai maradnak a megye oktatásügyének történetében. A jelen tanügyi élete ' a megyének pedig páratlanul pezsdülő felemelkedésben van, amiben az oroszlánrész Benkő Andrást illeti kétségbevonhatatlanul. Több intézménynek (Szabadoktatás, Székely Magyar Szövetség, Méhészeti Egyesület) elnöke, ügyvivője. Állandóan hangoztatja, hogy a népoktatás színvonalát emelnünk kell; a nemzeti öntudatot állandóan ápolni, erősíteni a legfontosabb feladata iskolánknak. A mulasztásokkal szemben vaskezü, szigorú, de az érdemeket legelőször ő látja meg jutalmaz, dicsér, lelkesedik és lelkesít. Ezekért ünnepelte oly meleg közvetlen\ séggel a megye tanítósága Benkő András kir. tanfelügyelőt és ismeri el jövendő vezérének s igyekszik őt megérteni. Hivatalának tisztikara meleg szeretettel csoportosul köréje s ebből az alkalomból is szűkebb, családias kört képezve redneztek tiszteletére »egy kedves, felejthetetlen estét, »(az ünnepelt szavai)« hol a »családfő« köré csoportosulva ünnepelte a »család« vezére 30 éves működése évfordulóját, elhalmozva őt szeretettel, figyelemmel és a ragaszkodásnak sok jelével. Adja Isten,- hogy ez áldásos munkásság még sok-sok évre terjedhessen ki«. A tanítóság ragaszkodó szeretetének példátadó megnyilatkozása ez a méltatás, amelye nek zárószavaihoz üdvözlő örömmel csatlakkozunk mindannyian, akik a jobb, dicsőségesebb magyar jövőt a magyar népoktatás ügy apostolaitól, tanítóitól és olyan kurátoraitól, sáfáraitól várjuk, mint Benkő András kir. tanfelügyelő. Az ingyenes népoktatás és a mai állapotok. Általános volt az öröm, midőn a háború előtti boldog világban életbe lépett az Apponyi-féle törvény az ingyenes népoktatásról. Örültek a szegények is, akiknek az a pár korona is sokat jelentett, amit nem kellett fizetni, de bizonyos melegítő érzés tölthette el a gazdag fiút is, hogy ime nem közömbös az országra nézve, hogy ő iskolába jár, az közérdek, mert ime tőle a gazdagtól sem fogadják el a tandijt. Azóta tudomásom szerint nem változtatták meg ezt a törvényt, de azért napról-napra hallunk eseteket, hogy már az elemi oktatás sem ingyenes, mert ha tandijat nem is szednek, felszerelés és fűtési pénz cimén megterhelik a szülőket. Több iskola a^progressziv adót vezette be, a szegény szülő gyermeke mondjuk 100 koronát fizet fűtésre, a gazdagabb vagyoni viszonyaihoz mérve annak többszörösét. Nagyon-nagyon helytelennek tartom azt, hogy az iskolák letértek az ingyenes népoktatás mezejéről, szomorú következményei lesznek ennek kulturális, de nemzeti szempentból is. Szeretjük hangoztatni, hogy az elszakított részek azért fognak vissza kívánkozni, mert hazánk nagy kulturfölényben van a szomszédos, s bennünket megrabló balkáni országok fölött. S akkor, amikor mindent el kellene követnünk arra nézve, hogy a jövőben még inkább legyen az, az iskoláztatás megdrágulása egész rétegeket fog kizárni az iskolákból, hová pedig mindenkit csalogatni kellene. Mert ha hozzávesszük, hogy az elemi iskolai könyvek is párszáz koronába kerülnek, egy-egy füzet 50—100 korona, könnyen belátjuk, hogy a szegény ember mindent el fog követni, hogy gyermekét ne járassa iskolába, mert a költségeket fizetni nem tudja, mig iskolaköteles gyermeke, ha munkába áll legalább a kenyerét megtudja keresni. Még rosszabbak a viszonyok a középiskolákban. Ezekben a békében is volt tandij, most persze már többezer koronás tandijak nem ritkaságok, sőt újságcikkekben olvastunk olyan híreket is, hogy több iskola buzavalutában akarná a tandijat beszedni. Ezekben az iskolákban a tankönyvek is drágábbak a füzetek is többe kerülnek, úgyhogy a csodával határos az, hogy a tisztviselő és szegénysorsu szülők, hogy képesek gyermekeiket a mai szerény jövedelmükből iskoláztatni. Kétféle iskolatípust különböztethetünk m

eg"> egyházi iskolát, továbbá állami, vagy községi iskolát. Vizsgáljuk, mit kellene tenni a felekezeti iskolának ? Egy 200 növendékes egyházban mondjuk 50000 korona az a hiány, amit tandíjban kellene beszedni. Tessék ezt a hivők között kivetni, itt már nagyon helyes a progresszív adó, fizessen az a gazdag ember is az iskola fűtésére, kinek nincsen gyermeke, mindenki a vagyoni viszonyaihoz mérten, s legyen az iskoláztatás teljesen ingyenes. Könnyebb az eset a városi és állami iskctláknál, hisz, ha ezeknél kevesebb a tandij, több a deficit, mit a köznek kell pótolni, ez legfeljebb az adókat neveli, illetve arányosabbá teszi a közteherviselést, mert gyermektelen gazdag emberek segítenek a sokgyermekes családapáknak gyermekük felnevelésében Mert hisz az közérdek, hogy a jövő nemzedék alaposan felkészülve lépjen ki az életbe, s vegyen részt abban a gazdasági harcban, mely előtt hazánk áll. Amennyire helyesnek tartom a progreszssziv adót a közéletben, annyira^helytelenitem az iskolában. Pár iskola kísérletezett a progresszív tandíjjal, de mindenütt sok bajjal járt a keresztül vitele. Az iskolában minden növendéknek egyformának kellene lenni, ott nincs szegény és gazdag. Az iskolának a. tanítványokat ugy kell nézni, mint a kertész nézi a facsemetéket, az a fontos, hogy egyenes növésű egészséges legyen a csemete, s nem fontos az, melyik kertben nőtt. Még azt gondolhatná az a gazdag szülő gyermeke, ki több fűtési hozzájárulást fizet, hogy néki több meleghez, jobb helyhez van jussa. Az ideális iskolában, legyen az bár a legmagasabb fokú egyetem is, nem szabadna tandijlenni. Aki odavaló és tanulni akar, azt tanítsuk ingyen, egyedüli numerus clausus a rátermettség legyen. Milyen szerepe legyen a gazdag fiúnak ? Milyen kötelességei vannak ? Az iskolákban tessék Segitő Egyleteket felállítani, amelyek a szegény fiút "iskola-eszközök kel, ha kell ruhával, cipővel ellátják. A gazdag fiu áldozzon a Segitő Egylet oltárán, vegye meg necsak magának, de egy szegény társának is a drága könyvet. Az a szegény, de értelmes, jó diák segítsen tanulásában annak a gazdag fiúnak, magyarázza meg, ha valamit nem ért. Nyújtsa mindenki azt, amije van, amivel az Isten megáldotta. Egy kis jóindulattal az iskolák ki tudják egyenlíteni azo kat a kirívó ellentéteket, melyek a növendékek között vannak. Mert hová vezetnek a mai állapotok, á szülők nem tudják taníttatni gyermekeiket, ez az egyik, de a másik még veszedelmesebb baj, ami pedig be fog következni, ha nem seCS1 és Julis kicsinyek és cagyok szórakoztató gzkcccse a Városi Szinbáz Mozgóban. Szabolcsvármegye kir. tanfelügyelője három évtizede áll a népoktatás szolgálatában. A S*nbolc*i Tanitó Benkő Andrásról.