Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

4 Nincsen hitei . .. Ujabban mindig több és több »szakma terén« adatik Indiára mindenkinek, akinek illik, hogy hitel pediglen nincsen. mert hitelezni gonddal jár. Szegény jó gróf Széchényi István bizonyára megfordul sírjában annak tudtán, hogy azt az ő nagy munkáját, amelyet ő az ő lelkének mélységéből fakadóan épen a magyarság akkori nyomorúságos helyzetében ennek a magyarságnak talpraállitása érdekében oly szépen, szívhez és észhez szólóan alkotott meg, most, a legnyomorúságosabb időben, ugyanazok a magyarok rúgják fel, akiknek érdekében íródott. Talán nem is kellene errőlk többel mondani, ha a régi magyaroknak igen apró unokái, az ország közgazdaságának sorsát épen fordítva nem akarnák megjavítani, mint ahogyan azt nagy Széchenyi István igen helyesen képzelte. De kell erről beszélni, nemcsak e lapok hasábjain, hanem kellene beszélni, országszerte arról, hogy Zürich és egyéb börzék magyart rontó munkája után, pontosan épen csak az kell, hogy siettesse pusztulásunkat, hogy még a hitelt is megvonják, ha pedig ilyent nyújtanak, akkor a legundokabb uzsorára használják ki a hitelt nyújtók, igen számos és számtalan esetben. Még a háború folyama alatt, a közpon ti hatalmak pénzügyi okosaitól származott az a gondolat, hogy a jegyszaporodás meggátlására legalkalmasabb, a készpénzfizetések helyett kötelezővé tenni az átutalás rendszerét. Már akkor kezdett lábra kapni a nincsen hitel, szabatlan ár jelszava és már akkor kezdett észrevehető lenni, a kereskedelmi forgalomban mind jobban szűkülő fizetőjegy mennyiség. Már akkor látták, hogy a hitel megvonása és a fizetőeszközök szaporítása milyen lejtőre vezet és igen pontosan feltalálták másodszor ugyanazt a puskaport, amelyet gróf Széchényi István 80 egynéhányad esztendőkkel annak előtte feltalált.* Nem ügyan az európai gazdasági 'élet fellendítésére, mint inkább a magyar nyomorúság enyhítésére. És mindezek a példák nem elegendőek arra, hogy most, amikor kétszeresen volna szükséges a készfizetések megszüntetése és az egészséges, becsületes, minden uzsorától ment hitelnek életrehivása, most állanak elő ujabb bölcsek, akik hitelt, megbízhatóságot, tisztességei, becsületet senkiben ismerni nem akarnak, hanem a középkort is megcsúfoló módon megtagadnak minden hitelt, az egészséges, a jó, a helyes gazdasági élet fundamentumát. Most,* amikor mindenkinek össze kellene fognia, hogy megerősítse ennek \a csonkaországnak gazdasági életét, most vágják el még azt a gyenge erecskét is, amelyen még ugy, ahogy, bár igen gyengén folydogált valahogyan ez az elernyedt gazdasági élet! Most! Epen most! Ma már nincs szemérem. — Nyíltan, minden jobb gondolat nélkül felszámitható 14, 20, sőt 25 százalékos kamat is! — De nemcsak ez. Hiszen olvashattunk e lapok hirdetései közölt is olyan kétségbefcset ajánlatot, hogy teljes biztosíték mellett, még haszonrészesedésre is keresnek kölcsönt, mert hiszen maholnap bedugul a hitelnek minden forrása olyanannyira hogy hitelt másként, mint magas kamatra és ezenfelül még fél haszonrészesedésre nem is lehet kapni. (Akinek nem inge, ne vegye magára)! A készpénzhitel megszűntét, természetesen követi az áruhitel megszűnte is. Mármost, aki számolni szokott és törődik | is valamelyest ennek a nemzetnek sorsával, az elgondolhatja, hogy a készpénzhitelnek súlyosan drága volta, mennyire megterheli az áruk termelését. Az árutermelés költséges volta, miiy hatalmas mértékben emeli az áruárá kai. Ezek karöltve a megélhetést. Együttesen pedig azt a körforgást, amely a munkabéremeléseken, áruárakon keresztül ismét a megélhetés sulvos voltához vezetnek. De ezekkel összefügg a fizetőeszközök szük és folyton szűkülő volta, ami viszont a jegyszaporitást teszi szükségessé. Innen azután a verebektől is csiripeli nóta kezdődik.... jegyinfláció, pénzértékcsök

1kenés drágulás nyomorúságosabb megélhetés stb. stb. minden, ami ezzel összefüggA mai közgazdák igazán biaranyoztathaf nák azt az okos, de kicsi eszüket. Hogyne ! , Hát lehet-é pokolibb módon szövetkezni az 1922. szeptember fi. • antanttal, mint ugy, hogy siettetjük a gazdasági összeomlást ? Hiszen az. ántántnak sem más a célja ! Ausztria már ott fekszik a kínpadon. De, hogy az ördögbe is tanulnánk épen pont mi a más kárán ? Hát hol van az megírva, hogy nekünk és épen nekünk kell okosaknak lennünk. Miért ne importáljuk az idegen árut ínyakló nélkül ? Miért ne vonjuk meg a hiteljt? Miért ne kiabáljunk pénzszűkét ? Miért ne nyomjuk a bankót ? Miért akarjuk épen mi helyreállítani az államháztartás egyensúlyát? És épen mi állítsuk meg a bankóprést?? Ugyan miért ? « Talán bizony, hogy adót kelljen fizetni ? Csak nem fogjuk mi magyarok fenntartani a magyar államot, amikor az egész világ sem akarja ? Hitel nélkül ez is gyorsabban megy ! így »közgazd alkod unk«« mi ! 1 Pisszer János. Megállapodás a román államvasutakkal Magyarország faszükségletének szállítására. • A MáY. kölcsönöz vaggonokat Romániának. Két napos tanácskozás után sikerült megállapodni a kölcsönkocsik elosztásiról. — December közepéig az országban lesz az earész évi fekontingens A trianoni békeszerződés tudvalevően megfosztotta Nagymagyarországot erdőségeitől ugy, hogy nemcsak a virágzó bútoripar jutott válságos helyzetbe, hanem az ország tüzelőfa szükségletének biztosítása is csjak import utján vált lehetségessé. A valutáris viszonyok miatt ez utóbbi tekintetben csakis Erdély jöhet számításba, mert a főleg épületfát termelő Felvidék tutajos tótjainak szokoligénye szinte kielégíthetetlen magyar koronákban. A romániai fatermelő cégek készséggel hajlandók is szállítani, de a szállítás nemcsak rajtuk mullott, hanem a román államvasutakon is. A OFR. ugyanis azzal érvelt hogy nincsenek vagonjai, igy a Magyarország felé elindított szállítmányok csak nagy késéssel — amely fordítottan aranylott a vesztegetési pénzekhez — jutottak cl a határig. Természetes, hogy a fa ára ezalatt a veszteg lések és vesztegetések miatt a kétszeresére emelkedett. Magyarország faellátásának biztositására a Máv. — mint alkalmazottai révén a legnagyobb fogyasztók egyike — késznek nyilatkozott arra, hogy a fa szállításához szükséges vagonokat kölcsönadja, de csak abban az esetben, ha garanciát kap arra, hogy a vagonokat csak a meghatározott célra használják és elsősorban azoknak a cégeknek bocsátják rendelkezésére, me" A MÁRIAPÓCSI NAPTÁR 1923-IK ÉVRE pár hét múlva megjelenik. Miután a naptárba hirdetéseket csak korlátolt számban veszünk fel, kérjük a hir- j detni óhajtókat, hogy hirdetéseiket Schmidt ; Mihály úr (N vir vidék kiadóhivatala) cimére j mielőbb elküldeni szíveskedjenek, akit a hirdetések és azok dijának felvételével megbíztunk, s aki a hirdetőknek egész napon át rendelkezésére áll. A Máriapócsi Naptár kiadóhivatala. Ivek a köztisztviselők, illetve másodsorban a magyarországi fakereskedők fasziikségletét kívánják biztosítani. A tanácskozások augusztus 16-án kezdődtek Nagyváradon, de a két állam vasutainak megbízottai: magyar részről Tóth Félix Máv. főfelügyelő és román részről Goitescu Cfr. főtisztviselő csak álláspontjukat ismertették kölcsönösen. —Augusztus 29-én újból találkoztak a megbízottak és két napos tárgyalás után sikerült is megállapodásra jutni. A tanácskozás eredményéről illetékes helyen a következőket mondották munkatársunknak: — A magyar és román vasutak megbízottai felettes halóságaik jóváhagyásának fenntartásával megállapodtak a romániai faimport lebonyolításának módozatait illetően. A köztisztviselők és a magánosok Lüzelőellátására annyira nagy fontosságú kérdésben a nii álláspontunk áz volt, hogy a szükséges vagonokat a lehetőséghez képest készségesen kölcsönadjuk, ha bizonyosak lehetünk benne, hogy kocsijainkat tényleg a mi fánk szállítására használják. A második találkozás alkalmával sikerült is ugy megállapodnunk, hogy a román vasutak kötelezték magukat arra, hogy a határon átengedett vaggonok 70 százalékát az általunk kijelölt azon cégek kapják, amelyek a Máv. illetve a közalkalmazottak tüzelőjét szállítják. A kocsik 110 százalékát pedig olyan cégek rendelkezésére bocsátja a román vasút, amelyek magyarországi magáncégeknek szállítanak. Ilyenformán nem fog megtörténhetni, hogy kocsijainkat a románok elsősorban belső szállításaikra használják fel és mi csak ismételt sürgetésre kapjuk vissza a kocsikat. — A kölcsönözendő kocsik számáról persze nem tárgyalhattunk, mert ez attól függ, hogy kocsiparkunkból mennyit nélkülözhetünk és hogyan alakul a határállómások teljesítőképessége. Mindenesetre a faügyek kormánybiztosságával egyetértően igyekszünk a szükséges kocsikat kiállítani, ugy, hogy remélhetően decemberre már* az egész télen szükséges, fa — természetesen ugy a közalkalmazottak, mint a magánosok szükséglete már az ország területén lesz. Ma este Nagy Maca bucsu-estélye a Modern Kabaréban.