Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-17 / 185. szám

n 1922.. augusztus 17. Küzdelem a drágaság ellen. A levegő annyira tele van a kérdés ak~ tualitásával, hegy lehetetlen dolog elsiklani felette anélkül, hogy vezető helyen mi is ne foglalkozzunk vele. Voltaképen vádbeszédet kellene irnom azok ellen, akik hacsak egy sivár gondolattal, vagy csak egy seiloki számítással is, — de hozzájárultak és elősegítették ennek a rémnek elhatalmasodását. Igaza van Heinrich Ferencnek, aki baj főokát az egész lakosság mentalitásának beteges elfajulásában, az általánossá vált gazdagodási vágyban találja, de igaza van Vázsonyi Vilmosnak is, aki azt mondta, hogy mindenkit, aki a korona esésére spekulál, fel kellene akasztani. A' köznép, a tömeg mindig inkább fogékony a rossz példák iránt, mint a nemes dolgok iránt. Mikor azt látja a tömeg, hogy ezren és ezren dolog nélkül, csupán spekulációból a nyereségeknek hallatlan millióit rakják zseb re naponként és a fényűző, gondtalan életnek párnázott kényelmét élvezik olyan luxus mellett, amiben azelőtt csak nábobok kivételes és ritka példányai dőzsöltek, akkor nem lehet csodálni, hogy lassanként elfogja a vágy a szélesebb rétegeket s végül a legnagyobb tömegeket is hasonló jómód, jóélés után és már mindenki, aki csak teheti könnyen, jól, kényelmesen, dúsan szeretne élni és naponta leszedni az élvezetek csábító virágait... Már pedig ez történt nálunk i A spekuláció, még pedig a korona esésére számító, hazafiatlan, lelketlen spekuláció nyitotta meg az erkölcsromboló példák sorozatát s utána igazodott hamarosan a kereskedés, az ipar és most már sajnos az őstermelő is. Mindenki, akinek csak valami kis eladni valója van, az most mind egymásután és kivétel nélkül igyekszik kihasználni a szánalmas világparitást és rnár mindenki világparitás szerint dolgozik, számit és ad. Alig pár hónap előtt, mikor utolszor jártam kint cseh-megszállás alatt, még jól eső érzéssel tapasztaltam, hogy koronánknak itthon nagyobb az értéke, a vásárló ereje, mini ahogy a zürichi jegyzés mutatja. Hiába volt a zürichi tőzsdének kegyetlen manőverje, azt az itthoni relációkban még senki se fogadta senki se vette komolyan. A zsemlye volt 2 korona, egy pohár sör volt 8 korona, egv kgr. hus volt 80—120 korona, a buza 2500 korona ; — a gyorsvonat étkező kocsijában menüt lehetett fogyasztani 180 koronáért. Egy jobb cipő ára 1800—2500 korona közt ingadozott stb., stb. Ma!?? Ma már mindenki hozzáigazodik a világparitáshoz. A buza máj* 7000 K, a zsemle 6 K a cipő 5000 K. a hus 180—1300 K, a liszt 90 110 K és igy tovább. Vagyis idehaza is elvesztette mindenki a fejét és utána szédült a spekulációnak. Mindenki elhitte, vagy legalább is ugy számítja, hogy koronánk tényleg nem ér többet, mint Zürichben jegyzik és mindenki világparitás szerint rendezkedik be. »Mindenki* alatt értsd t. i. azokat, akiknek eladni valójuk van. Hihetetlen szomorúság fog el, mikor azt látom, hogy a termelő gazda is ugy állilja fel a tételt, hogy 7000 magyar koronának nincsen több értéke, mint az ő 1 mm. búzájának. Mi magunk értékeljük igy le a magunk pénzét. Mit várjunk akkor a külföldtől?? Mi történt velünk?? Semmi más, mint a lelketlen rossz példa elharapódzott Megmételyezett mindenkit. Már látjuk, hogv Zűri ehet innen, itthonról dirigálták. A kormány nem Zürichben, hanem idehaza folyamodott a szigorúbb rendsza bályokhoz és Zürichben érezte meg a barometer. Igy volt ez megfordítva az előtt is. Itthonn folyt a spekuláció, a lelketlen nemzetrontás és Zürichben mutatott a lázmérő elhaló szívműködést. Itt, itt vannak tehát köztünk a mételyezők, az erkölcs és nemzetrontó lelketlen spekulánsok, akiket Vázsonyi szerint könyörtelenül kellene felakasztani. — Itthon kell felvenni a küzdelmet ellenük és itthon kell felvenni a küzdelmet az elharapódzott uzsora-vágy elien is, amelynek immár a rossz példák nyomán ezer és ezer híve, gyakorlója van. Mindenkinek, aki csak egy parányi vágyat érez a konszolidáció, a nemzet megerősödése után, ujjongó örömmel keli fogadni minden olyan erélyes intézkedést, jöjjön az a törvényhozástól, vagy a kormánytól avagy a közigazgatásnak és végrehajtó hatalomnak bármely fórumától, vagy, az igazságszolgáltatástól, amely ennek a rákfenének kiirtását célozza és a drágaságnak letörésére, koronánk értékének emelésére és a féktelen gazdagodási vágynak csillapítására irányul. f Szóló* A rakamazi gyilkosság a debreceni ítélőtáblán. Mindahárom halálos ítéletet helyben halták. Debrecen, augusztus 16. Saját tudósítónktól. Özv. Tóth Frigyesné bűnügyét, aki tudvalevőleg Stefanovics János és Popják Pállat meggyilkoltatta a férjét, hétfőn tárgyalta másodfokon a debreceni kir. ítélőtábla dr. Oláh Miklós elnöklete alatt. A tár gyaláson a nyíregyházi ügyészség fogháza ban letartóztatásban lévő három fentnevezett halálraítélt, fegyveres őrük kiséretében, valamint Rigaes Jánosné és Varga Gusztáv vádlottak is megjelentek, akiket a törvényszék annak idején a bünrészeség vádja alól felmentett. A vádat Atányi Imre főügyész képviselte Özv. Tóth Frigyesné védője dr. Szentiványi József, Stefánovics Jánosné dr. Elekes Aladár, Popják Pálé dr. Porkoláb Zoltán, Rigaes Jánosnéé dr. Hideg József, Varga Gusztávé pedig dr. Szűcs Jenő nyíregyházi ügyvédek voltak. A tárgyalás hétfőn reggeltől késő estig tartott, amelyen részletesen és behatóan ismertették az egész bünper anyagát. Az ítéletet tegnap délben fél 1 órakor hirdette ki dr. Oláh Miklós tanácselnök. A Kir. Ítélőtábla az özv. Tóth Frigyesné, Stefanovics János és Popják Fái halálos ítéletét, valan

ijiH Rigaes Jánosné és Varga Guszláv felmentését helybenhagyta. Az itélet ellen a három halálraítélt semmiségi panaszt jelentett be a királyi Kúriához. A Rigaes Jánosné és Varga Gusztáv vádlottak felmentése jogerős, miután a főügyész a másodfokú itélet ellen nem élt jogorvoslattal. A három halálraítéltet tegnap este kisérték vissza a nyíregyházi fogházba, ahol bevárják a Kúria végső döntését. A film fejlődése. Országos kiterjedésű fiímteiepek Amerikában. — Mi a jövő újítása. Kéí év óta játszanak Newj'orkban egy darabot. Nem érdektelen kérdés: vájjon a film rövid, 25 éves tüneményes pályafutása alatt elérte a mai fejlődésének tetőfokát. Ugy hiszem az egész közönség érdeklődé sével találkozom, ha oly kor pár sorral be világítok a titokzatos film boszorkánykony hájába. Technikailag már igen magas fokra jutott el a film, amit Amerika gazdagságának köszönhet. Hogy milyen óriási a filmtermelés Amerikában legjobban az bizonyítja, hogy ma a film a fő jövedelmi forrása. Kaliforniában, Alaszkában és másutt egy-egy szép filmtelep nagysága vetekedik egész Bácskával. Értékük dollárokban is sok milliárdra rug. A filmgyárak hatalmas üvegpalotái olyan hosszú vonalban sorakoznak egymás mellé, hogy, nem látjuk a végét. Egy-egy ilyen műterein technikai kivitele káprázatos. Ha az időjárás kedvezőtlen, egyetlen gomb megnyomásával fekete posztó fut körül és villanyfénnyel folytatják a felvételeket. A rendező intésére sülyesztők, liftek, körforgó színpadok indulnak. A' felvevő gépet sűrített levegő hajtja, a revolveres rendszerű gépen 4—6 különböző gyújtótávolságú lencse végzi el a felvételt. Például tömegjelenet készül. Az operatőr egy rugót nyom meg, a következő pillanatban ugyanarról a helyről egy másik lencse a főszereplő arcjátékát fotografálja, anélkül hogy egy filmkocka is kárbaveszett volna. Művészi szempontból mégis gyermekkorát éli a film. A mai termelés 98 százaléka még nem művészet, csak müvészkedés Ma még a rémregények járják, ponyvafüzetes mesék, a legfelszinesebb hatások, telve durva lélektani és logikai botlásokkal. Technikailag nagyszerűen kifejlődött tartalomban még nagyon hátul kullog, mert a szellemi vezetést még az első generáció tartja kezében. Ep ezért bukott meg a magyar filmtermelés is. Figyeljük csak meg darabjainkat a film telve van felírással, a szöveg mondja el a mesét, a szereplők alig mozognak, arcjátékuk erőltetett, lerí róluk az, hogy. be vannak állítva. Az igazán művészi filmben alig lesz pár sor felirás. A sok belső felvétel el fog tűnni, a játék csupa hangulatos, ragyogó szép tájképek keretében fog leperegni. A felületes hatásvadászat helyett a művészet legkalandosabb, legérdekesebb legmeglepőbb örök témáját fogjuk látni, az embert, gondolatainak, vágyainak elképzelésének pompás gazdagságával. Es a hangulatot a csodaszép filmhez gyönyörűi symphonikus zene fogja alá festeni, velünk sir a sip, velünk remeg a fuvola és lelkünkkel együtt ujjong fel az édes szavú hegedű. De igazi filmművészetnek már megjelentek az első gyöngyszemei, az amje-^ rikai >Griffith« filmek és sikerük oly nagy hogy a gyár utolsó előtti darabját: a »Way Down East«~et (Ut kelet felé). — két év óta játszák a darabhoz irt 20Ó főnyi symphonikus zene kísérettel Newyork legszebb, legdrágább színházában és a műsorról még ma sem tudják levenni. A film művészi fejlődése még ezzel sem záródik le. Uj, még ragyogóbb jövő int feléje, ha tökéletesitik a színes fotografálást. (P. M.) Szombaton, vasárnap jön a Fekete Dominó — Játsza a amerikai kalaridorregény. Diadal mozgó.