Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-08 / 178. szám

Í921 augusztus 8. S a régi valutája, megvan a régi értéke, amelyet épen olyan áhítattal és szeretettel vehet a kezébe az ember, mint régen a jó magyar pénzt, mert ahogy a mandátumot régen egy kerület bizalma és akarata megnyilvánulása tett értékessé, épp ugy állunk ma is ezzel a mandátummal, mert ez is csak akkor ér valamit, ha belső értékét egy kerület bizalma és szeretete adja meg. (Ugy van, ugy van.) De ez a papiros nemcsak ajándék annak aki kapja, nemcsak hirt, nemcsak dicsőséget akarnak adni vele az illetőnek, de kötelességet rónak rá, feladatok teljesítését kívánhat, ják meg tőle. Én sohasem fogom eleflejteni, hogy amikor innen az akkori vörös járom alatt nyögő országból az elfogatás elől kimenekültem Turóc vármegyébe, otthonomba és ott a cseh főszolgabíró azonnal letartóztatott. Soha nem fogom elfeledni azt a párbeszédet, amely közöttünk lefolyt. Azt mondotta, hogy Uram, Önt vagy kiküldjük és átadjuk a vöröseknek, vagy itt fogjuk internálni. Ezek alól a feltételek alól csak ugy szabadulhat meg, ha nekünk aláir egy kötelezvényt, hogy többet az életben nem fog politizálni. Erre azt feleltem, hogy : Kérem én akkor, amikor a politizálás dicsőséggel járt és kényelmes dolog volt, politizáltam, de ma kétszeres kötelességem különösen akkor, ha fel is akaszthatnak érte (éljenzés.) Én a politikában nemcsak a dicsőséget, nemcsak a hatalmat, nemcsak egy szép, kén;,©lmes és fénnyel járó foglalkozási Iátok, hanem tudom azt, hogv ez a politizálás kötelességeket, nagy és nehéz feladatokat ró az emberre, tehát nem egyéb, mint nehéz felelősségnek elvállalása, Én ebben a mandátumban nemcsak azt látom, hogy Nyíregyháza város polgársága megtisztel bizalmával, én ebben nemcsak azt érzem, hogy ez a város érdemesnek tartott arra, hogy őt képviseljem a nemzetgyűlésen, hanem ebben egy szerződést látok, ahol a másik kötelezett fél én vagyok, kötelezve arra, hogy dolgozzam a hazáért, dolgozzam a népért és dolgozzam választókerületemért (éljenzés). Mert a képviselői kötelesség három elemből áll. Az egyik az, hogy becsületesen, önfeláldozóan, tűrhetetlenül és kitartóan dolgozni a hazáért, azért a nagy egységért, amelyet Magyarországnak nevezünk. (Éljenzés.) A másik kötelesség dolgozni a népért, azokért az egyesekért, akik az országot és a hazát alkotják. Dolgozni nemcsak azokért, akik fent vannak, akik müveitségben, anyagilag, vagy társadalmi szempontból vezető szerepet töltenek, de dolgozni minden egyesért és dolgozni a szegényekért, akik társadalmi állásukból kifolyólag az állam támogatására, az állam vezetésére és gondoskodására a legjobban vannak rászorulva. Ezt az állami tevékenységet, ezt a politikai munkát nevezzük mi demokráciának, mert nem ab hót áll a demokrácia, hogy nagy jelszavakat hangoztassunk és a népet izgassuk az állami rend és a társadalmi rend ellen, hanem abból, hogy lássuk és keressük azokat a módokat, ame" Ivekkel segíthetünk az állami lámogajásra különösen rászorult polgári rétegeknek bajain (Ugy van, ugy van). A mai világban, amikor Magyarországon rengeteg a baj, nyomorúság a társadalmi szenvedés, ennek a politikának kell előtérben lennie. (Ugy van, ugy van.) ÉS az a politikus, aki nem érzi, hogy ő ma elsősorban épen ezeknek a szenvedő társadalmi osztályoknak tartozik sokkal, de nagyon sokkal, nem érdemli meg, hogy vezetőszerepet töltsön be az országban. (Ugy van, ugy van) A legközelebbi múltban esett keresztül egy nagy krízisen a mi gazdasági életünk és a kormány teljes súlyával igyekezett teljesíteni J kötelességét, hogy amikor rajtunk kivül álló ! okokból az európai események folyományaképen fokozódik a drágaság, minden eszközzel, energiájának teljes latbavetésével vette fel a küzdelmet a drágaság ellen. Néhány nap múlva, aki figyelemmel kisérte a magyar koronának viszonylagos áremelkedését és árcsökkenését, máris megállapíthatta, hogy a kormány erélyes intézkedéseinek foganatja lett, mert a korona megállott zuhanásában, sőt emelkedett. Nekem a magam belügyminiszteri hivatásomban tulajdonképen kevés dolgom van ezekkel a gazdasági kérdésekké és csak a kormánytanácskozásokon érvényesíthetem véleményemet. Ellenben nekem, mint belügyminiszternek, kötelességem a drágaság kérdésével foglalkoznom. Ha figyelemmel kisérjük ezeket a dolgokat, megállapíthatjuk, hogy Igen sokan vannak ebben az országban, de különösen a főváros. ha

n. akik a maguk gaza

asági érvényesülését ugv rendezik be, hogy abban reménykednek, hogy koronánk még rosszabb lesz. (U

0y van. ugy van.) Nekem, mint belügyminiszternek kötelességem minden ilyen lelkiismeretlen üzérkedést minden olyan spekulációt, amely a magyar fogyasztó és dolgozó közönség rovására megy, a legszigorúbb és legenergikusabb eszközökkel megakadályozni. Meg kell akadályozni hogy lehessenek olyan emberek, akik tisztára csak azért, hogy maguknak anyagi előnyöket biztosítsanak, olyan spekulációt folytatnak, amellyel céltudatosan rontják az ország anyagi helyzetét. Ez igy van és épen a mult napokban Vázsonyi is elismerte ezt, azt mondván, hogy akasztófát kell felállítani annak a részére, aki a maga üzleti érdekéért a magyar állam gazdasági helyzetét hátrányosan befolyásolja. (Ugy van, ugy van.) Én tovább megyek egy lépéssel Vázsonyinál és azt mondom, hogy akasztófát kell állítani azoknak, akik tudatosan rontják a magyar koronát, de mellé teszem még azt, hogy ugyan azok részére is ezt kell felállítani, akik tudatosan a magyar fogyasztó közönségnek rovására milliókat és milliárdokat akarnak gyűjteni. (Zajos helyeslés és taps.) Ezek a nagy gazdasági problémák annyira bele vannak kapcsolódva az egész európai gazdasági helyzetbe, hogy egyedül kormányzati intézkedésekkel alig-alig tudunk segíteni rajtuk. A kormány meg fogja tenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek megakadályozhatják ezeket a spekulációkat. A kormány intézkedésein kivül a publikumnak is számot kell vetni önmagával. A legutóbbi napokban igen nagy mértékben fokozia a drágaságot, hogy a nagyközönség megijedt, megrohanta a hollókat, Budapesten a tőzsdét és nagy vásárlásaival önmaga verte fel mindennek az árát, csak azért, hogy a koronától szabaduljon. y Gazdasági életünk szenved de nem halálos beteg, gyenge, de nem halálosan gyönge. Arra kérem a magyar közönséget, ne veszítse bizalmát ennek az országnak gazdasági erejében. — Arra kérem a magyar közönséget, hogy ne higyje el a magyar koronáról, liogy az csak értéktelen papirrongy, mert ez nem áll. gazdasági helyzetünk jobb, mint ahogy azt a külföld megítéli és néhány esztendő múlva gazdaságilag is talpra fogunk állani és megteremtjük a gazdaságilag erős Magyarországot. A közönségnek pánikszerű vásárlása oknélkül való, de egyúttal hozzájárul vele a magyar korona árfolyamának romlásához is. Ezen a téren a kormány meg fogja tenni kötelességét, de a közönségnek a maga részéről is törekednie kell arra, hogy minden ok nélkül pániksze rü vásárlást ne eszközöljön. Azt mondottam az előbb, hogy háromszoros kötelessége van a képviselőnek. Az egyik a hazáért^ a másik a népért, a harmadik a választókerületért való küzdelem. Én most, mint ennek a varosnak képviselője állok önök előtt (Zajos éljenzés) és azt mondom, hogy ha én nem érezném magamat ugy, mint ennek a kerületnek atyja, akkor árván hagynám ezt a kerületet. Minden városnak, egy város minden lakosának jóformán napról-napra merülnek fel olyan kívánságai, olyan panaszai, amelyek igazságosak és amelyeken segíteni kell. Ki segítene ezen a városon, ha nem a nemzetgyűlési képviselője?? Ki legyen más az ügyvédje a városnak, ha nem a nemzetgyűlési képviselő?? Ki álljon o«a az ország közvéleménye elé, aki tolmácsolja a panaszokat, ha nein a nemzetgyűlési képviselő?? Én itt ezennel leteszem önöknek a fogadalmat akkor, amikor nem nevezhetik ezt kortesfogásnak, mert hiszen már nincs okom, hogy szavazatokért kolduljak. — Tehát leteszem a fogadalmat, hogy, minden erőmmel azon leszek, hogy kormányintézkedésekkel segítsünk az országon és a városon. Ha egyeseknek óhajai lesznek, forduljanak akár közvetlenül, akár a város vezetősége utján hozzám és én leszek az egyeseknek is ügyvédje és jó ügyvéd leszek, mert nem nyújtom be az expenznótát. ' j Itt állok ezen az erkélyen, szemben egy szoborral, amelyet a városnak kegyelete állított oda, szemben annak a férfiúnak szobrával, akinek nevét minden magyar ember áhítattal veszi ajkára. Ugy érzem, hogy ez a szobor megelevenedik s rám tekint, mondván, hogy én is méltó leszek-e azokhoz az ősökhöz, akik 1848-ban hosszas, nagy és nehéz szenvedés után megmentették a hazát. Mostani helyzetünk a 48-as évek utáni egy-két esztendőhöz hasonlít, amikor az osztrák rabiga alatt nyögött az ország, a magyar nem volt otthon a saját otthonában, idegen parancsolt neki és rendelkezett felette. Azok a férfiúk, akik az országot ebből a nehéz hely, zetből megmentették, nemcsak bátorsággal, nemcsak tűzzel szolgálták a hazát, de türelemmel kitartással és bölcsességgel is. Nekünk két embertől kell tanulnunk. Kossuth I.Lajostói hazafiságot, magyar lelkesedést, Deák Ferenctől pedg höleseségetj a lassú, kitartó munkában való tarelmet és akaraterőt. Amikor befejezem beszédemet, legőszintébb hálámat akarom önöknek tolmácsolni, hogy nagyértékü bizalmukkal ezt a teljes valutáju papirost a kezembe adták, s amikor elvállalom ezt a mandátumot, annak a szándékomnak akarok kifejezést adni, hogy méltó óhajtok lenni Kossuth hazafiságához és méltó Deák Ferencnek 18 éven keresztül nem lankadó, nem csüggedő bölcseségéhez, hazaszeretetéhez. Csakis ilyen körülmények között várhatjuk, hogy hazánk a nagy szerencsétlenségből ismét talpraáll és ismét lesz Nagymagyarország. A beszédet hosszantartó éljenzés és taps követte, mely után a belügyminiszter a polgármester szobájába vonult, ahol fogadta a küldöttségeket. A küldöttségek a következő sorrendben járultak a miniszter elé : Az ág. h. evang. egyház Qeduly Henrik és Prok Gyula. A róm. kath. egyház Énekes János és dr. Konthy Gyula. A ref. egyház dr. Bartók Jenő és dr. Kovách Elek. A gör. kath. egyház Miklósy István és Sereghy László. Az izr. statusquo egyház Friedmann Vilmos és Bodor Zsigmond. Az orthodox izr. egyház Schwarcz Ede és Bőhm Hermán. Az egyesitett <öztisztviselők és nyugdijasok Rimaszombathy Géza és dr. Zelenka Lajos. A tűzoltók Rimaszombathy Géza és Antal János. A' Nyugdíjas Katonatisztek Nagy Ákos vezetése alatt. A Nyetve dr. Krómy Károly, A Gazdaszövetség Paulusz Márton vezetés^ alatt. i . : !