Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-25 / 192. szám

1922.. augusztus 25. Gazdasági politika. Az adójavaslatok kapcsán hangozta­tott argumentumok közül, ma már fő­ként két felfogás igyekszik kijegccesedni, hazánk gazdasági életének megerősítései terén. Az egyik, amely az államháztartás egyensúlyának helyreállítását azzal igyek­szik elérni, hogy mindenki, lehetőleg ará­nyosan járuljon hozzá a közterhek viselé­séhez, mert ezzel megszüntethető a jegy­infláció, címek eredményeként a korona értéksülyedése, kapcsolatban pedig a drá­gulás megállítása. A másik felfogás az adózó polgárok teherviselő képességének emelését tartja első feladatnak, hogy ezen az uton jusson az államháztartás a megfelelő be vételekhez és az első felfo­gás sorrendjében, a javulás igy legyen elérhető. Az eszközök röviden tehát: adózás egyfelől, többtermelés másfelől. Melyik előzze meg a másikat, errői olvashatunk ma sokai. A többtermelés hí­vei, akik az adózást későbbre kívánnák halasztani, de a többtermelést maguk sem kezdik meg, ugy gondolkodnak, hogy az államnak kell munkaalkafaiak teremtésé­vel az adóalanyokat megerősíteni, hogy igy a nagyobb terheket viselhessék. Elfe­lejtik azonban, hogy az állam még azok­nak a kiadásoknak a viselését vállalhatja a jegyprés működtetése nélkül, amelyek minden többtermelés mellőzésével is a vállain nyugszanak, nemhogy még mun­kaalkalmak teremtéséhez szükséges eszkö­zöket tudjon rendelkezésre bocsátani. Akármiként is fogjuk fel ilyen körül­mények között ,azt az enyhébb methódust, amely először megerősíteni és azután terhet viseltetni kiván, semmikép sem mondhat juk jói átgondoltnak és a viszo­nyok mérlegelésénél megfontoltnak, habár igen előkelő helyekről származnak is ezek a jó tanácsok. t Es itt próbáljunk amolyan parasztikus ésszei is gondolkodni. Adva van az államháztartás gépezete. Nevezzük cséplőgarniturának. Ott van lábán a termés. Annyit még csak meg tud tenni a gazda, hogy levágatja a termést behordatja a gép köré. Ott vannak a mun­kások, együtt van minden. Kész a mun­kaalkalom. De ha nincsen szén, vagy szalma amellyel betüzeljünk a gépbe, vagy csak annyira tüzelünk, hogy a ka­zánban a viz csupán felmelegszik, de gőzt nem fejleszt, hiába van a munkaal­kalom, bizony nem lesz elcsépelve az a termés, ha be nem fűtök a kazánba ugy. hogy teherbíró gőz fejlődjék, amely a munkaalkalmat felhasználva dolgozni is tud. Ne várjunk mi az erőtlen államhata­lomtól munkaalkalom nyújtást, "ha nem adjuk meg neki a módot, hogy munkaal­kalmat adhasson is. De tovább megyünk. Kétségbe von­juk annak komolyságát, ha valaki a dol­gok helyes rendje helyett a munkaalkalom a többtermelés hangoztatásával igyekszik az államterhek viselése alól kibújni, vagy akárcsak ha e terhek viselését elodázni kívánja. Nem lehet komoly magyar em­ber, aki mindenféle címeken csak arra tö­rekszik, hogy az államháztartás egyensú­lya helyre ne álljon. Első és legfontosabb teendő, az állam­háztartás rendbehozatala. Aki ezt meg­gátolni igyekszik, nz nem magyar! A má­sodik, amely ezzel paralell haladhat de meg is előzheti az eTőbbit, a külke­reskedelem mérlegének egyensúlyba ho­zatala. Aki ennek kapcsán a korlátlan sza­badkereskedelem mellett ágál. az sem le­1 bet jó magyar! Ezeket követheti, sőt meg is előzheti, ha maguk is ugy akarnák és nemcsak szóáradatokban kéjelegnének, a magángazdaságok többtermelése. Jó magyar ember, ezt először a saját gaz­daságában kezdi meg és nem ajánlgatja az erőtlen és általa elerőtlenitett áílamgaz­daságnak! Ha pedig az államot megerő­sítettük, majd akkor várjunk az államha­talomtól többtermelést, munkaalkalom 1 nyújtást, valuta javítási, miegyebet. Mert ez a helyes sorrend! Nagyon tetszenek nekem azok az em­berek, akik Gaál Gaszton vezérlete és szónoki sikerei mellett odaállanak a beteg mellé és azt ajánlják neki, hogy tessék elkezdeni dolgozni. Ha majd idjoigoztál és pénzed lesz, akkor meg gyógyíttasd ma­gadat. Nem ez a sorrend! Tessék a betegei í táplálni, tessék kigyógyítani és ha majd ! felépült, akkor tessék neki a munkát aján­lani. Ekkor majd többet is fog kereshetni, mint amennyi a" saját szükségletének keh és akkor meg tudja fizetni azt a segítsé­get, amelyet gyógyítására fordítottunk. De betegen annyit sem tud keresni, ameny nyi önmagának kell, nemhogy kigyógyit­tathatná magát. Üres szóbeszéd, amit ma az adójavas­lalok kapcsán épen azok meggyengítésére fecsérelnek az adót fizetni nem akarók. Annyira- kilátszik itt a lóláb, hogy min­den erőlködés ellenére is fel keh hívnunk a pénzügyminiszter figyelmei, tett kije­lentésére: »Addig maradok az ország pénzügyi kormánya mellett, amíg az poz­dorjává nem törik!« A pénzügyminiszter ne hallgasson a fecsegőkre! Tartsa a kormánykereket, mert neki van igaza! PissziT János. A kormány egymilliárd koronával szubvencionálja az országos lakásépítési akciót. Lakásépítésre fognak kötelezni minden na­gyobb bankot és iparvállalatot. Szeged vá­ros f elirata c L^kásépitésügyi Bizottság elölt. — Dr. Gerlóczy miniszteri tanácsos, lakás­építési miniszteri biztos nyilatkozata. Budapest, 1Q22. augusztus 24. (A Kö­zépeurópai Kurir tudósítása.) Sok szó esett parlamenti vitákon és belső politikai körökben arról, hogy jól cseleked­nék-e a pénzügyi kormányzat, ha alacsony állású magyar koronánkat a közmunkák meg indításába és építkezésekbe fektetnők ? A problémát a folyton növekvő országos inség oldotta meg. Szükségessé tette a gyors meg­mozdulást elsősorban az, hogy az elcsatolt területeken Magyarországra optáló lakossá­got onnan egyszerűen határainkra toloncol­ják. Az igy történő nemzeti szaporodás terhe hihetetlen hatással nehezült egész állami éle­tünkre, hiszen legtöbbje az ideérkezetteknek kisegzisztencia munkájából élő kis ember, kinek megélhetéséről, lakásáról a kormány­nak kellett gondoskodnia. Retorziós külügyi intézkedések nem segítettek a bajon. Belső megoldásra törekedett tehát a kormány. És ilyen igazán segitő megoldás csak egy lehe­tett : A közmunkák és a lakásépítés. A mult szombati minisztertanács meg­hozta a döntését a közmunkák megindításáról E hó 28-án pedig lakásépitésügyi értekezlet lesz Bethlen gróf miniszterelnök elnöklésével amiről Dr. Gerlóczy minisztertanácsos, a la­kásépitésügyek most kinevezett minisztert' biztosa a következőkben nyilatkozott: — A lakásépítési mozgalom természetesen országos terjedelmű. A kormány kezdemé­nyezte, de bele kell kapcsolódni minden mo­bil nagytőkének. Jövő hét hétfőjén ankétra ülünk össze a miniszterelnökségi palotában melyen Bethlen gróf fog elnökölni és amelyre meghívást kaptak a bankok, iparvállalatok és egyéb nagytőkéjü intézmények vezetői-. Szándéka a kormánynak az, hogy egy mil­liárd korona szubvenciót ajánl fel az épít­kezés rtieginditására, amihez legalább öt milliárdnyi épirkezési külső magántőke csat­lakozását várja. Amennyiben ilyen értékű tőkecsatlakozás nem volna remélhető, fel­használja a kormány Szeged város átiratát miheztartásul. — Rövid tárgya ennek ami mellé már sok város jelentette be egyirányú állásfogla­lását, az, hogy a nagyobb nyereséggel dol­gozó vállalatok, gyárak, bankok, szövetke­zetek köteleztessenek munkásaik és tisztvi­selőik részére záros határidőn belül állandó épitményü (tehát nem barakk, vályogépület^ lakásokat épiteni, a városokban lakó nagy­birtokosok és egyéb nagytőkések pedig sa­ját személyük részére építsenek lakóházakat. Ezenfelül a betétek gyümölcsöztetésével alap­szabályszerűen foglalkozó pénzintézetek, jel­zálogbiztositók kötelesek legyenek a betétek egytized részéig terjedő olyan kölcsönt folyó­sítani az általános építkezések céljaira a kor­mánynak, melyért a törvényes kamatnál töb­bet nem számithatnak fel. — Az átirat gondolata nem uj. — Jugoszlávia már egy év óta, legújabban pe­dig Románia és Csehszlovákia él ezzel a radikális eszközzel. Zágrábban rövid pár hónap alatt tizenkét bankkal kezdették meg a lakásépítkezéseket, azonkívül ezekkel kü­lön banképületet is emeltettek. — Én hiszem, kényszerintézkedésekre ná­lunk nem lesz szükség, a nagytőke hozzájárul a folyton fokozódó nyomor enyhítéséhez. De ha megértést nem talál náluk a kormány, idegen példa szerint elrendeli a köteles ép'tt­kezést. Elfogtak egy besurranó tolvajt. Nyíregyháza, augusztus 24. Saját tu­dósítónktól. Érzékenyen megkárosította egy foglal­kozásnélküli alkalmi tolvaj Szilágyi Sán­dor nyirtasi lakos hentest, akitől csaknem 100 ezer koronát lopott el a tettes hosz­szabb idő alatt, mig végre legutóbb tetten­éréskor az ottani csendőrörs letartóztatta a (tolvajt s bekísérte a kir. ügyészség nyír­egyházi fogházába. Részletes tudósitás,unk erről a követ­kező : Szilágyi Sándor nyirtassi hentes több izben észrevette, hogy az üzletében levő ' kézipénztárfiókból pár száz korona hiány zik. A tettesre még csak nem is tudoW gyanakodni, dte |ahiányt sem tudta pon­tosan megállapítani, mert pontos feljegy­zést pénztárának állapotáról nem vezetett A pénze azonban hozzávetőlegesen is csaknem mindennap 1000 -1500 sőt ennéi nagyobb differenciát mutatott fel számí­tása szerint. Egy véletlen eset vezette azután nyom ra. Az elmúlt napok egyikén beállított az üzletébe Papp István 24 éves foglalkozás nélküli Lassi legény. A zsir ára után érdek­lődölt. Majd a válasz után eltávozott. —­JTagg Kacagó Est a Városi Szinház Mozgóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom