Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

V 1922. julius 1. JSÍYÍRíflDÉK 3 A szabóipari munkások is sztrájkba léptek. Nyíregyháza, június ÜO. Sajál tudósí­tónktól­Megírtuk legutóbb. hogy a Barzó-féle téglagyár munkásai, továbbá a cipész­ipari munkások bérszlrájkot kezdtek. Ma reggelre már a szabóipari munkások is itlakoztak lapzlrájkhoz, miután köve­iseiket a munkaadók nem teljesítették. A cipészipari munkások 100 szá­zalékos, a szabóiarj munkást* 1/!, pitiig 25 százalékos béremelé. követeinek 1 rta gy szabóipari munkás helenkint 2000 koronát, egy cipőfelsőrészké- . 1(K) 1600 koronái, egy cipészsegéd « 1800- 2000 koronát keres helenkint. A cipoíi'Isöréazkészilö munka­adók 50 százalékos béremelés­be már belementik volná, de a munkások ezt £ere£e n v'sszautasi tolták A szabómesterek nem hajtandók be­lemenni semmiféle béremelésbe s igy a helyzet jelenleg az, hogy a sztrájk előre nem: látott ideig jog tartani. A műhelyek­ben most csak a mesterek és tanulók dol­goznak, ami természetesen nem elég a meglévő rendelések teljesítéséhez. Ugyan­ez eset a cipészmühelyekben is. A munkaadók vasárnap délután tar­tanak gyűlést, hogy végleg határozzanak a béremelés kérdésében. Vasárnapig tehát szó sem lehet arról, hogy a sztrájkbaállt munkások megkezdek a munkát. Katasztrofális lakásínség fenyeget ismét nagy számú menekült érkezik megszállott területről — Julius 27-én lejár az op'álási határidő. — Az elszakított területek magyarsága Csonkamagyarországba kéri honosítását. — Újból megnépesülnek a waggonok A kormány a trianoni békeszerződés ér­telmében még a mult év októberében elren­delte, hogy mindazok, kik Csonkamagyaror­szágon laknak, de a megszállott területen van az illetőségi helyük, nyilatkozniok kell hogy hol kívánják magukat honosítani. Es: az úgynevezett optálás, melynek határideje ez év julius 27-én jár le. Az eddig történt je­lentkezésekből meg lehet állapítani, hogy az elszakított területekről mintegy 20 ezer csa­lád, összesen 80 ezren jelentették ki, hogy magyar állampolgárok kívánnak maradni. Ezek szerint él kell tehát készülni arra, hogy Oláhország, Csehszlovákia és Jugoszlá­via kitoloncolják a megszállott területekről azokat, akik Csonkamagyarországba hono­sítják magukat és igy ettől kezdve, minthogy ezzel egy időben megszűnik a beköltözési tilalom is, ezrével jönnek m,ajd a határon is­mét menekült -véreink, akiket vaggonokba kell elhelyezni és igy benépesülnek a vaggon­városok, ahol pedig már eléggé meggyérült a menekültek száma. Igaz ugyan, hogy ezzel egyidőben mi is átengedjük azokat, kik tő­lünk az utódállamokba vétették fel magu­kat, de ezeknek száma, akik legnagyobbrészt idegenajku munkások, elenyésző kevés. Ez a körülmény, a megszállási vonalon átérkező ujabb menekült áradat ismét nehéz feladat elé állítja a kormányt és a törvénvha-' tóságokat. A menekültek ujabb tömegeinek elhelyezésére ugyanis eddig semmi előkészü­let nem történt. A városok és az állam készü letlenül várják az érkező menekülteket, ami annál súlyosabb helyzetet teremt, mert • még a régi menekültek sincsenek mindannyian rendesen elhelyezve. Azokat, kik Csonkamagyarországba re­patriáltatják magukat, az utódállamoknak egy éven belül lehet kiutasitaniok. Bizonyos azonban, hogy az ottani hatóságok minden eszközzel rajta lesznek, hogy a hozzánk ki­vánkozók ne fokozatosan, hanem lehetőleg minél előbb átköltözzenek Csonkamagyaror­szágba. A menekültek ujabb özönlése a mostani nehéz viszonyok között igen súlyos, csaknem katasztrofális helyzetet teremthet az Alföl­dön is, egyrészt katasztrofális lakásínség áll elő, másrészt növekedni fog a már elviselhe­tetlen drágaság. Ha mindezeket teljesen elkerülni nem is lehet, már jóelőre gondoskodni kell, hogy az ujabb menekültek érkezésével előálló helyzet minél enyhébb legyen. Igy a határon csak azokat a menekülteket kell átengedni, akik őszinte hazafiasságból kívánnak átjönni hozzánk, azokat pedig, kiket a meggazdago­dási vágy hajt, nem szabad beengedni. Foko­zott erővel kell kell továbbá gondoskodni mi­nél nagyobtözámu kislakás építéséről, mert a lakáshiány fokozása katasztrofális lehet az országra. A nyíregyházi k/r, állami tanítóképzőben 23 ifjú nyert tanítói oklevelet. Az intézet kapuzárása. Nyíregyháza, junius 30. A Nyirvidék tudósítójától . A kir. áll. tanitóképző-intézet Vay Ádám-utcai szerény hajlékában immár a nyolcadik iskolai év küzdelmes munkás­sága zárult be. Az 1917-ben beiratkozott, de a forradalmak és a román megszállás miatt egy évig szünetelő intézetben négy év helyett öt esztendőre terjedő tanul­mány után befejező képesítő vizsgálatra álló ifjak közül 20 rendes és 3 magánta­nuló nyert tanítói oklevelet. A junius hó­ban folyó képesítő vizsgálatok miniszteri biztosit Gömöri Sándor menekült iglói képzőintézeti igazgató volt. aki a vizsgjá­latok befejeztével, kedden délután az ifjú tanítókhoz lelkesítő beszédet intézett. A legifjabb kartársak meghatottan hal Ugat­ták a negyvenöt éven át emelkedett szel­lemű nevelőmunkát végzett mesternek sza­vait, amelyek az igazi jó tanitó kellékeit a biztos tudás, szakképzettség mellett fő­képpen a tanítói rátermettségben, amint ő nevezi: az igazi tanítói lélekben állapít­ja meg. Enélkül sem oktatás, sem nevelés eredményt nem érhet el. Az igazi tanítói léleknek a mélységes emberszeretet és az igazi, áldozatra kész hazaszeretet a jellemvonásai. Ma mintha kiveszett volna az em­berszeretet és áldozatra kész igazi haza­szeretet, gyűlölettel akarják a hazát szol­gálni. Jobban gyűlölik ellenségeinket, mint hazájukat nevelik. Ax 1 igazi hazaszerelet nem gyűlöl, ha­nem a Hiszekegy szellemében plántálja, a felfámadás hitét. Amikor eljön a nagy áldozat órája, az emberszeretettel átha­tott hazafiaktól készségesebb áldozatot várhatunk, mint a bosszul hangos szó­val hirdietőklől. A beszéd mély hatást váltott ki az if­júkból, akik lelkesen éljennel fogadták a tanítói életre szóló nemes irányítást. Az oklevelet nyert il'jii tanilök a kö­vetkezők : Arday István, Bajza Tivadar, Bezdek Ferenc, Béres József, Biró János, Dankó Károly, Danies György, Dudás Ferenc, Fábián János, Gebri Mihály, Iroezky Fe­renc, Kiss Benő, Knáver László, Koszlol­nik Bezső. Ivörtvélyessy Gyula. Polgár De­zső. Tóth Gyula, Tőke Dénes, Újhelyi Kál­mán, Wienerberger Árpád, Kuzaila Berta, Füsthy Hajnalka, Szudéy Géza, Gebri Já­nos és Seszfák János tanítók, akik megszál­lett területen szerezték oklevelüket, ho­nosiló képesítő vizsgálatot tettek. Az oklevelet nyert fiatal tantói gárda Gömöri Sándor miniszteri biztos és dr. Szesztav Zoltán, Füsthy Antal, Blasek Fe­renc. Kuzaila Péter igazgató és a tanári testület körében kiválóan sikerűit banketet rendezett, amelyen számos emelkedett szellemű felköszöntő hangzott el. Gömöri Sándor miniszteri biztost .Újhelyi Kálmán a tanári testületet Gebri Mihály iidvözöJte. Az ifjúsághoz lelkesen buzdiló beszédet intéztek: Gömöri Sándor, Kuzaila Péter, dr. Szeszlay Zoltán, Füsthy Antal, Szabó Géza, Kovács Ábel, Marczelly Kornél és Téger Béla. A bankét közben" iriegkapó irredenta dal sirt fel és elhangzott az elé­gikus: Ballag már a vén diák is. A tani­lóképző intézetben végzett növendékeknek ez volt első bankéijük. Drágább a sör a bornál. 100 és 150 százalékkal emelték az árakat. A kitűnően szervezett sörkarteU, melynek tagjai a Dréher, Első Magyar Ser­főző R. T., Hagenmaeher, Polgári Ser­főző R. T. és a Fővárosi Serfőző R. T. egyik napról a másikra 100 150 százalék­kal emelték fet a sör árát. Az olcsóbbvilá­gos söröket 150 százalékkal emelték, mig a barna és nagyobb szesztartalom dupla söröket 100 százalékkal. A sörkarteU 1 az il­letékes körökkel szemben arra hivatko­zott, hogy az igy felemelt sörárak is csu­pán százszorosát teszik a békebeli árak­nak, mig a sör tegfontosubb nyersanyaga az árpa ára békebelinek kétszázszorosára emelkedett. A vendéglősök hiába tiltakoztak, -r Miután a fogyasztó közönségből élnek, igyekeztek azok érdekeit is megvédeni, de hasztalanul. A legtőkeerősebb vendéglős is ki van szolgáltatva a kartelinek, mert ha szembehelyezkednének megvonnák tő­lük a hitelt. Hasonló alkalommal, egy évvel ez­előtt a vendéglősök országosan kimondot­ták a sörre a bojkottot, de ezzel sem bol­dogullak a kartel lel szemben, mert a kar­tel illetékes helyen érvényesíteni tudta ál­láspontját s a vendéglősöknek végül is engedniök kellett. A sörkartell eddig is nagy nyereséggel dolgozott s igy érthetetlen a horribilis emelés, ami a közönség érdekében óriási visszatetszést és ingerültséget okozott. A vendégek egymást beszélik le a sörivásról s a kimérések forgalma lényegesen meg­csappan!. Sokan inkább bort isznak, ami egy áru, vagy még olcsóbb a sörnél. Egy liter 10—12 fokos homoki bor ára vendég­lőben 50- 60 korona, jó óbor ára 80—1Ó0 korona, mig az állítólag 10 és léi fokos sör literje 73 koronába kerül. Ez az el­ső eset, hogy a sör drágább, mint a bor s ha tekint;,ük, hogy a bortermelés meny­nyivel szövevényesebb s mennyivel na­gyobb rizikóval jár, egyenesen érthetet­len közgazdasági jelentősé|ggel állunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom