Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-27 / 168. szám
1921 julius 27. 'JtfttRVIDÉK 3 sok mindig kész örömmel támogatták a város törekvéseit. Ezért hálát mond Nyíregyháza város közönsége nevében. Hálát ad azonban Istennek azért is, hogy olyan képviselőt adott a városnak, mint amilyen maga a közönség. (Lelkes éljenzés.) Boldog önérzettel jelenti ki, hogy az utolsó három évben Nyíregyháza város közönsége azon irányelvek szemelőtt tartásával munkálkodott, amelyek az ország rekonstrukciójához vezetnek. Nem csatlakozott se jobbra, se balra, inkább tűrte néha a hazafiatlanság vádját is. Itt az ideje, hogy elfelejtsük jobbra is, balra is, amik történtek és igyekezzünk továbbra is — mindég résen állva — az eddigi irányelvek szerint haladni. Ugy éreztük — mondotta a polgármester, — hogy Nagyméltóságod is ezeket az irányelveket követi.'Ezért mondhatjuk, hogy testünkből való test, vérünkből való vér. Áldja Isten, hogy zászlaját diadalra vigye. Ne rettenjen vissza semmitől legyen mindig az az érzése, van egy város, amelynek polgárai egy szívvel-lélekkel mögötte állanak. Nánássy AmlOr nemzetgyűlési képviselőt akarta ezután lelkes kívánással hallani a nagyszámú vasutasság. Nánássy beszédében kijelentette : mindennek a háború az oka, a háború katasztrofális következményeit szenvedjük. Legyőzöttek vagyunk, súlyos helyzetünkben is megvan azonban fennmaradásunk előfeltétele, önerőnk, amellyel reEltemettük Dr. Nőttön nő tiszta fénye, amint időben s térben távozik.., Kedden délután fél öt órakor minden olyan szívben, amely itt e városban a közügyek, a társadalom, egyház, a haza ügye iránt tettet parancsoló lelkesedésre tud gyulladni, a hódoló nagy; végtisztesség-tevés meleg vágyakozása lobban fel, mint a katafalkok lángja és elindulnak a jobbak százai az ág. evangélikus templom hajójába. Ma temetik dr. Meskó Lászlót Az aranyfénnyel fátyolozott fekete koporsó virágosán, magasan áll néma mozdulatlanságban az oltár előtt. A felé vivő uton díszruhás tűzoltók, vármegyei és városi hajdúk állanak sorfalat, a padsorok és utak sürü fekete sorokkal telnek meg, jönnek, egyre jönnek, vonz az a 'koporsó, mely mikéntha eszmék fényét sugárzó nagy (sötét ékkő volna. Ha ismeretlen tévedne eb be a komor, egy kivételes gyász megilletődöttségének szinfóniát zsongó nagy sokaságba, hódolattal hajtaná mélyre fejét, mert ha a jelenlévők sorain végig néz, érzi, hogy itt a temetési ut a Pantheonba, a dicsőülésbe vezet. Egyetemes értékül becsült eszméknek áldozott élet földi zárókőtételénél egyetemes gyász impozáns megnyilatkozását láthatja. Az ág. ev. egyházkerületi felügyelő, a volt igazságügyi államtitkár, két kerületnek volt országgyűlési képviselője, volt főispán, városi főügyész, a vármegyei törvényhatóság, városi képviseltőestület teremtő szellemű munkása, iskolák felügyelője évtizedeken át, egyesületek fenkölt ve zető tisztje s minden méltóságon, tisztségen felül a klasszikus jellemek fényes útját járó evangéliumi ember és magyar az, akinek koporsója most oly egyetemesen összefogó erővel gyűjti itt együvé a társadalom, politika, kultura, az egyház, hadsereg, iskolák, a hatóságok és intézményeknek más és más ponton álló őrszemeit. A mély gyászba borult családon kivül a koporsó körül gyülekezik a tiszai ág. ev. egyházkerület papságának számos konstruálhatjuk országunkat. De ehhez kell, hogy az ország élén álló vezető nagyokat megbecsüljük. Az ország élén álló vezetők munkája akkor eredményes, ha munkájukhoz minden lehetőséget megadunk. Legyen vége a forradalmaknak, kilengéseknél s a gyűlölködésnek, mert ezek az állam életerejét fölemésztik. (Ugy van, ugy van !) Legyen vége az elgáncsoló politikának, tegyük félre a keserűséget, fogjunk össze, tartsunk össze, csatlakozzunk a dolgozni akaró vezetőkhöz ! Ne legyen más meghatározás, mint dolgozó és nem dolgozó! Akik önzetlenül dolgoznak, öleljük magunkhoz, csak azt zárjuk ki, aki nem dolgozik, legyen az királypárti, főúr, vagy szocialista munkás. A vasút példát mutat miként kell dolgoznunk, a dolgos vasutasokat illeti. A felköszöntők további során Lugossy Mihály Qopcsa Gergelyt, a vasutasok szellemének ébrentartóját, Sasi Szabó László a béke nívóra emelkedett vasút vezető-tisztviselőjét, Rabong János Máv. üzletvezetőt, Szohor Pál főjegyző a háziasszonyt, Gopcsa Gergelynét köszöntötte A belügyminiszter 11 órakor ünneplő éljentől kisérve távozott el a kitűnő hangulatban telt társasösszejövetelről és egyenesen az állomásra hajtatott. A Vasutas Otthonban a késő esti óráig maradtak együtt az ünnepnek örvendő résztvevők. Meskó Lászlót, küldötte, akik a tegnap lefolyt debreceni naggyiilésről teljes számban jöttek át a kerület felügyelőjének végtiszteségére. — Itt van Nyíregyháza valamennyi egyházának minden lelkipásztora, dr. Kállay Miklós főispánnal élükön a vármegye és város egész tisztikara, a kir. törvényszék és ügyész/ég, pénzügy, posta és vasút, valamennyi iskola és egyesület tisztikara és munkás közkatonája. A kóruson felzendül Beethovven gyászindulója, majd zsoltár hangzik fel, megkezdődik a gyászszertartás. Paulik János igazgató lelkész mond fenséges erejű imát: Most immár bocsásd el Uram a te szolgádat, hangzik az ima dallama s a gyászolók mozdulatlanul követik a fohász gondolatait, amelyek mintha a magasba szárnyalva utat készilenének a teremtőjéhez visszaröppenő nagy szellemnek. Áhítatosan, könnyet fakasztón hull az tán a kórusról a kar zenéje: oh sírjatok, oh sírjatok.., és az ág ev egyház nagy halottjával minden gyönyörű célkitűzésnél együtt érzőn, együtt munkáló fenkölt püspök, Geduly Henrik a szószékre megy, hogy 'elbúcsúztassa az egyház, a nemzet nagy halottját. János jelenéseinek 2 fejezete 19. verséből veszi alapigéjét, amelyre a rétori remeket a Meskó Lászlót méltató beszédet felépili. Az ídézet igv végződik .,"tudom ate hitedet, a te tűrésedet, a te esielekedeteidet, még az utolsókat is, melyek többek az elsőnél. A sújtó halálhír hatása alól alig felocsúdva — mondja a püspök — ugy állunk itt lélekben Meskó László nyitott sírja meredekén, mint azok a vesztesek, a kik a dübörgő hantok alá szeretnének temetkezni. Egyre szürkül a régi, boldog nagy Magyarország régi szellemi világa, egyre sötétebb a kép, mely a nemzet arculatáról a jelenbe tükrözik. Most a nemzet az ág. ev. egyház, Szabolcsvármegye egyik legkimagaslóbb vezéralakjának, a legkiválóbbak egyikének, a jelenkori Nyíregyháza mindenesetre legnagyobb fiának halála méltán vetett gyászfátyolt reánk. A gyász hangján, de a klasszikus jellemző művészét erejével mintegy márványba vési előttünk ezután a püspök Meskó László alakját, mely a puritán jellem, ami a hazaszeretet, az odaadó liüség fényében ragyog. Mély megilletődéssel, a hagy férfiú iránt fokozódó hódoló tisztelettel hallgatják a gyászolók a püspök szavait, majd a koporsó mellett bucsubeszé* dek hangzanak el: Dr. Kállay Miklós főispán a kormány nevében mond búcsúbeszédet dr. Meskó László koporsójánál, a kinek élete harmonikus egész. Kiemeli a vármegyével szemben tanúsított kötelességtudását s rámutat, nem a betöltött méltóság, hanem az egész lényét átható etbika fénye sugárzott szeméből, minden tettéből. Könnyes meghatódottsággg, 1 bucsuzik a maga nevében is és azt kéri a távozó nagyhalottól, hogy. örökségként a nemzet feltámadásába vetett bizodalmát adja. Dr. Mezőssy Béla volt földinivelésügyi miniszter a vármegy <? közönsége nevében a következő szavakban vesz bucsut: Egy becsületben, fáradhatatlan munkában, a legpuritánabb közéleti tevékenységben eltöltött élet fáklyája aludt ki. Egy igaz, magyar ember hült tetemét rejti itt a rideg koporsó. Hü volt lelkének jobbik feléhez, az őt oly gyöngéden megértő feleségéhez, hü testvéreihoz, rokonaihoz, akikhez a legforróbb szeretet s odaadó gondosság érzésével ragaszkodott. Hü volt barátaihoz, akiknek számát ugyan megrostálta, de akit egyszer becsülé* sében részesített, az reá, az ő jóságára sziklaszilárdul számithatott. Hü volt e városhoz, amelynek első polgára volt és amelyet bölcs tanácsaival, önzetlenségével, tudásával a virulás útjára vezetett. Hü volt a néphez, amelynek képviselője, valóságos atyja volt. Sohasem támaszkodott tömeghangulatokra, nem futott a népszerűség szekere után : Nevelte, oktatta, önmagához emelte fel azokat, kik gondjaira voltak bízva és ép ezért egyaránt becsülte, tisztelte, nagyra értékelte őt a társadalom minden rétege. Hü volt a megyéhez, amelynek nemcsak a koronás király által kinevezett hivatalos feje, de szellemének vezetője, eszményeinek megtestesítője, varázs-szavu szónoka volt. Hü volt egyházához, mert nagyon is jól tudta, hogy a magyar protestantizmus nagy érdekeit munkálva, a vallási szabadság, a felekezeti egyenlőség s a magyar nemzeti függetlenség alappilléreit erősiti meg. És végül hü volt — in prosperis et asperis — jó és balsorsban ehhez a szegény, porig megalázott magyar hazához, amelynek feltámadásában hitt és remélt és amelynek boldogulásáért utolsó lehelletéig dolgozott. Egy igy eltöltött ragyogó életpálya után most pihenni térsz elköltözött barátom. Szabolcsvármegye közönsége nevében könnyes szemekkel, megrendült lélekkel, a síron tul is belőlem soha ki nem alvó ragaszkodás és tisztelet érzéseivel veszek tőled bucsut. l)r. Kovách Elek mint a Nyíregyháza város legodaadóbb munkásától, dr. Sz©szlay Zoltán, mint a Kaszinó évtizedeken át volt elnökétől, dr. Vielórisz József, mint a főgimnáziumok felügyelőjétől vesz bucsut dr. Meskó Lászlótól. A búcsúszavak elhangzanak, újra felzendül a bus zsoltár, a koporsót ág. ev. papok viszik ki a gyászhintóra, a Városi Dalárda gyászdjala zendül és megindul a régóta nem látott hatalmas gyászmenet a Vay Ádám-utca felé, ahol mély tisztelettel fogadva annyit láttuk a jóra serénykedő Meskó Lászlót. A Vay Ádám-utcai otthon előtt megáll a diszőrségtől körülvett koporsó, a Városi Dalárda énekét meghatódottan hallgatjuk az Isten hozzád bus perceiben. Kiérünk a temetőbe, a sirhoz, mely nyitva áll, hogy a honi föld karjaiba Most immár bocsásd e/ Uram a te szolgádat. .