Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-26 / 167. szám

5 JVyírvidék ; 1922. julias 26. Ez a város mindig elítélte a túlzásokat és kilengéseket. Rakovszky Ivánt a tiszteletére rendezett banketen nyiregyházi polgárok és nemzetgyűlési képviselők köszöntik. — A miniszter a termelő munkát sürgeti. — Fohász a táklyatényes éjszakában. Nyíregyháza, julius 25. A Nyirvidék tudósítójától. A nagyjelentőségű programmbeszéd, a melyet Rakovszky Iván belügyminiszter Nyíregyházán olyan mélységes visszhan­got keltve mondott, ma már az egész or­szágban ismeretes, a fővárosi lapok osz­tatlan elismeréssel fogadták Rakovszky mi­niszternek a jogrend, jogfolytonosság, egyetértő munkáról kifejtett gondolatait és nagy megnyugvással regiszyálják azo­kat az erősen ellenzéki lapok is. Az Est vezércikkben hajtja meg zászlóját a bel­ügyminiszter előtt s mi büszkék lehetünk aura, hogy ez az országosan, párt és fele­kezeti különbség nélkül vezéri nagyság­nak ismert férfin városunk nemzetgyűlési képviselője lesz. A messzehangzó programmbeszédet, annak messzehangzó apostolkodását in­tenzivebbé tette a vasárnap esti bankét, az a poétikus szép este, amelyet a belügy­miniszter a város polgárságának százai kö­zött a kölcsönös bizalom és szeretet jegyé­ben eltöltött hanketein tartalmas felszó­lalások erősítették a belügyminiszter és a város polgársága között létrejött bensősé­ges kapcsolatot. Ezt a lélekben valö ta­lálkozást csak még tökéletesebbé tették azok a fohászos szavak, amelyekkel a mi­niszter a fáklyás zenével felvonuló soka­ság szónokának Nagy Lajos ref. lelkész­nek lendületes beszédére válaszolt. A bankiét A bankelről és fáklyásmenetről a következő részleteket jelenti tudósítónk: Vasárnap este 9 órakor mintegy négyszáz terítékű bankét vette kezdetét a Korona udvari kerthelységében.i A ban­ketten Rakovszky Iván b el ügy mi ni sz ter en és a kíséretében érkezett nemzetgyűlési képviselőkön kívül Nyiregyháza város tár­sadalmának miniden rétege képviselve volt. Amint a miniszter belépett, felzen­dült a Rákóczi induló és szívélyes hangu­latban vette kezdetét a társas vacsora, a melyet Pap Lajos étterme ezalkalommal is nagy figyelemmel és megelégedést kel­tőén szervírozott. Nyíregyháza polgári tár­sadalma nevében hangzott el az első felköszöntő. Dr. Szesz­tay Zoltán vármegyei főügyész mondotta a gondolatos köszöntőt a következőkben: Nyiregyháza város polgári társadalma nevében tisztelettel és szeretettel üdvözlöm 'Nagyméltóságú Rakovszky Iván belügy­miniszter urat, Nyiregyháza város nem­zetgyűlési képviselőjelöltjét. Nagyméltóságod a mai nap (délelőtt­jén politikai hitvallást tett előttünk váro­sunk főterén.. Teljes őszinteséggel ismer­tette meg programmját és nézeteit a jog­rendről, jogfolytonosságról, az ország gazdasági újjászületéséről és arról, hogy kívánja megóvni elmek az országnak a bel ső békéjét és fennmaradását, az ismét egy re merészebben fellépő társadalmi és felekezeti' gyújtogatásokkal szemben. Gyönyörködve és elégedetten hallot­tuk az erős kezű és meleg szívű fiatal belügyminiszternek mindnyájunkat meg­nyugtató munkatervét s megnyugodva ké­szülünk arra a politikai frigyre, melyre ez a város képviselőjelöltjével a legkö­zelebbi jövőben lépni fog. Hogy azonban ez a frigy majd telje­sen őszinte és lelkileg is teljes mértékben megalapozott legyen, kell, hogy mi is fel­tárjuk Kagyméltóságod előtt lelki vilá­gunkat, politikai nézeteinket, vágyainkat és reménveinket. Hogy Nagyméltóságod a város politi­egyéniségét teljesen megérthesse, rá kell kissé gondolnia a város keletkezésére és fejlődésére. Nyiregyháza város telepes községből fejlődött — aránylag rövid idő alatt — majdnem amerikai tempóban, erős, virágzó nagy várossá. Jóravaló mun­kás földművelők és iparosok települtek ide, nem is olyan nagyon régen, az ország különböző részéből; ezek alapozLák meg SZÍVÓS, közös nehéz munkával anyagi te­kintetben a várost. A szellemi részt s a ma már magasan lobogó kuliurát pedig megteremtették ezeknek az egyszerű be­csületes, munkás nagyapáknak és ős­apáknak az unokái és ősunokái, mint Nyir egyháza város jelenlegi értelmisége. A Nyírség egyetlen itt talált egyházáról s templomáról büszkén vette fel az újonnan született nagyon vallásos város a Nyár­egyháza nevet és az egyetlen egyház és templom körül egy század alatt megalapo­zott annyi egyházat és iskolát, hogy ma Nyiregyháza egyházi, tanügyi és kulturá­lis téren Csonkamagyarország egyik leg­első vidéki városa. Ilyen keletkezés é.s ilyen fejlődés mel­lett elképzelhető-e, hogy annak a város­nak polgárai; kiket a közös verejtékes munka anyagi és szellemi eredményre emelt fel arra a magas pozícióra, melyen ma — hála Istennek — vagyunk: elkép­zelhető-e, hogv ennek a városnak a polgá­rai kalandor és forradalmi politikát foly­tassanak egymás ellen törjenek s egy gya­nús és szennyes lapra fel tegyék mindazt, amiért a]iáik itt küzdöttek és fáradtak Ezt mi Nagyméltóságú uram erkölcsi és logikai képtelenségnek tartjuk és tar­tottuk mindég. Épen ezért ez a város mindég élitélte a túlzásokat és a kilengé" sleket, akár jobbra, akár balra történtek légyten azok. Itt sohasem talált igaz; termo talajra s«m a társadalmi, sem a felekezeti Izgatás. A város polgárai társadalmi és felekezeti különbség nélkül szerették és becsülték egymást s egy vágyuk volt és van, békében eredményesen dolgozni a mi szeretett városunkért és szegény szoronga­tott magyar hazánkért. Nagyméltóságod mai programmbeszé­déből s eddigi politikai múltjából megítél­ve, megértette a nyiregyházi néplélek eme vágyait, és törekvéseit. Szivünk ma össze­dobbant ennek' a városnak és a magyar Tis­zának forró szeretetében s e gyönyörű lelki összetalálkozás és megértés jegyében és további reményében, éltetem én Nagy­méltóságodat, mint Nyiregyháza városá­nak a mai napon megismert és megszere­tett kiváló képviselőjelöltjét. A' város polgárságának bölcs elet és politikai felfogását tolmácsoló beszéd nagy hatást váltott ki. A tfcreskrdők nevében Hoffmann Mihály mondott figyel­met keltő toasztot a miniszterre. Hivat­kozott arra a beszédre, amelyet Rakov­szky Iván a kereskedők körében mondott és kijelentette, hogy a hazaszeretetre, munkára ösztönző szavakat jobb helyen nem is helyezhette volna el. Ha fáradt­nak érzi magát megfeszített munkája után a miniszter, jöjjön közénk, itt mindig igaz szeretett jeleivel találkozik. A gazdaközönség szószólója Paulusz Márton elnök volt. a kinek bölcs szavai általános visszhangot keltettek. Sajnálom a kis időt is igénybe venni — mondotta — elrabolni azoktól, akik arra méltóbbak. Ezelőtt pár hónap­pal végighallgatott egy politikai szónokot és a mellette álló fiskális barátja azt mon­dotta: Ez sem ad ingyen a szájának enni (derültség) Ő sem akar ingyen a szájának enni adni, hát felszólal. Nemrégen egy nagy pénzkapacitás beszédét olvasta, aki azt mondja, bogy a pénzből minél több van, annál értéktelenebb. Ezt lehet mon­dani a beszétíiekre is. Az ő szavai ezek: a nyíregyházi, józan gondolkodó, nagyjait tisztelő kisgazdatársai ntevében szeretettel, szive mele­gével üdvözli szeretett képviselő­J«t öltünket, akit Isten sokáig éltessen édes hazánk ja­vára. A gazdatársadalom példái mutató, nagyrabecsült igazi képviselőjének sza­vait élénk tapssal fogadják majd az iparosod szószólójaként Pisszer János mond a miniszternek nagy figyelmével, a jelenvol­tak lelkes visszhangjával találkozó beszé­det. A nyíregyházi ipartestület nevében a szeretet melegével üdvözli a belügymi­nisztert, akinek a mai beszéde fényes perspektívát tárt fel a jövendő szempont­jából s a jogrend arra a részére, mely nincs még s amelyet minél előbb helyre kell állítani. Rossz néven veszia z ellenzék gátló munkáját, azt, hogy most, amikor exlexbe kerül az ország, távszónoklatokát tartnaak a pénzügyi egyensúly helyreállí­tása helyett. így nem állhat elő a jogrend. Azért ha kell drasztikus eszközökkel meg kell akadályozni az obstrukciót és ki kell vezetni az országot az exlexből. Örvend, hogy a belügyminiszter a gazdasági egyen­súlyt azzal akarja elérni, hogy javainkat magunk is dolgozzuk fel. A ma­gyar iparosságnak régi óhaja gazdasági életünkben ez, mely ime most kormányprogramm. Jöhet ide ellenzék, a kormányt a gazdasági válság megszünte­tésére irányuló helyes programmja ben­nünket a kormány támogatására serkent. A miniszter válasza A köszöntőkre a miniszter nagyhatású beszédben atí választ. A szép és meleg felköszöntők között 3 szónok ragadta meg figyelmét. Egyik az, aki elmondta, hogy ez a virágzó gazdag város egy templom­ból fejlődött becsületes törekvő munka segitségével. A második szónok a gazda­társadalom bölcs és tipikusan magyar gondolkodású képviselője, akinek az a fel­fogása, hogy nem frázissal, hanem törekvő munkával menthetjük meg az országot. A harmadik az iparosság szónoka, aid rámu­tatott, a baj abból áll, hogy nem mun­kával, hanem szóáradattal akarnak az or­szágon segíteni. Amikor politikai pályáját megkezdte a legcsunvább politikai obstrukció dult. Két év alatt egy kormányintézkedés sem jöhetett létre és legmélyebben érzi, mily nagy bűn az ország törvény hozását ki­csinyes technikai eszközökkel akadályozni Résztvett üdvös alkotásokban is, látta a két ellentétes irányt, tudja, hogy a nem­zetgyűlés nem felegleges beszédekben ta­lálja meg az ország üdvét, hanem abban, hogy vannak férfijai, akik tenni tudnak. Itt felszólaltak a város munkás társadal­mának, kereskedők, iparosok. gazdák képviselői, önök — mondja a miniszter — sokkal nagyobb hasznára vannak az országnak mindennapi munkájukkal, mint azok. akik nem az ország érdekében, ha­nem saját hiuságuk önző érdekében mű­ködnek. Nincs könnyebb a kritikánál. De drasztikus pélidiával szólva: a szekér, nem azért halad, mért a kutya utána szalad, ha­nem mert a ló huzza. Könnyelmű politika mely a jelszavaktól várja az ország talp­raállását. Ennek ellenkezője igaz. A törvénvho­záás életképességének mértéke az, hogy mit dolgozott, hogy végezte el kötelessé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom